Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 3. (1885)

1885 / 2. szám - Ábrányi Emil: A Petőfi társaság IX. ünnepélyes közüléséről

18 KOSZORÚ született szépérzéknél s nemes hajlamuknál fogva szivesen hallgatják a költőt, ki a sze­relem gyöngéd sóhajaival elandalitja, a szo­morúság, gyász, fájdalom méla akkordjaival édesen megszomoritja, a hazafiság magasra törő páthoszával fölemeli lelkeiket; odaadás­sal figyelnek a regény íróra, ki éles psicholó­­giával tárja föl előttük az élet sokféle rejté­lyeit s biztos kézzel festett képeiben megis­merteti velük a világot száz és százféle alakjában. Ők, a­kik az életben a legkomolyabb kötelességeket teljesítik minden hiúság nél­kül, tisztán áldozatkészségüktől vezéreltetve, kik a legfárasztóbb napi gondokat angyali türelemmel végzik, anélkül hogy kárpótlást találnának a kielégített dicsvágyban vagy részt kérnének a hatalom gyakorlatából, mely a küzdelmet becsessé vagy legalább indo­kolttá teszi: ők szívesen pihenik ki magu­kat a szépirodalom körében, megértik s él­vezik a szépet és üdülést találnak abban, a­mi nemesebb élvezetet, magasabb szórako­zást kínál. Méltán emeljük ki e jelenséget, különö­sen ma, mikor súlyos társadalmi és politikai problémákkal való tusakodás még inkább el­látszik vonni a szépirodalomtól a férfiak ama sorát, mely jobb viszonyok közt is csak fu­tólagos tekintetre méltatta a szépirodalom buzgó törekvéseit és most még inkább föl­mentve véli magát az alól, hogy eddigi kö­zönyösségét melegebb érdeklődéssel, kitérő magatartását aktívabb pártfogolással váltsa föl. Nincs jogunk szemrehányást tenni azért, mert valaki hazájának ü­dvét az anyagi té­nyezők művelésében keresi; nem vád senkire nézve, ha nemzetének haladását a szépiro­dalmon kívül eső körökben szolgálja és a kézzelfogható gyakorlatiság különböző ágai­ban igyekszik magát hasznossá tenni a köz­­ügyek érdekében. Mindez szükséges, sőt nél­külözhetetlen, mert reális alapot képez, me­lyen a társadalom áll. De mindenesetre egyoldalúnak kell neveznünk ama felfogást, mely a gyakorlati ember komolyságát úgy­szólván ellentétbe állítja a széppel való fog­lalkozással és önmagával mintegy el akarja hitetni, hogy a költői és művészi elme pro­duktumaihoz csak idővesztegetéssel közeled­hetik. Minden kultúrának világa a műizlés s csak az a nemzet lehet igazán nagy és boldog, mely a férfias munka anyagi ered­ményével az irodalom és művészet nagyságát mozdítja elő, hogy gazdagságának díszt, jó­létének harmóniát, nevének örök tartósságot biztosítson. Az említettem felfogásban rejlik annak fő oka, hogy a magyar szépirodalom még most sem részesül abban az anyagi támoga­tásban, mely nélkül igazi lendület nem kép­zelhető. Épen azok áldoznak legkevesebbet, a­kik legtöbbet tudnának adni, ha teljesen átértenék a műizlés folytonos fejlesztésének, a széppel való állandó — nem divatszerű­ — foglalkozásnak kiváló fontosságát. A gyakor­lati munka művelésében tehetőssé vált osz­tályok költséges passziónak tekintik azt, a­mi máshol a magasabb gyönyörök életszü­k­­sége, a szellemi élvezetek tetőpontja. A Petőfi-társaság a maga részéről min­dent elkövet, hogy valahányszor alkalma van, segítse szélesbítni azok körét, kik a magyar szépirodalom munkásai körül sora­koznak. Tudja jól, hogy valamire való ered­ményt is csak nagy kitartással lehet elérni, kitartással, mely csü­ggedést nem ismer és illúzióitól nem engedi megfosztani magát. Mint a szorgalmas munkás, reggeltől estig talpon van és verítékét azzal a gondolattal törli le, hogy másnap még erélyesebben lát hozzá. Könyvkiadó vállalata, mely 1883-ban Teleki Sándor gróf, Kvassay Ede, Reviczky G­yula és Bodon József műveit bocsátotta közre, a múlt év folyamán Tork­os Lászlótól egy kötet költeményt, Beniczky­ Bajza lin­kétől egy kötet elbeszélést és Tolnay Lajostól két kötetes regényt adott sajtó alá. E mű­vek a Társaság pártoló tagjainak 1885-iki könyvilletményét képezik. Havi felolvasásait 1884-ben tartalom­gazdagság, változatosság jellemezte. A felol­vasott művek sorozatában aesthetikai érte­kezések, kritikai tanulmányok, költemények és elbeszélések érdekesen egészítették ki egy­­mást. Kiváló érdekűek voltak a Petőfi Sán­dorra vonatkozó eddig ismeretlen adatok, különösen az a nagyobb terjedelmű Telegdy László tollából származó czikksorozat, mely utóbb a Társaság közlönyében, a­­Koszorúd­ban jelent meg. Általában a Társaság Petőfi emlékét hódolatteljes tisztelettel ápolta a le­folyt évben is s feltűnően sok érdekes uj részletett gyűjtött a halhatatlan költő életének s jellemének tisztább világításba helyezésére 2. szám

Next