Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)
1935 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
A PETŐFITÁRSASÁG ÉLETE AZ ELNÖKSÉG TISZTELGÉSE PEKÁR GYULÁNÁL A Petőfi Társaság elnöksége, a nagygyűlés határozata értelmében, átadta elnökünknek a folyó évben neki egyhangúan odaítélt Jókai-nagydíj plakettjét. A küldöttségben eljáró elnökséget Császár Elemér alelnök vezette s köszöntötte meleg szavakkal Pekár Gyulát, a nagydíj méltó kitüntetettjét, akinek Attila c. most megjelent regénye legkiválóbb műveinek egyike. Császár Elemér alelnökünk megemlékezet egyúttal annak a tizenötévi elnöki munkának érdeméről is, melyet Pekár Gyula a Petőfi Társaság élén eddig elért. Az irodalom s az írótársak megbecsültetésének és a Petőfi-kultusz elmélyítésének a korszaka volt ez az idő, s méltán tartotta elnökünk sokoldalú munkássága közepett ezt a tevékenységét mindenkor elsőnek és legjelentősebbnek. A trianoni gúzsba kötött országnak leghatalmasabb küzdő fegyvere: az irodalma. Elnökünk felesége, a kiváló lelkületű s az irodalom iránt oly melegen érdeklődő Kegyelmes Asszony jelenlétében fogadta az elnökséget, megköszönte a kitüntetést, melyet nagynak értékelt s megindult szavakkal ígérte meg további rendületlen munkásságát a Petőfi Társaság élén, a Petőfi halhatatlan kultuszáért. Császár Elemér alelnök köszöntő szavai így hangzanak: — Kedves Gyulám! Az a bizalmas viszony és az az őszinte, meleg barátság, amely bennünket, a Petőfi Társaságnak előtted megjelent tagjait. Hozzád fűzi, tiltakozik az ellen, hogy ünnepi szónoklattal forduljak Hozzád. E helyett egypár egyszerű, de közvetlenül a szívből föltörő szóval nyújtom át Neked ezt a szép plakettet, a Petőfi Társaság ezidei Jókai nagydíját. Mindannyian, a Társaság is, a jutalomosztó bizottság is, szívbeli örömmel köszöntünk Téged, s annál nagyobb az örömünk, mert ezt a jutalmat nem szótöbbséggel, nem is egyhangú határozattal, hanem spontán megnyilatkozással juttattuk Neked — az első nagydíjat, amely anyagi mellékzönge nélkül, pusztán erkölcsi jutalom. Megkoszorúzzuk vele szellemed legújabb hatalmas termékét, az Attila című regényedet, megkoszorúzzuk vele eddigi munkásságodat, megkoszorúzzuk vele azokata nagyszabású alkotásokat, melyeket ezután hoz létre teremtő képzeleted. — De ha már itt előtted vagyunk, megragadom az alkalmat, hogy egy másik nevezetes mozzanattal kapcsolatban is köszöntselek. Most telt le tizenöt éve annak, hogy mint a Társaság feje, a Petőfi Társágot vezeted. Mint fog ítélni az utókor a, Te másfél évtizedes elnöki működésedről és arról az — adja Isten — még több másfél évtizedes munkádról, azt nem tudjuk. De vagyok olyan merész, hogy előlegezzem a jövő ítéletét és kimondjam itt azt, amit már ismételten hangoztattam, bizalmasan is, a nagy nyilvánosság előtt is: amivé a Petőfi Társaság 1920 óta lett, az a Te érdemed. Hogy Társaságunk fölemelkedett az irodalmi, élet legtekintélyesebb szervei közé, hogy a Társaságnak esztétikai és nemzeti súlya van, azt egészen Neked, pusztán Neked köszöni. — Végül, de ez már nem tartozik a Társaságra, ez már pusztán ne 243 16*