Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 6. (1939-1940)

1940 / 2. szám - Ifj. Hegedüs Sándor: Jókai (Tanulmány)

mintha tényleg tündér vezetné kezét. Későbbi korában az iskola padjai között ő festőnek készült, mert jóbarátja, Orlay festő lesz. Ugyanakkor Petőfi színésznek készült, de aztán jön a sors, vagy mondjuk a tündér­, összecseréli a fiatalok játékszereit, Petőfiből költő lesz, Jókaiból mesemondó és Orlayból festő. Jókai nagy mesemondó képességét anyjának, Pulay Máriának köszönheti. Aki híres volt adomázó és mesélő képességéről. A kékszemű Jókai csodálatos rajongással csüngött anyján, aki a költőnek 9 éves ko­rában írott versét elküldte a pesti kiadóhoz és az meg is jelent az akkori legelterjedtebb lapban. Tehát Jókai regeszerű alakjához újra egy adatot kapunk, ő már 9 éves korában a nyilvánosság elé lépett. Abban az időben rendkívül félénk és fantasztikus képze­tekkel telített gyermek volt. Testvérei szerették, az egész ház ké­nyeztette, mint ő maga mondja egyik önéletrajzában, soha hara­gos szót ő a háznál nem kapott. Mikor iskolába ment, nénjének a házból utána kellett néznie mindaddig, míg el nem érte az iskola kapuját, mert nagyon félénk volt. Három tárgya volt különösen félelme fantáziájának: a nagyszakállú emberek, aztán a veszett kutyák s végül az élve eltemettetés gondolata. Ez utóbbi annyira üldözte, hogy egy kis papírra felírva, szüntelenül derekára kötve hordozta végrendeletét. És anyját mindig arra kérte, hogyha meghal, ne engedje eltemetni felboncolás nélkül. Ez a félelem az élveeltemetéstől megvolt az édesanyjában is, mert mikor meg­halt, a végrendeletében követelte, hogy a szívét az orvos tűvel szúrja át, nehogy élve temessék el. Döntő fordulat Jókai irodalmi munkásságára Petőfivel való barátsága volt, melyet a pápai kollégiumban kötöttek s amely megmaradt köztük életük végéig. A forradalmat együtt élték át s együtt emelték fel a magyar irodalmat a világiroda­lom nívójára. Első nagy munkája egy dráma volt, amellyel az akadémiai pályázatra pályázott s ezt a pályaművet Petőfi Sán­dor másolta le és az akadémiában dicséretet nyert. Ez volt a döntő dolog életében, hogy elhatározza, hogy írói pályára lép. Ő maga ezt mondja róla az egyik önéletrajzában: „Mikor meg­tudtam, hogy Vörösmarty és Bajza, a két akkori legnagyobb ma­gyar író száz arannyal akarta megjutalmazni legelső darabomat, akkor tudtam, hogy vérszerződésem alá volt írva avval a kedves ördöggel, akit úgy hívnak, hogy poézis s aki elvisz bennünket abba az örökké égő lángba, amely folyvást éget, de soha el nem hamvad. Bevallom őszintén, ügyvédnek készült, volt is diplo­­ ma *.• *

Next