Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 6. (1939-1940)

1940 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE

többek között: Abonyi Lajos, Abafi Lajos, Ábrányi Emil, Ábrányi Kornél, Bartók Lajos, Csiky Gergely, Helfy Ignác, Lauka Gusztáv, Szigligeti Ede, Torkos László, Vámbéry Ármin, Vá­­radi Antal, Vértesi Arnold. A Társa­ság első tiszteleti tagja: Arany Já­nos volt. Az első felolvasóülés olyan­­visszhan­got keltett, hogy a másodikat már a közönség sürgetésére kellett kitűzni. A Társaság legkedvesebb felolvasói voltak Jókain kívül Komócsy József, a hu­morista Balázs Sándor, Bartók Lajos, a két Ábrányi, Endrődi Sándor, Re­­viczky Gyula, majd később Herczeg Ferenc, Kiss József, Pósa Lajos, Gár­donyi Géza, Mikszáth Kálmán és Rá­kosi Viktor. Forradalmi újítást jelentett írónők­nek a tagok közé való beválasztása, így lettek a Petőfi-Társaság tagjai: Kisfaludy Atala, Benáczkyné Bajza Lenke, Gyarmathy Zsigáné, Szabóné Nogáll Janka. A Társaság célját az alapszabályok így határozzák meg: «A Társaság célja a Petőfi-kultusz ápolása, a magyar szépirodalom, esztétika és kritika fej­lesztése és terjesztése, nagy költőink emlékének és hagyományainak őrzése.» E célnak a Társaság Petőfi emléké­nek ápolásával, nevének, mint Vesta­­tűznek állandó ébrentartásával, a reá­vonatkozó emlékek összegyűjtésével iparkodott eleget tenni. Jókai halála után irodalmi rangja és tekintélye Herczeg Ferencet emelte a Társaság elnöki székébe. Neki, mun­katársaival egyetemben, akik között kü­lönösen Kéry Gyula tüntette ki ma­gát fáradhatatlanságával, sikerült meg­valósítani a Petőfi-Ház eszméjét is. —­ Volt idő — mondta Herczeg Fe­renc —­ midőn Magyarország jóformán csak a szépirodalmában, Petőfi versei­ben és Jókai regényeiben élt. Irodal­munknak ez a két havas csúcsa volt a magyarság megvíhatatlan fellegvára, ahonnan kiindulva ismét elfoglalhatta az országot. Ifjúkorunk álmaiba bele­­szövődtek Petőfi dalai és Jókai re­gényhősei. Ezekre az édes, aranyködös álmokra emlékezve és emlékeztetve te­remtettük meg a Petőfi-Házat. A földszinten Petőfi, az emeleten pedig Jókai ereklyéi kaptak helyet, hogy őrizzék a két szellemóriás, a két kortárs, az ikercsillagnak nevezett két magyar lánglélek életének földi tanúit, anyagban maradt, de tőlük és általuk lelket nyert emléktárgyait. Mikor Herczeg Ferenc lemondott, s már bizonyossá vált, hogy nem lehet őt lemondásának visszavonására bírni, a Társaság bizalma Pekár Gyulát sze­melte ki utódjául. Pékárnak szomorú alkalma nyílt Trianon után a párisi Sorbonneon is fáklyát gyújtania Pe­tőfi nagysága előtt. Pekár Gyula halála után Császár Elemér lett a Petőfi-Társaság elnöke, akit rövidesen, úgy szoktak megjelölni, hogy ő Gyulai Pál utóda az egye­tem irodalmi tanszékén. Most az ő hi­vatott vezénylete alatt menetel a Tár­saság Petőfi nevével a zászlóján. Ha a Társaság elhúnyt tagjainak névsorát látjuk, a magyar irodalom Pantheonjában érezzük magunkat. Nagy és örök nevek mögül nagy és örök művek ármádiáját látjuk, képzeletünk­ben, egy könyvtárat, melynek oszlopba rakott könyvei a magyar égboltot tartják. Herczeg Ferenc írta «A Petőfi-Tár­saság ötven esztendeje» című jubiláris évkönyv előszavában: Irodalmi társa­ságok létjogosultságát olyan írók szok­ták tagadni, akik nincsenek tisztában a társaságok céljaival. Az irodalmi tár­saságok, amelyeknek szervezetét isme­rem — köztük a Petőfi-Társaságnak — alapszabályszerű céljai közt egy­általán nem szerepel sem valamely hi­vatalos, sem másféle irodalom műve - 251­­.

Next