Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 10. (1943-1944)
1944 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
ereklyéket légitámadás esetén el tudjuk helyezni. De köszönetet kell mondanunk annak a lelkes és soha nem fogyatkozó közönségnek is, amely a Petőfi-Társaság felolvasó üléseit érdeklőlődésével hónapró-hónapra kitünteti. Társaságunk, amelynek a Petőfi-kultusz ápolásán kívül az is célja, hogy a nemzeti szellemű, nemes irodalmat művelje, jólesik ez az érdelődés és kérjük az irodalom barátait, hogy ezt az érdeklődésüket a jövőben se vonják meg tőlünk. Ugyanakkor köszönjük pártoló tagjaink hatalmas táborát is. Ez a tábor több ezer példányban olvassa közlönyünket, a Koszorút és az azzal kapcsolatos, évről-évre megjelenő könyvsorozatainkat, amelyekben a Petőfi-Társaság elhunyt és élő tagjai jutnak irodalmi nyilvánossághoz. — Tekintetes Társaság, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, évről-évre közelebb jutunk a múlt század történelmi esztendőihez, a nyegyvennyolcas időkhöz, a magyar szabadságharc körül kivirágzott irodalmi és nemzeti gondolat megvalósítáának ünnepsorozatához. Társaságunk részére ünnep minden esztendő, amely Petőfire emlékeztet, így ünnepek hosszú sora óta az idei esztendő is, amikor Petőfi hosszú vándorlások után végre Pestre kerülhetett és állandó álláshoz jutva, megjelentette Verseinek I. füzetét, megírta A helység kalapázsát és a János vitézt. Az elkövetkező esztendők még több ünneppel köszöntenek reánk s úgy érezzük, hogy nemcsak a Petőfi-Társaságnak, hanem a szépért, jóért és az igazért hevülő magyar olvasóközönségnek és az egész magyar nemzetnek erkölcsi és történelmi kötelessége, hogy minél nagyobb odaadással készüljön fel a negyvennyolcas idők százados ünnepségeire. A Petőfi-Társaság már most, jóelőre felajánlja szolgálatait ezekre az ünnepségekre, abban a meggyőződésben, hogy ezzel a nemzeti ügynek tesz szolgálatokat. A főtitkári jelentés után Havas István alelnök terjesztette elő a nagydíjbizottság jelentését az idei Jókai-nagydíjról, melyet a kiküldött bizottságés a Társaság egyhangúlag Gáspár Jenő r. tagnak ítélt oda harmincéves írói jubileuma alkalmából. Agyagfalvi Hegyi István titkár néhány férfias tónusú költeményeit olvasta fel, majd Galamb Sándor r. tag emlékezett meg a százéves János vitézről. A tanulmányt a közönség nagy figyelemmel és elismeréssel fogadta. Babay József r. tag finom hangulatú költeményei következtek, majd Terescsényi György r. tag olvasta fel egyik magyar népi tárgyú, mélytartalmú elbeszélését. Az ülés végén vitéz Garamszeghy Sándor, a Nemzeti Színház örökös tagja mondotta el a hagyományoknak megfelelően lelkes tapsoktól kísérve a Nemzeti dalt. Ezzel a Petőfi Társaság ezévi márciusi ünnepsége véget is ért, mert a háborús tilalmak miatt az ünnepi bankett a Petőfi-serleg megemelésével elmaradt. ti . GÁSPÁR JENŐ R. TAG, A JÓKAI-NAGYDÍJ NYERTESE. A Petőfi-Társaság idei nagydíját, amely ez évben, mint Jókai-nagydíj elbeszélőnek jutott, a február 24-én tartott rendes évi közgyűlés ítélte oda, a kiküldött bizottság jelentése után. A bizottság, amely Kállay Miklós alelnök, a nagydíj kancellárjának elnöklésével, Havas István és vitéz Bodor Aladár r. tagokból állott, a nagydíjat egyhangúlag Gáspár Jenő r. tagnak ítélte oda. A nagydíjbizottság döntését a Petőfi-Társaság közgyűlése egyhangú helyesléssel hagyta jóvá. A bizottság jelentését Havas István alelnök a március 12-i nagygyűlésen terjesztette elő.A jelentés a következőképpen hangzott: — Nagydíjaink mindenkori célja: elismerés az olyan irodalmi alkotásokkal szemközt, melyek a magyar lélek művészi revelációi. Az úgynevezett zajos sikerek, melyeket vagy a kor félrecsúszott szellemiránya, vagy a kiadók ♦ 157