A Petőfi Társaság Lapja, 1877. január-június (1. kötet, 1-26. szám)
A MAGYAR KÖZÖNSÉGHEZ! A PETŐFI -TÁRSASÁG LAPJA, melynek első számát most veszi az olvasó, mint már címe is mutatja, a közelebb alakult Petőfi-Társaság közlönye lesz. Szükséges tehát, hogy az uj társaság célját ismerje a közönség s tudja, mily törekvések azok, melyeknek pártfogására fölszólítjuk. A magyar szépirodalom néhány év óta gyors hanyatlásnak indult. A vállalkozási szellem hiánya, a közönség közönye s aminek ezek után okvetetlenül be kellett következnie: az írók elbátortalanodása és egymás után való elnémulása vagy elsekélyesedése oly pangást, sőt visszaesést eredményeztek, melynek, ha közerőfeszítéssel és áldozatkészséggel útját nem álljuk, szépirodalmunk elveszti jelentőségét, a közmivelődésre nem gyakorolhat kellő hatást s messze elmaradván a folyvást haladó népektől, hazánkat a külföld szemében teljesen a műveletlen államoknak sorába sülyeszd. E meggyőződéstől áthatva a Petőfi-Társaság címe alatt egyesült irók, Jókai mórt, a nemcsak legnépszerűbb, de egyúttal legmunkásabb írót is választván elnöküknek, azért szövetkeztek, hogy egymást nagyobb és lelkiismeretesebb tevékenységre ösztönözzék s ekép a közönségben újabb érdekeltséget és bizalmat keltve a kölcsönös egymásrahatás által szépirodalmunk szomorú állapotán tőlük telhetőleg segítsenek. Lapunk a „Petőfi-Társaság“ cím alatt egyesült írók működésének lesz tükre, tárháza, azoknak legsikerültebb műveit közölvén, s a szerkesztők igyekeznek, hogy a rendelkezésükre álló gazdag és sokoldalú eszközök célszerű és gondos felhasználásával oly lapot nyújtsanak, mely irodalmunknak hasznára és diszére szolgáljon, s a közönség pártfogására ne csak méltó legyen, de mint valóságos közművelődési tényező a támogatásra jogos igényeket is tarthasson. A „Petőfi-Társaság lapja“ kiválólag és elsősorban szépirodalmi közlöny lesz ugyan, de tanulmányok, ismertető cikkek és bírálatok közlése által a tudomány és művészetek terén is igyekszik tájékozást nyújtani olvasóinak mindazon kérdésekről és mozzanatokról, melyek európaszerte foglalkoztatják a művelt szellemeket. Lelkiismeretes vezetője lesz a közönségnek ezenkívül olvasmányainak megválasztásában, sőt fölkarolja ama társadalmi mozgalmakat is, melyek közelebbi tényezői lehetnek a közmivelődésnek. Az előfizetés föltételei a boriték első oldalán olvashatók. Budapest, 1877. január 1. Olvasóinkhoz! A „Petőfi-Társaság“, kiválóan irodalmi céljai mellett egy Petőfi-könyvtár mielőbbi fölállítását is feladatának sőt kedves kötelességének tekinti. E könyvtárban helyet foglalnának elsősorban a költő összes munkáinak különböző régibb s újabb kiadásai, a lapok, folyóiratok ama számai, melyek tőle munkálatokat közöltek, a különböző idegen nyelvű fordítások, a hazai és külföldi lapokban felőle bárhol megjelent életrajzi és bírálati cikkek s végül mindazon adalékok, melyek eddig nyomtatásban meg nem jelentek ugyan, de a költő életének vagy műveinek ismertetésére szolgálnak s később megírandó életrajzához források gyanánt használhatók. Petőfi munkáinak első kiadásai ma már véglegesen eltűntek a rendes könyvárusi forgalomból, sőt antiquariisi üzletekben is csak minél ritkábban fordulnak elői, de föltalálhatók egyeseknél, kik mindjárt pályájának kezdetén kiválóbb érdeklődéssel viseltettek a később világhírűvé vált költő iránt. E kiadások, mint a fiatal költő első, hiányos gyűjteményei, legfölebb csak történeti értékkel bírhatnak birtokosaik legnagyobb része előtt, míg a létesítendő Petőf-könyvtárra nézve kiváló értékűek és fontosságúak. A Petőfi-Társaság tehát egész bizalommal fordul mindazokhoz, kik Petőfi valamely régibb kiadásainak vagy reá vonatkozó nyomtatványoknak és kéziratoknak birtokában vannak, hogy ez irodalmi ereklyéket a létesítendő Petőfi-könyvtár részére átengedni szíveskedjenek. A Társaság, az adományozók neveinek följegyzése mellett, mint közkincset fogja őrizi a küldeményeket, s midőn egyfelől megóvja azokat a lassú megsemmisüléstől, másfelől általuk elősegíti és megkönnyíti azok munkáját, kik jövőre a költő részletesebb életrajzának megírására vállalkoznak. E kettős cél fontossága remélnünk engedi, hogy felhívásunk nem marad figyelmen kívül, s már a közeli jövőben a teljes Petőfi-könyvtár felállításáról értesíthetjük olvasóinkat. Küldeményeket, legyenek azok könyvek, kisebb nyomtatványok, levelek vagy bárminemű kéziratok, köszönettel fogad a Társaság titkára: Szana Tamás. Budapest, 1876. december végén. A „Petőfi-Társaság Lapjáénak szerkesztősége. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETEI. 7. F. L. Kaposvár. Köszönjük szives buzgólkodását. Óhajtásának eleget tettünk. 8. B. I. Kaposvár. A lapot megküldtük; igen lekötelez, ha olvasóinak figyelmét az uj vállalatra felhivni szíveskedik. 9. Sz. M. Megkereső sorainkra választ kérünk. A költeményt várva várjuk. 10. Sz. A. Debrecen. Talán nem kapták meg lapunknak első számát ? 11. D. N. Helyben. Ily cím alatt lapunkra előfizetés nem