Szociológia 1976

3-4. szám - Tanulmányok - Papp Zsolt: Elméleti nézőpontok a „kései” tőkés állam működéséhez

ELMÉLETI NÉZŐPONTOK A „KÉSEI” TŐKÉS ÁLLAM MŰKÖDÉSÉHEZ PAPP ZSOLT 1. Néhány alapfogalom és előfeltevés a) A felhasznált érdekfogalom. Az érdeket — Marx alapján — úgy tekintjük, mint a szükségletek és a szükségletkielégítő javak elváló pólusainak közvetíté­sét kifejező óhajok és imperatívuszok rendszerét.­ Az érdekben ekképpen nem az emberi fogyasztás tárgya jelenik meg, hanem azoknak a viszonyrendszerek­nek és intézményeknek az igénybevétele, amelyek képesek és illetékesek a javak szükségletek felé történő forgalmazására. Ahhoz azonban, hogy az egyéneknek és csoportjaiknak a javak szükségleteik felé történő forgalmazását célzó óhajai meghallgatásra és reflektáltságra tegyenek szert, ellenszolgáltatást, társadalmi teljesítményeket kell nyújtani. (Vagy legalábbis valamilyen társadalmilag megkülönböztetett — értékes — mivoltra kell hivatkozni.) Vagyis a viszonyok és az intézmények igénybevétele mindenkor viszonossági alapon történik. Ezért az a körülmény, hogy az óhajok milyen mértékben tudatosulnak a ren­delkezési illetékességgel felruházott intézményekben, hogy milyen mérvű meg­hallgatásuknak és reflektáltságuknak foka, függvénye a felkínált társadalmi teljesítmények — nem egyszer s mindenkorra rögzített — fontosságának éppen úgy, mint az óhajok befolyási esélyeinek. Tekintve, hogy a — széles értelemben vett —fogyasztás tárgyainak megszer­zése növekvő mértékben kikerül az egyes ember fogyasztói szuverenitásából, az ember növekvő mértékben van és lesz másokra ráutalva, pontosabban a diszpozíciós illetékességgel felruházott „mások” befolyásolására kényszerítve. Ezért leegyszerűsítő az a beállítás, amely az érdeket mint az alternatívák elé állított egyén alternatíva-választó tevékenységét mutatja be. A szociológiai szempontból ténylegesnek nevezhető helyzet inkább az, hogy az egyén és csoportja állandóan arra kényszerül, hogy más döntési és rendelkezési illetékes­séggel felruházott egyének alternatív célkitűző és célmegvalósító tevékenységét a saját óhajai képére formálja át. Arra tehát, hogy alternatívátlanítson, hogy mások célkitűzéseit számára valóvá, alternatíváit egyértékűvé változtassa. Ezen belül merül fel aztán az igénybevehető eszközök közötti választás lehető­sége. Az érdek — összegezve — óhaj és imperatívusz a javak (szolgáltatások) saját szükségletek irányába történő forgalmazására, mint ilyen, a javak (szol­gáltatások) és a szükségletek társadalmi megfeleltetése fölött illetékes intéz­mények céltételezéseinek alternatívátlanítására törekszik. Ennek eredményes­sége a reflektáltság ellenszolgáltatásaként felkínált társadalmi teljesítmény fontosságától — és tegyük hozzá: e teljesítmény megvonása vagy felfüggesztése esetén a társadalmi rendszert fenyegető kockázatok mértékétől — függ. Hiszen a teljesítmény társadalmi megbecsültsége, illetőleg a megbecsült teljesítmény elmaradása mindenkor visszahat arra, hogy milyen mélységben veszik figye-

Next