Szociológia 1978
3. szám - Tanulmányok - Papp Zsolt: Konszenzus eszmény és „tervezetttömegdemokrácia”
korszak nyitányaként értékelhető. Sőt, mint látni fogjuk, több ponton olyan szemléleti és fogalmi kereteket állít fel, amelyekben a második világháborút évtizedekkel követő nyugatnémet szociológiai gondolkodás egyes irányzatai kísérlik meg majd a társadalmi élet és érintkezés interpretációját. Nézzük az 1928-as előadást. Címe: ,,A konkurrencia jelentősége a szellemi élet területén”.1 Már maga a témaválasztás meghökkentő, pusztán a kongresszus egyéb vezértémáival összevetve.2 A konkurrenciát — mondja Mannheim — a gondolkodás területén fogom vizsgálni. Erről a gondolkodásról „már tudjuk”, hogy léttel összekapcsolt gondolkodás. Ilyen a történeti gondolkodás, a politikai gondolkodás, a szellem- és társadalomtudományi gondolkodás és a mindennapok gondolkodása. Két tézis: a) a konkurrencia kimutatható a léttel összekapcsolt gondolkodásban, b) a konkurrenciának konstitutív jelentősége van. A konkurrenciát — mondja Mannheim — nem az ökonómia szférájából vettem ki és általánosítottam. A helyzet fordított: amikor a fiziokraták és Adam Smith a konkurrencia jelentős szerepét a gazdaságban feltárták, csupán egy általános társadalmi viszonyt fedeztek fel az ökonómia különös elemeiben. Mármost, hogy a szellemi élet és az elmélet terén a konkurrencia feltalálható, ez nem azt jelenti, hogy az elméleti jellegű szembeállás semmi más, mint a társadalmi konkurrencia mindenkori lecsapódása. Hanem? Nos, éppen ez a kérdés: Hogyan függ össze egymással a teoretikus szembenállás és a társadalmi szembenállás ? Mt értsünk a léttel összekapcsolt gondolkodás konkurenciája esetében az ellenfelek általános célkitűzésén? A pártok például — mondja Mannheim — nyilvánvalóan a helyes társadalmi látás birtoklásáért, vagy legalábbis ennek presztízséért konkurálnak. Ez a közös célkitűzés. Plasztikusabb megfogalmazást talál Mannheim Heidegger „Lét és idő” c. munkájába. A konkuráló pártok állandóan a „létezés nyilvános magyarázatáért” küzdenek. „Társadalomtudományi álláspontról minden történeti, világnézeti, szociológiai tudás — mégha az maga lenne az abszolút helyesség és igazság — meghatározott konkrét csoportok hatalmi és érvényesülési hajtóerőibe ágyazott és azoktól hordozott, amelyek saját világértelmezésüket nyilvános világértelmezéssé akarják tenni.” Az ember így nem egy világban általában áll, hanem egy meghatározott értelemben értelmezett-megmagyarázott világban. Ebből a szempontból a helyesség kérdése „nem kérdés”: a régebbi nézetek, a hitek és babonák is betöltötték a világban való orientálás funkcióját. Nos, a világ valamilyen értelemben mindig értelmezett számunkra, mindig valamilyen előre kiképzett alakjával találkozunk. Születésünktől ebbe az értelemadással hiánytalanul kitöltött világba lépünk. Heidegger ezt nevezi a das Mannak, aki „elénk megy” és „mindenről gondoskodik”. Csakhogy Heidegger azt a kérdést nem teszi fel, hogy hogyan jön létre ez a das Man és ez a szociológia kérdése. Létrejöttéhez a társadalmi folyamatok négy típusát különíti el Mannheim. A lét „nyilvános értelmezése” létrejöhet a) egy konszenzus alapján, az egyes emberek és csoportok spontán kooperációja folytán, b) egy értelmező csoport monopol helyzete alapján, c) sok csoport konkurrenciája alapján, amelyek különös létértelmezésüket kivitelezni akarják — Mannheim ezt az esetet nevezi atomizáló konkurrenciának, ami nem jelent abszolút izoláltságot, összefüggésnélküliséget —, végül d) több korábban atomizáltan fellépő konkurrens koncentrációja alapján, olyan helyzetben, amikor a konkurrencia kevésszámú, mindinkább uralkodóvá váló oldalra redukálódik.Címe, szociális folyamatok és viszonyok, amelyekben a nyilvános létértelmezés valamilyen formája létrejön. Ezek ugyan csak „példák”, ám megmutatják, — véli Mannheim —, hogy egy világkép létrejötte-