Szociológia 1981

1. szám - Tanulmányok - Gazsó Ferenc: Az iparban dolgozó fiataloktársadalmi mobilitásának tendenciái néhány szocialista országban

a kutatás keretei között nem egyszerűen a foglalkozás változását, hanem lényegében a társadalmi osztályok és rétegek közötti mozgást értjük. Magát a foglalkozásváltást csak akkor tekintjük társadalmi mobilitásnak, ha a mozgás társadalmi rétegváltással is együtt jár. A mobilitás összehasonlító kutatásában további problémát jelent, hogy a rétegek léte és helyzete történelmileg meghatározott, és a társadalmi struktúra változásával bizonyos rétegek rövid történelmi idősz­k alatt is megszűnnek, új rétegek alakulnak ki, illetve módosul a rétegek egymás közötti viszonya, az egyes rétegek társadalmi pozíciója. Ez arra figyelmeztet, hogy a generációk közötti mobilitás vizsgálatában csak nagy óvatossággal és relatív érvénnyel alkalmazható egy olyan stenderd rétegződési modell, amellyel mind az apák nemzedékének társadalmi tagozódása, mind pedig az utód nemzedék rétegzettsége és az átrétegződési folyamata kielégítően leírható. Mindez az intergenerációs mobilitás mértékének egzakt megállapítását igen megnehezíti. A társadalmi viszonyok gyökeres átalakulása jó néhány réteget és osztályt megszün­tetett az elmúlt három évtizedben a vizsgált országokban. A mai társadalmi struktúrára érvényes származási kategóriák nehezen hasonlíthatók össze a második világháborút követő évek társadalmának rétegzettségével. Az általunk vizsgált fiatalok szüleinek nemze­dékében például Magyarországon közel 60% volt a mezőgazdasági-fizikaiak aránya. E tömeg erősen rétegzett volt, de lényegileg másként volt rétegzett, mint a mai mezőgazda­­sági népesség. A kutatásban is alkalmazott mezőgazdasági-fizikai kategória tehát egészen más társadalmi pozíciót fejezett ki az apák nemzedékében, mint az általunk vizsgált fiatal generációknál. Mindezt a nemzetközi kutatásban további problémák tetézik. Jóllehet az összehason­lító kutatásban szereplő országok társadalmi viszonyainak jellege, a társadalom alapstruk­túrája azonos típusú, az egyes országok történelmi fejlődésében, a gazdasági-technikai színvonalban, a munkamegosztási viszonyokban, a foglalkozási szerkezetben és a mobili­tási csatornák működésében igen nagy különbségek fedezhetők fel. Mindez erőteljesen kihat az egyes országokban megfigyelt mobilitás mértékére és fő tendenciáira. A mobilitás mértékét és fő tendenciáit természetesen valamennyi országban a társada­lom osztály- és rétegszerkezetében, továbbá a foglalkozási szerkezetben végbemenő válto­zások határozzák meg. A legutóbbi évek kutatási eredményei azonban határozottan arra engednek következtetni, hogy a mobilitás volumenét, a mobilitási esélyek alakulását más tényezők is befolyásolják. E kérdés (mármint a mobilitást befolyásoló faktorok kérdése) igen intenzíven foglalkoztatja a szocialista országok mobilitással foglalkozó kutatóit. A probléma több országban a mobilitás várható tendenciáinak prognozisztálásával összefüg­gésben merült fel az elmúlt években. Számos kutató osztotta azt a felfogást, hogy a társadalmi rendszerváltozással együttjáró — az osztályok és rétegek összetételét alapve­tően módosító — átrétegződés befejeződése, továbbá a foglalkozási szerkezetet gyors ütem­ben változtató extenzív gazdasági fejlődés lehetőségeinek kimerülése szükségképpen a mobilitás csökkenését fogja eredményezni. Az utóbbi évek kutatásai — többek között az általunk végzett összehasonlító vizsgálat — nem tártak fel a fenti hipotézist egyértelműen igazoló tényeket. A kutatások kimutattak ugyan bizonyos változási tendenciákat, melyek­nek egy része a nagyobb nyitottság, másik része pedig a nagyobb zártság irányában mutat. Egészében azonban nem következtek be alapvető változások a társadalmi mobilitás

Next