Szociológia 1990
1-2. szám - Elmélet - Karácsony András: Niklas Luhmann társadalomelmélete és az autopoiézise
ELMÉLET KARÁCSONY ANDRÁS NIKLAS LUHMANN TÁRSADALOMELMÉLETE ÉS AUTOPOIÉZISE I. Bevezető megjegyzések Az elméletek többnyire saját tradíciók után kutatnak, hogy a csatlakozások és elhatárolódások mentén jobban megfogalmazhassák sajátszerűségeiket, így van ez a rendszerelmélettel is. Vissza lehet nyúlni egészen Cusanusig, mint az első olyan gondolkodóhoz, aki a világot rendszerként interpretálta (H. Rombach, 1971. 173. o.). Dolgozatom azonban nem elmélettörténeti vizsgálódás, így le kell mondanom a rendszerfogalom jelentéstörténetének elemzéséről, és azon filozófiai álláspontok taglalásáról (elsősorban Kant, Husserl és Wittgenstein), melyek — noha nem sorolhatók a rendszerelmélethez, de — erőteljes rokonságot mutatnak a dolgozatomban elemzett luhmanni koncepcióval. Az elmélettörténeti vonulat háttérbe szorítása azonban tehát nem engedi meg, hogy L. v. Bertalanffy koncepciójából mint rendszerelméleten belüli érvényes tradícióból induljak ki, mint ahogy ezt konvencionálisan teszik a rendszerelmélet történeti reflexióiban (R. Kurzrock, 1972. a; A. H. Traden, 1971. a). Ehelyett a rendszerfogalom történetileg kialakult, jellemzőbb értelmezési típusainak elkülönítéséből indulok ki, mellyel remélhetően korlátozni tudom a fogalomhasználat különbözőségeiből fakadó lehetséges félreértéseket. Különböző megközelítésből ugyan, de a rendszerfogalom használatához szükséges alapvető distinkciók megadására szólít fel László Ervin és Martin Heidegger. László Ervin szerint egyszerűen szemantikai zűrzavarról kell beszélnünk az általános rendszerelmélet alapterminológiáját illetően. Kezdve azzal a legfontosabb problémával, hogy nem kellőképp tisztázott, a rendszerek általános elméletéről avagy az általános rendszerek elméletéről van szó. Holott a kettő nem ugyanaz. Az első esetben a különböző rendszerek általános vonásairól beszél az elmélet, míg a másodikban feltételezi, hogy van egy olyan entitás, melyet "általános rendszer" kifejezéssel megjelölhetünk (László, E. 1986. 87—92. o.). Heidegger pedig azt hangsúlyozza, hogy a tudás rendszerére és a "rendszerre törő akarat" megvalósulására csak az újkortól nyílt lehető 1