Szociológia 1990

1-2. szám - Elmélet - Karácsony András: Niklas Luhmann társadalomelmélete és az autopoiézise

ELMÉLET KARÁCSONY ANDRÁS NIKLAS LUHMANN TÁRSADALOMELMÉLETE ÉS AUTOPOIÉZISE I. Bevezető megjegyzések Az elméletek többnyire saját tradíciók után kutatnak, hogy a csatlakozások és elhatárolódások mentén jobban megfogalmazhassák sajátszerűségeiket, így van ez a rendszerelmélettel is. Vissza lehet nyúlni egészen Cusanusig, mint az első olyan gondolkodóhoz, aki a világot rendszerként interpretálta (H. Rom­­bach, 1971. 173. o.). Dolgozatom azonban nem elmélettörténeti vizsgálódás, így le kell mondanom a rendszerfogalom jelentéstörténetének elemzéséről, és azon filozófiai álláspontok taglalásáról (elsősorban Kant, Husserl és Witt­genstein), melyek — noha nem sorolhatók a rendszerelmélethez, de — erőtel­jes rokonságot mutatnak a dolgozatomban elemzett luhmanni koncepcióval. Az elmélettörténeti vonulat háttérbe szorítása azonban tehát nem engedi meg, hogy L. v. Bertalanffy koncepciójából mint rendszerelméleten belüli ér­vényes tradícióból induljak ki, mint ahogy ezt konvencionálisan teszik a rend­szerelmélet történeti reflexióiban (R. Kurzrock, 1972. a; A. H. Traden, 1971. a). Ehelyett a rendszerfogalom történetileg kialakult, jellemzőbb értelmezési típusainak elkülönítéséből indulok ki, mellyel remélhetően korlátozni tudom a fogalomhasználat különbözőségeiből fakadó lehetséges félreértéseket. Különböző megközelítésből ugyan, de a rendszerfogalom használatához szük­séges alapvető distinkciók megadására szólít fel László Ervin és Martin Hei­degger. László Ervin szerint egyszerűen szemantikai zűrzavarról kell beszél­nünk az általános rendszerelmélet alapterminológiáját illetően. Kezdve azzal a legfontosabb problémával, hogy nem kellőképp tisztázott, a rendszerek általá­nos elméletéről avagy az általános rendszerek elméletéről van szó. Holott a kettő nem ugyanaz. Az első esetben a különböző rendszerek általános vonásai­ról beszél az elmélet, míg a másodikban feltételezi, hogy van egy olyan enti­tás, melyet "általános rendszer" kifejezéssel megjelölhetünk (László, E. 1986. 87—92. o.). Heidegger pedig azt hangsúlyozza, hogy a tudás rendszerére és a "rendszerre törő akarat" megvalósulására csak az újkortól nyílt lehető­ 1

Next