Társadalomkutatás 1983 - A MTA Gazdaság- És Jogtudományok Osztályának folyóirata

1983 / 4. sz. - Tanulmányok - Varga Károly: Társadalmunk adaptációs képessége és az emberi erőforrás fejlettsége-fejleszthetősége

sik oldalról ui. a különféle szervezetfejlesztési próbálkozások is feladták a leckét: mit lehet tenni akkor, ha a szervezetben létrehozott célirányos változások, a feladatstruk­túra ésszerűsítése, a munkakörök tisztázása és gazdagítása a régi szemléletű kollektíva ellenállásába ütköznek? Ilyenkor a megoldás visszamutat az emberi erőforrás fejleszté­sének, illetve kiaknázhatóságának problematikájához.­ Ami az első hullám sorsát illeti az utolsó évtized hazai munkapszichológiájában, az atomisztikus, mechanisztikus és naiv „hőskort" (vagy „gyermekcipőt") két kutatási és szemléleti irány utasította a múltba. Az egyik a kezdeti szólamokból lassan valójá­ban vezérlő elvvé erősödött rendszerszemlélet, a másik az érdekek kutatása. Rókusfalvy Pál munkapszichológiai „ars poeticája", a benne kifejtett rendszer­­szemléletű cselekvéspszichológia koncepciójával jelentős lépés ezen az úton. A szerző nemcsak a vezetés- és szervezéspszichológiában és a munka szociálpszichológiájában juttatja érvényre az „emberközpontú rendszerszemléletet", hanem a pályalélektanban és a műszaki pszichológiában is. Tanúbizonyságot téve ezzel arról, hogy a rendszer­­szemlélettel csatasorban álló szociálpszichológiai szempontok nem jelentik a „klasz­­szikus értelemben vett ergonómia" tematikájának elhagyását. Jó példát szolgáltat erre az az áttekintés, amit Nemeskéri ad „Az ergonómia vállalati alkalmazásának tapasztalatairól". A tanulmányt olvasva az ember elcsodálko­zik: tényleg ergonómiai vállalkozásokról van szó, csakugyan nem komplex szervezetfej­lesztési, emberi erőforrás fejlesztési akciókutatások áttekintéséről? A 27-ből 5 alka­lommal találták úgy, hogy az ergonómiai problémák az egész vállalati szervezet műkö­désében jelentkeztek, s ennek következtében feladatukat a szervezet működésében tapasztalható diszfunkcionális jelenségek regisztrálásában és okaik felderítésében lát­ták. De még előremutatóbb az, hogy 3 alkalommal „a vállalat szociális fejlesztőképes­ségében" lokalizálták az ergonómiai problémát, vagy „abban az emberképben, mely­ben a vállalat gondolkodik, e képalkotás fejlesztési színvonalában és ehhez kapcsoló­dóan a szociális fejlesztési rendszer kidolgozása, feltételeinek meghatározása és gya­korlata" jósági ismérveiben. S a vizsgálat eredményadatai? A siker-kudarc tapasztalatokból fakadó felismeré­sek némelyike felfedezteti az elemzőkkel a magatartástudományi szervezetfejlesztés sajátos műfaja, az akciókutatást,­ amelyben már megjelennek az alkalmazott cső-s­portdinamika, a csoportos problémamegoldás, sőt a szervezet problémamegoldó ka­pacitása fejlesztésének a feladatai is. Az érdekek szempontjának szentelt figyelem is előbbre hajtotta a fejlődés kerekét, meghaladottá tette az emberi kapcsolatok taná­nak naiv (vagy éppen manipulatorikus) elképzeléseit. Az érdekkutatás a szociológiá­ból 10 került át az alkalmazott szociálpszichológiába, és szinte „magyar specialitás­ként" beszélhetünk róla. Fehér János esettanulmánya egy nagyvállalat innovációs tevékenysége során ho­zott fejlesztési döntések érdekkonfliktust generáló, érdekegyeztetési feladatokat tu­datosító szerepét elemzi. Az érdekszempont tisztázása egyenesvonalúan vezet az „em­beri kapcsolatok" közelítéstől az „emberi erőforrás" koncepció kérdésfelvetéséhez: „Az innovációban az érdekek harca azért is kiemelkedő jelentőségű, mert ez az objekt 28

Next