Társadalomkutatás 1983 - A MTA Gazdaság- És Jogtudományok Osztályának folyóirata
1983 / 4. sz. - Tanulmányok - Varga Károly: Társadalmunk adaptációs képessége és az emberi erőforrás fejlettsége-fejleszthetősége
sik oldalról ui. a különféle szervezetfejlesztési próbálkozások is feladták a leckét: mit lehet tenni akkor, ha a szervezetben létrehozott célirányos változások, a feladatstruktúra ésszerűsítése, a munkakörök tisztázása és gazdagítása a régi szemléletű kollektíva ellenállásába ütköznek? Ilyenkor a megoldás visszamutat az emberi erőforrás fejlesztésének, illetve kiaknázhatóságának problematikájához. Ami az első hullám sorsát illeti az utolsó évtized hazai munkapszichológiájában, az atomisztikus, mechanisztikus és naiv „hőskort" (vagy „gyermekcipőt") két kutatási és szemléleti irány utasította a múltba. Az egyik a kezdeti szólamokból lassan valójában vezérlő elvvé erősödött rendszerszemlélet, a másik az érdekek kutatása. Rókusfalvy Pál munkapszichológiai „ars poeticája", a benne kifejtett rendszerszemléletű cselekvéspszichológia koncepciójával jelentős lépés ezen az úton. A szerző nemcsak a vezetés- és szervezéspszichológiában és a munka szociálpszichológiájában juttatja érvényre az „emberközpontú rendszerszemléletet", hanem a pályalélektanban és a műszaki pszichológiában is. Tanúbizonyságot téve ezzel arról, hogy a rendszerszemlélettel csatasorban álló szociálpszichológiai szempontok nem jelentik a „klaszszikus értelemben vett ergonómia" tematikájának elhagyását. Jó példát szolgáltat erre az az áttekintés, amit Nemeskéri ad „Az ergonómia vállalati alkalmazásának tapasztalatairól". A tanulmányt olvasva az ember elcsodálkozik: tényleg ergonómiai vállalkozásokról van szó, csakugyan nem komplex szervezetfejlesztési, emberi erőforrás fejlesztési akciókutatások áttekintéséről? A 27-ből 5 alkalommal találták úgy, hogy az ergonómiai problémák az egész vállalati szervezet működésében jelentkeztek, s ennek következtében feladatukat a szervezet működésében tapasztalható diszfunkcionális jelenségek regisztrálásában és okaik felderítésében látták. De még előremutatóbb az, hogy 3 alkalommal „a vállalat szociális fejlesztőképességében" lokalizálták az ergonómiai problémát, vagy „abban az emberképben, melyben a vállalat gondolkodik, e képalkotás fejlesztési színvonalában és ehhez kapcsolódóan a szociális fejlesztési rendszer kidolgozása, feltételeinek meghatározása és gyakorlata" jósági ismérveiben. S a vizsgálat eredményadatai? A siker-kudarc tapasztalatokból fakadó felismerések némelyike felfedezteti az elemzőkkel a magatartástudományi szervezetfejlesztés sajátos műfaja, az akciókutatást, amelyben már megjelennek az alkalmazott cső-sportdinamika, a csoportos problémamegoldás, sőt a szervezet problémamegoldó kapacitása fejlesztésének a feladatai is. Az érdekek szempontjának szentelt figyelem is előbbre hajtotta a fejlődés kerekét, meghaladottá tette az emberi kapcsolatok tanának naiv (vagy éppen manipulatorikus) elképzeléseit. Az érdekkutatás a szociológiából 10 került át az alkalmazott szociálpszichológiába, és szinte „magyar specialitásként" beszélhetünk róla. Fehér János esettanulmánya egy nagyvállalat innovációs tevékenysége során hozott fejlesztési döntések érdekkonfliktust generáló, érdekegyeztetési feladatokat tudatosító szerepét elemzi. Az érdekszempont tisztázása egyenesvonalúan vezet az „emberi kapcsolatok" közelítéstől az „emberi erőforrás" koncepció kérdésfelvetéséhez: „Az innovációban az érdekek harca azért is kiemelkedő jelentőségű, mert ez az objekt 28