Társadalomkutatás 1986 - A MTA Gazdaság- És Jogtudományok Osztályának folyóirata

1986 / 1. szám - Műhely - Gombár Csaba–Lengyel László: A társadalmi reform kérdéseihez

GOMBÁR CSABA-LENGYEL LÁSZLÓ A TÁRSADALMI REFORM KÉRDÉSEIHEZ* „Megtenni könnyű, de megígérni nehéz” — mondotta állítólag Andrássy Gyula, a kiegyezés utáni miniszterelnökünk. Bizonyos dolgokkal mi is így vagyunk. Az elmúlt két évtizedben számos és jelentős változás történt társadalmi életünk megannyi területén. Általánosságban szólva nehéz lenne megmondani, hogy e változásokban mennyi volt az előre megtervezett, akaratlagos változ­tatás és mennyi történt csak úgy „magától”. De meg kell-e egyáltalán ezt mondani? Érdemes-e ezen a téren egyáltalán kutakodni? Hi­szen az is tapasztalható, hogy egyes dolgokat tényleg könnyebb megtenni, illetve elviselni a mások által megtételét, mint megígérni. Ilyennek tetszett korábban a mezőgazdasági háztáji nem ígért — a tiltás, a tűrés és a támogatás útját megjáró­­ folyamata, vagy éppenséggel most a bankrend­szer újra nekilendülő módosítása, a pénzintézetek diverzifikálása. Itt nem az történt, hogy a nyil­vánosság előtt kimondatott, ez és ez a változás fog bekövetkezni ekkor és ekkor, és nem tudunk semmiféle olyan általános és nyilvános tervről, amelyben az ilyesféle változások kipipálandó pon­tokként léteznek. S ez talán azt is példázza, hogy egy reformfolyamat - s mi sem természetesebb ennél - nem valamely nagy társadalmi terv „tervlebontásos” módján mozog, hanem különböző politikai alkufolyamatok pályáján. Ha a jól ellenőrizhető és számon kérhető ,ígéretek” hiányoz­nak, akkor eleve eldönthetetlen, hogy mi volt a tervezett és mi történt csak „véletlenül”, és ez utóbbi kategóriában is, mi az, ami beleillik egy progresszív folyamatba, s mi az, ami annak ellent­mond?! De a „megtenni” és a „megígérni” mindenkori aktuálpolitikai dilemma mögött valahol gondolati terveknek kell léteznie, hacsak nem a könnyű habokon hánykódó, sodródó, úgynevezett „ad hoc” politizálásról van szó. Vannak-e ilyen gondolati tervek a társadalmi reform értelmében? Vagy talán még sincs szük­ség ilyen tervekre? Elegendő netán a spontán folyamatok jogát kiküzdeni társadalmilag, s központi­lag nem mozgást merevítő terveket kell gyártani, hanem csak valamely harmóniára, polgárbékére, közmegegyezésre kell törekedni? Ez nem valószínű. Hiszen azok is hiányoznak, akikkel szervezetten és intézményesen kiala­kítható és fenntartható lenne a harmónia, akik között megkötődne a közmegegyezés. A társadalmi reform tehát nem - vagy nemcsak - spontán kiküzdési folyamat, hanem gondolati tervek össze­találkozása. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a gazdasági tartalmú reformot az az érthető bírálat illeti, hogy a társadalom politikai, gazdasági és kulturális életét egyaránt átfogó, együttes megváltoztatá­sukat célzó gondolati tervek hiányoznak. Szándékosan mondjuk ezt többes számban, mert elméle­ti alternatívákra van szükség, hogy a politikai alternatívák az értelem segítségével világítsák be­le­ .A szerkesztőbizottság az alábbi tanulmányt vitára bocsátja. Meggyőződésünk, hogy a ben­ne foglaltak felkeltik olvasóink érdeklődését. A vitától azt várjuk, hogy hozzájárul a tanulmányban felvetett problémák tisztázásához.

Next