MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 17. ÉVFOLYAM (1968)
1968 / 1-2. sz. - KUTATÁS - M. KISS PÁL: Bikfalvi Koréh Zsigmond (1761-1793)
BIKFALVI KÓRÉH ZSIGMOND (1761—1793) Nem nagy a XVIII. századi erdélyi művészeink száma, de érdemük annál több: nyomasztó politikai és gazdasági viszonyok közt, támogatás nélkül, az úttörők reménytelen sorsát vállalva léptek művészi pályára. Bikfalvi Kóréh Zsigmondról a Tudományos Gyűjteményben első cikket író G. R. T. S. még 1828-ban is elkeseredéssel tárja fel a művészek helyzetét Egynéhány meghalt magyar képíróról címen. „Mert nem tagadhatom le, több, szinte éhenhalással küzködő polgártársaim iránt való nagy csodálkozásomat, kik is természeti hajlandóságuktól ösztönöztetve minden segedelem, remény és pártfogás nélkül, sőt sokszor készakarva tett akadályok mellett is, felserdült talentumuk tökéletesítése és élelmek keresése végett, butyorukat kiűzöttek módjára hátukra vévén, külföldre vánszorognak és ott a világ legüresebb művészeivel, hazájuk díszére jó előmenetellel pályát futni merészelnek." Majd később így folytatja: „Amennyire csak lehetséges egész igyekezettel kívántam ezen művészünknek nevezetesebb történeteit megtudni, de minden fáradozásaim, tudakozásaim által is (nyomtatásban tudtommal sehol sincs emlékezet róla), csak a következendő jegyzeteket nyerhettem, melyek hiányosak ugyan a dolog tökéletes kimerítésére, de egy méltó magyar emlékezetére elégségesek."A Bikfalvi Koréki Zsigmond életrajzi adatai mindmáig rendkívül hiányosak. A fenti cikk megjelenésének évétől, 1828-tól, alig írtak róla újat, eltekintve a Művészet néhány Kazinczy levelezéséből származó cikkétől és Bíró Béla írásától az Erdélyi Helikon 1843-as évfolyamában. A lexikonok megemlítik ugyan a nevét, de egymástól veszik át a gyér és olykor téves adatokat. 1761-ben Bikfalván, Háromszék megyében született ,szabad székely református szülőktől." Atyja egy katonaállítás alkalmával „bevonta volt magát Oláhországba." De sok bujdosás után visszatérvén a székely hadseregbe állott. Ezek után Zsigmond fiát 1771-ben az enyedi kollégiumba adta. „Szép tehetsége még gyermekkorában kitetszett, és különös hajlandóságot érezvén a rajzoláshoz festegetett . . . ezenkívül más tudományokban is dicséretes előmeneteleket tett. Így lett, hogy elvégezvén tanulása folyamatját a német classis rendes tanítójává leve."6 Első ismert pasztell képe e korszakából való, melyet 1787-ben „Kóréh Zsigmond tógátus diák készített" a leltári feljegyzés szerint.7 Az 1848 — 49-es szabadságharc idején eltűnt, 1900-ban került újra elő. Horiát és Cloccot, az 1784-es erdélyi parasztfölkelés vezetőit ábrázolja. Előbbi megsérült, utóbbi egészen látható. Az orr és a szem rajza magán viseli a kezdő művészek szokásos hibáit. Ekkor még különösebb rajzi kiképzést nem kapott. Horia és Cloaca ábrázolását összehasonlítva más róluk készült arcképekkel, jól jellemzetteknek találjuk: erő, elszántság sugárzik róluk. A festő bátorságára vall, hogy a nemes urak és később a Habsburg udvar által elítélt parasztvezéreket meg merte rajzolni, három évvel . Bikfalvi Keréh Zsigmond : Horia és Closca arcképe