MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 31. ÉVFOLYAM (1982)

1982 / 2. sz. - TANULMÁNYOK - GERLE JÁNOS: Az egykori lipótvárosi kaszinó nyári épülete : Vágó József műve

DAS SOMMERGEBÄUDE DES EHEMALIGEN LEOPOLDSTÄDTER KASINOS, EIN WERK VON JÓZSEF VÁGÓ In der Villenreilie der heutigen Budapester Gorkij-Allee, Richtung Stadtpark (einst Városligeti-Allée) wur­den die Villa von Ferenc Kern im Neorenaissance-Stil (Architekt: István Pucher) im Jahre 1892, daneben die Villa sezessionistisch-eklektischen Stils von Adolf Wör-11er (Architekt: György Briiggemaim) in den Jahren 1903—4 aufgebaut. Die zwei Villen hat József Vágó (1877 -1947) völlig umgebaut und hat aus diesen den Sommerlokal des arányrendszerrel, tömegformákkal, motívumokkal való keveredése megérik Vágó építészetében, megjelenik stí­lusában az a klasszicizáló vonás is, amely a későbbiekben egyre jobban jellemzi munkásságát. 1910-ben, a már említett Darvas-La Roche ház esetében a hasonló épí­tészeti eszközök még minden klasszicizálástól mentes alkalmazása a későbbieknél bensőségesebb, em­berköze­libb megoldást eredményeznek. Az első világháború utáni Vágó-épületek legjelentősebbike, a genfi Népszövetségi palota, bár az eredeti pályázati terv tömegformálása még inkább romantikusnak nevezhető, végső formájában a neoklasszicizmus tiszta megtestesítője. Úgy tűnik, jellemző, hogy az első világháborúval be­következett változások torzító hatása a cikk elején fel­sorolt építészek munkásságában mint klasszicizáló ten­denciát, a konzervatívabb felfogású építészeknél a neo­barokk stílus irányába való eltolódást eredményezett. Végül, a tárgyalt épülethez visszatérve, a szigorúan geometrikus szerkesztésmódnak egy nem klasszicizáló, 1r1a is teljesen korszerűnek ható alkalmazására szeretnék rámutatni. A néhány képen látható külső és belső virág­edények (1., 2., 7 kép) adják számomra legszemléletesebb példáját ennek. A mesterséges, — és így eleve, itt pedig hangsúlyozottan geometriától áthatott­­ környezet eze­ken a kristálypontokon harmonikusan megy át a ter­mészetes elembe: a határozott és mégis nagyon finom ellentét mindkét környezeti struktúra hatását felerősíti, ugyanakkor a másik elemeit önmagába beilleszti. Úgy foglalhatnám ezt össze, hogy az épületben egy természeti elem jelenléte érződik; nem tárgyi mivoltában, azaz nem az elhelyezett növényekre gondolok, hanem egész szel­lemében. Ez egyrészt a századforduló örökségeként van jelen, másrészt igazi forrása a klasszicizmus mint eszme (s nem mint klasszicizáló formavilág). A bevezetés hangulatához igazodva most befejezésül annak a reményemnek adok hangot, hogy szerény em­lékbeszédem segít az „építészettörténeti köztudat" ma­radandó emlékei között rögzíteni Vágó munkásságának ezt a különösen tanulságos darabját. Gerle János Lipótvároser Kasinos im Jahre 1912 errichtet (das Ge­bäude wurde im Jahre 1924 und im 1938 zum Teil um­gebaut und im Jahre 1947 wegen seinen Kriegsschäden abgerissen). Vágó's Pläne bedeuten die Bestrebungen nach der auf die Sezession folgenden und auf die Moderne Architektur abzielenden Kunstrichtungen auf Grund der aus den Beispielen von Adolf Loos (Kärtner-Bar in Wien, 1907), Josef Hoffmann (Palast-Stocklet in Brüssel, 1905) und von Otto Wagner gezogenen Belehrungen. 8. Társalgó az előcsarnokban Amikor ez a fent jellemzett „európai szintézis", Wag­ner, Hoffmann, Loos különös egyidejű jelenléte, itthoni 73

Next