MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 52. ÉVFOLYAM (2003)
2003 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - CSÁKI TAMÁS: Árkay Bertalan és Peter Behrens bécsi mesteriskolája
41 Helga Griepentrog: Peter Behrens in Wien (1921-1936). In: Elisabeth Liskar (szerk.): Wien und die Architektur des 20. Jahrhunderts. Akten des XXV. Internationalen Kongress für Kunstgeschichte. Wien 1986, 83-86. 42 Gisella Möller: Peter Behrens und die Düsseldorfer Kunstgewerbeschule 1903-1907. In: Der westdeutsche Impuls 1900-1914. Kunst und Umweltgestaltung in Industriegebiet - Düsseldorf: Eine Großstadt auf dem Weg in die Moderne. Düsseldorf 1984, 33-52. 43 Irene Nierhaus: Adoration und Selbstverherrlichung. Künstlerische und kunstpolitische Schwerpunkte an der Akademie der bildenden Künste von den dreißiger bis Ende der vierziger Jahre. In: Hans Seiger et al. (szerk.): Im Reich der Kunst. Die Wiener Akademie der bildenden Künste und die faschistische Kulturpolitik. Wien 1990,65-66. Az 1924-től Clemens Holzmeister által vezetett másik építészeti mesteriskola feladatát a „heimische Bauweise" ápolásaként határozták meg. 44 Behrens háború utáni műveivel kapcsolatban a fő forrás: Paul Joseph Cremers: Peter Behrens. Sein Werk von 1909 bis zur Gegenwart. Essen 1928. Ezt az időszakot behatóan tárgyalja: Hans Joachim Kadatz: Peter Behrens. Architekt - Maler - Grafiker und Formgestalter. Leipzig 1977, 48-52; Alan Windsor: Peter Behrens, Architect and Designer. London 1981, 152-167; Stanford Anderson: Peter Behrens and a New Architecture for the Twentieth Century. Cambridge, Mass. 2000, 221-253. 45 Wolfgang Pehnt: Die Architektur des Expressionismus. Stuttgart 1998, 90-98. 46 Tilmann Buddensieg: Architektur als freie Kunst. In: Bernard Budenrath (szerk.): Peter Behrens - Umbautes Licht. Das Verwaltungsgebäude der Hoechst AG. München 1990, 65-66. 47 Bernard Budenrath: Ein Gesamtkunstwerk der Moderne. In: Uö: i. m. 1990, 15-57. A hoechsti gyár belső kialakításának egyes részletein még 1926-ban, tehát Árkay bécsi tartózkodása aíatt is dolgozott a Behrens-iroda. Ehhez: Ernst A. Plischke belső dekorációs és bútortervei. 1926. Plischke-hagyaték, Wien, Akademie der bildenden Künste, Kupferstichkabinett. 48 Ez az eszmény jelenik meg Behrens több egykorú írásban is. Pl.: Das Ethos und die Umlagerung der Künstlerischen Probleme. (Der Leuchter. Jahrbuch der Schule der Weisheit. 23 KÖH-MEM 71.012.125-126. Pasztell technikájú homlokzatrajzok „Árkay Bertalan IV. ép. 1923. II. 1." jelzéssel. 24 KÖH-MEM 71.012.20-23. 71.012.26. Három vegyes technikájú alaprajz, ill. pasztell metszet és homlokzat, az előbbieken „Árkay Bertalan 1923. V. 5.", az utóbbiakon „Arkay Bertalan 1923." jelzéssel. A BTM 68.67.1. „Pantheon terv 1925" felirattal ellátott pasztell homlokzati terve is ehhez a sorozathoz kapcsolódik. A nemzeti pantheon problémaköréhez 1.: Vadas Ferenc: Nemzeti pantheon és ezredéves emlékmű. In: Sub Minervae Nationis Praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Budapest 1989. 159-169. 25 KÖH-MÉM 71.012.28-30. Pasztell technikájú homlokzatok, metszet és távlati kép 1925. VI. 7-i dátummal, „Temető -Arkay Bertalan" jelzéssel, Hültl Dezső ellenjegyzésével. 26 Az 1922 és 1924 közötti évekből Arkaynak számos kisebb grafikai munkája is fennmaradt: a Wiener Werkstätte képeslapjainak mintájára megrajzolt hazai és ausztriai városrészletek, épületábrázolások, illetve olyan keleties és rokokó témaválasztású, gáláns szcénákat megjelenítő akvarellek, tus- és ceruzarajzok, melyek leginkább Tichy Gyula és Batthyány Gyula egykorú műveit idézik. A művek az Arkay család tulajdonában vannak. 27 Arkay Bertalan 1925. VI. 17-i keltezésű diplomája a család tulajdonában, ill. BME Központi Könyvtár, Levéltár, Oklevélkönyv: 1737. Párizsi tartózkodását az augusztustól októberig onnan keltezett levelezőlapjai is alátámasztják. 1926 őszén újabb franciaországi utat tett, melyen Sztehlo Lilyvel, későbbi feleségével Perpignan, Poitiers, Tours, Loches, Langeais és Blois műemlékeit kereste fel. Dokumentumok az Árkay család tulajdonában. 28 Ennek az építésznek a kiléte bizonytalan. Bierbauer i. m. 1933, 819. alatt E. Thiers néven, míg Árkay Bertalan 1937-ben adott nyilatkozatában (Csaba Rezső: Beszélgetés Árkay Bertalannal. Hajlék I. 1937, 87.) Thierre-ként szerepel. Más egykorú, hasonló nevű építészt nem ismer a francia szakirodalom. 29 Éduard-Joseph: Dictionnaire biographique des artistes contemporains 1910-1930. III. kötet. Paris 1934, 338. François Loyer: Histoire de l'architecture française de la Révolution à nos jours. Paris 1999, 233. 1925-ben két alkotása is épült Párizsban: az egyik a Moulin Rouge mulató volt, a másik egy kisebb házcsoport a Bois de Boulogne közelében (Rue Leconte-de-Lisle 17-23). Az erősen megmozgatott tetőkontúrjával, a téglával burkolt, vakolt és fafelületek szerencsés összhangjával az Amszterdami Iskola építészetét idéző utóbbi épület arról tanúskodik, hogy alkotója kifinomult kompozíciós készségű, nem középszerű építész lehetett. L.: Paul Chemetov-Marie-Jeanne Dumont-Bernard Marrey: Paris Banlieue. 1919-1939. Architectures domestiques. Paris 1989, 53-54. 30 Árkay Bertalan nyilatkozata Mucsi Andrásnak, 1957. V. 31. MTA-MKI, Adattár, MDK-CISZ. Párizsban készült krétarajzain többek között a párizsi Notre Dame és a St-Étienne-du-Mont, a Luxembourg-palota, a versailles-i kastélynak és parkjának egyes részletei, valamint Percier és Fontaine Carrousel diadalíve is feltűnik. Rajzok az Árkay család tulajdonában. A Perret-fivérek épületének a méltatásakor apja is ugyanezt a megfogalmazást használta. L.: Árkay Aladár: Építőformák a világháború után. Kő és Műkő Architectura 1926, 3. 3. 31 Le Corbusier-nek 1925-ben már állt a városban néhány jelentős villaépülete (Villa Ozenfant, Villa La Roche, Villa Jeanneret). Az alább említett kiállításon a L'Esprit Nouveau pavilonja volt az ő alkotása, itt a Plan Voisin-t, Le Corbusier utópikus párizsi várostervét is kiállították. Ez utóbbit említi Árkay Aladár fentebb idézett írása is. 32 Uo. 3. 33 1925 Paris felirattal. A család tulajdonában. 34 „Ce n'est pas ainsi qu'il faut construire, mais avec plus de chaleur. Il faut mettre dans l'œuvre plus d'âme!" Bierbauer i. m. 1933, 819. 35 Moravánszky Ákos: Néhány fejezet a bécsi mesteriskolák történetéből. MÉ XXXII. 1983, 5. 44; Marco Pozzetto: Die Schule Otto Wagners. 1894-1912. Wien-München 1980,13-14. 36 Sisa József: Magyar építészek külföldi tanulmányai a 19. század második felében. Művészettörténeti Értesítő XLV. 1996, 169-186. 37 Mint például Jan Kotera, Pavel Janák, Joze Plecnik vagy Viktor Kovacic, akik mindannyian jelentős oktatói tevékenységet is kifejtettek. 38 Moravánszky Ákos: „Ide pislogass nímet, aki árgyélusa van a világnak!" Medgyaszay István és Otto Wagner mesteriskolája. MÉ XXXII. 1983, 5. 45-17. 39 Ernst A. Plischke: Ein Leben mit Architektur. Wien 1989,55. 40 Szivessy Tibor öccse, Endre 1899-ben született Szegeden, a berlini Staatliche Kunstgewerbeschule elvégzése után 1921/22-ben egy évet Hans Poelzig berlini, majd ennek tanácsára 1923-25 között kettőt Behrens bécsi mesteriskolájában töltött. 1925-1940 között Párizsban André Szivessy néven - egy ideig Goldfinger Ernővel társulva - bútortervezéssel és belsőépítészettel foglalkozott, majd 1940-től 1958-ban bekövetkezett haláláig immár André Sive néven építészként, várostervezőként működött Franciaországban. Ismert bécsi tervein, pl. a berlini Potsdamer Platz vagy egy budapesti hidroplán-repülőtér számára készítetten a nagyvárosi közlekedés problémáival és az azokkal összefüggő városépítési kérdésekkel foglalkozott. L.: AdA/ Sch. Nr. 573. Karl Maria Grimme: Peter Behrens und seine Wiener Akademischen Meisterschule. Wien-Leipzig-Berlin 1930, 35. Früchner Tibor: André Sive. MÉ VIII. 1959, 19 78. Szivessynek a Tanácsköztársaságot követően Magyarországról való, emigráció-szerű távozásáról és németországi tanulmányairól Háy Gyula számol be emlékezéseiben. Született 1900-ban. Budapest 1990, főként 93-94, 105-112. Breuer Marcell 1920-ban, 18 évesen elnyert egy ösztöndíjat a bécsi Akademie der bildenden Künstére, de minthogy ekkor még nem építésznek készült, inkább a festészeti vagy szobrászati tanszakot látogathatta. Azt is csak igen rövid ideig, mert - elégedetlen lévén az oktatással - néhány hét múltán távozott a weimari Bauhausba. L.: Robert F. Gatje, Marcel Breuer: A Memoir. New York 2000,13.