MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 55. ÉVFOLYAM (2006)

2006 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Szobrászattörténeti másolatgyűjtemények a Magyar Nemzeti Múzeumban a 19.század utolsó harmadában : I.Pulszky Ferenc görög szobrászattörténeti másolatgyűjteménye

gadtatott. [/] A fordítással megbízott Henszlmann Imre l­evelező). tag távolléte miatt, az ügy nem levén befejez­ve, továbbra marad, miről az illető tudósíttatni fog." 202 P(hilipp), A(nton), Dethier: Augusteon vagy Nagy-Jusztinián óriás lovasszobra barna rézből, melyet egy a­sztambuli szerályban létező, valószínűleg Corvin-féle kézi­ratban lelt,­­s 1418 vagy 1436-dik év körül Anconai Pizzicolli Cirjék vezérlete alatt Nimphirius által készült, eddig kiadatlan festvény után visszaállított­­ bölcsészet tudora, a stambuli cs. k. osztrák keleti főtanoda igazgatója. A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei XI. 10 (1868), 1—45, illet­ve P(hilipp), A(nton). Dethier: II. Theodór szobra s díszemlé­ke a Bika-téren (Forum tauri). Fölfedezé s helyreállítá 1865-diki decemberben - bölcsészet-tudor. Uott, 45-60. 203 Egy. Kt. Cod. Ital. 3. (korábban: Cod. Lat. 35.), 1. Csontosi János: A Konstantinápolyból érkezett corvinák bibliográfiai ismertetése. Magyar Könyvszemle II. 1877, 157-218, 216-218, 35. szám. Csaba Csapodi: The Corvinian Library. History and Stock (Studia humanitatis, 1). Buda­pest 1987, 434-435, no. 887. Dethier szerint az eredetileg barna tintával készült rajzot később áthúzták, hogy fölerő­sítsék a halványuló vonalakat és a felirat is ekkorról szár­mazik, ez „az átmázolás" esetleg történhetett akkor, ami­kor a kötet Mátyás birtokába került (!). 1. Dethier i. m. 31. 204 A rajzról és a Theodosius versus Justinianus prob­lémáról: Phyllis Williams Lehmann: Theodosius or Justini­an? A Renaissance Drawing of a Byzantine Rider. The Art Bulletin XLI. 1959, 39-57, valamint Cyril Mango ellenvéle­ménye és Lehmann válasza uott, 351-358; valamint Siri Sande: The Equestrian Statue of Justinian an the axrjpa 'AxíAAeiov. Acta ad Archaeologiam et Artium Históriám Pertinentia. VI. 1987, 89-111. Ciriaco d'Ancona konstanti­nápolyi tartózkodásairól és a kötetről a további irodalom­mal 1. Julian Raby: Cyriacus of Ancona and the Ottoman Sultan Mehmed II. Journal of Warburg and Courtauld In­stitutes XLIII. 1980, 242-246. 205 Ezek a Monumenta Hungáriae historica-sorozat 21. kötet 1-2. részét, illetve 22. kötetének 1-2. részét képe­zik. A köteteket különböző összeállítású, közös, illetve sorozati címlap nélküli kolligátumokban őrzik könyvtá­raink. A teljes sorozat rekonstruálásával, illetve megjele­nési idejének megállapításával nem foglalkoztam. 206 Kritobalosz: II. Mehemet élete. Ford. Szabó Károly (Monumenta Hungariae historica / Magyar Történelmi Emlékek, Második osztály, írók, 22). Budapest 1875 207 Az MTA XXIX. nagygyűlésén, 1869. ápr. 13-án a történettudományi osztály külső levelező tagjául, 1. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Értesítője III. 1869, 82 és 84. Halálhírét a főtitkár 1881. márc. 28-án bejelentette, 1. 14. ülés, A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője XV. 1881,107-108, és fölszólította az „illető osztályt", hogy em­lékbeszéd tartásáról gondoskodjanak, de sem emlékbeszé­det nem tartottak, sem az Akadémiai Almanach nem kö­zölt nekrológot róla. 208 Az erről beszámoló kishírt­­. A. II. 1870, 54. „(Dr Dethier) úr Konstantinápolyból, igen érdekes kettős aján­dékot küldött a magyar n. muzeumnak: két gipsz-önt­vényt, névszerint egy felső állkapocs-töredéket ama bronz kigyó-oszlopból, mely 479. Kr. e. a perzsák fölött nyert dia­dal jeléül Delphiben emeltetett, s melyet Nagy Constantin a konstantinápolyi lovardában (hippodrom) fölállított, s egy küzdő amazont ábrázoló töredéket azon mausoleum­ból, melynek nagyobb része a britt muzeumba került.­­ Az öntvények eredetije a szent Irene nevü konstantinápolyi muzeumban létezik."­­ Szinte ugyanígy: 1. Vasárnapi Újság XVI: 37 (1869. szept. 12.), 509 is. 209 Dr. P(hilipp). A(nton). Dethier-Dr. A(ndreas). D(avid). Mordtmann: Epigraphik von Byzantion und Constantino­polis von den ältesten Zeiten bis zum Jahre 1453. Erste Hälfte. Denkschriften der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Classe, Bd. 13, 1864, Abt. 2, 1. a közlemény II., „Inschriften der bronze­nen Dreischlangen-Stele für das goldene Dreifuss-Weih­geschenk in Delphi. Mit einer kritischen Untersuchung über die Geschichte des Weihgeschenkes und seiner Schiksale" című fejezetét (3-48) és a hozzá tartozó táblá­kat a feliratok mellett a kígyófej három nézetével és a tel­jes mű rekonstrukciós kísérletével. Dethier heves kritiká­val illette azt a korábbi közleményt, amely szintén az ő rajzaival jelent meg, 1. Otto Frick: Das plataeische Weih­geschenk zu Konstantinopel. Ein Beitrag zur Geschichte der Perserkriege. Neue Jahrbücher für Philologie und Pä­dagogik, Abt. 1. Jahrbücher für classische Philologie. Supplementband III. 1857-1860 (1859), 487-555. 210 Mindkét darab egy-egy gipszmásolata, valamint az archaikus torzó is látható egy fényképen, amely De­thier-t ábrázolja, amint a kígyófejtöredékkel az ölében ül saját gyűjteménye tárgyai körében. Egy levonat, amelyen Dethier tollal számozta meg a tárgyakat és amelyet ellá­tott magyarázó felirattal: MTAKK, Ms 5070/50; egy ugyanígy preparált másik példányról pedig reprodukció jelent meg a „Noch­eimal Dethier" című közleményben: Das Rheinische Landesmuseum Bonn. Berichte aus der Arbeit des Museums 1. 1981, 55. A képet Kurt Bittel, az isztambuli német régészeti intézet nyugalmazott igazga­tója küldte Bonnba. A kísérőszövegben csak két tárgy meghatározását idézték Dethier magyarázatából. 211 Molnár Viktorról és a Nemzeti Múzeum gipszön­tő-műhelyének tevékenységéről tanulmányom II. részé­ben lesz szó, az öntvények készítéséről, 1. MNM, ÉRT, I, 279/1878: „Kimutatás [/] A m. n. régiség osztály gyászön­tő műhelyében 1878ik évfolyamban készített tárgyakról" (Molnár Viktor autográf, láttamozta Hampel József 1878. dec. 12.): „Szobor töredék [Hampel József beszúrása.] (Ma­gnesiai torso), darabszám: 2." A műhelyt magát 1877 folya­mán állították föl, a kimutatás tehát valószínűleg úgy ér­tendő, hogy a kezdettől 1878 végéig készített öntvények szerepelnek benne, méghozzá időrendben, mert első téte­le, Szapolyai Izabella gyulafehérvári síremlékének másola­ta, bizonyosan 1877 nyarán-kora őszén készült. 212 A MNM, ÉRT, LN három egy napon kelt bejegyzé­se: 149/1877 (nov. 5.) „Dr Brunn Henrik tanárnak Mün­chenben a magnesiai torso gipszöntvénye és a Pulszky féle Apollo gipszöntvénye megküldetnek (magán úton)." (irat nincs); 159/1877 (nov. 5.) „Dr Engelmannak Berlinben a Pulszky féle Apollo gipszöntvénye megküldetik (magán úton)." (irat nincs); 160/1877 (nov. 5.) „Dr Conzenek a ber­lini gipszmuzeum igazgatójának a magnesiai torso gipsz­öntvénye küldetik meg (magán úton)." (az iratok között Conze válaszlevele van meg, 1. a 236. jegyzetben. 213 Brunn Bonnban, Welckernél tanult és doktorált, 1843 és 1853, majd 1857 és 1865 között Rómában dogozott a német régészeti intézetnél. 1. Lullies-Schierling hrsg. 1988, 47-48 (Reinhard Lullies). 214 L. H(einrich). Brunn: Denkschrift über die Grün­dung eines Museums von Gypsabgüssen klassischer

Next