MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 55. ÉVFOLYAM (2006)
2006 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Szobrászattörténeti másolatgyűjtemények a Magyar Nemzeti Múzeumban a 19.század utolsó harmadában : I.Pulszky Ferenc görög szobrászattörténeti másolatgyűjteménye
gadtatott. [/] A fordítással megbízott Henszlmann Imre levelező). tag távolléte miatt, az ügy nem levén befejezve, továbbra marad, miről az illető tudósíttatni fog." 202 P(hilipp), A(nton), Dethier: Augusteon vagy Nagy-Jusztinián óriás lovasszobra barna rézből, melyet egy asztambuli szerályban létező, valószínűleg Corvin-féle kéziratban lelt,s 1418 vagy 1436-dik év körül Anconai Pizzicolli Cirjék vezérlete alatt Nimphirius által készült, eddig kiadatlan festvény után visszaállított bölcsészet tudora, a stambuli cs. k. osztrák keleti főtanoda igazgatója. A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei XI. 10 (1868), 1—45, illetve P(hilipp), A(nton). Dethier: II. Theodór szobra s díszemléke a Bika-téren (Forum tauri). Fölfedezé s helyreállítá 1865-diki decemberben - bölcsészet-tudor. Uott, 45-60. 203 Egy. Kt. Cod. Ital. 3. (korábban: Cod. Lat. 35.), 1. Csontosi János: A Konstantinápolyból érkezett corvinák bibliográfiai ismertetése. Magyar Könyvszemle II. 1877, 157-218, 216-218, 35. szám. Csaba Csapodi: The Corvinian Library. History and Stock (Studia humanitatis, 1). Budapest 1987, 434-435, no. 887. Dethier szerint az eredetileg barna tintával készült rajzot később áthúzták, hogy fölerősítsék a halványuló vonalakat és a felirat is ekkorról származik, ez „az átmázolás" esetleg történhetett akkor, amikor a kötet Mátyás birtokába került (!). 1. Dethier i. m. 31. 204 A rajzról és a Theodosius versus Justinianus problémáról: Phyllis Williams Lehmann: Theodosius or Justinian? A Renaissance Drawing of a Byzantine Rider. The Art Bulletin XLI. 1959, 39-57, valamint Cyril Mango ellenvéleménye és Lehmann válasza uott, 351-358; valamint Siri Sande: The Equestrian Statue of Justinian an the axrjpa 'AxíAAeiov. Acta ad Archaeologiam et Artium Históriám Pertinentia. VI. 1987, 89-111. Ciriaco d'Ancona konstantinápolyi tartózkodásairól és a kötetről a további irodalommal 1. Julian Raby: Cyriacus of Ancona and the Ottoman Sultan Mehmed II. Journal of Warburg and Courtauld Institutes XLIII. 1980, 242-246. 205 Ezek a Monumenta Hungáriae historica-sorozat 21. kötet 1-2. részét, illetve 22. kötetének 1-2. részét képezik. A köteteket különböző összeállítású, közös, illetve sorozati címlap nélküli kolligátumokban őrzik könyvtáraink. A teljes sorozat rekonstruálásával, illetve megjelenési idejének megállapításával nem foglalkoztam. 206 Kritobalosz: II. Mehemet élete. Ford. Szabó Károly (Monumenta Hungariae historica / Magyar Történelmi Emlékek, Második osztály, írók, 22). Budapest 1875 207 Az MTA XXIX. nagygyűlésén, 1869. ápr. 13-án a történettudományi osztály külső levelező tagjául, 1. A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője III. 1869, 82 és 84. Halálhírét a főtitkár 1881. márc. 28-án bejelentette, 1. 14. ülés, A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője XV. 1881,107-108, és fölszólította az „illető osztályt", hogy emlékbeszéd tartásáról gondoskodjanak, de sem emlékbeszédet nem tartottak, sem az Akadémiai Almanach nem közölt nekrológot róla. 208 Az erről beszámoló kishírt. A. II. 1870, 54. „(Dr Dethier) úr Konstantinápolyból, igen érdekes kettős ajándékot küldött a magyar n. muzeumnak: két gipsz-öntvényt, névszerint egy felső állkapocs-töredéket ama bronz kigyó-oszlopból, mely 479. Kr. e. a perzsák fölött nyert diadal jeléül Delphiben emeltetett, s melyet Nagy Constantin a konstantinápolyi lovardában (hippodrom) fölállított, s egy küzdő amazont ábrázoló töredéket azon mausoleumból, melynek nagyobb része a britt muzeumba került. Az öntvények eredetije a szent Irene nevü konstantinápolyi muzeumban létezik." Szinte ugyanígy: 1. Vasárnapi Újság XVI: 37 (1869. szept. 12.), 509 is. 209 Dr. P(hilipp). A(nton). Dethier-Dr. A(ndreas). D(avid). Mordtmann: Epigraphik von Byzantion und Constantinopolis von den ältesten Zeiten bis zum Jahre 1453. Erste Hälfte. Denkschriften der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Classe, Bd. 13, 1864, Abt. 2, 1. a közlemény II., „Inschriften der bronzenen Dreischlangen-Stele für das goldene Dreifuss-Weihgeschenk in Delphi. Mit einer kritischen Untersuchung über die Geschichte des Weihgeschenkes und seiner Schiksale" című fejezetét (3-48) és a hozzá tartozó táblákat a feliratok mellett a kígyófej három nézetével és a teljes mű rekonstrukciós kísérletével. Dethier heves kritikával illette azt a korábbi közleményt, amely szintén az ő rajzaival jelent meg, 1. Otto Frick: Das plataeische Weihgeschenk zu Konstantinopel. Ein Beitrag zur Geschichte der Perserkriege. Neue Jahrbücher für Philologie und Pädagogik, Abt. 1. Jahrbücher für classische Philologie. Supplementband III. 1857-1860 (1859), 487-555. 210 Mindkét darab egy-egy gipszmásolata, valamint az archaikus torzó is látható egy fényképen, amely Dethier-t ábrázolja, amint a kígyófejtöredékkel az ölében ül saját gyűjteménye tárgyai körében. Egy levonat, amelyen Dethier tollal számozta meg a tárgyakat és amelyet ellátott magyarázó felirattal: MTAKK, Ms 5070/50; egy ugyanígy preparált másik példányról pedig reprodukció jelent meg a „Nocheimal Dethier" című közleményben: Das Rheinische Landesmuseum Bonn. Berichte aus der Arbeit des Museums 1. 1981, 55. A képet Kurt Bittel, az isztambuli német régészeti intézet nyugalmazott igazgatója küldte Bonnba. A kísérőszövegben csak két tárgy meghatározását idézték Dethier magyarázatából. 211 Molnár Viktorról és a Nemzeti Múzeum gipszöntő-műhelyének tevékenységéről tanulmányom II. részében lesz szó, az öntvények készítéséről, 1. MNM, ÉRT, I, 279/1878: „Kimutatás [/] A m. n. régiség osztály gyászöntő műhelyében 1878ik évfolyamban készített tárgyakról" (Molnár Viktor autográf, láttamozta Hampel József 1878. dec. 12.): „Szobor töredék [Hampel József beszúrása.] (Magnesiai torso), darabszám: 2." A műhelyt magát 1877 folyamán állították föl, a kimutatás tehát valószínűleg úgy értendő, hogy a kezdettől 1878 végéig készített öntvények szerepelnek benne, méghozzá időrendben, mert első tétele, Szapolyai Izabella gyulafehérvári síremlékének másolata, bizonyosan 1877 nyarán-kora őszén készült. 212 A MNM, ÉRT, LN három egy napon kelt bejegyzése: 149/1877 (nov. 5.) „Dr Brunn Henrik tanárnak Münchenben a magnesiai torso gipszöntvénye és a Pulszky féle Apollo gipszöntvénye megküldetnek (magán úton)." (irat nincs); 159/1877 (nov. 5.) „Dr Engelmannak Berlinben a Pulszky féle Apollo gipszöntvénye megküldetik (magán úton)." (irat nincs); 160/1877 (nov. 5.) „Dr Conzenek a berlini gipszmuzeum igazgatójának a magnesiai torso gipszöntvénye küldetik meg (magán úton)." (az iratok között Conze válaszlevele van meg, 1. a 236. jegyzetben. 213 Brunn Bonnban, Welckernél tanult és doktorált, 1843 és 1853, majd 1857 és 1865 között Rómában dogozott a német régészeti intézetnél. 1. Lullies-Schierling hrsg. 1988, 47-48 (Reinhard Lullies). 214 L. H(einrich). Brunn: Denkschrift über die Gründung eines Museums von Gypsabgüssen klassischer