Magyar Építőművészet, 1986 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 5. szám
tők a neves építészek hasonló jellegű munkáival. Fia, ifj. Paulheim Ferenc már az újkor építészjelöltje. Diplomáját 1923-ban szerezte, először apja mellett dolgozott, majd 1926- ban társult Hikisch Rezsővel, és a Főváros által meghirdetett ún. „Kislakásépítési akció” keretében részt vett a Budapest, III. kerület, Bécsi úti kislakásos telep tervezésében. (Bécsi u. 82—88, valamint Kecske u. 1—16.) Mint Hikisch korábbi tevékenysége mutatja, a lakótelep elhelyezési rendje, a homlokzatok dekoratív kialakítása az ő nevéhez köthetők, de a lakótömbök s az alaprajzi elrendezés már az ifj. Paulheim Ferenc tehetségét bizonyítják. Számos jelentős bérház és magánvilla mellett (Bp. II., Mártírok u. 83., Mester u. 24., Május 1. u. 49. stb.) 1928-ban építi át a még apja által elkezdett városligeti korcsolyacsarnok épületét. (Az említettek mellett legjelentősebb művének számít a budapesti Lóversenytér épületegyütteseinek tervezése és kialakítása, a Tattersaal, és az Ügető tribünjei, istállói, a Céltorony és egyéb kiszolgáló épületek. A Tattersaal hatalmas belső fedett terével, a Paulheim által kigondolt ún. „fabetonszerkezetes” megoldásával az 1930-as évek egyik technológiai újításaként is felfogható.) Ifj. Paulheim Ferenc az 1940-es években a Fővárosi Közmunkatanács tagja, városi főmérnök, a felszabadulás után főként kórházakat, szanatóriumokat tervezett (Mátraháza), majd az 1960-as évek elején meginduló társasház-tervezésben lelte meg a legújabbkori tervezői énjét. Tervrajzai, majd az azokat igazoló megépült házai, középületei pontos értékmérői munkásságának. E dokumentumok szinte hiánytalanul maradtak ránk, egyben lehetőséget teremtve arra, hogy a későbbiekben elkészüljön az életmű monografikus feldolgozása. Hasonlóan magas értéket képviselnek az ugyancsak a 19.-20. század fordulóján tevékenykedő Hübner építész dinasztia hagyatékából fennmaradt tervrajzok. Mint ismeretes a család rokoni kapcsolatban volt Alpár Ignáccal — így a hagyatékkal együtt két korai Alpár vízfestmény is a múzeum gyűjteményébe került. A székesfehérvári születésű Hübner Jenő (1863—1930) tervanyagának legértékesebb lapjai a franciás-eklektikus stílusban tervezett győri Városházához készültek. A festményszerűen kidolgozott homlokzati perspektíva, a toronyról fennmaradt aprólékos rajzú részletterv, a mérnöki pontosságot magánhordó homlokzati tervlap — túl azon, hogy betekintést enged az építész tervezői gyakorlatába — fontos része a nagyjelentőségű hazai középület ma már muzeálisan is védett tervanyagának. Magában foglalja a hagyaték a Lipótvárosi Takarékpénztár, az egykori Pestvidéki Törvényszék és Fogház terveit is, 1915-ből. A 20. századi építészet képviselői közül meg kell említenünk Wälder Gyulát, hisz művei közül a legjelentősebb, a Madách-téri Közmunkák Tanácsa székházának terveivel gazdagodott a múzeum tervtára, továbbá Tornaallyai Zoltánt és Burger Rezsőt, akik kisebb léptékű magánbérházak tervezésével foglalkoztak a két világháború között. A felsorolt tervanyagok mellett mindenképpen kuriozitásnak tűnnek azok a 18. század végén és a 19. század első felében készült tervek, melyek a neves Eckermann építészcsalád hagyatékából maradtak az utókorra. Az Eckermann dinasztia több tagjának építőművészeti tevékenységét csak az 1950-es években megindult Budapesti Műemléki Topográfia I. kötetének kutatói tárták fel. Az idősebb Eckermann József tervei alapján épült meg a Batthyány tér 4. sz. alatti rokokó palota, majd 1811-ben Szokolay József számára tervezte a Döbrentei u. 9. sz. alatti lakóházat. Ifj. Eckermann József tervei szerint épült a Csalogány u. 36. sz. alatti romantikus stílusú lakóház, és az ő egyéni stílusát mutatja az Iskola u. 20. sz. alatti magánpalota ma is épen álló homlokzati architektúrája. Az építészpáros, apa és fia hagyatékából a múzeumba került tervek az 1790—1840 közötti éveket ölelik fel. A rajzok jellegéből kitűnik, hogy azok többségükben stúdiummunkák, bár több, helylyel megjelölt épületrajz is szerepel közöttük, melyek túlmutatnak az iskolamunkák rajzi-minőségi követelményein. A rajzok művészi kivitele is meglepő. A pontosság és kidolgozottság az építészképzés korabeli követelményeinek olyan pregnáns bizonyítékai, amelyekből kitűnik, hogy a műszaki ismereteken túl a szerkesztés, a rajzok festményszerű kidolgozása— mint alapvető követelmény — mindenki számára kötelező érvényű feladatot jelentett. Az Eckermann-féle későbarokk és klaszszicizáló tervanyagnak méltó kiegészítői a Révhelyi Elemér hagyatékából előkerült 18. századi felmérési rajzok, melyek egy része a Budai Királyi Palotát ábrázolja, metszetes és távlati perspektívákban. A rajzok, a rajtuk lévő jelzések szerint az egykori Piarista Levéltárból származnak. 1983-ban két 18. századi oltárterv került a múzeum gyűjteményébe, melyek valószínűleg Giovanni Adami márványosmester által a pápai plébániatemplom oltárához készültek 1793-ban. Érdekességük az, hogy a lapok mindezideig ismeretlenek voltak az Eszterházy Károly által rendelt oltártanulmányok között. Az 1984-ben gyűjtött tervrajzok közül két nagyobb hagyatéki anyag érdemel említést. Az egyik a Foerk család tulajdonából került a múzeum gyűjteményébe, a másik Gróf József belsőépítész életművét öleli fel az 1900-as évek elejétől az 1930-as évek végéig. Foerk Ernő a neves építész, a Felsőépítőipariskola tanárának hagyatéki anyaga közel 300 tervlapot tartalmaz, mely méltó kiegészítése az 1963-ban eszközölt első vásárlásnak. A zentai születésű Gróf József belsőépítész hagyatéki anyaga közeli rokonságot mutat Kaesz Gyula és Kozma Lajos bútorterveivel, melyek 1972-ben kerültek a gyűjteménybe. A magyarországi art-deco irányzatának neves, de méltatlanul elfelejtett személyisége volt Gróf József, akinek fontosságára csak az Iparművészeti Múzeum által rendezett kiállítás hívta fel a figyelmet 1985- ben. Tanulmányait a Budapesti Iparművészeti Iskolában végezte, 1920 után pedig a Faragó Sándorral közösen megalapított Lakberendezési Műhelyben Kozma Lajos és Kaesz Gyula közvetlen munkatársa volt. A hagyatékából a múzeum gyűjteményébe került mintegy 800 tervlap túlnyomó részben Gróf József egyéni tervezési munkáit tartalmazza (bútortervek, reklámgrafikák) de szép számmal (120 lapon) szerepelnek benne a felvidéki múzeumok (Kassa, Késmárk, Lőcse, Eperjes) gyűjteményeiben lévő reneszánsz bútorok felmérési rajzai is. Ezek a rajzok szinte egyedülállóak a Kaesz-féle magániskola növendékei által az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében készült bútorfelmérési rajzok mellett. Gróf József ezirányú tevékenysége folytatása annak az irányzatnak, melyet Kozma Lajos az általa megalapított Budapesti Műhely bútorgyártmányainak felfrisz t. Thomas Antal: Falusi ház terve 1923 körül 2. Majoros Károly: Üvegablakterv. 1920-as évek. 1. Antal Thomas: Plan for a village house, about 1923 2. Károly Majoros: Plan for a glass window, (the 1920s) MÉ 86. 5. 34