Magyar Építőművészet, 1987 (78. évfolyam, 1-6. szám)

1987 / 4-5. szám

1954: Miskolc mj. város városépítésze; 1955—59: Miskolci Tervező Vállalat, főmérnök, városi tanácstag, ÉTÉ alelnök, Városrendezési Bizottság tagja, Miskolc mj. város, Borsod-Abaúj-Zemplén megye ÉM területi megbízottja. Közvetlenül irányítja a vállalat minden tervező munkáját, így többek közt: Széchenyi utca, duplex lakások, Selyemrét, javított „CS” lakások és bútorozási kiállítás; Kilián-Észak, rendezési terv és 10 szintes lakóépület csillagvizsgálóval; Királd, bányászlakótelep rendezési terv; Bányászlakás-típustervek (Bene Lászlóval) csereszabatos, tetszés szerint kapcsolható sorházak. Ugyanezen időben tagja a Debreceni Tervező Vállalat Tervbíráló Bizottságának. 1960: Siófoki Tervező Iroda, irodavezető. Saját tervezés: Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, székház, Textiles üdülő, bővítés stb. 1961: Pécsi Tervező Vállalat műszaki osztályvezető. 1962—1966: Pécs mj. város, Baranya és Tolna megyék ÉVM területi főépítésze. A terület rendezési és tervezési tevékenységének irányítása minden hatósági szinten és a tervezőszervek rajzasztalánál. 1966—1971: VÁTI, tudományos iroda. 1971—1976: Pest megyei Beruházási Vállalat, szaktanácsadó, nyugdíjazás. 1977—79: IPARTERV, nyugdíjasként; 1977: Munkahelyek Építészete (UIA) az összes írásos dokumentum lektorálása négy nyelven, részvétel a rendezésben. 1978: Europrefab értekezlet, az előzőhöz hasonlóan. Kiállítások Hogyan építsünk? (A CIRPAC magyar csoportjának rendezésében) Budapest; Budai Képzőművészeti Társulat, Budapest; Szép otthon, hol Vákár Vákár Tibor kimagasló műemléki munkásságáért 1986-ban megkapta a Podmaniczky Emlékérmet. 1908. május 14-én született Gyergyószentmiklóson. Édesapja: dr. Vákár P. Arthur, édesanyja: Vákár Mária. Építészmérnöki oklevelét 1937. ápr. 21-én szerezte meg. A Budapesti Mérnöki Kamara tagja 1940-ben, száma: 6904. Magyar Mérnök és Építész Egylet tagja: 1930- tól. Építész Vezető Tervezői Jogosultság Igazolása, É-818/1987. szám alatt. A Műegyetemen 1930-ban abszolvált, utána a Képzőművészeti Főiskolán festőművész növendék. Mérnökkari tisztként katonai épületeket, létesítményeket (a Hargitán sítábort) tervezett. 1938 és 39-ben tanulmányutakat tett Európában. Münchenben lakó- és vasúti épületeket tervezett. 1936 és 1947 között a székesfőváros mérnökeként épületkarbantartási, építésengedélyezési, városrendezési, lakóépület-tervezői feladatokat végzett. 1940-ben Kolozsvárott városrendező, 1942-ig Marosvásárhelyt a város építési osztályvezetője volt. Hadifogságból 1945 őszén visszatért a főváros III. Ügyosztályához és tevékenyen részt vett Budapest talpraállításában. 1947—49-ig a Fővárosi Tervező Iroda irányító-tervezőjeként Budapest hídfőinek kialakítása, a Duna-parti szállodasor, a Clark Ádám tér városrendezése, főútvonali homlokzatok helyreállítása, városképi díszkivilágítások, a Központi Városháza belső homlokzatainak felújítása (Invalidus Kápolna kibontása, Kultúrterem) voltak városképi, műemléki feladatai. 1946—49-ben a Műegyetem Városépítéstani és a 3. sz. Épülettervezési Tanszéken tanársegédként, adjunktusként oktatója volt az építész- és mérnökhallgatóknak. 1949-től a Városépítési Tervező Iroda kiemelt eszmei tervezője-Kezdeményezőként részt vett az országépítésben; a hároméves terv során első tervfőmérnöke volt 7 súlyponti településnek. A Budapesti Nemzetközi Vásárok több pavilonjának és az Élelmezésügyi Minisztériumnak, a Főváros Kiállítási Csarnokának tervezője és berendezője, 1955 és 56-ban 5 városban műemléki vándorkiállítás rendezője volt. A Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál az ORFI százágyas kórház kialakítását, a Vörösmarty tér, a pesti Duna-part mikro-városrendezését készítette. Több építészpályázaton eredménnyel vett részt. Számtalan szakcikket írt és illusztrált. 1970. évi nyugdíjaztatása után a földrengéskor, majd az árvíztámadáskor szaktudásával segítséget nyújtott. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára elvégezte több épület helyszíni felmérését, majd elkészítette a bontási és felállítási terveit. A MENTŐBÁZIS építésének egy ideig szaktanácsadó-irányító főmérnöke volt. A budaörsi templom és plébánia műemléki restaurálását, belső alakítását tervezte. Rém község „Dózsa György” MGTSZ műszaki szaktanácsadó- és tervező-építésze. Jog élet, Budapest; Triennale, Milano; Magyar Építészeti kiállítás, Riga; Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat jubiláris kiállítása, Budapest; Műterem, Budapest; Hét magyar művész, Budapest; IV. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Budapest. Egyéb tevékenységek Mint Pécs város ÉVM főépítésze 1963-ban Pécsett megszervezi az ország első Magántervezői Szakértői Bizottságát. 1976-ig az ÉVM 3. sz. Célprogram Bizottság tagja, kiemelkedő munkájáért az ÉVM Miniszteri Értekezlet határozata alapján Szabó János államtitkár et. 1976-ban elismerését fejezi ki. 1979-ben a MÉSZ Szakmagyakorlási Bizottságának keretében előterjesztést készít a nyugdíjas építészek tervezői keresetének korlátozása ellen. A javaslatot az ÉVM és a társhatóságok elfogadták. Tevékenységét a MÉSZ jutalomban részesíti, melyet egy emlékplakettel Szabó János államtitkár elad át. Ugyancsak a Szakmagyakorlási Bizottság keretében, 1984-ben összehasonlítást készít az akkor hatályos magántervezői díjszabás, a régi (Kér. Min.) magyar, a hatályos osztrák, svájci és NSZK díjszabások közt, és részt vesz az ÉVM-ben az építéstervezési tevékenység korszerűsítésére irányuló munkában. A bírált díjszabást az ÉVM 1985-ben hatálytalanítja. Részvételéért Dalányi László főoszt.-vezető et. 1984-ben elismerését fejezi ki. Irányító rendezője volt a „Városrendezés, ma” című kb. 20 perces játékfilmnek, melyet szakmai körökben és kísérőfilmként számos moziban vetítettek. Tibor 1949-ben a Lánchíd újjáépítésében végzett munkáért minisztertanácsi elismerő oklevelet kapott. A Francia Építész- és Grafikusművészek Szövetségének örökös tagja. ..