Régi-Új Magyar Építőművészet, 2019 (1-6. szám)
2019 / 3. szám
EGÉSZ ÉS A KÉSZ Lázár Antal székfoglalója FUGA, 2019.06.12. • Lázár Antal Kossuth- és Ybl-díjas magyar építész, a MÉSZ egykori főtitkára, majd elnökhelyettese, a Műegyetem Építészmérnöki Karának dékánja, a kortárs magyar építészet meghatározó alakja a FUGA-ban tartotta székfoglaló előadását a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiába való felvétele alkalmából. Az előadással együtt mutatták be N. Kósa Judit Jelek a térben, Lázár Antal építész című kötetét. A székfoglaló előadásból idézünk néhány gondolatot: „Az elmúlt napokban négy szó jelentésére kérdezett rá néhány ismerősöm: jelek a térben, egész és rész. Az első kettőt N. Kósa Judit vetette papírra, amelyből a könyv címe lett. A másik kettőt én írtam le, ezért az utóbbiról mondok néhány mondatot, mivel ez a kiállítás címe. Egy alcímet is kitaláltam Madách Imre nyomán. Ő így fogalmazott: „ A kicsiben rejlik a nagy.” Ezt én így mondom: „A részben rejlik az egész.” Nem különleges megfigyelés az, hogy a világmindenség megszámlálhatatlan részből tevődik össze. Biztos, hogy az egész nem létezik és nem működik rész nélkül, persze a rész sem létezik, ha nincs egész. Ez a megállapítás érvényes a szellemi világra, így a művészetre is. Ha elfogadjuk, hogy az építészet, mint alkotó tevékenység esetenként a művészet része, akkor az általam kiemelt szó itt is helytálló lehet. Ha az egész valamely részével baj van, eltörik, elszakad, disszonáns, aránytalan, öncélú, jellegtelen, megfáradt, túl harsány - és sorolhatnám a jelzőket - akkor baj van az egésszel is. (...) A mi területünk egy élettelen tárgy, egy épület, amely szintén bonyolult részek szövevénye, persze bonyolultsága nem vethető össze a csodálatos emberi testtel. A mi felelősségünk az egyetlen egész és a több ezer rész egységének megteremtése. Nekünk kell átlátni az egészet. (...) Lehet az építész organikus, vagy dekonstruktivista, népies, vagy minimalista, a résszel foglalkoznia kell. Ha nem teszi, akkor hiányzik belőle az igazi érzelem és az egész iránti alázat. Hogy a rész tökéletes legyen, abban nagy szerepe van minden résztvevőnek: az építésznek, a szaktervezőnek, a megbízónak, az engedélyezőnek, a kivitelezőnek és a későbbi használónak is....” Forrás: fuga.org MAKOVECZ BENJAMIN: Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről Park kiadó, 2019.244 oldal www.meonline.hu • Apa és fiú kapcsolatát sűríti lábjegyzetek formájában meghatározhatatlan műfajú vallomásregénybe Makovecz Benjamin. Főszereplői a „pesti kisfiú” és a „zalai láma” - a gyerek és az építész de mellettük a hatvanas évektől máig kirajzolódik a magyar társadalom, a nagykapornak nagyszülőktől a sevillai világkiállításig, a művészbarátoktól a pápai audienciáig. Az iskola, a nyaralások, a család, az építészeti élet, a szellemi hatások, az építész munkásságát és személyiségét befogadó, sokszínű közeg fénykép élességgel megőrzött apró részletekből bontakozik ki. A szerző a rendhagyó lábjegyzet formával tudatosan távolságtartó attitűdöt választott, ugyanakkor a csodálatosan míves, ritka választékossággal megformált, humorral átszőtt szöveg minden sorában érezhető a személyesség, a ragaszkodó szeretet, az emlékezés megőrző gesztusa. Az egyes lábjegyzetek önmagukban is egész novellák, a kötet egésze azonban kivételes korrajz, amely a magyar építészet egyik legnagyobb alkotójáról eleven, őszinte portrét rajzol meg, irodalmi jelenségként pedig markáns eszközökkel, hitelesen értelmezi újra az apa-regény fogalmát. KOLLEKTÍV ÁLMOK ÉS BURZSUJ VILLÁK A magyar CIRPAC-csoport helyszínrajza Blinken OSA ArchívumCentralis Galéria 2019.09.15-ig........................................ www.meonline.hu • A két világháború között a CIRPAC-csoport volt az „Új építészet” egyik legfontosabb képviselője Magyarországon. A Bauhaushoz, illetve annak szellemiségéhez több szálon kötődő Molnár Farkas, Fischer József és társaik tevékenysége átlépte az építészet határait. Társadalmi kérdésekben írtak publikációkat, szerveztek előadásokat, rendeztek kiállításokat - akár a hatalommal is konfrontációt vállalva. Az egyes nemzeti CIRPAC-csoportokat a nemzetközi modern építészeti szervezet, a CIAM első kongresszusa hozta létre 1928- ban. A CIRPAC-csoportok feladata volt, hogy a CIAM-kongresszusokon meghatározott építészeti, urbanisztikai irányelveket közvetítsék mind a szakmai és a nagyobb nyilvánosság, mind a megrendelők és a döntéshozók irányába. Ennek megfelelően a magyar CIRPAC-csoport tevékenysége is az 1920-as, 1930-as évek - a világháború, Trianon, illetve a gazdasági világválság nyomán kialakult - lakhatási válságára összpontosult. A magyar CIRPAC-csoport történetének bemutatásán keresztül a kiállítás ahhoz az elmúlt években folyó diskurzushoz csatlakozik, amely a 20. századi történelemben keres a mára nézve tanulságos mintázatokat. Nemzetközi folyamatokba illeszthető tevékenységük azért is figyelemre méltó, mert építészként építészeten túli, társadalmi kérdésekben foglaltak állást. Ez akár a hatalommal vállalt konfrontációhoz is vezetett; a falak, amelyekbe ütköztek és a válaszutak, amelyekre kényszerültek, az 1930-as évek összetett politikai kondícióit rajzolják ki. www.meonline.hu Götz Eszter KOLLEKTÍV ÁLMOK BURZSUJ VILLÁK Forrás: OSA Archívum WS 2019/03 PASSZÁZS II PASSAGE