Régi-Új Magyar Építőművészet, 2019 (1-6. szám)

2019 / 6. szám

és a Whitney Museum lépcsős homlokzati kiképzése, vagy londoni A jövő kertvárosa projekt. (...) megkerülhetetlennek tartottam, hogy a Fischer Jó­zseffel és Molnár Farkassal közösen készített 1. díjas BNV rendezési terv, mint egyetlen hazai munkája is szerepeljen (annak ellenére is, hogy ennek később nem igazán vannak amerikai párhuzamai), mert magát a tervet nem nagyon ismerik itthon, egyedül Ferkai András Molnár monográfi­ájában jelent meg pár rajz, (...) de Breuer hagyatékában néhány eddig ismeretlen tervfotó is felbukkant... emellett kiemelt fontosságot tulajdo­nítottam annak, hogy az itthon elutasított kezdő építésznek a külföldi kar­rierjéről megjelent korabeli hazai sajtótudósításokat is megjelenítsük...” A kiállítás kísérőprogramjaként Robert McCarter, a Phaidon Press­­nél 2016-ban megjelent Breuer Marcell nagymonográfia szerzője tartott előadást Marcel Breuer: Last of the First Moderns / First of the Last Moderns címmel, szintén telt ház előtt. Ilyen színvonalú és töménységű programsorozat nem zárulhat tanul­ságok nélkül, melyek közt keserű és édes egyaránt akad. Kétségtelen és zajos siker volt a nyári tervrajzkiállítás. A külföldön is bátran vállalható minőségű kortárs anyag archiválás után kiáltott, sajnos ennek megszer­vezése megfelelő háttérintézmények összefogásának - és egyáltalán: lé­tezésének - hiányában nem sikerült. Némiképp enyhítette a veszteséget, hogy a későbbi aukcióra felajánlott művek az Építészeti Múzeum tulaj­donába kerültek. Ez azonban már csak a kiállítás töredéke volt, kérdés, hogy sikerül-e valaha az akár nemzetközi érdeklődésre is méltán számot tartó gyűjtést még egyszer ilyen színvonalon megvalósítani. A jelenség nyomatékosan felhívja a figyelmet az építészeti szakmagyakorlás intéz­ményes hátterének hiányosságaira, akár az Építészeti Múzeum hatás­körére és felelősségére, akár a kiállítóhelyek gyűjteményezési, archi­válási lehetőségekre gondolunk. A FUGA az elmúlt évtizedben sokszor tett kísérletet arra, hogy az építészeti múzeum különböző raktárakban kallódó és ázó gyűjteményének méltó gazdája lehessen, de ez változó okok miatt mindig meghiúsult. Pedig a Petőfi utcai építészeti központ két szintje fölött sokszoros alapterület áll üresen, a hajdani Építők Mű­szaki Klubjának helyiségei, melyek bérlőre várnak. Ez azonban a FUGA mostani költségvetési keretéből elképzelhetetlen, talán a következő tíz év megnyugtató megoldást hoz erre a problémára is. Az aukció bevétele elegendő, hogy a kitűzött célok: a nagyterem szellőzése, a saját zongora, a megfelelő világítás megvalósuljanak. A konferencián lezajlott kerekasztal beszélgetés számos hasznos tanulság­gal szolgált az építészeti galériák finanszírozásának tárgyában. Követen­dő útnak tűnik a saját kiállítások számának növelése, utazó kiállítások megvalósítása. Mindez a FUGA vonzerejét jelentő családias légkör meg­tartása mellett profi cégszervezést igényel, amihez az alap - a fesztivál előkészítése során összeszokott szakértői csapat - rendelkezésre áll. A legfájóbb kudarcot az építészeti programok gyér látogatottsága jelentette. A dúsan terített asztalról kevesen lakmároztak. Hiányoztak a képzésben részt vevő építészhallgatók - számukra a tömény menü pótolhatatlan csemege lehetett volna. Ez részben az időzítés követ­kezményeképpen alakult így, kevés gyakorló építész vagy diák enged­heti meg magának, hogy három-négy napig egyfolytában a FUGA-ban lógjon. Jellemzően a fiatal irodák voltak kíváncsiak egymásra, illetve ők vonzottak közönséget. Az is tény ugyanakkor, hogy a kulturális kínálat dömpingjében muszáj célzott marketinggel eljuttatni a lehetőségeket a potenciális érdeklődőknek. Akik remélhetőleg mégiscsak léteznek - mert bár az érdeklődés hiánya elég szomorú, vélhetően hiteles képet rajzol az építész szakma kommunikációs deficitjéről. Ennek kompenzálásá­ban találhatja meg a FUGA leginkább a jövőbeni szerepét. Ahogy Mélyi József fogalmazta köszöntőjében: „... A FUGA továbbra is a budapesti kulturális élet ősi kunyhója lesz. (Megnéztem, Laugier abbé egyáltalán nem hasonlít Nagy Bálintra.) Lehet, hogy ez a legtöbb, ami történhet. To­vábbadni egy következő generációnak a kultúra, a művészet, az építészet korokon átívelő felfogását. Részelemeket, darabokat megmenteni abból, amit a kultúra, a közgyűjtemények, és a dokumentálás feladatával egykor megbízott intézmények felfestett rendszere már nem képes feldolgozni és megőrizni. A második szerep: a laboratórium. Fiatal művészek, építészek számára kísérletező műhely fenntartása, amely hosszabb távon is átvesz egyes elemeket azokból a funkciókból, amelyeket az oktatás felfeslett rendszere már nem képes ellátni. A harmadik szereplehetőség pedig a fó­rum. Egy olyan hely kialakítása, ahol valóban alkalom nyílik közös ügyeink megvitatására: mi az építészet feladata, milyennek kell lennie a városnak, mit tehetünk környezeti változások idején? (...) egy biztos: a bejáratnál ott áll majd Nagy Bálint szobra... A legértékesebb és legritkább anyagból, fából faragott, életnagyságú szobor lesz, karba font kézzel néz majd ki Nagy Bálint a kirakatüvegen át...” FUGA 10 + LESSONS OF THE FUGA ANNIVERSARY FESTIVAL In October 2019 FUGA Budapest Architectural Centre celebrated its 10th anniversary, which is a memorable milestone event in its history. Founded in 2009, FUGA has evolved into a brandmark of Gesamtkunswerk commit­ment, and a genuine and authentic venue of the cultural sphere of Buda­pest. In the past decade it has been a gap-filler in architectural publicity, in shaping the social role of architecture in communication and forming the identity of the profession itself. Even more importantly, it has been a mediator between the professionals and the wider public encouraging and facilitating their communication. Its activities helped to make visitors aware of the key role architecture plays in culture. To honour the ceremonial anniversary, FUGA has offered an intensive series of events for a week starting on October 1st including everything its visitors are already used to. It awaited people interested in the events from morning till late evening in programmes such as panel discussions on architecture, an international conference, exhibitions and auctions, whilst the closing events of the eve­nings were devoted to literature and music. FOTÓ: KOCSIS FERENC XIX. ÉVFOLYAM / 108. SZÁM UTÓIRAT II POST SCRIPTUM 63

Next