Régi-Új Magyar Építőművészet, 2020 (1-4. szám)
2020 / 1. szám
A DOBOZI WENCKHEIM-MAGTÁR HASZNOSÍTÁSA MÉSZ-MÉK DIPLOMADÍJ 2019 TERV I concept: MEGYESI MIKLÓS, DE MŰSZAKI KAR KONZULENS I CONSULTANT: KELLER FERENC Doboz, más Békés megyei településekkel együtt, 1800 körül került a Wenckheim család tulajdonába. Doboznak mint az egyik fontos uradalmi központnak a 19. század első felében Wenckheim Rudolf, később unokaöccse, Dénes lett a birtokosa, akik vadászkastélyt építtettek itt (ma általános iskolaként működik). Rudolf nagy mezőgazdász volt, amiben később Dénes is követte. Igazi mintagazdaságot hoztak itt létre, és sok mezőgazdasági újítást vezettek be. Ehhez a mezőgazdasági funkcióhoz kapcsolódóan építtetett Dobozon Wenckheim Rudolf egy magtárat (1864), melynek terveit Ybl Miklós készítette. A magtár épülete a település központjától nem messze, a Vésztői út mentén található. A telekkel szemben a Vargahosszú főcsatorna folyik, ennek kanyarulatában van a kastélypark. A 20. század fordulója körül Wenckheim Dénes itt építtette fel a családi kriptát és a hozzá kapcsolódó kápolnát. A nyeregtetős épület két részét, a négyszintes magtárat és a vele szemben álló, apró nyílásokkal áttört szárítótornyot a harmadik emeleten alulról félköríves záródású közlekedő híd köti össze. Működését tekintve jellemzően búzát, kukoricát és zabot tároltak a magtárban. Ha a betakarított termés nedves volt, a szárítótoronyban raktározták. Ide felülről, a harmadik emeletről lehetett betárazni a termést, és a földszinten egy garaton lehetett kiengedni. A magtárban a szintek között a terményt elektromosan működő serleges felvonóval mozgatták. A funkció megválasztásánál fontos szempont volt, hogy a szomszédos települések - Gyula, Békéscsaba - erősen építenek az idegenforgalomra, és a megyében több helyen zajlik gyerektáboroztatás. Célom volt, hogy Dobozt bekapcsoljam ebbe az idegenforgalmi vérkeringésbe, megismertessem az emberekkel a magtárat, mindezt úgy, hogy valamilyen TERV PLAN