Régi-Új Magyar Építőművészet, 2020 (1-4. szám)

2020 / 1. szám

módon visszautalok az eredeti használatra. A búza feldolgozása egy olyan folyamat, mely végtermékével, a péksüteményekkel nap mint nap találkozunk, de magát a folyamatot nem feltétlenül ismerjük, pláne nincs módunk részt venni benne. Ezért egy olyan épületet terveztem, ahol interaktív foglalkozások kere­tében végigkövethető a búzafeldolgozás fo­lyamata, és az elkészített termékek akár el is fogyaszthatók itt. Azért, hogy az épület fenn­tartható legyen, egy kézműves pékség is műkö­dik benne. Ennek személyzete nemcsak a pék­termékeket süti, de a foglalkozásokat is vezeti. A búzafeldolgozást négy fázisra osztot­tam, amelyek a cséplés, magtisztítás, őrlés/ lisztkészítés és tésztakészítés/sütés. A fő (és leginkább hívogató) funkciót, a kenyérsütést akartam először feltárni megérkezéskor, így a négy részfolyamatot­­ és a szükséges esz­közöket, gépeket - a magtár négy szintjén helyeztem el, kezdve a harmadik emeleten a csépléssel és lefelé haladva a földszinten a sütésig. A szárítótoronyban és az összekötő hídban kiállítóteret alakítottam ki. A magtár terében első lépésként minden szinten eltávolítottam a két pillérsor által ki­jelölt középső födémszakaszokat, ezáltal egy nagy, átriumjellegű teret hoztam létre, és láthatóvá tettem az elmetszett faszerkezet nézetben látszó, szép rajzolatát. A megma­radó födémeket mint két egymással szembe­fordított szekrényt vagy polcot képzeltem el, amelyekre dobozok vannak felpakolva. Ezek a dobozok tartalmazzák a kiszolgáló funkciókat és a köztük lévő térben alakulnak ki foglalkoz­tató terek. A két „polcot" pedig pontonként hidakkal kapcsoltam össze. Fontos szempont volt, hogy a kihangsú­lyozandó elem az eredeti fa­szerkezet rajzola­ta. Ehhez képest az új réteget képező dobo­zok átvitt értelemben és szó szerint is síkban visszalépnek. Kontrasztot képezve a meglévő, masszív faszerkezettel, minden új elem fém anyagú, és szempont volt, hogy minél köny­­nyedebbek, filigránabbak legyenek, így leol­vasható, hogy ez egy kortárs, új réteg az épü­letben. A dobozok külső felülete mikrobordás trapézlemez, térelhatárolásra pedig vízszinte­sen kifeszített acélsodronyokat alkalmaztam. A belső felületeken a vakolat eltávolításával láthatóvá tettem a tégla falazatot. A külső megjelenésén nem történt válto­zás, csak az új kapuval megjelölt bejáratok és a perforált kivitelben újragyártott fém árnyéko­lók jelzik a beavatkozást. A kopottas, hiányos vakolatú homlokzatok jelenlegi állapotukban olyan hangulatot kölcsönöznek az épületnek, melyet kár lett volna eltakarni, így nem alkal­maztam homlokzati hőszigetelést. A magtár körül a telket búzával ültettem be, így a szo­borszerű épület úgy tűnik elő, mintha egy bú­zamező közepén állna. MAKING USE OF THE WENCKHEIM GRANARY IN DOBOZ DIPLOMA AWARD 219 Built in 1864, the granary building was de­signed by Miklós Ybl and stands now near the centre of the settlement. Wheat, corn and rye is typically stored here. In case the crop was wet, they were stored in the drying tower. In here crop was poured from above, and then let out through the ground floor hopper. The crop was moved between the levels within the granary with an electronically operated lift with scales. An important consideration for de­sign was, when selecting the functions, that it should connect Doboz with the circulation of the tourist industry, as well as making the gra­nary known to people by referring to the origi­nal uses of the structure. RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Next