Régi-Új Magyar Építőművészet, 2020 (1-4. szám)
2020 / 1. szám
módon visszautalok az eredeti használatra. A búza feldolgozása egy olyan folyamat, mely végtermékével, a péksüteményekkel nap mint nap találkozunk, de magát a folyamatot nem feltétlenül ismerjük, pláne nincs módunk részt venni benne. Ezért egy olyan épületet terveztem, ahol interaktív foglalkozások keretében végigkövethető a búzafeldolgozás folyamata, és az elkészített termékek akár el is fogyaszthatók itt. Azért, hogy az épület fenntartható legyen, egy kézműves pékség is működik benne. Ennek személyzete nemcsak a péktermékeket süti, de a foglalkozásokat is vezeti. A búzafeldolgozást négy fázisra osztottam, amelyek a cséplés, magtisztítás, őrlés/ lisztkészítés és tésztakészítés/sütés. A fő (és leginkább hívogató) funkciót, a kenyérsütést akartam először feltárni megérkezéskor, így a négy részfolyamatot és a szükséges eszközöket, gépeket - a magtár négy szintjén helyeztem el, kezdve a harmadik emeleten a csépléssel és lefelé haladva a földszinten a sütésig. A szárítótoronyban és az összekötő hídban kiállítóteret alakítottam ki. A magtár terében első lépésként minden szinten eltávolítottam a két pillérsor által kijelölt középső födémszakaszokat, ezáltal egy nagy, átriumjellegű teret hoztam létre, és láthatóvá tettem az elmetszett faszerkezet nézetben látszó, szép rajzolatát. A megmaradó födémeket mint két egymással szembefordított szekrényt vagy polcot képzeltem el, amelyekre dobozok vannak felpakolva. Ezek a dobozok tartalmazzák a kiszolgáló funkciókat és a köztük lévő térben alakulnak ki foglalkoztató terek. A két „polcot" pedig pontonként hidakkal kapcsoltam össze. Fontos szempont volt, hogy a kihangsúlyozandó elem az eredeti faszerkezet rajzolata. Ehhez képest az új réteget képező dobozok átvitt értelemben és szó szerint is síkban visszalépnek. Kontrasztot képezve a meglévő, masszív faszerkezettel, minden új elem fém anyagú, és szempont volt, hogy minél könynyedebbek, filigránabbak legyenek, így leolvasható, hogy ez egy kortárs, új réteg az épületben. A dobozok külső felülete mikrobordás trapézlemez, térelhatárolásra pedig vízszintesen kifeszített acélsodronyokat alkalmaztam. A belső felületeken a vakolat eltávolításával láthatóvá tettem a tégla falazatot. A külső megjelenésén nem történt változás, csak az új kapuval megjelölt bejáratok és a perforált kivitelben újragyártott fém árnyékolók jelzik a beavatkozást. A kopottas, hiányos vakolatú homlokzatok jelenlegi állapotukban olyan hangulatot kölcsönöznek az épületnek, melyet kár lett volna eltakarni, így nem alkalmaztam homlokzati hőszigetelést. A magtár körül a telket búzával ültettem be, így a szoborszerű épület úgy tűnik elő, mintha egy búzamező közepén állna. MAKING USE OF THE WENCKHEIM GRANARY IN DOBOZ DIPLOMA AWARD 219 Built in 1864, the granary building was designed by Miklós Ybl and stands now near the centre of the settlement. Wheat, corn and rye is typically stored here. In case the crop was wet, they were stored in the drying tower. In here crop was poured from above, and then let out through the ground floor hopper. The crop was moved between the levels within the granary with an electronically operated lift with scales. An important consideration for design was, when selecting the functions, that it should connect Doboz with the circulation of the tourist industry, as well as making the granary known to people by referring to the original uses of the structure. RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET