Magyar Horgász, 1975 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1975. július / 7. szám
Nagytanai horgászhelyek III. rész Százhalombattával szemben, a Duna bal partján húzódik a Tököli-sziget, amelyet a parttal zárás köt össze. A tököli holtág jó csukásvíz. A tököli zárás kezdeténél mély, himányos a víz, kedvező helye a rablóhalaknak. Itt mégis nagyon ritkán lehet horgászt látni, pedig az idelátogató horgára süllő mellett domolykó is akadhatna. A tököli sziget oldalán levő partvédelmi kövezés szintén süllőre, domolykóra nyújt jó lehetőségeket. Egyik idős horgászbarátom mesélte, hogy a Dunafüred— Tököl közötti villamos távvezeték tököli oszlopa alatti mély, köves mederrészben rengeteg a kapitális süllő, csak nehéz a hely megközelítése. Mindenesetre e részeken rendkívül gyér a horgászok felbukkanása. ERCSI FELÉ HALADVA A Duna jobb partján lefelé, az 16,18-as 1km-nél elérjük az ercsi dombokat. Itt a vízpart megközelítése elég sok nehézségbe ütközik, egyrészt az olajfinomítók, másrészt a meredek domboldal miatt. A hajózóút itt egészen a jobb part mellett húzódik, a vízmélység ennek ellenére nem túl nagy a meder sziklás, padmalyos vonulata miatt. Vízijárművel rendelkező horgásztársaknak ajánlom az 1617-es fkm-nél levő ún. nagyforgó meghorgászását harcsára, valamint az 1616-os fkm-nél, a bal part mellett húzódó csépi zátonyon alacsony vízállásnál a domolykózást és jászozást. Lejjebb a bal parton elérjük a szigetújfalui ruganyokat. A felső mélyvizű, jó süllőzőhely, az alatta levő kevésbé, már csak az itt levő kompkikötő zavaró hatása miatt is. A szigetújfalui Duna-part egyébként sátorozásra alkalmas, ligetes, kellemes pihenőhely és jó lehetőségek kínálkoznak a keszegezésre, fenekező készséggel messzire bedobva pedig márnázásra. Szigetújfalu alatt, az 1610 fkm-rel szemben hosszú parti kövezés húzódik, amelynek felső sarka a legjobb rablóhalakra, mivel itt a legmélyebb a víz. A Duna jobb partján, Ercsi alatt három eliszaposodott rugany nyúlik a Dunába, amelyeken 200 cm alatti budapesti vízálláskor elvétve süllőt foghatunk. Tovább a jobb parton az 1610-es és az 1609-es fkm táblák előtt különböző hosszúságú partbiztosító kövezések húzódnak, de eléggé feltöltődtek az idők folyamán, legfeljebb meszszire bedobva márnázni érdemes itt. Lejjebb az 1606— 1605 fkm-ek között találjuk a Budapest alatti Dunaszakasz egyik legjobb süllőzőhelyét. E helynek több nevet is adtak az ide vissza-visszatérő horgászok, s ezek közül talán az „Egyes nyárfa'’ a legközismertebb. Az 1606-os fkm tábla után kezdődik egy rövidebb, kevésbé meredek partbiztosítás, már itt érdemes bevetni a kishallal felcsalizott horgot. Már itt is tapasztalhatjuk, hogy milyen szokatlanul mély a víz. A szokottnál kissé nagyobb huzasólmot és alatta csaknem félméteres élőkét ajánlok. A bedobás után gondosan várjuk ki, amíg horgunk feneket ér, és csak ezután kezdjük lassan emelni. A terep rendkívül akadós a partbiztosításkor bezúdított hatalmas zúzott sziklatömbök miatt, de ha egy kis szerencsénk van, a préda után leskelődő süllő hamar elkapja kishalunkat és máris megdobban a horgász szíve, megkezdődik a bevágás előtti kötelező kivárás. Ez teszi külön élvezetessé a süllőzést. A horgász már tudja, hogy „vendég” ült a horgára, s most már saját ügyességén múlik a fogás. Ha korán vág be, szerencsésebb esetben kihúzza a süllő szájából az összerágott kishalat és kezdheti újra a kapás helyére bevetni készségét, mert biztosan számíthat rá, hogy éhen maradt „vendége” azonnal újra jelentkezik. Nagyobb baj van, ha a süllő bevágáskor magánál tartja a horognélkülivé vált kishalat, ez esetben jóllakattuk süllőnket. Kissé lejjebb a kövezés megszakad és laposabb agyagos-homokos part következik. A partalakulás azonban csalóka, mert kissé beljebb hirtelen mederesés van, nagy mélységgel. Itt ajánlom horgásztársaimnak a márnára, sőt a harcsára való fenekezést. Hajó közeledése esetén azt tapasztalhatjuk, hogy útvonala a part mellett vezet. Sehol sem tapasztaltam, hogy a hajóút ennyire partközelben legyen. Ez is bizonyítja, milyen vízmélység előtt horgászunk. A 6-os számú főközlekedési úttól egy rendkívül rossz minőségű földút vezet az „Egyes nyárfához”, s ahol az út eléri a Dunát, kezdődik az igazi süllőtanya. A SÜLLŐTANYA Itt a part csaknem függőlegesen szakad le a folyamba, valahogy mégis megálltak a sziklák egymás hegyénhátán. Nagyon óvatosan kell itt közeledni, s csak a haltartókannát vigyük magunkkal a boton kívül, minden más felszerelésnek zsebben a helye. Még a nyakba akasztható tarisznyát sem ajánlom, mert az is akadály. Itt egyszerűen életveszélyes horgászni, mégis sokan szerencsét próbálnak és alig akad olyan horgász, aki rövid idő alatt ne fogná meg megengedett két süllőjét, aztán már mehet is, átadhatja helyét másoknak. A szakadékos kövezést helyenként bedőlt fatuskók teszik járhatatlanná, de egyben még süllősebbé. A nyaktörő helyeken lefelé vándorolva csaknem elérjük a Váli víz előtti kőnyelvet és kikövezett szélű zátonyt. A járkálás itt is igen nehéz az akadályos terep miatt. A kövezésnek vége, kezdődik egy csendesen folyó, közepesen mély atkás, agyagos öböl. Érdemes a legszebbnek vélt helyet jól beetetni és pontyra bevetni főtt kukoricával. Ha bírjuk figyelemmel, másik úszós készséggel, csontvagy vörös kukaccal dévérezhetünk. Félkilósnál nagyobb dévérek sem ritkák. Az „Egyes nyárfa” néven közismert horgászhelyeket Budapestről MÁVAUT buszszal lehet elérni. A Sinatelepi Állami Gazdaságig kell a jegyet megváltani és a buszmegálló túloldalán levő, említett rossz minőségű földúton a vízpartot gyalogosan