Magyar Horgász, 1978 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1978. január / 1. szám
Tudósítóink jelentik... tudósítóink jelentik tudósító Süllőre, bodorkára a budapesti partokon . Az a baj, hogy ma már nem úgy van, mint régen. Amikor hétéves srác voltam, bőven lehetett halat fogni a pesti Dunán. Jól emlékszem, milyen „menő hely” volt a Lánchídtól lefelé a Francia-kanális. Hogy miért nevezték franciának? Az öreg horgászok szerint azért, mert valamikor ott volt a francia uszályok kikötője. Én sokat horgásztam ott, s ritkán mentem haza zsákmány nélkül. Azért, aki ügyes, annak most is akad a horgára paduc, máma, keszegféle. Még ilyenkor, télen is. Ezzel kezdi a beszélgetést Ferenczi Dénes, aki immár majd három évtizede járja a Dunát. Úgy ismeri a budapesti szakaszt is, mint a tenyerét. Mégis szabadkozik, amikor kérdezgetem. Mint mondja, nem tud ő semmi különöset, s attól is tart, hogy a horgásztársak majd „nagyokosnak” tartják. Pedig csak arról van szó, hogy mint a Dunához közeli, a Beloiannisz utcában élő lakos, lassan harminc éve járja a pesti, a budai partokat, s ezalatt sok mindent tapasztalt. Kértem, most, a tél derekán járva, ezekről beszéljen. Elsősorban azoknak, akik nem rettennek vissza a zord időtől, s ilyenkor is szívesen bevetik a horgászkészséget. De hol? — A Hajógyári-szigetnél kezdeném, ahol a tóságban, a bejáróhídtól lejjebb, március elején már érdemes próbálkozni. Van ott egy-két csendesebb hely, ahol vörösgilisztával, csontkukaccal bodorkákat, keszegféléket lehet akasztani. Szemben, a sziget déli csücskénél pedig a kövezett part, a becsúszott kövek mentén kishallal érdemes próbálkozni, süllőre. Ezek azonban igazában nem téli horgászhelyek. Kicsit lejjebb, szemben, a Margit-sziget budai felén már érdemesebb horgászni. Van ott egy kis befolyó, amely a szigeten levő aranyhalas dísztó melegvizét vezeti a Dunába. Különféle élő csalival lehet ott jászt, bodorkát, esetleg paducot fogni. Budán, a Lukács-fürdő kifolyójánál levő rész is szóra érdemes, mert az itt kifolyó víz eléggé tiszta, s így a keszegféléken kívül olykor ponty is jár érte. Az Erzsébet-hídnál levő Ördögárok-befolyó télen nem jön számításba, de a híd után, a Rudas-fürdőig terjedő részen, ahol lassan visszafelé áramlik a víz, egy nagy himány látható. Ezt érdemes felkeresi ! Mártogatós módszerrel, kishallal én is fogtam ott többször fél-és egy kiló körüli süllőket. Sőt, egy barátom, Szalai László, A Gázművek HE-tagja egy-két éve, januárban 27 kilós harcsát fogott itt. Nem is akármilyen körülmények között. Négy és fél méteres teleszkópos bottal, 20-as zsinórral, kishallal mártogatott süllőfogásban reménykedve, amikor rákapott horgára a harcsa. Alaposan megdolgozott vele, mire megszokolta. Ennél a simánynál azonban nagyon figyelni kell, mert a meder tele van kövekkel, vasbeton-darabokkal, drótokkal. Valóságos horogtemető. A legjobb, ha könnyű, úszós szerelékkel a parttól 10—12 méterre dobunk be, s az úszót körülbelül háromnegyed vízmélységig állítjuk. Kicsit lejjebb, ahol ismét egyenes irányban folyik a víz, méghozzá nem gyorsan, a téli hónapokban is érdemes könynyű úszóskészséggel, a parttól 12—15 méternyire vörösgilisztával jászra horgászni. Itt nem olyan akadós, úgyhogy az úszót célszerű úgy beállítani, hogy a felcsalizott horog a fenéken lötyögjön. — Míg a pesti oldalon nincs számottevő hely, Budán, a Gellért-hegy lábánál kifejezetten téli horgászhelyeket találunk. Különösen alacsony vízállásnál érdemes megkeresni a beszivárgó melegforrások helyét, mert itt mindig van remény a fogásra. Megemlíteném még a Szabadság-híd fölötti részt, ahol a parttól 5—6 méternyire egy sóderzátony van, s ebben a nem mély vízben rendszerint jön a jász. A Szabadság-híd után a Gellért-befolyónál viszont 5 centiméteresnél nem nagyobb kishallal érdemes süllőzni, míg a Petőfihíd előtt 40—50 méternyire ugyancsak süllőre számíthatunk, de az erős sodrás miatt itt kimondottan csak fenekező készséggel érdemes horgászni. A kapás itt lényegesen ritkább, viszont másfél- kétkilós példányok is horogra akadnak. — A hidegtől sem kell félni. Apróbb bosszúságokat okoz ugyan, de azokon könnyű kifogni. Horgászat előtt a gyűrűket olajos ruhával töröljük át, s a zsinóron is végighúzhatjuk a rongyot. Ennek ellenére előfordulhat, hogy a spicc bejegesedik. Ilyenkor óvatosan tördeljük szét kezünkkel a jeget, nehogy a szilánkok elvágják a zsinórt. De az is megoldás, hogy a bot végét a vízbe mártjuk, mert a jég így is leolvad. Akinek fázik a keze, annak javaslom, valamilyen régi kesztyűnek vágja le az ujja végeit, így tudja majd a botot meg a halat is fogni, meg melegen marad a keze is. Ha női nylonharisnyát tekerünk a csuklónk köré, azzal megakadályozhatjuk, hogy a hideg a kabátunkba férkőzzön. Az sem lényegtelen, hogy lehetőleg 2—3 számmal nagyobb lábbelit vegyünk fel, mert hiába húzunk fel sok zoknit, ha a cipő szorít, úgy érezzük, lefagy a lábunk. Javaslatok, tanácsok egy Duna mellett élő horgásztárs ismereteiből, tapasztalataiból. Esetleges tájékoztatásul, segítségül azoknak, akik kevésbé jártasak fővárosunk Dunapartján, és valamelyik szép téli napon kedvet kapnak egy kis „pecázásra”. Ha mégsem válna be Ferenczi sporttársunk valamelyik javaslata, arról biztos, hogy nem ő tehet. Csak a víz! A jó öreg, kiismerhetetlen Duna, amelynek partjain mégis órákig álldogálunk. Türelmesen, fogásban reménykedve. Jubilál a vagongyári HE Hajdú-Bihar legrégibb horgászegyesülete a debreceni vagongyáré, amely 1978-ban ünnepli fennállásának 30 éves évfordulóját. A jubileumi közgyűlésre készülő egyesület elnökével, Rácz Sándorral („civilben” a MÁV Járműjavító Üzem IX. karbantartó osztály művezetője) és Asztalos Sándorral, az egyesület gazdaságvezetőjével beszélgettünk. Harminc esztendeje, 1948-ban alakult e horgászegyesület, húsz taggal, elsősorban a járműjavító dolgozói fogtak össze. Azóta megnőtt a létszám, napjainkban 280 tagot számlálnak, közülük tíz még gyermek és negyvenen az ifjúsági korosztályból valók. Folyamatosan, évről évre sokasodott a horgászok száma az egyesületben, miközben más munkaterületekről is jelentkeztek a honvédségtől, rendőrségtől, vannak tagok a klinikákról, termelőszövetkezetekből és üzemekből is. Jó kollektíva kovácsolódott itt a horgászokból, egy nagy családot alkotnak. Hol is hódolnak hobbijuknak, kedvenc időtöltésüknek a vagongyári horgászok? Több helyen is, hiszen a megyei intézőbizottság vizén, a Hortobágy folyón, a hajdúszoboszlói Bocskai Halászati Termelőszövetkezet vizein — a megye egész területén — töltik pihenőidejüket. A hortobágyi csárda mellett, a folyó partján korszerű, minden igényt kielégítő horgásztanyát létesítettek. Korszerű faházak, négyszemélyes szobák, konyha, csónakszán és kabinsor áll a tagok rendelkezésére. Itt rendezik a versenyeket, a családias összejöveteleket, újabban az üzem szocialista brigádjai is itt töltik a hétvégéket, persze csak akkor, amikor kedvező az időjárás a napozásra és halászlé főzésére. Az egyesület tovább fejleszti a tanyáját. 1978-ra 12 személyes új faház építését tervezik, társadalmi munkával, az üzem szocialista brigádjainak segítségével. Mivel töltik a telet? HAJDÚBIHAR MEGYE: Fülep Kornél 24