Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-09 / 10. szám
Kocsira ládám A vőfélyek mér korán reggel útrakelnek, hogy összeverbuválják a háznépet. Kezükben borosüveg, s akivel találkoznak, nem ússza meg szárazon. Ha szabadna, tán belé is öntenék a bort. Mellükön ilyenkor még nincs ott a hivatást jelentő bokréta, azt csak a koszorúslány adja, amikor érte mennek. Viszont visszafelé jövet már díszesebb a menet. A lányok fején koszorú, a nyoszolóaszszony kezében pedig ott díszeleg, tortába öntve, a szakácsok csodálatos művészete. Az ám, a szakácsasszonyok... Hogy szavunkat ne felejtsük, róluk is beszélni kell. De most már nemcsak úgy általában, hanem gyerünk közelebb a konyhához. És mondjuk meg azt is, hogy Balatonmagyaródon, a farsang utolsó vasárnapján három lakodalmas házat találtunk, abból választottuk ki Szalayékét. — Hány vendéget várnak? — Százharmincat. — Az áldóját! Aztán menynyit eszik e sok ember? Azt csak a főszakácsné tudja, áld ötödik napja forgolódik a kondér és akemence körül húsz segítőjével. Kezük nyomán úgy pusztult a sok aprójószág, mintha vész ütött volna közéjük. Kétszáz kollós borjú, százötvenkilós disznó és 34 tyúk bánta meg a mulatozást. Liszt is elfogyott legalább 150 kiló, cukorból is vagy 80 és ráadásul 600 tojást is összetörtek. Borból sem lesz hiány, 6 akót szántak megivásra. Lesz itt olyan mulatás !.. De várjunk csak a vacsorával, mert még délelőtt van és most indul a násznép az esküvőre. A menyasszonyt már búcsúztatják. Fájó szívekbe markol a vőfély rigmusa: „Síró édesanya -mit is mondjak néked. Legnagyobb fájdalmát tudom, hogy te érzed. Tán sosem szárad ki könnyeid forrása, Egy anyai szívnek nincs vigasztalása. Nyugodj bele szépen életed sorába, Lehelj búcsúcsókot Ilyenkor a babona is életrekel és ha akad „tudós“ öregasszony a rokonságban,nem engedi, hogy ne tegyenek legalább egy húszfillérest az új asszony cipősarkába. Hiszen a néphit szerint, aki esküvőre pénzen lépdel, módos asszony leszen egész életében. Hanem, hogy mért kell átlépnie a tojáson és miért rúgatnak fel vele egy kis medence vizet, azt már kérdezzék meg a kíváncsiskodók attól, aki járatosabb az effélében. Esküvő után kezdődik csere a tulajdonképpeni lakodalom, a mulatás, ami eltart másnap reggelig, vagy délig , amíg meg nem unják. Aztán kocsira kerül a menyasszonyi láda, a teljes stafirunggal. Ez esetben egy szobabútor, két szekrénynyel, három dunyhával,két paplannal és tíz párnával. Nem is szólva az ötven szoknyáról, a harminc rékliről és a nyolc horászkendőről, meg a töméntelen lepedőről, abroszról, szalvétáról, ami a szekrényben van. Ezért aztán érdemes megnősülni, különösen, ha a menyasszony is szép és üde, mint a tavaszi harmat. Kell-e más a boldogsághoz? Szerelem? Ahogy láttuk, az sem hiányzik. Kívánunk hozzá hosszú- hosszú életet. (Gerencsért—Gajdár) — kocsira párnám lányod homlokára.*« Hajdú Laci és Szalai Mariska a boldog, ifjú pár az EPOSZ hétköznapjaiból Országjárás közben egyre több helyen találkozunk a falusi ifjúság szervezete, az EPOSZ nevével. És nemcsak a nevet halljuk ilyenkor, hanem sok-sok történetet is, amely így vagy úgy, de mindenképpen az új szervezettel kapcso latos.• Aktívaértekezlet volt éppen, amikor egy kis, alacsony, szúrós szemű, borostás állú fiatal így kezdte a felszólalását: — Engem kirúgtak a gépállomásról, mert kommunista voltam, párttag... A dorozsmai gépállomáson csak párttagokat raciztak. Elmondta aztán sorra, rendre, Pólyák Györgynek hívják, Zsombó községben lakik, s traktorosként dolgozott a Kiskundorozsmai Gépállomáson. Az egész terem teli volt a felháborodás morajával. Száraz Pál, a szegedi járási EPOSZ elnöke jegyezgetett, s többször is elmondta, kimegy megnézni az ügyet, mert az EPOSZ nem hagy magára senkit. — Holnap kinn leszek a gépállomáson — mondta és másnap reggel már Kiskundorozsmán, Németh János gépállomásigazgatónak szegezte a kérdést: igaz-e Pólyák Gyurka panasza? Nem volt igaz. A gépállomásról harmincnégy dolgozónak mondtak fel. Volt közöttük párttag is, pártonkívüli is. Ezek nagy része már elhelyezkedett, a gépállomás vezetői is segítettek nekik ebben. Pólyák György pedig soha nem volt párttag. Fel se vették volna, hiszen híres volt arról, hogy feketeszántásokat végez, s jobban szerette a bort mint a munkát. A gépállomásigazgatótól egyenest Zsombora ment. Mit mondanak Pólyákról a saját falujában? Itt se sok jót mondtak rá. Igen, iszákos, komolytalan, nem sokat lehet adni a szavára. Mindent összevetve, három napba került, míg beigazolódott, hogy Pólyák György félrevezette a járási EPOSZ elnökét. Mit lehet ilyenkor tenni? összeszidni, sorsára hagyni a hazudozót — felelnek száz közül kilencvenen. S mit mond Száraz Pál? Csak enynyit. — Szerzek neki munkát másutt, akárhogyis. Fiatal még, megjavulhat. Meg aztán most nősült, családos ember. Segíteni kell rajta... . * Messze, a vásárhelyi tanyák mélyén, Szikáncson is alakult EPOSZ. Az idősebbeknek csupa szép emlékük volt a szervezet régebbi, 1949 -beli működéséről, így hát összeverbuválódtak megint a mostani fiatalok. Tanakodtak mit kellene tenni, hogy a hosszú esték unalmát elűzzék valamiképp, de minden elgondolás mögött ott ágaskodott a nagy kérdés: jó, de hol tartanánk a bált? Próbálkoztak, talán az iskola. De kimondatott, hogy az iskola nem azért van, hogy ott bor folyjék, dinom-dánom. Ki hozná rendbe a termet, ha telehordanák sárral, piszokkal. És rendelet is van, hogy a tanyai iskolát csak oktatási célokra lehet használni. Oktatási célokra? Hát akkor indítsunk tánciskolát — javasolta az EPOSZ-vezetőség. S mivel nem találtak meghallgatásra, küldöttséget menesztettek most már a szülők, s mivel ők sem jártak szerencsével, Kovács Ferenc, a megyei EPOSZ-elnök biciklizett ki Szikáncsra. Ő azután már elért annyit — fél napig tartó vita után —, hogy próbaképpen, egyszeri alkalomra megkapták a helyiséget. A következő estén megindult a vándorlás az iskola felé. Térdig érő sárban jöttek a legtávolabbi tanyákról is — jaj lesz neked tisztaság, ott benn a tanteremben! Az iskola tornácán összegyűltek. A tanító csak azt látta, hogy a sáros csizmák és cipők lekerülnek a lábakról, s a kabátok, kendők alól fényesre tisztított cipőket, ünneplő csizmákat vesznek elő. Hogy a tanító úr mit értett meg e kis jelenet kapcsán a tanyai nép kultúrszámjából, azt nem foglalta szavakba. Tény azonban, hogy azóta nyitva az iskola kapuja a szikáncsi EPOSZ előtt. TŰNŐDÉS FÜGE ÉRKEZETT Pestre, tizennyolcezer kiló. Amikor citrom jött meg narancs, s kértem, fügét mutattak a Közértben. Remélem, most nemcsak mutatnak, adnak is fügét. Részeg ember fekszik a járdán egy kocsma előtt. Riporttéma. S ezzel a kezdő újságíróikat biztató mondás is módosul, ilyenképpen: a téma az utcán —■ fetreng. Ez áll egy maszekbolt ajtajára akasztott táblán: „Fehér Mihály zárva“. Mit követhetett el, hogy bezárták? Kevés a bor, s néha a kevés is rossz. Olyannyira, hogy olykor a bicska is kinyílik tőle a zsebben. Vagy a tavasz teszi ezt is: nemcsak a virágok, a bicskák is nyílnak? Magánbeszélgetés a miniszterhelyettessel Különösebb ellenállás nélkül jutottunk be a miniszterhelyettes szobájába. Kissé szokatlan ez, de érthető, mert most nem Sebes István külügyminiszterhelyetteshez jöttünk, hanem a KIMSZ egykori titkárához. Itt ülünk a párnázott ajtók mögött. Az előszobában komoly tekintetű titkárnő ügyel a csendre. Az ablak alatt — alig néhány méterre — lassan, szinte elmélázva folyik a Duna, mintha távoli idők szép emlékét sodorná habjaiban. Mi is emlékekről, szép harcos időkről beszélgetünk, heten, három csepeli, két kőbányai fiú, az újságíró meg a „házigazda“. Azt szeretnénk megtudni — mi fiatalok — akik ma forgatjuk fejünkben a Kommunista Ifjúsági Szövetség létrehozásának gondolatát — hogyan vélekedik, mit tanácsol a jövő ifjúsági vezetőinek, a tapasztalt, öreg harcos? Az őszülő hajfürtök alatt, a homlokon megrezzennek a ráncok, pillanatnyi csend, csak aztán ered meg a szó, hangzik a megfontolt válasz: Milyen legyen a szervezeti ? Most mások a feltételek, mint a mi ifjúkorunkban. Akkor illegálisan dolgoztunk, a kormány üldözte a kommunista ifjúsági szervezetet, ma támogatja. Ezért, mi nem törekedhettünk nagy létszámra, csak a legkiválóbb fiatalokat toboroztuk. Úgy gondolom, a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek ma sem kell átfognia az egész ifjúságot. Bizonyos követelményeket kell szabni a tagfelvételnél, de ez nem lehet túlságosan magas. De az élet is segíti a válogatást. Ha ugyanúgy, mint a mi időnkben, szintén áldozatvállalást, bátor kiállást jelent a szervezetben való részvétel. Bár a mostani más jellegű, mégis, aki vállalja a munkát, bizonyosan meggyőződött a mi ügyünk igazáról, tehát szívesen kell fogadnunk. — A mi feladatunk, hogy kommunistát neveljünk belőle — veti közbe valaki. — Úgy van. A KIMSZ életében mindig nagy szerepet játszott a nevelés. Főként az ideológiai nevelés. Tudniillik akkor is nagy eszmei zűrzavar volt, mint ma. Persze, ma könnyebb a helyzet, mert kezünkben vannak az ideológiai nevelésnek olyan eszközei, mint az iskola, a sajtó, a rádió, ami akkor a burzsoáziát szolgálta. — Igen ám, de nálunk, a DISZ-ben is mindig baj volt a szemináriumokkal, sokan nem szerették. Mit lehetne termi, hogy változzék a helyzet? Hogyan csinálta ezt a KIMSZ? — Akkor is voltak szemináriumok azok részére, akik bátor kiállásában legyenkommunista. Védje, képviselje a fiatalok valóságos érdekeit. — Tehát érdekvédelmi szervezet legyen? — Nem egészen. Én nem valamiféle bérkérdésükre szűkített érdekvédelemre gondolok. Ki kell állni a fiatalok érdekében azért is, hogy táncolhassanak, szórakozhassanak, hogy megfelelő helyet kapjanak a kulturális élet minden területén, művészetben, irodalomban. És az üzemi életben is, elsősorban nem azért kell harcolni, hogy a fiatalok aláírják a versenylapot, hanem hogy biztosítsák számukra a megfelelő munkafeltételeket, hogy zavartalanul dolgozhassanak. Ha ezt teszi az ifjúsági szervezet, akkor a fiatalok szeretni fogják és szívesen dolgoznak benne. A KIMSZ-et is azért szerette, becsülte a munkásifjúság, mert mindig bátran kiállt az érdekeiért. Említettem már, alig voltunk ezren, de megnézhetik a sajtót, a rendőrségi jelentéseket, azokból kiderül, milyen nagy erőt képviseltünk. Így folyt a szó, nehéz lenne az elhangzottak minden részletét e néhány sorba sűríteni. Amikor eltelt két óra, mintha csak egy perc lett volna, a fiúk még beszélnének, kérdeznének. Tudjuk, a KIMSZ-titkár is szívesen maradna még köztünk, de a miniszterhelyettest mér várják. Viszontlátásra, más alkalommal másutt — talán az üzemben. __________ G. J. Látogatóban voltam a nagynénimnél. Akkor nyitottam be, amikor unokáját, kis unokahugomat szidta, így sopánkodott: — Ezek a mai erkölcsök! Egyedül elment a tánciskolába. És azt az izét, azt a mambót táncolni! Láttam egy fényképet az újságban. Bezzeg az én időmben, amikor én voltam fiatal! Csak gardedámmal mehettünk tánciskolába. Más erkölcsök voltak APRÓHIRDETÉSEI akikor! Emlékszem, egyszer 1901-ben... 1901-ben? Nos, éppen mostanában láttam egy kötet 1901-es Pesti Naplót, amelyet ifj. Ábrányi Kornél szerkesztett a Teréz körút 21. szám alatti szerkesztőségben, akkoriban, amikor a nagynéni szerint egészen más erkölcsök voltak, mint most. De mennyire mások! Lássuk csak az apróhirdetéseket, íme, a 26377-es számú hirdetés: „Vígkedélyű, előkelő fiatal hölgy levelezni óhajt ideális lelkű katonatiszttel, vagy főrangú hivatalnokkal. Beatrix.” Nem kétséges, hogy Beatrix megtalálta a párját. Esetleg ideális lelkű katonatiszt helyett főrangú katonatiszttel, vagy főrangú hivatalnok helyet ideális lelkű hivatalno'’.'kal i. megelégedett. Ez is a Pesti Naplóban jelent meg: „Elegáns, szép fiatal hölgynek, mely vagyonos úr kölcsönözne 25 forintot. Leveleket „Szőke hölgy” címen a kiadóba kérek.” Az sem valószínű, hogy a 26387-es számú apróhirdetés szerzője hiába hirdetett. Ez volt az „apró“ szövege: „Barna jukker asszonyka, idősebb, keresi.” gáláns úr barátságát Más: „Gazdasszony ajánlkozik falusi plébániára. Tisztességes fiatal úrinő jeligére.” Találtam a Pesti Naplóban egy rejtjeles apróhirdetést is. Tekintve, hogy a „nem-rejtjelesek“ is elég merészek voltak, vajon mit írhatott titkos írással „Herz“ jeligére szíve szerelmének az Irén aláírású hirdető? A szöveg szó szerint ez: „Pligny pmuse ebeésübb rugrnshhmr üsszlopebüübselys.“ „Becs” jeligére heteken át írt aprót egy Klári nevű szerelmes nő a „Lajosnak“. Így írt: „Légy türelemmel, óhajtalak, imádlak. Lesz-e kellő alkalom és kényelem?“ S ez a „felhívás’“ se akármilyen: „Édes kicsim, boldoggá tettél soraiddal. Tudhatod, hogy szerelmem a sírig tart. Élj hatalmaddal, parancsolj velem és tudasd akaratodat, írj „Tied” jeligére. És végül néhány nappal később még egyszer a „Lajos“. Ezúttal ezzel a szöveggel: „Ma fél 11 és fél 12 közt sétálj a házunk előtt.” Remélhetőleg Lajos elolvasta az aznap reggeli Pesti Naplót... Ezek az apróhirdetések jelentek meg az 1901-es erkölcsös időkben, amikor csak gardedámmal lehetett tánciskolába menni, a (sti) Hacénas „fadeászat" A vendég, az afrikai kiállítás kedvelt gorillája. Nem kér sem borotválást, sem hajvágást, csak egy kissé beporosodott és most Eöri bácsi, a preparátor műhely vezetője „tisztába teszi”. „Takarékosságoh“ Sánrekerült a Budapesti Varietéban Azt hittük új színészt avat a magyar színpad a Budapest Varieté „Automatok!” előadásán, Géczy Dorottya partnere, Szabó Kálmán szerepében. Tévedtünk. Nem történt egyéb, mint az Országos Cirkusz Vállalat művészeti vezetői - hogy „megtakarítsák” egy szereplő gázsiját -, egyik tisztviselőjüket léptetik fel estéről estére: „társadalmi munkában”. Másik érdekessége az előadásnak, hogy a dekoratív olasz jelmezben játszó Tabányi-együttes szólóénekese Gerard Laboch a díszletmunkások egyenruhájának nadrágját viseli a színpadon. Hát ez aztán „takarékosság” a Javából! levél fuutcia _________I ||llllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliilllllllllllllll!llllllllllllllinil!ini>ll>IIIHII>l"IIH Kedves Barátom! Leveledet megkaptam és sietek a válasszal. Hazánkban is sok fiatal teszi fel ezt a kérdést: „Mivel indokolható a Szovjetunió beavatkozása a magyarországi októberi eseményekbe?“ Hadd mondjam meg mindjárt, hogy leveledre válaszolva egyben hozzájuk is szólok. Közeleg március 15 és bennem e dátum összeforr a kérdésedre adandó válaszommal. Petőfi Sándor egyik legszebb versében így dalol: „Ha majd minden rabszolga nép jármát megunva síkra lép Piros arccal és piros zászlókkal , a zászlókon eme szent jelszóval „Világszabadság’ ‘ Ifjúmunkás voltam 1942- ben, amikor már a földkerekség egy országában 24 éve múlt annak, hogy egy rabszolga nép jármát megunva vörös zászlókkal síkra lépett és kivívta szabadságát, megteremtette az osztálynélküli társadalmat, építette a szocializmust. S e szocialista ország ellen háborúzott ekkor a német fasizmus oldalán Magyarország, amely újra német gyarmat lett. Elvtársaim, szaktársaim azt mondták: mutassuk meg, hogy mi munkások nem értünk egyet a Szovjetunió elleni háborúval. Nekünk is — mint a világ minden munkásának — vörösszínű a zászlónk, a munkás mártírok kiontott vére festette vörösre és mindenkor ott a helye nemzetiszínű lobogónk mellett. Mi magyar munkások is világszabadságot akarunk, ezért miénk is az ötágú csillag, mert az öt ág az öt világrészt jelképezi. Nem tűrhetjük, hogy a földbirtokosok, gyárosok, bányabárók, herceg Eszterházyak, Weiss Manfrédok és Chorinok bennünket küldjenek a vágóhídra. Nem akarunk harcolni a szocializmus hazája ellen, bárkinek is álljon ez érdekében. Így mentünk 1942. március 15-én a Petőfi-szoborhoz, hogy hangot adjunk követeléseinknek: „Különbékét a Szovjetunióval“, „Független, szabad, demokratikus Magyarországot“. Kedves Barátom! Életem egyik legmaradandóbb élménye ez , a márciusi délelőtt. Sajnos, nem volt elég erőnk ahhoz, hogy megvalósítsuk vágyainkat, követeléseinket. Hazánkban a Horthy-rendszer napjai már meg voltak számlálva, de mégis elég volt ez az idő ahhoz, hogy több százezer magyar pusztuljon el idegen érdekekért. Az ötágú csillagos zászló alatt harcoló szovjet hadsereg győzelmének köszönhetjük, hogy 100 évvel Petőfiék Márciusa után népünk megvalósíthatta az ő álmukat, a független Magyarországot. Munkásosztályunk vezetésével megkezdtük a szocializmus építését. Kommunistának vallom magam, mint ahogy erről már első találkozásunknál meggyőződhettél, ezért így mondom: sok hibát követtünk elaz elmúlt években. A pártvezetés egyes intézkedései hibásak voltak, de ezek nem a rendszer hibái, hanem a vezetésé. S mindez nem változtat azon, hogy hazánkban szocializmus épült és épül. A XX. század „habsburgjai", a sérelmek kijavításának cégérével tévesztettek meg sajnos, sok embert, akik nem látták, hogy kik és mire használják fel becsületes törekvéseiket. November első napjaiban,, amikor már általánossá vált a kommunisták üldözése, amikor egyes pártokban már a föld, a gyár visszavételéről tárgyaltak, Habsburg Ottó már készen állt a „hazajövetelre“. Úgy gondolom, te is látod, ezek az erők éppen Petőfi örökségét tiporták sárba. Kérdezheted hát: nem volt belső szervezett erő, amely szembeszállt volna az ellenforradalommal? Sajnos, nem. Mert a Nagy—Losonczi-csoport fedezte az ellenforradalmárokat, s ezzel megbénította és gátolta, hogy a hadsereg és más fegyveres erő egységesen és szervezetten szembeszálljon a fegyveres felkelőkkel. Mi történt volna, ha az utolsó percben nem kap segítséget népünk? A Szovjetunió átérezve a proletárinternacionalizmusból fakadó kötelességét, segítette népünk legjobbjait és velük vállvetve szétzúzta az ellenforradalmat. Rosszul számítottak a XX. század „habsburgjai", amikor a magyar szabadság jelszavának leple alatt próbáltak fellépni. A lepel lehullott s a népszabadság ügyét immár másod ízben a szocializmus hazája védelmezte meg számunkra. Ezt ma még sokan nem látják tisztán, de az eseményeit ezt igazolják. Ezzel újból megnyílt a lehetősége, hogy folytassuk a szocializmus építését. Kedves Barátom! így kapcsolódik össze gondolataimmal a, kérdésed és március 15 tiszta és nemes eszméje, amelyet egyesek ma újra szeretnének beszennyezni. Úgy érzem, világos választ adtam kérdésedre. Igaz, ma még sok a tennivaló, hogy a még homályosan látó emberek fejében eloszlassuk az októberi események nyomán adódó kételyeket. De biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk tennni ezt, mert az igazság a mi oldalunkon, a kommunisták oldalán van. Kedves Barátom! Levelemet Gabriel Peri búcsúlevelében írt soraival fejezem be, amelyet én gyakran elolvastam és amelynek igazsága nálunk is, nálatok is és az egész világon vetszedelmeskedni fog: „... állandóan arra gondolok, hogy igaza volt az én drága Paul Vaillant Couturier barátomnak, amikor azt mondta, hogy „a kommunizmus a világ fiataláé“ és „daloló holnapot készít elő’’. Válaszodat várva üdvözöl barátod. Fogas György énekesnő a szekrényben — Vajon mit felejtek itthon? — Ezen töri a fejét csomagolás közben Gencsi Sári, Operaházunk kiváló énekesnője, aki esztrád-együttes tagjaként hathetes vendégszereplésre a Szovjetunióba utazott. Fellép a leningrádi opera Rigoletto előadásán és több szólókoncertet is ad. (Farkas Tibor felv.) szelvényét, ha nem nyert! Minden hónap első csütörtökén, először április 4-én az előző hónapi LOTTO-szelvények között nyilvános jutalom-sorsolás ! Nyereménytárgyak: személyautó, motorkerékpárok, kerékpárok, szobaberendezések, zongora, pianínó, tangóharmonikák, zeneszekrények, lemezjátszók, televíziós készülékek antennával, fényképezőgépek, csillárok, herendi étkészlet, tűzhelyek, villanytűzhely, mosógépek, padlókefélőgépek, porszívók, villany jégszekrények, varrógépek, férfi öltönyök, női kosztümök, bőrkabátok, könyvtárak, festmények, 2 heti üdülés, mezőgazdasági kisgépek. KÉTSZERESEN NYERHET, AKI RENDSZERESEN LOTTÓZIK! A MÁSODIK HETI LOTTÓSZELVÉNYEK ÁRUSZTÁSA MEGKEZDŐDÖTT