Magyar Ifjúság, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-04 / 1. szám

tíz idős harcos üdvözli az ifjú kommunistákat, a magyar ifjúság dolgos, vidám táborát DR. MÜNNICH FERENC ELVTÁRS, a munkás-paraszt forradalmi kormány első elnökhelyettesének újévi üdvözlete Az elmúlt év gazdagabb, eredményesebb volt, mint ti­zenkét hónappal ezelőtt bár­melyikünk gondolta volna. Ta­valy Szilveszterkor már szét volt verve az ellenforradalom fegyveres ereje, de a huligánok még fenyegetőztek, sztrájkra izgattak, öngyilkosságba akar­ták taszítani a nemzetet. Az öntudatos dolgozók — élükön a kommunistákkal — sikere­sen vették fel ellenük a har­cot. Munkában­ harcban kiküz­dött kemény esztendő volt az 1957-es év. Helyreállítottuk az ország politikai és gazdasági rendjét, millió és millió ma­gyarban még szilárdabbá vált a szocialista jövőbe vetett hit és meggyőződés. A múlt esztendőben elért jelentős eredmények közé szá­mítjuk az ifjúság harcos szer­vezetének, a Kommunista If­júsági Szövetségnek létrejöt­tét. Márciusban még sokan ké­telkedtek abban, hogy életerős szervezet lesz-e a KISZ. A május elsejei nagyszerű felvo­nulás és abban a fiatalok em­lékezetes demonstrációja meg­adta a kétkedőknek a választ. S azóta ifjúsági szervezetünk tovább erősödött. Gyárakban, üzemekben, egyetemeinken, iskoláinkban, a falvakban ma már mindenütt találkozunk a párt ifjúsági szervezetével. Ne­künk, régi kimiszeseknek különösen öröm ez. Boldogan látjuk Kilián, Ságvári és az ifjúság többi mártírjának tisz­ta vörös zászlaját fennen lo­bogni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a KISZ minden tagja el­­mélyülten ismerje meg hősies kommunista mozgalmunk tör­ténetét, régi harcait és mártír­jainak életét. Meg kell ismer­nie a munkásosztály küzdel­mes, nyomorúságos életét a kapitalista kizsákmányolás idején, mert csak így tudja megbecsülni mindazt a szépet és jót, amit a régi harcosok küzdelmeinek eredményeként kap népköztársaságunktól, így erősödik a céllá a fiatalok kommunista meggyőződése, csak így tudnak hittel és biza­lommal küzdeni hazánk szo­cialista felépítéséért. Ápolják a proletár internacionaliz­mus szellemét, szeressék és becsüljék a Szovjetuniót és a szocialista tábor minden or­szágát. Érezzenek aktív szoli­daritást a kapitalista országok kizsákmányolt tömegeivel, s a gyarmati imperialista elnyo­más ellen küzdő népekkel. Az idős kommunista, a régi harcos üdvözli újév napján az ifjú kommunistákat, a KISZ minden egyes tagját, a magyar ifjúság dolgos, vidám táborát. Üdvözlöm az új esztendő alkal­mából az ifjúság lapját, a „Magyar Ifjúságot" és szívből kívánok minden fiatal bará­tomnak sok sikert az életben. Kívánom, legyen ez az eszten­dő még boldogabb, még szebb; munkában, tanulásban, sike­rekben még gazdagabb mint az elmúlt évek. Hadd fűzzem azonban hozzá, s hadd ajánljam minden fiatal figyelmébe: a sikerek nem születnek maguktól, a boldog és gazdag élet nem hull meny­­nyei mannaként az ölünkbe. Nem is méltó a magyar ifjú­ mánya/hOTbí^kméUó ^diT- ^OOOOOOOOOGOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖOOOOOJOOOOOOÖOOG jóságunkhoz, ha mások, az idősebbek munkájától várná élete további sorának kedvező alakulását. Pártunk és kormá­nyunk minden segítséget és tá­mogatást megad ahhoz, hogy a fiatalok megszerezzék az el­méleti és gyakorlati tudást ahhoz, hogy megállják helyü­ket munkaterületükön. Hasz­nálják fel ezeket a lehetősége­ket! Tanulni, tanulni, tanulni és dolgozni, dolgozni, dolgozni! Ennek jegyében kívánok bol­dog új évet, fiatal barátaim! rtOOÖöÖC jyoööw -A anx ancte des c­h­eifet! A VILÁGHÍRŰ NEMtr táncegyüttes BunAPFSTFN A Német De­mokratikus Köz­társaságból ha­zánkba érkezett a „Trumph des Tanzes“ nevét vi­selő táncegyüttes, amely ma, szom­baton este a Bar­­tók-teremben mu­tatja be műsorát a magyar közön­ségnek. A műsor, amely — szabad fordításban a „Változnak az idők, változnak a táncok” címet vi­seli — felelevení­ti majd csaknem 1000 év táncait; hogyan táncoltak ez emberek, mil­y­­nek voltak a tár­sasági táncok a legrégibb időktől napjainkig — a branle-tól a mam­bóig? Aranyérmet kapott A MAGYAR POSTA Nyugat-Berlinben rendezték meg nemrégiben a nemzetközi bélyeg­­kiállítást, melyen a magyar pos­ta is részt vett. A kiállításra a posta vezérigazgatóság a­­ felsza­badulást követő időben kibocsátott bélyegeket küldte ki. A ki­állításon 104 bélyegsorozatot — 630 darab bélyeget — 16 egymé­teres tablón mutattak be A magyar posta anyagit a ki­állítás rendező bizottsága a német szövetségi postaigazgatás anyaga mellett — a főhelyen — helyezte el. A magyar bélyegek sikerét bi­zonyítja, hogy a zsűri a magyar postát aranyéremmel és díszokle­véllel tüntette ki, amely nemrég érkezett meg a postavezérigazga­tóságra. *­v . BUDAPEST A958 JAN ' * • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK’ MV hm ./• HHHMi­bmhhmbmí um­mmmmmmmmmm— HÜ— ■WHHÜHI MMNMMH■ ■■ ■■mwm A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA, 1958. JANUÁR 4. ÁRA 1 FORINT II. ÉVFOLYAM SZÁM ff f f* i §iF £ St Ü Tf Itt P f IT T F It JTl jn FA1 r I \ It 11 ti m M MM i ti t r \ M i r Af it I t K r tvi m m J «# M #1 Mm #1 tm V/ 1» «/ f í iff fir V1# t tv Fiatalok gépesítik a formázást Salgótarjánban Fiatal ember áll egy szokat­l­­an formájú gép mellett. A gépben öntödei forma, azt be­szórja valamilyen parsszerű, alig látható anyaggal, meg­csavar egy kereket, a forma elmozdul, lezáródik, s egy perc múlva előtűnik megint a ho­mokkal bevonva. A különös gép a Salgótarjá­ni Vasöntöde és Tűzhelygyár formázó műhelyének egyik szögletében áll. Az első magyar héjformázó gép, melyet külföldi tapaszta­latok alapján, de igen sok új­jal bővítve magyar szakembe­rek készítettek. „Látogatásá­ra,, az egész országból érkez­tek vendégek, s bizony nem könnyű kihozni sok érdek­lődő szakember gyűrűjéből Szabó Bélát, a gép egyik fia­tal szerkesztőjét De hát mi is az a héjformá­zás, mi a héjformázó gép? Miért volt ez annyira sürgős, fontos, miért jöttek el messzi gyiák­ak szakemberei is, hogy lássák a gépet? „A héjformá­zás az öntészeti technológia legújabb fejlődésének eredmé­nye“ — mondják a szakembe­rek. Méretpontos, tiszta önt­vény készíthető ezzel a mód­szerrel. Öntés után már alig van szükség megmunkálásra,­­tisztításra meg szinte semmi. Az öntödei formakészítés — nehéz, fáradságos és lassú munka — gépesíthető, sőt tel­jesen automatizálható. Csök­ken az öntvények megmunká­lási ideje, kisebb a „ráhagyás", tehát kevesebb anyagra­ is van szükség, sima felületű alkati részek készíthetők, s jóval ki­sebb a selejt is. A vasúti kocsik fékberen­dezését, az úgynevezett Knorr­­féket az öntödék rémének tart­ják, Európa egyik legbonyo­lultabb öntvényének. Volt idő, mikor nálunk 60—70 százalé­kos selejttel készült. Ennek öntvényeit a tűzhelygyár ké­szíti, a Telefongyár szereli fel, de a hozzájuk került darabok­nak, néha 40 százalékát is el kellett dobni. Pedig, ha nincs fék, nincs vasúti kocsi, amit pedig jó pénzért tudunk ex­portálni. Többek között ezért is volt sürgős a héjformázógép elkészítése, és a héjformázás bevezetése. És ezzel kapcsolatban me­gint fiatalember nevét mond­ják: Hajnovics Lajos kohó­mérnök. Tavaly került ki az egyetemről, alig hogy megis­merkedett az üzemmel, már fontos feladatot kapott: vezes­se be a héjmag-készítést a tűzhelygyárban. Brigádot ala­kított, amely a KISZ export­brigád nevet kapta. Mindezt néhány hónappal ezelőtt, és most pénteken megtartották az országos szakmai bemutatót. Kell-e több bizonyíték, hogy semmilyen munkától sem riad­nak vissza fiatal szakembe­reink. Geodéziai műszerekkel, a legújabb típusú fényképezőgépekkel, keményfémsapkás mikrométerekkel, új típusú órákkal szerepel a MOM­­ Brüsszelben és Lipcsében AZ ÚJ ÉV ELSŐ MUNKANAP­JÁN látogatást tettünk a Magyar Optikai Műveknél, ahol Dömötör Károly elvtárssal, a hazai és kül­földi kiállítások vállalati irányí­tójával beszélgettünk a MOM mun­kájáról, a soron következő felada­tokról. — A vállalat 1957. évi export­tervét 109 °­ C-ra teljesítette. Igen nagy számban exportált a válla­lat 1957-ben modern, üvegkörös, nagypontosságú geodéziai és tér­képészeti műszereket. Ezek a műszerek világviszonylatban is igen nagy elismerést szereztek a magyar finommechanikai és op­tikai iparnak. Sikeresen veszik fel a versenyt a nyugatnémet, a svájci és az olasz műszerekkel. AZ 1958. ÉVI BRÜSSZELI VI­­LÁGKIÁLLÍTÁSON is ezekkel a nagypontosságú üvegkörös, geodé­ziai műszerekkel vesz részt a vál­lalat. Kiállításra kerül a TE-D1. típusú ü­vegkörös teodolit, az M­— Bl. típusú üvegkörös szintezőmű­­szer és a mérőasztalfelszerelés. A mérőasztalfelszerelés a vállalat mérnökének, Bors Károlynak sza­badalmával, a redukáló tahiméter berendezéssel van ellátva. Ez a magyar konstrukciójú műszer vi­lágviszonylatban a második he­lyen áll. Ezek a műszerek -3%^­ torontói nemzetközi ' v ' J.3 gs geofizikai kongresszuson­ is nagyy sikert arattak. A TAVASZI LIPCSEI Ne­emZET­­KÖZI VÁSÁRON a MCV. önálló keretek között állít ki és itt az összes gyártmányait bemutatja. A geodéziai mérőműszereken kívül a legújabb típusú fényképezőgé­pekkel, keményfémsapkás mikro­méterekkel, elektromos érintkezé­sű mérőelemfejjel, oválkerekes folyadékmérővel, új típusú éb­resztőórákkal, asztali és faliórák­kal képviseli a MOM a magyar finommechanikai és optikai ipart. A lipcsei vásárra a vállalat szak­emberei is elutaznak, ahol az ér­deklődők részére a szükséges fel­világosításokat megadják és a kül­kereskedelmi szervekkel együtte­sen rendeléseket is felvesznek A MOM GYÁRTMÁNYAI a világ minden részébe eljutnak és nép­gazdaságunknak igen értékes devi­zát szereznek, mert ezek a gyárt­mányok több munkát és kevés anyagot igényelnek, ezért gyártá­suk előnyös. Remélhető, hogy a soron következő nemzetközi ki­állítások a vállalat számára ered­ményesen végződnek és további sikereket hoznak a magyar ipar- A MOM Mometta—Junior típusú fényképezőgépe. Képméret 24x32 milliméter, objektív: Ymmar 1:4/50 (cserélhető), redőny­sor, beépített szinkron villanólámpa-csatlakoz­ás. MOM—Te—Dl-típusú üvegkörös teodolit URMÖSjjl TEREZ ÉS SCHILLINGER ERZSÉBET HARMADÉVES ÉPÍTÉSZHALLGATÓK AZ ÉPÍTÉSZET TÖRTÉNETE KOLLOKVIUM­RA KÉSZÜLNEK A MŰSZAKI EGYETEM DIÁK­SZÁLLÓJÁBAN. FOTÓ: WORMSER Ezúton köszönjük meg kedves olvasóink hozzánk küldött­­ • 71 • újévi jókívánságait NÉGY HÉT A VAKÁCIÓ Különösen megszaporodtak most a téli szünidőben a föld­alatti villamos környékén a jégpályára siető fiatalok. A műjégen kiválasztottunk egy kislányt — Armuth Vica — és megkérdez­tük: hogyan tölti a szünidőt? — Minden héten egyszer­­kétszer korcsolyázni megyek — mondta. — Erre különben tanítás közben nem nagyon jut időm. Most elolvasok né­hány könyvet is, amelyeket az utóbbi­­hetekben időhiány miatt félretettem. — Akad azért iskolai elfog­laltság most is, minden héten egyszer bemegyünk az iskolá­ba és megbeszéljük a tételek kidolgozását. Tervezünk egy nagyobb kimádulást Dobogó­kőre, előreláthatólag három napos lesz, csak azért halogat­juk, mert szeretnénk kivárni, míg lesz egy kis havazás. Még nem érdeklődtem utána, de remélem, hogy a diákoknak a turistaházaikiban van valami fizetési kedvezmény. — Addig is azonban, míg elérkezik az igazi tél, szerdán uszodába megyünk, együtt az egész osztály. Hamar vége lesz a szünidőnek — sóhajtott fel a dús program felsorolása u­tán Vica. Menekülés _ Az emberek mindenütt a szilveszteri mulatságra készül­tek, amikor Belgiumban 22 magyar összecsomagolt és vo­natra ült. Elindultak­­ vissza az egy esztendeje elhagyott hazába. Egyetlen percet sem akartak tovább várni. Nagy és lázas kívánság ösztönözte őket: az új esztendő első nap­ját már­ Magyarországon, itt­hon tölteni. Ugyanebben az időben a világ más részeiből is hazafelé tartottak disszidensek: 1958 első két napján összesen 44-en érkeztek Győrbe. Köz­tük sok fiatalkorú, Varga Ottó Kanadából, Ba­­logh József az USA-ból, Huta Mihályné Nyugat-Németor­­szágból, Béresék, Varjúék és Horvát­hék Belgiumból jöttek haza. Egy esztendei hányatta­tásról, megpróbáltatásokról számoltak be. — Megvetett idegenek vol­tunk mi Belgiumban — mond­ta Horváth Lajosné, aki Győr­ből Nyergesújfaluba indult, hogy mihamarabb otthon le­gyen. — Hiába dolgoztunk inunk szakadtáig a bányában, a ma­gyaroknak csak fele annyit fi­zettek, mint a belga munká­soknak — mesélte Béres Béla. A felesége meg hozzátette: — Ha pedig megbetegedett az ember, akkor sírta vissza iga­zán az itthont, Belgiumban szörnyű drága az orvos, s a betegnek saját zsebéből kell mindent fizetnie. •­­ Még Bécsben is le akar­tak beszélni bennünket a ha­zatérésről, de mi nem tágítot­tunk. Újév napjára magyar föl­dön akartunk lenni — mondta Varjú Ferencné — , holnap már kiesén leszek. Regényt lehetne írni az év első hazatértjeinek elbeszélé­seiből. Ők voltak az elsők, de szerte a világon még sokan, nagyon sokan készülődnek, hogy az új évben ismét hazai földön lehessenek. Egy eszten­deje megbolygatott, feldúlt lé­lekkel mentek el, s most visz­­szafelé tart az áradat. Mene­külés a hazába... Budapesten ülésezik a D­VSZ végrehajtó bizottsága A KISZ Központi Bizottsá­gának delegációja Várnai Fe­rencnek, a KISZ Központi Bi­zottsága titkárának vezetésé­vel tegnap utazott a Német Demokratikus Köztársaságba, az NDSz Végrehajtó Bizottsá­gi­ ülésére. Január 15-én indul Moszkvába a budapesti KISZ- fiatalok küldöttsége, amely a moszkvai szomszom­olisták meghívásának tesz eleget. A jugoszláv Népi Ifjúság szervezete január végén ren­dezi meg kongresszusát, ame­lyen szintén részt vesznek a KISZ képviselői. A demokratikus ifjúsági mozgalom egyik legjelentő­sebb eseménye Budapesten zaj­lik le: február 12—15-e kö­zött fővárosunkban ülésezik a Demokratikus Ifjúsági Világ­­szövetség végrehajtó bizottsá­ga. Ebből az alkalomból öt vi­lágrész országaiból mintegy 80 ifjúsági vezető érkezik ha­zánkba. AKINEK VALÓBAN JÓL KEZDŐDÖTT Csepel legboldogabb embe­re most Furulyás Vilmos, a nagy tömegárugyár minőségi ellenőre. Eddig csak sújtotta az élet, most homlokon csó­kolta Fortuna istenasszony — méghozzá százezer forinttal. Mert Furulyás Vilmos nyerte a 13 S15 sorozat, 45—46. szá­mú kétszázforintos s kötvényé­­vel a harmadik békekölcsön főnyereményét. Helyesebben csak a 45-ös számmal nyerte a százezret, a 46-ossal pedig két­száz forintot és ráadásnak négyszáz forintot a negyedik békekölcsönnel. — Sohase nyertem még. Most is úgy vettem kézbe az újságot, hogy: eh, nem érde­mes megnézni a gyorslistát. Azután mégiscsak átböngész­tem az apraját, s nagyon örültem, amikor kiderült, hogy 200 forintot nyertem. A nagy nyereményeket meg se néz­tem ... — Hogyan tudta meg a nagy szerencsét? — A gyárban munkatársaim jöttek g­ratulálni a­­kis nyere­ményekhez, amikor a pénz­ügyi osztályról odajön hozzám az egyik elvtárs, s mondja, most telefonáltak­­ miniszté­riumból, hogy az én kötvé­nyeimmel húzták ki a főnyere­ményt. Megnéztük azonnal a számot,­­ valóban... Senki ne gondolja, hogy csupán a pénz miatt boldog most Furulyás Vilmos. Nem. Szinte meghatottan beszél munkatársairól, ismerőseiről, akik mind szívből örültek sze­rencséjének. Nyolcvanegy éves az édesanyja. „Legalább szép­pé tudom tenni hátralevő éveit“ — mondja, s ennek örül a legjobban. Vesz egy kis házat, ahol külön szobája lesz a mamának is, szépen beren­dezve. És a mama is kap se­gítséget, megnősül a fia, hisz megszűnik a lakásgond. Igen, pihenhet, hisz annyit dolgozott életében. Hat gyer­meket nevelt, mosásból. Közü­lük Vilmos 1919-ben nagyon megfázott, izületi gyulladást kapott, s mindkét lába megbé­nult ... A szerencse nem kopogha­tott volna jobb helyre. Azt kárpótolja az élet, akinek már annyi keserűséget okozott. Mi is kívánunk neki szerencsét és boldogságot a házasságban, jobb életet, egészséget nyolc­vanegy éves édesanyjának is. (Csépányi)­ ­Jövőre pecsenye lesz belőle­ ­­­ ­ Tizenhat nagyiványi fiatal nyerte a szilveszteri sorsolás fő­­­­nyereményét a Balaton Étteremben. Ez a kislány megfogadta,­­ hogy jövőre jó pecsenyét süt belőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék