Magyar Ifjúság, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-04 / 1. szám

Közös munka, tanulás, szórakozás , erős kollektívák Ifjúkommunista kollektíva. Sokszor elhangzik ez a két szó beszélgetéseken, taggyűlése­ken. De nem egyszer csak a szó hangzik el, s arról, amit jelent, ami a tartalma, arról már nehezebb beszélni. De hát mi az, amitől egy KISZ- alapszervezet valójában ifjú­­kommunista kollektívává vá­lik? Mi az az erő, amelyik a sok különböző korú, gondolko­dású, temperamentumú, tehet­ségű fiatalból egységes kol­lektívát formálhat? Az első az eszme. A marxizmus-leninoiz­­mus, a szocializmus, a kommu­nizmus eszméje, amelyet az egyes fiatal azzal, hogy belé­pett a KISZ tagjai közé, nyíl­tan, a közösség előtt is magáé­nak mond, magáénak vál­lal. Ez a legfontosabb, ez az alapvető. De ettől, önmagában még nem alakul ki az alapszervezet kollektívája. Három dolog: a közös mun­ka, a közös tanulás, a közös szórako­zás — azaz a közös élet­program az, amelyik az eleven, jó ifjúkommunista kollektívá­kat kialakíthatja. De lássuk Borjában. Közös munka — mondhat­ná valame­lyik üzemi, vagy akár termelő­szövetkezeti ifjúsági vezető — de hiszen nálunk közösen dol­gozik mindenki, nemcsak a kiszisták! Mit értünk hát ez alatt a kö­zös munka alatt például a na­pi termelőmunkában? Éppen azt a pluszt, azt a többletet, amit itt a KISZ adhat. Az Óbu­­dai Hajógyárban volt olyan fiatal, aki azzal lépett a KISZ- be: tovább akar­ dolgozni az exportbrigádban, amely az el­lenforradalom előtt működött, szervezze ezt újra a KISZ. A Gyulatanyai Kísérleti Gazda­ság ifjúsági vezetői is nagyon jól ismerik a közösen végzett munka jelentőségét, ezért mondhatta el a szervezet KISZ­ titkára annak idején a Parla­mentben a KISZ-értekezleten. „Mi a KISZ-tagokat és a KISZ-en kívüli fiatalokat kö­zös munkacsapatba osztjuk be, s már ott foglalkozunk velük. Nyári mezőgazdasági munkák idején már gyakorlattá vált, hogy az ebédidőben egy-egy KISZ-tag a munkacsapatban vitát kezd valamilyen fontos szakmai kérdésről. Én magam is, mint agronómus, és a mun­kacsapat szakmailag képzet­tebb tagjai is segíteni tudunk így a többi fiataloknak a jobb munkamódszerek elsajátításá­ban." És mennyi, mennyi le­hetőség van még arra, hogy a fiatalokat termelő munkájuk elvégzése közben éppen azért, mert ők fiatalok, mert ők KISZ-tagok, még valamivel több is fűbe, mint az, hogy le­dolgozzák a nyolc órájukat. Csak néhány dolog: exportb­ri­­gádok, bányász-frontbrigádok versenye, takarékossági őrjá­ratok, minőségi ellenőrző őr­sök, takarékossági mozgalmak. Aki ezekben részt vesz, a­z ter­mészetszerűleg közelebb kerül az ifjúsági szövetséghez is, hi­szen ezek a mozgalmak a KISZ mozgalmai. De nemcsak a napi termelő­­munkában alakulhat ki jó munkakollektíva. Kialakulhat a közhasznú, vagy a szervezet érdekében végzett társadalmi munkában is. A Győr megyei fiatalok nem kisebb tervet tűz­tek ki maguk elé, mint a Han­sági mocsárvidék lecsapódását. Másutt kisebb dolgokba fog­nak: egy községi út kikövezé­se, kút megépítése, segítő mun­kacsapatok a nyári mezőgaz­dasági munkák idején öreg, dologképtelen parasztemberek­nél, özvegyeknél, vagy egysze­rűen társadalmi munka azért, hogy a KISZ-szervezet otthona tiszta, csinos, barátságos, való­ban otthonos legyen. A Közét­keztetési Technikum kislistái vasárnaponként a Gyermekvá­­rosban segítenek, üzemi KISZ- brigádok játékokat, felszerelé­seket készítenek a Gyermekvá­ros számára. Ezez a módja az ilyen és hasonló jellegű való­ban ifjúkommunista közössé­get kovácsoló munkának. Csak keresni kell, ho­­ van szükség a kiszisták kezére! terén is ki kell és ki lehet A közös tanulás alakítani az ifjúkommunista kollektívát, nemcsak a munká­ban. Csoportos beszélgetések, előadások, viták, tanfolyamok nemcsak a napi politikáról, de a marxizmus—leninizmus alap­vető eszmei kérdéseiről, elvi tételeiről — ezek mind ott kell, hogy szerepel...-k a KISZ- szervezet programjában. Nem egy alapszervezetünkben már alakultak is olyan marxista ta­nulókörök, ahol a fiatalok igye­keznek megismerkedni a világ társadalmi jelenségeivel. És a marxizmus—leninizmus tanu­lás­­ mellett is mennyi minden­re van lehetőség­ez-egy alap­szervezetben: művészeti, iro­dalmi előadások. Vagy kit ne érdekelne most akár egész elő­adássorozat is az űrrepülésről? Nincsen hozzá előadó? Vannak könyvek, amelyek kisegítenek, amelyeket akár fel is olvashat egyik-másik fiatal.­ Ha ezek a közös foglalkozások érdekesek, jók lesznek, akkor azzal nem­csak a fiatalok tudása gyarap­szik, de bizonyos, hogy közben, szinte észrevétlenül erősödik a szervezet kollektívája, hiszen erree több közös témájuk lesz a szervezet tagjainak. Közös szórakozás — így fogal­maztuk meg a cikk elején mondatunk harmadik részét, de ha ponto­sabban akarnánk megfogal­mazni, mit értünk ez alatt, in­kább azt mondhatnánk: legyen ott a KISZ a fiatal egész életé­ben. Kissé durva hasonlat, de találó: Amerikában vannak olyan nagy áruházak, amelyi­ken ez a felirat áll: „Nálunk mindent megtalálhat, a bölcső­től a koporsóig.” Kicsit más­képpen megfogalmazva ilyes­félének kell lennie egy-egy alapszervezet KISZ kollektívá­jának. Szórakozzanak ott együtt a fiatalok, legyenek bá­lok, műsoros esték, irodalmi délutánok. De ezeken túlmenő­en, törődjön a szervezet azzal is, ha valamelyik tagjának éle­tében valami változás követke­zik be. Tolcsva községben pél­dául nemrégen esküvő volt. A KISZ-szervezet két tagja háza­­sodott össze. A tagság összead­ta a pénzt, s szép ajándékkal lepték meg őket, s a KISZ- szervezet rendezte meg a mu­latságot is az esküvő után. Ezért a fiatal házasok biztos, hogy soha nem felejtik el az ő KISZ-szervezetük baráti kol­lektíváját. Ugyanitt Tolcsván például számontartják azt is, a fiatalok szülei közül kik mikor töltik be 25. vagy 50. házassági ''évfordulójukat és ilyenkor vi­rággal kedveskednek nekik. Sok, nagyon sok a lehetőség és egy-egy alapszervezetben el­sősorban a vezetőkön múlik az, milyen kollektív életet tudnak ott teremteni, mennyire érzik második otthonuknak a fiata­lok a KISZ-t. Munkában, tanu­lásban, szórakozásban, a min­dennapi életben alakulhat ki az a kollek­tíva, amelyik örömben, de nehéz napokban is egységes, erős, amelyet szeretnek a fia­talok, s amelyik mindenkor biztos erő, ha a haza, a párt ügyét kell szolgálni. Sárdi Mária /'OOOOOOOGOOOOOOOOGOGOGC'' ‘ Csepel jelenti: Megkezdődött a verseny­­ „A szakma ifjú mestere“ címért Nagy esemény történt a Csepel Vas- és Fémművek KISZ-szervezeteinek életében az új év első munkanapján, mindenütt ünnepi röpgyűlé­­seket tartottak a fiatalok, s megkezdődött a verseny tizen­hat szakmában a „A szakma ifjú mestere’’ címért. A Kerékpárgyár IV-es üze­mében, ahol jóformán fiata­lok készítik az 50 köbcentis Csepel Pannikát, Boncz An­tal ifjúmunkás ismertette a verseny feltételeit. Közben zsongott a felvevőgép, mert ott volt a filmhíradó is, s meg­örökítette a csepeli fiatalok versenyének kezdetét. Első na­pon harmincan jelentkeztek — csupán ebben a kis alapszer­vezetben —, hogy versenyt vívnak az elsőségért, és a vele járó jutalomért. Az első helye­zett minden szakmában ezer forintot és kategóriaemelést, a második helyezett 750, a harmadik pedig 500 forint ju­talmat kap. ÚJ M­AGY­AR FILM É­JFÉLKOR Főszereplők: Ruttkai Éva, Gáb­or Miklós, Bánky Zsuzsa, Rozsos ----------------Bemutató vidéken: JANUÁR 9-ÉN-----­ István. A baráti bank és a szeretet közel visz a gyermeki serekhez KÉT OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA TANULSÁGAIRÓL Sándor bácsi odaült a gyer­mekek közé az első padra, s egyszerre elcsendesül a zsivaj. Abbamarad a kuncogás, tágra­­nyílnak a szemek. Sándor bácsi mesél... Móra Ferenc „Fehér kenyerét“ mondja el, ezt a kedves gye­rekkori visszaemlékezést. Sze­gények voltak Móráék. Nem jutott nekik soha fehér kenyér, csak fekete. Egyszer Feri a szomszédasszonynak segített a mezőn és kapott érte egy fehér cipót. Harapna bele a gyerek, de eszébe jutott az anyja, aki betegen fekszik odahaza. Hazaviszi neki. Az anya meg félreteszi az apá­­nak, mert olyan sokat dolgozik :■ szegény. Beleteszi a tarisz- O nyájába, de az apa vissza-5 hozza estére édesfiának a O cipót. Mindegyik a másikra O gondolt. 6 — Milyen címet adnátok Ó ennek a kis történetnek, gye- O­rekek? — kérdezi Sándor g bácsi. — Nagy csend támad erre az 8 osztályban. A szövegelemzés O nem ismeretlen fogalom előt­­© tűk. Magyar órákon eddig is 8 így folyt a tanítás. A kis Móra- Ó mese személyes hatása nyo­ O­mán azonban saját életüket, a g magatartásukat vizsgálják és g bírálják. Ez az új erkölcs- 8 oktatás alapja. 8 — A szeretet — mondja g végül egy vékonyarcú barna, 8 a harmadik padban. Most már 8 gyorsan pereg a téma. Beszél- Q nete arról, mi a történet tanul- 8­sága, hogy az ő kis kenyerük g mit mesélne, ha beszélni tud- Q na a gazdájáról. Honnan ke- 8 rült, milyen édesanya szelte, g milyen szívvel csomagolta bog­­© lyas kislányának. Végül ön- 8 maguktól arról kezdenek me­­g szólni, hogy ők mit adnak Q édesanyjuknak, mivel szoktak 8 neki örömet szerezni?­­ A folyosón idejűjét megmagya-8 rázták, hogy itt, a Váci út 57 g alatti Általános Leányiskolá­éi­ban mások a gyerekek. Mégis 8 meglepve hallgatom őket. A­­ XIII. kerületben úgy látszik s8 korábban élnek, többet tudnak­­ az életről, mint máshol. A szü­l­ő­lök mind dolgoznak. Sokan 18 laknak közülük gyermekektől , népes bérházakban. Egész kül­ö­lön társadalmuk van. 8 — Az én édesanyám néha­i éjszakás — meséli a második O­pádból egy kislány. — A múlt­­­ kor, is­kola után, gyorsan ki­­© takarítottam, aztán elmentem 8 az öcsémért. Megfőztem a­­ vacsorát. Megetettem az O öcsémet. Lefektettem, tanul-­­ tam egy kicsit, és... elmen-­­ tem a mamámhoz, megkérdez-­­ tem tőle, mikor jön haza... — g itt elhallgat.­­ De szíven fog ez a mondat: 8 „mikor jön haza...“ Ez a kis­­g lány takarít, neveli az öccsét, 8 aztán várja édesanyját, mint a 8 fészekben ülő fióka. A airol beszél a többi is:„Taka-8 irtottam, felmostam a kony­­g hát." A konyha sokat szerepel­t a műsoron. Életük legnagyobb 8 részét ott töltik. Amikor fel­­­­vetődik a másik kérdés: mivel­­ szoktátok szomorítani édes-­­ anyátokat, újra csak a kony­­g havai hozakodnak elő.---------­-- Az úgy volt, hogy én ép­pen játszottam, anyu azt mondta, mossam fel a kony­hát. Mondtam neki, most ne zavarjon. Erre anyu bement az apuhoz, hogy megmondja, nem lehet bírni velem. Addig én usgyi, felmostam a konyhát. Elnézem őket. Tizenkét évesek. Lányoknál ez az a kor, amikor már kezdik megérteni a dolgok igazi összefüggéseit. Keresik érzéseik okát és élesen el tudják választani a helyes cselekedeteket a helytelenek­től. Ez derült ki ez alatt az egy óra alatt is.* Igésien más a kép Budán, a Hunfalvy Közgazdasági Tech­nikumban. A harmadikosok osztályfőnöke Vidor Győző. Tizenhét éves fiúk ülik körül. Némelyik kész fiatalember, csak a szeméből tűnik ki, hogy gyerek. — Fiúk, az osztályra panasz van! Az előmenetel gyenge! Mi az oka? — kezdi a beszél­getést a tanár. Feláll egy szélesvállú fiú, az osztály népszerű birkózó­bajnoka. — Én azt hiszem, a rossz tanulmányi előmenetelnek részben a mi magatartásunk az oka. Néha fegyelmezetlenek vagyunk, s ilyenkor a tanárok is idegesek. Ez aztán meg­látszik az osztályzatokon. — Szerinted tehát a maga­tartásotokkal van baj? — kér­dezi a tanár. — Igen, mert a szaktárgyak­kal nem vagyunk haragban — mondja újra a szélesvállú fiú, aztán gyorsan folytatja —. Viszont az sem helyes, hogy a tanárok mindig azzal fenyeget­nek bennünket, hogy „ha fegyelmezetlenek leszünk", ki­­tesznek az iskolából. — Te például mit csináltál volna a mi­­tkor, amikor Laci levette a cipőjét és a többiek előre adogatták a tanári asztal elé? — Hát... — mondja most bizonytalanul a fiú... — igaz... — Na látod. És nemrég az egyik órán, valali hangosan kiabált... Nem mondtátok meg, ki volt. Meg a kilincs história... feláll egy másik fiú és panasz­kodik. Nem volt igazságos dolog, hogy a tanár hat tanulót találomra megbüntetett azért a bizonyos kiabálásért, pusz­tán azért, mert a tettes nem jelentkezett. — Szeretném, ha megérte­nétek a tanár helyzetét. Fegye­lem kell, másképp nem lehet tanulni. Kiváncsi vagyok, mit tennétek ti hasonló helyzet­ben. Mondjuk, te lettél volna az a tanár. A fiúk elcsendesednek. — Mindenki állja meg a sarat a maga helyén! — zárja le a vitát a tanár. — Töltse be hivatását a lehető legjob­ban. Ti is tudjátok, milyen hasznavehetetlen az az ember, aki fegyelmezetlen és rossz murtcát végez. Mi lenne, ha a villamosvezető, vagy a gázmű munkása is rosszul dolgozna? Megállna a villamos, kialudna a gáz! A fiúk figyelnek. Egyen­rangú félként, felelősséggel válaszolnak. Az erkölcsi órák anyaga szép, a társadalom működéséről sok bölcsességet lehet itt megtanulni. De ez az osztály itt, ahogyan előttem áll, maga egy kis társadalom, bírálatban összemelegedő kö­zösség, működés közben. Csak önmagát kell figyelnie, hogy megtanulja, ami ennek az órá­nak az anyaga, tanulsága. Úgy látszik, meg is tanulja. Gesztelyi Valéria­ ék is szót kérnek... A vita még az osztályfőnöki óra után sem csendesül a III-asok között FERKÓ A falu vége felé, pon­tosan a kőkrisztussal szemben lakik Bicskei Ferkó a feleségével és az édesanyjával. A múlt évben még gyerek volt, de az ősszel, szüret után — amikor elfogy­tak a mustok — meg-­­ nősült; azóta embernek­­ számít. H Hát erről a Bicskei­I Ferkóről mondják is Lombkerten, hogy: g .Agyonütötte, mint Fer- H­kő a disznót.” Hanem H ennek az agyonütésnek H története van. ” A dolog úgy esett, H hogy karácsonytájt a Bicskeiéknél is ölésre g érett a disznó. Régeb­­b­­ben — míg nem volt a­­ háznál menyecske —,­­ Török Jani bácsi a falu­­ közismert böllére szokta p elvégezni a disznóölést, H De most — a már em­­­­bernek számító Ferkó — p meg akarta mutatni p asszonyának, hogy nem p akármilyen legényhez H ment feleségül, p — Nem kell böllér! H — jelentette ki várat­­­­­anul. g Aztán szólt Füles H­­ Miskának, a sógorá­­­­nak: eljönne-e megfog­­y­ni a disznó lábát, leg­­­­alább addig, amíg ő be­­­ leszúrja a kést? g Miska is fiatalember, p tele virtussal, kika­­p nemőséggel, egyből kap­­p­ható volt a dologra. P — Megfogom én, ne p félj — hencegett, — ha — olyan vad is,­mint egy ~ farkas. Amikor elérkezett a kitűzött nap, már kora hajnalban bekopogott a sógorához. Csizmája szárában régi katonai bajonet, amit még apja használt az első világ­háborúban. Ittak egy pohár pálin­kát. Közben Bicskei né­ni is tüzet rakott, bort forralt, jó paprikásat, magyar borsósat és ivás­­ra invitálta őket. Ez na­gyon is jól jött a bátor­ság szaporítására, mert bármennyire izgott-moz­­gott is a két sógorban a virtus, azért a szokott­nál jobban dobogott a szívük. Felhajtottak egy-egy féllitert, s utá­na valamivel vidámab­ban közeledtek az ól fe­lé. Ferkó elől a bajonet­­tes Miska utána, a me­­nyecske meg mögöttük a porcelántállal, mely­ben felfogja majd a hur­kának való vért. Ködös, füstös decem­beri reggel volt. A disznó még aludt. Bicskei néni kinyitot­ta az ólajtót és kezdte csalogatni, de a kukori­cazörgésre sem volt haj­landó kisétálni. — No, nem baj — mondta Ferkó. Aztán mint a hadvezér táma­dás előtt, mindenkinek kiosztotta a feladatot. — Én majd bemegyek, megfogom a fülét és ki­vezetem. A mama be­teszi mögötte az ajtót. Te meg sógor, elkapod a farkát. És amint mondta, aként cselekedett, csak­hogy egy kis hiba csú­szott a számításba, mert az addig álmos, lusta siska, amikor érezte, hogy a fülét tapogatják, egyszerre megijedt és úgy kiugrott az ajtón, mintha puskából lőtték volna. A két böllér, utána! Miskának sikerült el­kapnia a farkát, amitől még j­obban megvadult, és elkezdett kegyetle­nül visítani, pörgött körbe-körbe, mint a ringlispil. — Ne félj! Kapd el, aztán szúrd bele azt a Heést! — ordította Mis­ Ika. Ettől a disznó még­­jobban megvadult, el­kezdett szaladni és ma­ga után rántotta a far­kába kapaszkodó em­bert, hogy az, amilyen hosszú volt, olyan hosz­­szan végig vágódott a földön. Hanem a farkát azért nem eresztette el, inkább rácsavarta a ke­­ze fejére, és hagyta, hogy hason csúszva szánkóz­­tassa a megbőszült ál­lat, végig az udvaron. Ferkó, látva sógora elkeseredett küzdelmét, nekibátorodott, és egyet­len hatalmas ugrással, mint valami vérengző vad, rávetette magát a disznó hátára. A kétmá­zsás állatnak azonban meg sem kottyant a hat­vankilós ember. Pördült egyet és úgy dobta oda a ház előtt álló öreg al­mafa tövébe, csak úgy zörögtek a fagyos földön a csontjai. Fájdalmában felszisszent, és olyan ék­telen haragra gerjedt, hogy majdnem nyakon csördítette a kétségbe­esetten sikoltozó felesé­gét. — Ne káricsálj! — sziszegte. — Szaladj, hozd ide a fejszét! A dermedt hajnali csendben, a falu másik végéig hallatszott a disz­nó véget nem érő visí­tása. A szomszédok mind felriadtak és ott bámészkodtak a kerítés mellett. A menyecske rohant a fejszével. Ferkó kikapta a kezé­ből, ütésre emelte, és óvatos macsakléptekkel közeledett a disznó felé, hogy aztán egyetlen csa­pással egyensí­­­tsa az átkozott bestiát. Kivár­ta az alkalmas pillana­­tot és teljes erejéből le­csapott ... Csak úgy szikrázott a fagyos föld, de a disznónak semmi baja, mert az utolsó pil­lanatban elugrott és új­ra maga után rántotta a közben feltápászkodó sógort. A szomszédok, haho­­tázva kacagtak. Ferke pedig úgy érezte, egé­szen a velejéig hatol, a csontjait repegeti a gú­nyos nevetés. Tudta na­gyon jól milyen a falu, egy óra múlva min­denki tudni fogja mi történt és kibírhatatlan szégyen lesz kettőjükre nézve, ha a disznó ke­rül ki győztesen a küz­delemből. Ütött... Megint ütött... De mind a két­szer célt tévesztett. Úgy látszik a hajnali pálinka, és a félliter forralt bor, csúnyán elcsavarta az irányzékot. A szomszé­dok pedig kacagtak, majd összedőltek a rán­­gatózástól — Ej, az anyád meg­váltó hét...! — károm­kodott egy cifrát Ferkó, mintha az úristent okol­ná a szörnyű kudarcért. Aztán, mégegyszer odavágott... Bum! Kiscs! Talált. Csak úgy recsegtek a koponya­­csontok. A koca kinyúlt mint a földre terített su­ba. De Ferkó akkor már teljesen beleszédült a küzdelembe. Se nem lá­tott, se nem hallott, le­dobta a fejszét, kirán­totta csizmája szárából a bajonettet, és valóság­gal odarogyott a leütött állat mellé. Már emelte is a kését, hogy meg­adja a végső döfést, de a sógor rákiáltott: — Megállj te!... Nem ott!... a másik végén van a feje! fiprom­spri Tpnn R­EKORDOT ÉPÜLTEM :: Nem is tudtam. Most olva­som az újságban, hogy leg­utóbb a TU—104, Moszkva— Budapest közötti repülőgép­­járat két óra húsz perc he­lyett, két óra hat perc alatt tette meg az utat. Ezen a gé­pen én is ott voltam. Nem akarok ünneprontó lenni, de szerintem nem volt érdemes sietni. Hogy egy perc alatt 15 550 métert tettünk meg, az engem különösen nem érdekelt. Nem én siettem, a pilóták. Aznap még Moszkvában akartak ebé­­delni. Az én ebédem be volt biztosítva. Magyar idő szerint 99-kor indultam Moszkvából, kb. 11 órakor Pesten vagyok, rövid vám, kis kellemű, autóút, és a déli harangszóra előttem gőzölög a húsleves, lehetőleg sok répával. 11 óra 6 perckor gépünk a ferihegyi aszfalton rohant. És kezdődött a rövid vám. Nagyon szimpatikus, igazán szolgálatkész vámtiszt fogadott bennünket és gyorsan hozzáfo­gott hivatala teljesítéséhez. 12 órakor még a sor végén állva búcsút intettem a visszainduló TU—104 legénységének. A déli harangszóra korgott egyet a gyomrom és azt mondtam: nem 12-kor, hanem fél egykor fog gőzölögni a húsleves lehetőleg sok répával. Egy óra felé az igazán szimpatikus vámtiszt valakire rákiáltott Mert maga maléves, önnel sem teszünk kivételt. Várjon. Várni, hát igen. A húsleves sok répával, az is várjon. Fél kettőkor egy elhaló utas­hang rátapintott a lényegre. Nem lehetne gyorsabban egy kicsit? Ekkor a vámtiszt magyará­zatba fogott: — Hja. — azt mondja — ha száz fejem lenne, és az ennek megfelelő kétszáz kezem... na de — és itt hosszasan követke­zett a reális helyzet leírása, ami szerint nincs se száz feje és az ennek megfelelő kétszáz ke­ze — hogy eggyel csak egy szé­ken lehet hini, hogy ő sem gép, hogy ők nem azért van­nak itt, hogy siessenek,­­ib­­stb... Kettőkor valaki csendben megjegyezte, hogy a szovjet pilóták már ebédelnek Moszk­vában. A vámtiszt ezalatt klasszikus lassúsággal tovább kutatott a bőröndök mélyén. Olyan las­san, mintha szalmazsákot kül­­denék tölteni, ha netalán előbb befejezi a vámprocedúrát. Háromkor kitámolyogtam, éhségemtől hosszú autóút, és négy órakor előttem gőzölgöti a melegített húsleves. Mellet­tem az éhes család (megvártak az áldottak). Az egyik kicsi megkérdezte: Hol voltál ilyen soká Feri bácsi? — Tudod. — válaszoltam —, Feri bácsi Moszkvában felejtette a kis korcsolyádat, vissza­repültünk Moszkvába aztán megint Bu­dapestre és most itt vagyok. Számolt egy kicsit, és azt mondta: — Stimmel. Nem tudta, hogy Feri bácsi ma nemcsak rekordot repült, hanem rekordot is vár­ a vám­hivatalban. Nem is lehet másképp, a vámhivatalnak nincs lökhajtá­­sos motorja. (komornik) SzÓRAKOZOnSíteBÓL CSÚCnGM Megkérdeztem a talált hol­mik őrzőitől, mit eredménye­zett az év utolsó napja? A vá­laszt így lehetne összefoglalni: nemcsak szórakozásból, hanem szórakozottságból is csúcsfor­galom volt. Valószínűleg sokan kezdték ijedt keresgéléssel az új évet és faggatták hozzátartozóikat: „nem láttad a személyi igazol­ványomat? Tegnap még, egész biztosan tudom, hogy itt volt...­" Ma már bizony itt lapul sok más igazolvány mellett. Szép számmal vannak pénztárcák is, de pénzt csak keveset rej­tenek. Ha valamennyit össze­adjuk,­­ végeredmény ötven forint. Úgy látszik szilveszter éjszaka inkább azok hagyták el a pénztárcájukat, akik a pénzüket előzőleg otthagyták valahol... A taxisok gyűjtőhelyén már csa­k azt néztem, milyen érde­kes tárgyakat találtak. A leg­érdekesebb talán egy szaksze­rűen becsomagolt televíziós ké­szülék. Filozófus legyen, aki kitalálja, hogy lehet ilyesmit a taxiban felejteni. Félpár női cipő, kecses, magassarkú, olyan kicsi, hogy mint Hamupipőkét, úgy kellene keresni a tulajdo­nosát. Ki volt az, aki nem vet­te észre, hogy félcipőben ment haza? Már másodszor kerül ide vissza egy majdnem egy méteres szobor. Vajon mi le­het a története? Talán így akar tőle valaki megszabadul­ni? Mindez azonban csekélység ahhoz képest, ami a villamo­son talált tárgyak osztályán gyűlt össze. Szemüvegek és kabátövek, kalapok és sap­kák — és ki tudna mindent felsorolni — megszámlálhatat­lan mennyiségben. Jellegzete­sen szilveszteri cikk a demi­­zson. Lehet belőle vagy tíz­­tizenöt darab, de mindegyik üres, így talán nem is érde­mes hazavinni? Került ide még fehér egér is. (Szekény planétás ember, milyen rosszul kezdi az új évet). Végül még a kesztyűk iránt melyek hay­zsáikot megtöltenek. Nincs köz­tük véletlenül egy pár sötét­kék között, fehér béléssel? Hogy hol veszett el? Valószí­nűleg a 6-os villamosán. Igen, szilveszter éjszaka. Aránylag hamar előkerült a kesztyűtö­megből, s kísérő­cédula bizo­nyítja, hogy a 6-oson találták, december 31-én. Igen ez az, köszönöm, Gál Judit a«MHiiMiiiiuiiiiiiimiiiiiiiBmmiiiiimwiiuiiiiiBiiiiHMiiiimHiiMiiiMnmBiiiminminiiiimBiHwimii!iitii:i!R!iiimiimitmiiiiiiiiiiiiiiHHHimiiiiMiiiiMiiHiimiiniiiiimiiaiiiHiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiitniHHiiiiiii»iiiiHiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiMMmiim»iiMiiimiHHiHiiiBiimHnH^ SANZSÁN KOCKÁS CSÍKOS, TAFTBÓL Készülhet a bakfislányok táncruhája. Ezek a szép és olcsó anyagok ism Jelentek meg az üzletek kirakataiban és nagy a választék belőlük . .? „elsö ru,.*a anyag? sanzsán tart. Nyakkivágása elől-hátul ovális derékrésze, szoknyája körben húzott. Minden díszítése a derekat övező’ három sorban elhelyezett keskeny fekete bársonyszalag ’ A második ruha fekete bársony blúzból és rózsaszín alapon vékony fekete csikókkal kockázott taftszoknyából áll. A blúz 3 .-es ujjú tanán szabású, elöl kimonószerűen szabott, hátul sima. Az alj húzót! ’ Széles redőzött öve ferdén kockázott anyagból készül, díszítése az övre tűzött’ saját anyagából készíttetett művirágcsokor. ’ A harmadik ruhát rózsaszín-fehércsíkos taftra terveztük. Ovális nyakki­vágását redőzött, széles gallér keresztezi, szoknyája húzott. A gal­­lterm rózsaszínű tart rózsacsokor, a derékra fekete bársonyszalag-öv Mindhárom ruha földig érő hosszúságban is megvarrható. A rövid változat anyagszükséglete kb. 4,5, a hosszúé kb. 7 méter. MAGLÓD! MAGDA lere~fere O s T j§ „Nem szeretnék csalódni” jel­­ű igére. Udvarlójának három olyan­­ rossz tulajdonsága is van, ame­­l­lyekből egy is untig elég volna­­ a kiábránduláshoz, szakításhoz.­­ Ha egy fiatalember már az ud­­v­varlás korszakában durva, go­­g romba szerelméhez, s ráadásul­­ mértéktelenül iszik, és más lá­­t­­nyok után szaladgál, úgy a há­­g­zasság prospektívája a nő részére = csak boldogtalanság, megalázott­­­­ság lehet. Ha a szerelem nem­­ tudta megváltoztatni, leszoktatni = káros szenvedélyeiről, úgy a há­­g­zasság, az együttélés sem fogja . Nem akar csalódni, írja. Nos, a k­is kor mielőbb határozottan szakítsa = meg kapcsolatukat. Hiszen fiatal g még, egyáltalán nem sürgős == hogy férjhez menjen. Az az érzé­­s+ sünk a szakítás nem is lesz túl­­­­ságosan nehéz, mivel udvarlója g jellemtelenségét elég tisztán látja g s ez megingatta már szerelmét. = Higgye el. Jobb ma egy idcsii g szomorkás szakítás, mint a Jövő­ig ben tartós, keserű boldogtalan-Ü sáS­I , R. Erzsiké: Az igazi szerelem g sohasem számító. Akik igazán g szeretik egymást, nem gondol­­­­koznak azon, hogy a másiknak g történetesen mennyi vagyona­­ van, tisztviselő-e, avagy segéd­ig munkás. Sok szülőben azonban 3 még él a régi gondolkozás, s a gyermeküket jó móddal, vagy jó)­­§ fizető állással rendelkező férfi s mellett szeretnék látni. Érvelésük­­ azonban, hogy „a házasságban­­ majd megszereted a férjedet”, g­ hamis. A múltban sok volt az­­ ilyen házasság, és akadtak olyan­­ esetek is, hogy a házastársak va­­­­lóban egymás mellett élték le éle­st tűket. Dde ezekből a házasságok­bl­ból hiányzott a boldogság, a sze­­­­relem, a szeretet, többnyire a­­ megszokás, a vagyon kapcsolta­­ össze a házastársakat. Semmi­­ esetre se menj bele ilyen kény­­­­szerházasságba, mert értelmetlen.­­ és keserű lenne az életed. Ne­m hidd, hogy ha ellenkezel a köny­­v­szerrel szemben, engedetlen. = rossz gyermeke vagy szüleidtek. = A szülőknek még jóakaratból = sem szabad tönkretenniök gyer­­­­mekeik életét, boldogságát. Tarts­d ki szerelmed mellett, s szüleid­­ idővel belátják majd, hogy neked­­ van igazad. ^iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii*11

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék