Magyar Ifjúság, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-04 / 1. szám
„Bandung gyermekei” — így is nevezhetnénk a képen látható, függetlenségüket ünneplő ghanai négereket, akik kivívták felszabadulásukat az angol gyarmati uralom alól. A ghanaiak küldöttei már független ország képviselőiként vehettek részt Kairóban, a második ázsiai-afrikai érte,kezleten KAIRÓ után Mindannyian emlékszünk még: 1955 Ifi áprilisában Ázsia és Afrika Bandungba készült, ebbe az indonéz városba indultak az indiai és kínai, japán és egyiptomi, ceyloni és burmai —összesen 29 ország — küldöttei, hogy közös nevezőre lépjenek a legfőbb nemzetközi kérdésekben, a gyarmatosítás és az atomháború ellen, s lefektessék a békés egymás mellett élés elvének tíz legfőbb pontját. Az imperializmus mindent megpróbált, hogy Csou En-laj és Nehru, Nasszer és Szukama kézfogása ne következzen be. Pokolgépeket csempésztek a kínai küldöttség repülőgépébe, számos afrikai ország küldötteitől megvonták az útlevelet, a nyugati tollforgatók pedig „kommunista gyülekezetnek“ titulálták a bandungi konferenciát. Mindez hiába volt: Bandung után gazdag aratás következett: újabb ázsiai és afrikai országok szakították le magukról az imperializmus rabláncát. És Bandung szelleme ott lebegett, olykor kísértett minden főbb nemzetközi eseménynél — hol vádlóként, hol védőként. Vádolta a szuezi agresszorokat és segítette Egyiptomot, támogatta az imperialista lerohanással fenyegetett Szíriát és ott volt az ENSZ-ben a leszerelés, az algériai kérdés, a békés egymás mellett élés vitájában. Bandung diadalt aratott — ezt fejezte ki Kairó, ahol a december végi napokban az egyetemen ezúttal már 42 "ország — "közöttük a szocializmus hazája, a hatalmas Szovjetunió és a még gyarmati uralom alatt sínylődő Kamerun, a szabadságáért küzdő Algéria és Uganda — küldöttei szavaztak egyöntetűen a békés egymás mellett élés szellemében, követelve az atomkísérletek megszüntetését, függetlenséget a még gyarmati uralom alatt szenvedő országoknak, s a gazdasági és a kulturális kapcsolatok fejlesztését. Az Aures-hegység legendája A HEGYSÉG ZÖLDLOMBÉ FÁI, s a körülöttük cserkésző gyíkok, skorpiók és tarka tollú afrikai madarak elődjei még látták az antik numidiai birodalom marcona harcosait, amint összecsaptak a hódító római légiókkal. Tanúi voltak az évtizedes gigászi küzdelemnek, amelyben a berberek, a mai algériaiak elődjeinek fele, ötmillió ember áldozta életét a szabadságért. ötmillió ember vérét itták fel az Aures szikkadt sziklái. Bármiféle hódítók — vandálok, bizámcok, arabok, törökök, angolok, hollandok, spanyolok — léptek Algéria földjére — az Aures sziklái mindig ellenálltak. A névtelen felkelők hősiességét ma is őrzi az „Aures legendája__“ S a legenda — amely egy maroknyi nép háromezer éves szabadságküzdelme során született — napjainkban ismét megelevenedett. 1954. novemberének első éjszakáján a 124 éves francia gyarmati elnyomás miatt végsőkig elkeseredett algériai hazafiak fegyvert fogtak, s meglepetésszerű támadásuk után az Aures hegyláncai rejtették el őket a francia hadsereg elől. Pedig a legmodernebb fegyverekkel felszerelt hadsereg tíz- és tízezer katonája „fésülte át“ az Aurest — eredménytelenül. A HARC immár negyedik esztendeje tart: a francia katonai és rendőrállomásokat, fegyverraktárakat, hidakat, olajraktárakat vasútakat és rádióállomásokat állandóan fenyegetik az Aures felkelőinek meglepetésszerű támadásai. Gyakran gyermekek vágják el a szőlővessző tövét, borítják lángba a gyűlölt telepesek földjén a termést. Asszonyok szállítják lebegő ruhájuk alatt a szabadságharcosok fegyvereit a francia járőrök orra előtt. íme: az „Aures legendájában” mennyi névtelen algériai szabadsághős szerepel , akik közül a barbár gyarmatosítók három év alatt 500 ezer gyermeket, asszonyt, férfit és öreget pusztítottak el. Számtalan helységet bombáztak porrá, égettek üszkös romokká. Szinte egész Algériát lángba borították, börtönné változtatták, börtönökbe és koncentrációs táborokba hurcolták a legjobb hazafiakat , s még a letartóztatottakat védeni próbáló ügyvédek is hasonló sorsra jutottak. Az elfogultsággal cseppet sem vádolható „koncentrációs táborok kivizsgálásával foglalkozó bizottsági jelentésében olvashatjuk: „A küldöttség meggyőződött arról, hogy a letartóztatott személyeket rossz bánásmódnak vetették alá, gyakran pedig valóságos kínzásoknak (villanyozás gumicsövek, fürdetés, kikötés) azért, hogy vallomásokat, vagy nyilatkozatokat csikarjanak ki tőlük“. A TENGERNYI KÍNZÁS sem képes azonban megtörni az algériai hazafiakat: az „Aures ellenáll“... Rejtekhelyein több tízezer mudzsahid (a felszabadító hadsereg katonája) él, katonai vezérkarral és a franciáktól zsákmányolt modern fegyverekkel, légelhárító ütegekkel és páncélkocsikkal felfegyverezve. Tervszerű hadműveleteiről számot ad az illegálisan megjelenő El Mudzsahid című lap is. „Mudzsahid egységeink — olvashatjuk az egyik jelentésben — 55 nagyobb és 12 kisebb ütközetben vettek részt, valamint 212 francia katonai őrállomást támadtak meg. A franciák 755 katonát és 12 tisztet vesztettek... légelhárítóink lelőttek több francia felderítő repülőgépet, köztük helikoptereket. Megsemmisítettünk 14 nagy csapatszállító autót, három jeepet és három páncélkocsit...“ Az „Aures legendája“ nemcsak múltról, jelenről a jövőről is szól. A harcok szüneteiben a hegyek között a holnapra készülnek a fiatal mudzsahidek: írni, olvasni és számolni tanulnak tábori iskoláikban, hogy ha kivívták Algéria szabadságát, maguk tudják kézbe venni hazájuk sorsának irányítását. Segesdy Miklós A keralai kísérleti Világszerte nagy figyelmet keltett, amikor ez év áprilisában megalakult India első kommunista kormánya Kerala államban. Kerala az indiai államszövetség egyik legkisebb állama, területe mintegy 15 035 négyzetmérföld, lakossága 13 és félmillió. Elsősorban Indiában, de másutt is, nagy érdeklődéssel várta a közvélemény, mi lesz a „keralai kommunista kísérlet“ jövője. A kormány már megalakulásával is igazolta az SZKP XX. kongresszusának azt a tételét, hogy a jelenlegi történelmi helyzetben nem lehetetlen egy kommunista kabinet forradalom nélkül történő hatalomra jutása. Kerala új vezetőinek egyik első ténykedése az volt, hogy leszállították a saját fizetésüket. A tizenegytagú kormány kilenc kommunista minisztere havonta mindössze 350 rúpiát vesz fel és a két polgári miniszter is megelégszik 500 rúpiával. Mint minden indiai állam, Kerala is elsősorban a mezőgazdaságból él. A kommunista kormány azonnal megtiltotta a földbérletek megszüntetését. Ez az intézkedés sokszázezer védtelen paraszt számára jelent biztonságot. A következő lépés nagy kiterjedésű állami földbirtokok szétosztása volt — így mintegy 200 000 nincstelen család asztalára került kenyér. Más mezőgazdasági intézkedésekkel olyan többszázéves „hagyományokat“ sikerült csaknem teljesen megszüntetni, mint a földizél-uzsora, a hihetetlen korrupció, s a feketepiac. A feketepiac letörése érdekében csaknem 6000 új üzletet állítottak fel, amelyekben a keralai parasztok államilag szabályozott áron kapják fő táplálékukat a rizst. A közoktatásban és az élet minden területén foganatosított változások eredményei az eltelt rövid időszak alatt is bebizonyították, hogy a keralai kísérlet bevált. H. E. Könyvesbolt Keralában. A kommunista vezetés alatt álló keralai kormány intézkedéseivel a kis falvak lakói számára is hozzáférhetővé teszi a könyvet, a kultúra terjesztésének ezt a legfontosabb eszközét. A FRANCIA KÉPVISELŐHÁZBAN már évtizedekkel ezelőtt ünnepélyesen bejelentették: „Törvényeink szerint a rabszolgaság megszűnt“. A pezsgősüvegek durrogása közben kevesen gondoltak arra, hogy a rabszolgaságot a franciák gyarmati területein még fél évszázad múltán is megtalálhatják. Igaz, hogy manapság már „házi rabszolgáknak” — a bennszülöttek nyelvén „voloslo“-nak — nevezik őket, mert manapság már csak a fehér ház ura rendelkezik velük, akiknek telepén a kis néger megszületik. Arra is kevesen gondoltak, hogy a technikai forradalom a gépkocsik és léglökéses repülők századában Afrika egyik leggazdagabb országában — ahogyan Londres írta egykor — „a néger az ingyen motor, amit banánnal fűtenek”. Mert a benzin rettenetesen drága, a banánfák pedig vadon nőnek Kamerunban ... A karavánok hosszan kígyózó soraiban a „banánnal fűtött” négerek fejükön cipelik a harminckilogrammos terheket a dzsungeleken keresztül, görgetik a nehéz fatörzseket a folyókhoz és szolgálják uraikat, a franciákat. A mesés gazdagságú országból évente 43 ezer tonna kakaót, 31 ezer tonna pálmamagot, rengeteg épületfát, kávét, banánt és gumit szállítanak Franciaországba. És mi érte a fizetség? A hárommilliónyi lakosság — főleg bantu és szudáni négerek — legnagyobb része ma is középkori viszonyok között él. Minden 100 lakosból 29 álomkórban szenved, ezenkívül több, mint 20 ezerre rúg a leprások száma s évről évre többen betegednek meg maláriában. A franciák gondoskodása: ma körülbelül 80 ezer bennszülöttre egy orvos jut... KAMERUN tulajdonképpen nem is francia terület. A német császár megbízottai és a partmenti törzsek főnökei 1884 júliusában harminc évre szóló szerződést kötöttek, amelynek értelmében Kamerun német protektorátus lett. Az első világháborúban angol és francia csapatok hódították meg és felosztották egymás között. Először a Népszövetség, majd 1946-ban az ENSZ mint gyámsági területet bízta a két régi gyarmattartó országra Kamerun igazgatását. A franciák azonban valójában annektálták Kamerunt és a legvéresebb elnyomó intézkedésekkel törik le a kameruniak függetlenségi törekvéseit. A vulkán azonban újból és újból forró lávával árasztja el a franciákat... A kameruni vulkán S ez nemcsak a Kamerun-hegyre értendő, amely ma is működő vulkán s szinte jelképesen, néhány évvel ezelőtt tüzes lávával űzött el szikláiról egy francia turistacsoportot — a kameruni vulkán ma már napról napra több nyugtalanságot és gondot okoz Franciaország gyarmattartó kormányának. Két és fél esztendővel ezelőtt, 1955 májusában a franciák nagy ígérgetésekkel a dualai igazságügyi palotába hívatták a Kamerun Népeinek Egysége (UPC) nevű demokratikus párt vezetőit. A palota előtti téren sokezer ember gyülekezett, hogy tüntetéssel fejezze ki támogatását az UPC vezetői iránt. A franciák azonban először páncélautókból, majd repülőgépekről géppuskáztak a tömegekre, azután büntető expedíciókat küldtek a néger falvakba. Több, mint száz bennszülött halt meg, sokszázat pedig — köztük a demokratikus mozgalom vezetőit — a tropikus őserdei tábortokba hurcolták s az UPC-t feloszlatták. AZ UPC ÉS A SZAKSZERVEZETEK azonban tovább folytatják a küzdelmet: kiharcolták a sztrájkjogot és a kollektív szerződést. Ezeknek karja azonban sok olyan faluba még nehezen ér el, ahol a franciákkal cimboráló törzsfők basáskodnak. Az 1956 decemberében tartott választásokon már ismét megmutatkozott a föld alatt tovább szervezkedő UPC befolyása: a választóknak mintegy fele egyszerűen el sem ment szavazni! Novemberben pedig Ruben Um Nyobé, az UPC főtitkárának vezetésével felkelő csoportok kiűzték a franciákat és cinkosaikat Baminika és Basa térségéből és az itt élő százezer néger már nekik fizeti az adót, a felkelőket támogatja a francia gyarmaturalom elleni harcban. A kameruni vulkán egyre dühödtebben löveli tüzes láváját a francia elnyomókra. A kameruniak nem fogadják el az ENSZ gyámsági tanácsának „határidő nélküli váltóját", amely a franciákra bízza, hogy mikor adjanak függetlenséget Kamerunnak. S ha ezt a „váltót“ nem váltja be Franciaország a közeljövőben, Kamerun egy „második Algéria” lehet a franciák számára. Sebes Tibor A Kameruni néger — „banánmotor”, amely olcsó munkaerő az őserdő fáit kitermelő francia vállalkozók számára. „Weg met de Hollander!“ Weg met de Hollanders — Ki a hollandokkal! — követelik az Indonéz városok házainak falaira festett feliratok. Indonézia visszaköveteli a holland megszállás alatt lévő Nyugat-Ilánt és megkezdte a holland gyarmatosítók utolsó indonéziai pozícióinak felszámolását. Az Új világ, a népi Kína — a Szovjetunió mellett az ázsiai-afrikai békeövezet másik hatalmas bástyája — a bandungi értekezlet óta tovább erősödött, s megnövekedett ipari termelése is. Kína a gyakorlatban valósította meg a különböző nemzetiségek teljes egyenjogúságát. Képünk a kunmini nemzetiségi intézet egyik tantermében készült, ahol a hani, lavu, thai és más nemzetiségek küldöttei — amelyek közül egyik-másik szinte a „feudalizmusból” jött tanulni az iskolára — elsajátítják a modern, szocialista államvezetés elméletét és gyakorlatát. A szocializmust építő új világ, s benne a népi Kína hatalmas vonzóerőt gyakorol a gyarmatosítók ellen harcoló ázsiai és afrikai országokra. 1MH ~ * fótit* rak egyetlen, hatalmas börtön. Azt hiszem, ez a megállapítás fejezi ki a legpontosabban azt az állapotot, amelyben ennek a 450 ezer négyzetkilométer nagyságú közép-keleti országnak a lakossága él. Az iraki fiatalok szívesen töltik szabad idejüket kirándulással a szabadban. Ha azonban ötnél több fiatal verődik öszsze, azonnal megjelennek a fegyveres rendőrség dzsipjei, szétverik őket, s egyiket-másikat letartóztatják. A „Salam" szót — ez békét jelent — az iraki kormány veszedelmesnek találja, mert állítólag „kommunista célokat szolgál”. Szeptemberben a rendőrség letartóztatott egy fiatalembert, akinél egy „Made in Soviet Union" feliratú öngyújtót találtak. A damaszkuszi nemzetközi vásáron vette magának. A rendőrség ezt a tűzszerszámot „vörös veszélynek" ítélte. A rendőrség időnként nagy ifjúsági razziákat rendez. Ilyenkor válogatás nélkül tartóztatják le a fiúkat, lányokat az iskolákban, a piacokon és otthon — azt remélve, hogy megtalálják a nemzeti mozgalom néhány harcosát. Ilyen letartóztatási hullám volt közvetlenül a moszkvai fesztivál után is, hogy megtudják, kik jártak kint, az ifjúsági találkozón. De ezek a terrorakciók nem élhetik ki az iraki fiatalok elhatározását, akik minden bizonnyal megélik majd azt a napot, amikor szabadság, boldog és békés élet lesz hazánkban. az IrakiMofeed Baghdadi, iki fesztivál-küldötteüldöttség tagja A Lengyel Népköztársaság kormánya javaslatot tett, hogy Közép-Európában, mintegy 800 ezer négyzetkilométer területen, ahol 105 millió ember él (Lengyelország, Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársaság) hozzanak létre atomfegyvermentes övezetet. Csehszlovákia és az NDK kormánya csatlakozott a javaslathoz és kötelezettséget vállalt, hogy amennyiben Nyugat-Németország területén nem raktároznak atomfegyvereket, és atomtöltetek kilövésére alkalmas rakétabázisokat — saját területeiken sem hoznak létre ilyeneket. A lengyel javaslatnak nagy visszhangja van Nyugat-Európában, elsősorban Nyugat-Németországban. A lengyel javaslat Barahi - trnner o-Haiti I 2S.171*; * iengy&ors/dQ aM atom fegyver mentet tone QU ^70 UkjaHamo* AiSzK né/HU1 lllll ‘W**’ ND* L&hiyetország aslovákia nélkül BUKARESTI Kétszer jártam Bukarestben, mindig nyáron, aszvfaltolvasztó melegben. Nehezen tudtam téliesnek elképzelni, amint bulevardjait hó, * híres parkjainak fasorait zuz* mara fedi. (A bukaresti lányokat, könnyű, ezerszínű selyemruhásokat, cigánybarna arcúakat pedig a hócsizmában és bundacipőben ...) És harmadszorra a kriveccel, a csontig hatoló, havat söprő széllel találkoztam, a hőmérő higanya kétszámjegyig ereszkedett a fagypont alá. Ám minden évszaknak megvan a maga varázsa. S ezt megteltük a téli Bukarestben is, bár nem síelésben vagy a szánkázásban. „Luna Kulturi” — figyelmeztetett már a plakát a repülőtéren. S valóban nem lehetett akárcsak tíz lépést tenni a román fővárosban, hogy az ember ne érezze: a Kultúra Hónapját ünneplik. A volt királyi palotában ma a Nemzeti Galéria kapott otthont és 1957 decemberét, a népköztársaság kikiáltásának tizedik évfordulóját a kultúra hónapjának nyilvánították. Bukarest kulturális élete — hétköznapjaiban is gazdag. A színházakban és mozikban nálunk kevéssé vagy szinte egyáltalán nem ismert művekkel ismerkedhetünk. (Majakovszkij szatírája, a „Poloska", Miller: Szálemi boszorkányok, egy haladó amerikai író, Nash: Esőcsináló című darabja szerepel a műsorlapokon. Mellettük számos román szerző műve. Hogy csak egy példát említsek, ideje lenne nálunk is bemutatni a korán elhunyt kiváló író, Mihail Sebastian vígjátékait, a Lapzártát, a Névtelen csillagot, a Vakációsdit. A mozikban az új román Caragiale film (Két sorsjegy) mellett sok franciát vetítenek. Nemrég tartották a francia filmhetet, közönségsikerére jellemző, hogy a jelenlevő Michele Morgan egyik nap különös ajándékot kapott. Egy kartondobozban négy kabátgombot, s mellette egy levelet: „Kedves Művésznő! Jegyemet rendesen megváltottam az ön új filmjének bemutatójához, mégis olyan nagy tömegen kellett keresztültörnöm magamat, hogy kabátom négy gombját lesodorták. Fogadja el ezeket szerény ajándékul. — Egy tisztelője.. A kultúra hónapja azonban ünnepnapokat jelent. Néhány napra a fővárosba sereglett szinte valamennyi nevesebb együttes, vidéki színtársulat, elképzelhető tehát az élénkség. Szerencsémre éppen azt a dekádot tölthettem Bukarestben, amikor az „együttélő nemzetiségek fesztiválja" volt, s valamennyi komolyabb magyar együttes is ott volt. * A legnagyobb tapsot talán Köröndi Erzsiké aratta. Tizenhat esztendős, mongolos vonású székely lány, valódi neve Ambrus Erzsébet, s új vezetéknevét falujáról meg táncáról kapta. Szinte véletlenül fedezték fel, s akkor utazott először vonaton, amikor bevitték Marosvásárhelyre a Székely Népi Együtteshez. Haza akart menni. „Táncolni akarok” — mondta, amikor a különböző mozdulatokra tanították és nagyon el volt keseredve. Úgy döntöttek, az együttes fel sem hozza a fővárosba. Azután egyszer meglátták, amint táncol. Ezt láttuk mi is a nézőtéren, ezt láthatta tízezer televíziós készülék soksok nézője is (csak zárójelben jegyzem meg, a román televízió technikailag mintha jobb lenne a miénknél) és mindenkit megbabonázott. Egy köröndi csárdást táncol Lőrincz Lajossal, de minden moccanásában csupa ritmus, csupa tűz, szilajság. A tánc végén elkezd forogni-pörögni. A próbán ezerhatszázszor fordult körbe harminckét perc alatt, a színpadon néhány perc múlva már dörgő taps kíséri, „alig” százat-kétszázat pörög. (A próbán ezerhatszáz után még folytatni akarta...) A székely együttes különben együtt, közös műsorban lépett fel a legjobb szerb és német csoportokkal. Kitettek magukért a színházak is. A kolozsvári magyar opera a Bánk bánt és a Bolygó hollandit mutatta be. Az Állami Székely Színház új darabjában mai, erdélyi Rómeó és Julia történetet elevenít meg. Egy magyar Rómeó egy román Julia szerelme, s a családok, a még megmaradt előítéletek harca ellenük. Ez a történet mégsem tragédiába torkollik, hanem — akárcsak az életben is — a kétnemzetiségű Rómeó—Julia pár a boldogságot választja. A darabot — a társszerzők ez esetben jelképet is jelentenek — Kovács György színész és Eugen Miracea román librettists írták. A székely színház különben a tavasszal Budapesten is vendégszerepel, remélhetőleg elhozza ezt a darabot is. A szatmári színház a maga összhatásában tette a legmélyebb benyomást. Fiatal színészek, négy éve végezték a főiskolát, s szinte úgy amint voltaik együtt mentek el Nagybányára, azután a színház Szatmárra költözött. Fiatal a rendező is, mindenki fiatal, mégis Barta Lajos: Szerelem című játékát jóformán kész együttesként tolmácsolják. A szatmáriak előadásában láttam az egyik legnevezetesebb új román darabot, Alexandra Mirodán, Újságírók-ját. A szerző, aki maga hosszabb ideig a Scinteia Tineretului munkatársa volt, egy ifjúsági lap szerkesztőségébe vezet. A darabot Bukarestben, a Nemzeti Színház mutatta be és színrekerült már Párizsban és Belgrádban is. Fő erőssége a bátor és szellemes dialógus sorozat, amely élteti a magában kicsit halvány konfliktust. A fiatal szerző, aki első darabjával „befutott”, most egyszerre két darabon is dolgozik. „Numerus clausus” című drámája az antiszemitizmus problémájáról szól és az 1930-as évek végén játszódik, írt ezenkívül egy háromszemélyes vígjátékot is. * Meg kell emlékeznünk — ha nem is közvetlenül a Kultúra Hónapjához tartozik — a „Vidám utazásról” is. Ez a vasárnapi rádióműsor hasonlít a televízió „dupla vagy semmi” játékához, mégis más. Olyan népszerűségre tett szert, hogy legkevesebb ötmilliónyian hallgatják. Azt mondják még a sportnál is többen, különösen mióta a román rugbizók kikaptak Párizsban 39:0- ra. Minden alkalommal két iskolás osztály méri össze erejét A diákok már négy vagy hat héttel előbb tudják a témát, van tehát idejük felkészülni. Maguk dönthetik éss egy kiváló tanuló válaszoljon végig, vagy váltva tegyék-e, persze az egész osztály ott biztat és szurkol a stúdióban. A versenyt Saft tanár vezeti, akit egyszerre megismert minden rádióhallgató, a győztes osztály ingyen utazhat kirándulásra, a győztes felelők pedig igen értékes díjakat kapnak. Az eredmény mindenesetre kitűnő. Több mint ötmillió ember két „ellenpártra” oszolva szurkol a két osztálynak, egyik héten Shakespeare színdarabjainak, máskor Enescu művészetének, vagy a világűrbe hatolás tudományának rögös útjain követve a versenyzőket. Réti Ervin NOTESZLAPOK A bukaresti General Magheru sugárút AZ ELSŐ ROMÁN ROBOGÓK a közelmúltban készültek el Orasul Stalinban. A tetszetős járműveket rövidesen sorozatban is gyártják majd. Finnországban emlékbélyeget adtak ki a szeptember 20-án elhunyt finn zeneszerző, Jean Sibelius képmásával. A 30 Mk névértékű bélyeg fekete-szürke színű. Nagymamák bérelhetők , EA ld?s, assz°ny Hannoverben x?**, Okított, amelynek az a célja, hogy unokákkal lássál el azokat a nagymamákat, akiknek unokáik már felnőttek, vagy más vidéken élnek. A klubot telefonfelhívásaikkal sűrűn keresik fel fiatal dolgozó házasok és fogadott nagymamát kérnek. Az így kiközvetített nagymamát családtagnak tekintik és legfeljebb csak aludni engedik haza. VIGYÁZAT! BALESET! Érdekes újítást vezetett be a kanadai Montreal város tanácsa: a jövőben minden halálosvégű közlekedési baleset után nyilvános gyászt rendelnek el a városban és a közlekedésrendészet járművein fekete zászlócskák lengenek majd. Ezenkívül a baleset színhelyén nagy fehér keresztet festenek az úttestre amely emlékezteti a gépkocsivezetőket és a járókelőket. tapp-bof'Pe .m®