Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-20 / 51. szám
AKROBATÁK sm cirkuszban, /ff ahol mindenkfmolyan különös és ff / ff szép és álom, egyszer megjelent négy ember, hogy a test erejével, a szándék hatalmával és a lélek mélységével megmutassa a lehetetlent és a titkot. Felszálltak a féldről, akárha szárnyaik lenne és nem lenne gravitáció; szédületes szálfákkal bukfenceznek a levegőben, mint a jókedvű gyerekek a pázsiton; elnyúlva és hirtelen buknak alá, miként a lecsapó sólymok az áldozatukra. A mozdulat megtelik energiával és könynyedséggel, ahogyan játszanak roppant művészetükkel és mindenik pillanatban az élettel. Pedig az élettel nem is játszanak. Ugye, öcsi? — Nem ... (Zavartan, szaggatottan, s legalább annyi természetességgel kezd a magyarázatba.) Úgy él és olyan biztos minden mozdulat, nem szabad, s talán lehetetlen is már tévednünk. Legfeljebb öt centit. Azt viszont megérzi az ember, együtt a partnerrel. Jön a Jóska, a szaltóból... — Ez milyen érzés? — Mit kell akkor csinálnom? (Elmosolyodik.) Hát, ezt az érzék diktálja. (S felhúzza a vállát.) — Mit parancsol ilyenkor az érzék? — (Lassan.) Csak Jóska fejét látom. Semmi más nem létezik. Ő is lát engem. De ez csupán egy villanásnyi pillanat és nagyon fontos. ■— Miért?— Mert ki kell olvasnom a szeméből, mit javasol? Ilyenkor beszél a tekintete. (Hirtelen.,1 Mondom, ez csak egy pillanó. Nyomban felnéz, egyenes szögbe, hogy a feje ne húzza le, különben megváltozna a mozgás iránya. Kinyújtott lábakkal érkezik a vállamra, így fogom meg. — Milyen jelzéseket adhat a repülő partner a fogónak? — (Gondolkodik.) Hol állhatok alá? Milyen messzire száll? Hogyan érkezik? — S ha nem sikerül a szaltó? — De csak először nem sikerülhet! (Szünet.) Ilyesmi nagyon ritkán fordulhat elő. (Bele is melegszik.) Mihelyt látom, hogy veszélyes vállal felfogni a hat méterről zuhanó zönségt. Sikerült összeszedni az artistákat is, csak az excentrikus szám nem volt sehol. Apa mentette meg az előadást. Ez volt az első fellépése ... — S a többi? — Az ő családja nem olyan volt, mint most a miénk: lenézték a cirkuszt. (Keserűséggel.) Azt mondták nagyapáék: „nem mesterség az!” Vasmunkás lett édesapámból, de ő mindig nagyon szeretett sportolni: birkózott, boxolt, atlétizált, ha csak tehette. A munkanélküliség idején őt is elbocsátották: a család nyomorgóit. Bár nehezen és szomorúan, végül mégis megengedték apának, hogy a Donnert cirkusznál vállaljon munkát. S kezdődött számára a vándorkomédiások élete, itthon és külföldön. (Derűsen.) Mi már így születtünk... — Élnek még ezek az emlékek? — (Csodálkozó tekintettel.) Lehet azt valaha is elfelejteni?!... Sok falu, a vándorlás, a mamézsban a fűrészpor illata, az óctka sátor, pyári éjszakák ... (Most a leghalkabban.) Pedig de sokszor nézzük korgó gyomorral a csillagos eset. Minden nap virradt, kezdődtek a próbák és tartottak délig, a tűző napon. A folyóban nem fürödhettünk, kiszívta volna erőnket a víz. Este meg előadás, játszott az egész család, a mama is. Mi még kisgyerekeik voltunk, alig tanultunk meg járni, már vittek be bennünket a manézsba. Az volt egy műsor, az a régi!... Tikára számot csinált a család, Gyurka zenebohóc volt, én a trapézon dolgoztam, Marika, a nővérünk hajlékonysági mutatványt adott elő, s Ilonka, a hugunk énekelt, nagy kalappal a kis kezében. (S ezt úgy mondta már tovább, mintha álmodna.) Ennyi csöpp gyerek, s mind artista ... — A gyerekek aztán felnőttek ... testet, villámgyorsan választanom kell: melyik megoldás lesz a legcélszerűbb? Csökken a veszély, ha a rossz szögben repülő test alá lököm a lábát, a vállhoz érkezés pillanatában, mert ezzel a mozgása olyan irányt kap, amilyennel nagyobb szerencsétlenség nélkül földet érhet a partner.__ — Milyen részletekből áll a szám? — Duplaszaltó. Piruett-szaltó; ez a csavart szaltó. (Már számolja az ujjam.) Szupplészaltó; ez a nyújtott szaltó. Vissza-szaltó. Gyurkával, a bátyánkkal és Jóskával hármasban tempózunk a két ugródeszkán, keresztugrásokkal; ez úgy fejeződik be, hogy Jóska a helyemre ugrik a másik ugródeszkáról, Gyurka a deszka túlsó végéről felpattan, majd felnyomja Jóskát a duplaszaltóba, én hátrafutok és , elkapom őt, a vállammal. Csinálunk ketten candem-szaltót. Másik részlete a számnak: hárman egymásra állunk, aztán Gyurka középről kiugrik és Jóska legfelülről szaftéval esik a vállamra. (Huncut fölénnyel.) S mindez öt és fél, legfeljebb hat percig tart; megállás, pihenés, halandzsa semmi. (Komolyan.) Azt hiszem, ez a feszített "tempó teszi, látszatra, oly könnyeddé a munkánkat. Pedig sok fáradság van benne. — Hogyan született ez a szám? — Először is: édesapánk már gyerekkorában artista volt, mielőtt még köze lett volna a cirkuszhoz. Télen bezárták a szobába, hogy a korcsolyázással ne tehesse tönkre egyetlen pár cipőjét, s otthagyták, magára. Mi történt? (Nevetés.) Cukorspárgán lemászott az emeleti ablakból. Kórusban kiabálták neki az utcagyerekek: „Dini le ne ess!” Nem is esett le, szépen leért, s mezítlábra felkötötte a korcsolyát. — Ő hogyan ismerkedett meg a cirkusszal? — Hosszú ideig bámulója volt a hűvösvölgyi aréna műsorának, a legmagasabb fa tetejéről. Megtetszett neki az excentrikus szám és önszorgalomból betanulta. Egyik vasárnapon éppen esett az eső, az igazgató szabadságolta az artistákat. Délután mégis kisütött a nap, összejött, a kör Igen, felnőttünk. Gyurka most huszonöt éves, Jóska tizenkilenc és én huszonkét éves vagyok. Hat esztendő alatt kidolgoztuk ezt a számot, amelyben benne van az egész életünk, minden munkánk, a sikerek és kudarcok eredménye. Bejártuk vele az országot és felléptünk Moszkvában, Kijevben, Rigában, Minszkijén, Arhangelszkben, Dnyeprinet-rovszkban, Zaporozsjében, Varsóban, Prágában; tavaly VIT-díjat kaptunk érte. Lipcse következik, aztán valószínűleg Berlin ... (Csend.) Nagyon szeretjük ezt a számot, örömünk telik benne, közben ugyanis kitűnően szórakozunk: jóleső érzés erőlködés nélkül játszani a földdel, levegővel, izmainkkal. (Felnéz.) S az élettel is? (Előrehajol.) Az ember erős, ügyes és van szíve, elhatározása, hogy mindent legyőzzön ... y"» ^Mostanában ezért Ég/M látom sokat és M m ff szívesen őket.. F m ff^ jó csodálni a ^ csodálatost és hinni, velük együtt, a hihetetlent ‘Simon Gy. Ferenc „HÁRMAN EGYMÁSRA ÁLLUNK, AZTÁN GYURKA KÖZÉPRŐL KIUGRIK ÉS JÓSKA LEGFELÜLRŐL SZALTÓVAL ESIK A VÁLLAMRA" „EZEK VAGYUNK MI ELŐADÁS UTÁN: GYURKA (AZ ÖSSZEKÖTŐ), ÉDESAPÁNK (AKI EGYBEN A MESTERÜNK IS), JÓSKA (A REPÜLŐ) ÉS JÓMAGAM, ÖCSI (A FOGÓ)” NEM MINDIG JÓ A JÓKÍVÁNSÁG Szép Ernőnek, a szenvelgő, világfájdalmas lírájáról ismert írónak boldog újévet kívánt egyik írótársa. — Ne haragudj — mondta Szép Ernő erélyesen — ez ellen tiltakozom. Nekem a boldogtalanság a kenyerem. A TANÚK Rágalmazási perben tanúnak idézték Molnár Ferencet, aki ebben az időben a szigeten lakott és rendszerint csak délután ébredt. Két idézésre fülebotját sem mozgatta, mire a harmadik idézésen ott állt: „Elővezetés terhe mellett”. Ennek fele sem volt tréfa, pont nyolcra odarendelte költeni egy barátját és fél 9-kor már kocogott velük a konflis a régi Lipót körúton. Molnár szétnézett az utca reggeli képén, a munkába igyekvő, járókelő embereken és felkiáltott: — Mennyi tanú! Ifjúsági előadások az Irodalmi Színpadon A magyar színházi kultúra legfrissebb és legkisebb színapa, az Irodalmi Színpad, amely a magyar és külföldi költészet remekeit szólaltatja meg; estéről-estére, a közönség nagy érdeklődésével és tetszésével találkozik. A kis színház most kezdte meg ifjúsági előadássorozatát az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházában; az építők szívesen segítették, hogy a tanuló fiatalok minél nagyobb tömegben látogathassák az előadásokat, amelyek már több mint egy hete tartanak és örömmel állapíthatják meg, hogy nemcsak a felnőtt közönség, hanem a diákság is hasznát és örömét találja az előadásokban. A „Szülőföldemen” előadásain az általános és középiskolák tanulói a tanult irodalom alkotásaival ismerkednek meg. Csokonai, Ady, József Attila versei, Gárdonyi Géza, Jókai Mór leghíresebb regényalakjai öltenek testet és segítik a tanuló ifjúság magasabb eszmei és erkölcsi nevelését, s a szép versmondást is, ami — úgy hiszük — nem elhanyagolható kérdése az iskolai oktatásnak. A ,,Szülőföldemen” előadásai a hazaszeretetre és az internacionalizmusra nevelik ifjú közönségünket. Amit ezzel az Ifjúsági Színház elkezdett, azt folytatni akarja a következő előadással is, amely majd a „Családi kör” címet viseli. Abban a családi élet magasztos gondolatát, a szülői tisztelet, a testvéri szeretet s a „nagy család”, az iskola iránti tisztelet érzését plántáljuk az ifjú szívekbe. Mi, szereplők, boldogan áldozzuk fel az esti fellépéseinket megelőző délutáni pihenőórákat, hiszen ezúttal nemcsak művészi, hanem pedagógiai feladatokat is teljesítünk. Illárky, Ciiza (A Magyar Ifjúság szerkesztősége — tolmácsolván a fiatalok elismerését — köszönetét fejezi ki a szép és hatásos előadásokért az Irodalmi Színpadnak, Cservényi Judit rendezőnek, s valamennyi szereplőnek: Gobbi Hildának, Jancsó Adriennek, Lengyel Erzsinek, Lászlóffy Katának, Mádi Szabó Gábornak, Máray Gézának, Petrik Józsefnek és Szatmári Istvánnak.) A „SZÜLŐFÖLDEMEN” EGYIK JELENETE: GOBBI HILDA, mÁrky Géza és mAdi szabó gábor (Fotó: Dolezsár) Barcsay Jenő elmondja a Magyar Ifjúság olvasóinak: így született az „Ember és drapéria“ (Barcsay Jenő magánosan él parasztbútorok és Mednyánszky-képek díszítette legény-otthonában. Kétnaponként a Képzőművészeti Főiskola fiataljait okítja minden képalkotó művészetek elsejének, a rajzolásnak tudományára. S esténként csak néha látogat el barátaihoz, hogy meghitt körben eszmét cseréljen velük, vidám szókkal mulassa az időt. Akik feketekucsmás, szakállas, szürke kabátos alakját látják a Népköztársaság útján, amint kényelmes léptekkel, botjára támaszkodva, a Városliget felé bandukol, dél tájban, hogy a Gundel kiskocsmájában elfogyassza egyszerű ebédjét, nem is gondolják: öt kontinens országaiban ismert művésszel volt ifutó találkozásuk. Világsikert aratott „Művészeti anatómiá”-ját az indiai Bombayban, Angliában és New Yorkban tankönyvül használják az Akadémiák hallgatói; három év alatt immár négy idegennyelvű— orosz, angol, francia és német — kiadásban jelentette meg a Corvina. Második, diadalútra most induló könyve, az „Ember és drapéria”, a ruharedők és a test viszonylatait tárgyalja; ilyen könyvet még soha nem készítettek. Erről beszél most az idős mester a Magyar Ifjúság olvasóinak:) Nemcsak az emberi test önmagában, hanem a formáit borító ruházat redői is példátlanul gazdag művészi beszédre képesek. A kelmék — antik görög szóval: drapériák — ráncainak hullámzásában zenei ritmus van. Soká törtem a fejemet azon: miképpen tanulmányozható például a hevesen mozgó drapéria viselkedése? • Egyszer, tépelődésem közben kitekintvén az ablakon— éppen május elseje volt —, megláttam az utcán lobogó zászlókat; ezek az órákig szélben repdeső „modellek” segítettek ahhoz, hogy kidolgozhassam a lebegő kelme gyűrődésének szabályait. örülök, hogy végre megjelent ez a könyv. Remélem, tanítványaim útját könnyíteni meg vele, készen adva kezükbe olyan megoldásokat, amikre csak évtizedes munkálkodás révén juthattak volna ... Nagyon aranyosak a tanítványaim. A minap odajöttek hozzám: „Mester, hallottuk, hogy új lakásba költözködik; ha készen lesznek az átalakítással, szóljon, aztán egyik délután ruháskosarakkal áthordjuk apró holmiját!” ... Hát nem kedvesek? Sok tehetséges gyerek kerül évente a főiskolára. Sikereiknek mindig csak örülni tudok. De nagyon szomorú vagyok, ha azt tapasztalom, hogy egyikük-másikuk pénzhajhászásra adja magát. Pedig nem szabad könnyelműen elvesztegetni a képességeket! Azokért felelősek vagyunk önmagunkkal és a társadalommal szemben. Nem a napi örömök, a könnyelmű élet az igazán tehetséges alkotó legfőbb célja, hanem a mű. (Az „Ember és drapéria” eredeti rajzai a Múzeumban pihennek már. A Corvina kiadó ötezer példányt nyomatott a könyvből a külföld számára, ahol már nagy érdeklődéssel várják. De a Mester nem pihen, máris új könyv tervét forgatja fejében. Eláruljuk: a tér és forma problémáit fogja feldolgozni benne. Jó munkát és jó egészséget kívánunk hozzá!) / . - -•** QIS1~~ QMÍJIS Juli NKA A Kecskemét városi KISZ- bizottság rendezésében az együttes kétszeres VIT-díjas énekkara december 21-én délután és este kórushangversenyt ad Kecskeméten. A miskolci városi KISZ-bizottság és egyetemi KISZ-bizottság két nagysikerű kórushangversenyt rendezett december 12-én és 13-án, a KISZ Központi Művészegyüttes egyetemi énekkarának felléptével. A KISZ Központi Művésznakegyüttes kamarazenekara a Zala megyei KISZ-bizottság rendezésében sikeres komolyzenei hangversenyt adott december 12-én Zalaegerszegen az új művelődési otthon megnyitása alkalmából. " A KISZ Központi Művészegyüttes VIT-díjas népi zenekara 8 hangversenyt ad Borsod megyében a takarékossági mozgalomban kiváló munkát végzett fiataloknak december 19-től, Miskolcon, Ózdon, Farkaslyukon. Kiadják a nyíregyházi ifjúsági mozgalom, történetét a KIMSZ megalakulásának évfordulójára. A könyv melynek anyagát idős kommunisták elbeszélései alapján fiatalok gyűjtötték össze beszámol az ifjú kommunisták küzdelmeiről, részvételükről a munkásmozgalom harcaiban. Gina Lollobrigida írása a Magyar Ifjúság számára Szívesen teszek eleget a Magyar Ifjúság kérésének, s igyekszem röviden is kielégítően beszámolni arról: hogyan emlékszem vissza karrierem kezdetére és milyen különösebben figyelmre méltó élményem volt az utóbbi időben? Subiacóban születtem, négyen voltunk — mindnyájan lányok — testvérek. Eléggé rendezett körülmények között éltünk, szüleink a lehető legjobb iskoláztatást biztosították számunkra. Már akkor vonzódtam a művészi pálya felé: énekesnő szerettem volna lenni. De ilyesmiről szó sem lehetett addig, amíg tönkre nem ment a család. Éveken keresztül nyomorogtunk. Csak nehezen tudtam beiratkozni egy művészeti líceumba, s a mindennapi betevő falatért statisztáltam néhány filmben, 1946—17-ben. Aztán indultam egy szépségversenyen; ez döntötte el sorsom és pályám alakulását. Érdeklődni kezdtek utánam a filmrendezők, így lettem filmszínésznő. A „Királylány a feleségem” (Fanfan la Tulipe) című filmben már nagyon sokan felfigyeltek rám. Azóta sokszor álltam már a felvevőgép előtt. Úgy tudom, a „Trapéz” című filmemet Magyarországon is ismerik. A felvételeket Párizsban készítettük, előtte megtanultam angolul (lévén ez a film amerikai produkció), szívósan gyakoroltam a trapézon (csak az életveszélyes jelenetekben ugrottak be helyettem a felvételeknél igazi artisták). Nemrégen pedig a „Salamon és Sába királynője" című filmet forgattuk Spanyolországban; ehhez fűződik legutóbbi élményem, ami azonban végtelen szomorúsággal tölt el s hatása alól még ma sem tudok szabadulni. Éppen a film zárójelenetén dolgoztunk: Sába megkövezését örökítette meg a celhiloidszalag. A forgatókönyv szerint, én holtan feküdtem a földön, míg Salamon és fivére párbajt vívtak. A két férfiszerepet Tyrone Power és George Sanders alakította. Aznap rendkívül hideg volt, időnként meleg italokat fogyasztottunk. Sanders panaszkodott is, hogy nem bírja tovább a megerőltető felvételt, nagyon fáradt, dublőrrel helyettesítették. Tyrone Power is nagyon sápadtnak látszott, meg is kérdezte tőle a rendező, King Vidor: jól érzi-e magát? A művész azt felelte, hogy bal karja kissé fáj, de folytatja tovább a munkát. A forgatási szünetben beszélgettünk, terveinkről, a délutáni premier plan felvételesekről. Power hirtelen elhallgatott. Azt hittem, valamire gondol, ám, már erőt vett rajta a rosszullét. Később visszavonult öltözőjébe, hogy lepihenjen. Néhány perc telt csak el, amikor a titkára jelezte a veszélyt. Tyrone Power nehezen lélegzett, műanyagból készült jelmez-páncélját kinyitották. Felajánlottam kocsimat, amely nagy sebességgel vitte Powert a kórházba. A szívroham azonban még útközben végzett a világhírű filmszínésszel. Alig félóra múlva kocsim visszatért a rettenetes hírrel. •<|^232SSl£SS8áí£8i$S CSEMŰ-Bomó FÁCSKA Színes, magyarul beszélő német mesefilm. Bemutató: december 25. Moldován Stefánia: Varsói emlékek A varasód I^ingyenL-Magyar Intézet alapításának • 3d). éVioaxkrilóga alkalmából kaptam meghívást vert végfellépéseiére. Az ünnepi koncertembemutatkozott Teleki Lajjos zongoraművész is és nagy sükremnt aratott a varsói opera egyik baritonistája, Wacłlaw Sawinski, aki magyarul énekelt magyar dalokat. Szinte szégyelltem magaimat, hogy nem tudóik lengyelül, a „Bánk bán,” Melinda-áriáját adtam elő, s a Sirató énekeket Bartóktól, valamint Leltár- és Kálimán-dailelkait. Ezt a hangversenyt a „Barátság koncertjének” neveztük, mert rajtunkkívül fellépett __ snagyon meleg sikert aratott _ a szófiai opera tenorstárja, Zsifikov Sarmandzisnew is. Sok ráadást kellett adnunk, azt hiszem, operaénekes Lengyelországban annyit nem tud énekelni, hogy a közönség beteljék vele. Szerepeltem a lengyel rádió műsorában is. Liszt, Bartók, Kodály, Chopin, Schubert és Wagner alkotásaival; a következő napon — a Rádió-zenekarrral — dalokat énekeltem Lehár-operettekből, hanglemezre. Kedves élménye volt kéthetes varsói tartózkodásomnak: találkozásom az éppen ott tartózkodó Eggerth Mártával és Jan Kiepurával. Egigenth Márta felett bizony mér kicsit elszaladt az idő, de hangja ma is csodákra képes. Moldovan Stefánia, a Szegedi Nemzeti Színház operaénekesnője.