Magyar Ifjúság, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-03 / 1. szám
0 § ^ fiBnv szumat mmtestet film, színház könnycseppre em* IMléikszem, amely y — / m megfáradtan és f/ fájdalmasan bugy^gyant ki nagy és barna szeméből, amikor az anya felsóhajtott a mozivásznon. A színésznő, aki eddig oly sokszor játszotta érzéseinek halk húrjain az anyai szív meleg dobbanásait, megint sóhajt, finoman, egész lényével, s megjelennek a láthatalan könnyek, pedig mosolyog. Fent fogad, a Sztanyiszlavszkij Színház öltözőszobnjában, a harmadik felvonás után. Arcáról lemosta már a festéket, felitatta szemhéjai alól az imént a könnycseppeket, kilépett a szerepéből. Most Szófia Vlagyimirovna Giacintova egyszerűen csak színésznő, a nagy művész, aki egykor Varvara Mihajlovna Petrova volt a mozivásznon, aztán csodálatosan mintázta meg az anya alakját és mondta el sorsát a ,,Befejezetlen elbeszélést’-ben, s legutóbb „Az Urjándy család"-ban. De hiába is mosolyog, kedvességgel és örömmel, a néző élménye erősebb a pillanat varázsánál. Az anyát látom benne ekkor is: a szívet és szimbólumot, zavartan és elfogultan. — (S valami érzékeny Intellektualitással hamar észreveszi vendégén a leplezhetetlen áhítatot, s mielőtt még bármifelől is kérdezhetném, végtelenül csendesen, akárha sóhajtana. Így kezdi a beszélgetést:) Az egyik legszebb, legnemesebb és legnehezebb színészi feladat: tolmácsolni őszintén az anyai szív érzéseit. — Különböznek egymástól ezek az érzések? — Hiszen az édesanyák sem egyformák. Most, amint ezen az estén láthatta a színházunkban, az „Ilyen nagy szerelem”-ben játszom Milán Stibor mamáját, Jaroslava Stiborovát. Ő milyen édesanya? (Elgondolkodik kissé.) Intellektuális lény, ilyen a környezete és a lelke. Művelt asszony és okos ember, néha raffinált is. Legfőképpen pedig egoista. (Rövid szünetet tart.) Az egyik típusnak mondható...— S milyen, Szófia Vlagyimirovna, a másik? — Nálánál hétköznapibb. Jobb a világhoz és jobb a gyermekeihez. A szeretete is emberibb. Mélyebb. Jellemet és hősöket nevel azokból, akiket a szíve alatt hordott. — Ki ez az asszony? ■— Marija Alekszandrovna Uljanova. (Csend.) Lenin édesanyja. Ő állt legközelebb hozzám, valamennyi anya-szerepem közül. Pedig már sokat játszottam... •— Milyen szerepeket? — Régen? (Halovány mosollyal.) Az anyaszerepeim előtt, fiatal színésznő koromban, olyan asszonyokat alakítottam, akiket szeretnek. Később pedig olyan asszonyokat, akik szeretnek... Shakespeare, Turgenyev, Dosztojevszkij, Ibsen hősnői voltam. •— S a mozivásznon? — A film hosszú évek múlva hívott csak magához. Ezért a mozivásznon már kizárólag és szívesen anya lehettem. (Szófia Vlagyimirovna előveszi a púderes szelencét, felnyitja, majd belenéz a tükörbe, de a puffot már nem érinti; két keze, hirtelen mozdulattal, az ölébe hull.) Én azt tartom, hogy minden szerepben, minden színműben, amelynek valamiféle köze is van a realizmushoz és hozzánk, meg kell szólalnia a legmélyebb és legkomolyabb tartalomnak, az emberi szívnek, tanítván bennünket a szépre, jóra és a jövendőre... — Ez már egy művészi hitvallás? — Igen, óh, Igen! Erre nevelt engem a színpad és a film. Ezt az eszmét alakította ki bennem az élet, így játszom, ha bármilyen szerepet bíznak rám bizalommal. S így dolgoztam mindig, akkor is, ha történetesen rendezője voltam valamelyik drámának. (Pillantás a tükörbe.) Ez vagyok én, magam .Szófia Vlagyimirovna &s Giacintova ekkor feltölti hermelin bundáját, búcsúzik és mosolyog. S én mást is, akár valahányszor a nagy színésznő játékának csodálása közben, egyre csak a könnycseppet látom, amely láthatatlanul is kibuggyan, megfáradtan és fájdalmasan, a tűnődő és barna szemekből. Megcsókolom Szófia Vlagyimirovna kezét, mint minden nap az édesanyámnak, meghajtott fejjel. (Moszkva)Simon Gy. Ferenc SZÓFIA vlagyimirovna giacintova, A SZOVJETUNIÓ NÉPMŰVÉSZE SZ. V. GIACINTOVA LEGUTÓBBI FILMJÉBEN, „AZ ULJANOV CSALÁDIBAN ember • Melegben Angol film. Bemutató: január 8. Főszerepben: JACK HAWKINS. Fiatal filmeseinkről - filmgyártásunk jövőjéről - államosított magyar filmgyártás első éveinek legfőbb erénye, külföldi barátaink által is állandóan hangoztatott legszimpatikusabb jellemvonása volt: a fiatalos frisseség. Filmeseink, mondhatni, a legtöbbet tették, amit művész tehet: a megszülető új társadalom központi kérdéseiről beszéltek, s a szocializmust építő népi demokratikus országok közül csaknem elsőnek ábrázolták ezeket, jelentős művészi színvonalon. Sajnos, ugyanezt nem mondhatjuk el az utóbbi évek magyar filmgyártásáról; mai tárgyú filmjeink — néhány részleteredménytől eltekintve — sem tartalomban, sem kifejezésmódban újat lényegében nem adtak. Ebben a vonatkozásban a magyar filmművészet átlaga például a feltörő csehszlovák, s mindenekelőtt az új, virágzásnak indult szovjet filmgyártás eredményeihez viszonyítva (ijedten írom le, ami mostanában népi egy szakmai értekezleten elhangzik) a konzervativizmus képviselőjévé vált. A A TÉNYEK TANÚSÁGA SZERINT: mindkét említett országban az eredmények elérésében rendkívül nagy szerep jutott a fiatal filmművészeknek, akik a XX. kongresszus teremtette új lehetőségek között fejthették ki képességeik maximumát az alkotó munkában. Ez a jelenség ismételten és határozottan felhívja a figyelmet arra, hogy nálunk is nagy mértékben befolyásolhatja __ reményeink szerint: előbbre lendítheti a filmgyártásunk fejlődését filmes fiataljaink helyzetének alakítása, a bennük rejlő lehetőségek és energiák felhasználása*. Az egyedül értelmes és járható út: a magyar filmművészet eredményei elismerésének, folytatásának, s nemkülönben fejlesztésének útja, amihez rendkívül hasznosnak mutatkozik felhasználnunk fiataljainknak az eddigieknél sokkal intenzívebb közreműködését. S mivel ebben a módban és gyakorlatban is keressük a megoldást, érdemes a az erők felmérése érdekében — rövid szemlét tartanunk ifjú filmművészeink porai felett. Annál is inkább célravezető ez az áttekintés, mert ebben a vonatkozásban sem beszélhetünk a fiatal alkotók egységes csoportjáról. Gyakran hangoztatott vélemény: a fiatal filmesek tulajdonképpen „kettős kötöttségű hősök”. Mivel produkcióban dolgoznak, egzisztenciális érdekük, s egyben kötelességük, hogy a legteljesebb módon igyekezzenek megvalósítani a produkció „vezérkari főnökének”, a rendezőnek elképzeléseit. Ugyanakkor, azonban nekik lévén önálló művészegyéniségek _ saját álmaik, vágyaik, alkotói elképzeléseik vannak, amik legtöbbször merőben mások, mint amit felettesük, a rendező produkál. Ebből a dilemmából a fiatal ílók egy csoportja úgy keres, kiutat, hogy pályafutásának _ vélt — biztosítása érdekében alkalmazkodik a Hunnia Filmstúdióban , anakronisztikus módon, bizonyos mértékig ma is továbbélő, régi, szinte feudális erkölcsű „világrendhez” és beépül valamelyik hierarchiába. Ez pedig azt jelenti: a hűbérúr-rendező vállalja, hogy mindennemű jogos, vagy éppen jogtalan támadás elől megvédi őt, cserébe viszont, ő — jobbágyi alázattal , sokszor elvtelenül, képviseli arendező valamennyi kérdésben elfoglalt álláspontját, s ezek állandó változásait. Miközben így elveszti önmegbecsülésének még a morzsáját is, s ennek elleplezésére minden művészet leggyilkosabb ellensége, a cinizmus, szkepticizmus páncéljába öltözik és eljut, jó esetben, a konkrét alkotási lehetőségig. Ekkor azonban legtöbbször kiderül, hogy a mi fiatalemberünk, az évek számától függetlenül — a szó pejoratív értelmében — megöregedett: kialudt benne a „szent lines ” A fiatalok másik csoportja *** rögtön a főiskola elvégzése és a filmgyárban való bekerülése után — enyhén szólni — túlzott önbizalommal azonnal fellázad a „régiek”, a „művészileg és emberileg kiégett, holt lelkek” uralma ellen* s tüstént önállóan rendezni, vagy fotografálni akar. Számára mindegy, hogy mit és hogyan. Fő cél: rendezővé, operatőrré lenni azonnal! Rájuk is vonatkozik Sztanyiszlavszkij elmarasztaló jellemzése: nem a művészetet szeretik önmagukban, hanem önmagukat a művészetben. A Filmfőigazatóság éppen ezért nemrégiben egy jogos és hasznos rendelkezést bocsátott ki: a filmgyártás fiatal szakembereinek meghatározott időt kell eltölteniök az önálló alkotó munkát megelőző egyéb munkakörökben, a tanulás, tapasztalatszerzés, gyakorlat érdekében. A legértékesebb csoportot * azok a fiatalok alkotják, akik előtt világos a mindennemű támogatás előfeltétele: nekik __ ha kezdetben dadogva is __ új témákról, új nyelven kell hitvallást tenniök. Egészen tömören megfogalmazva*: pártosan kell szólniuk, a film sajátos eszközeivel, a szocializmust építő társadalmunkhoz a mához. Tudják is ők, hogy tőlük az újat várjuk és hogy nem járhatnak a konzervativizmus útján. Elsősorban a mai élet sűrűjéből megragadott, előremutató problémák felszínre hozása a feladatuk s azokat oly módon kell tárgyalniok, ami az eszmei és formai vonatkozás egységét, tisztaságát tükrözi. Egyedül ezindokolhatja azt a jelentős anyagi és erkölcsi kockázatot, amit államunk szívesen vállal az útkeresés, kísérletezés és a fejlődés érdekében. AMIT A FIATALOK NYÚJTHATNAK, s amit a magyar filmművészet és a saját érdekükben egyaránt feltétlenül meg kell tenniök, nem kisebb feladat, mint a ma valóságának elmélyült, magas, művészi színvonalú, pártos ábrázolása! Ehhez szükséges a magyar filmművészet világszerte számontartott rangra emelt kiváló „idősebb” alkotóinak a fiatalok iránti megértése, segítőkészsége; a fiatalok részéről pedig a jelenleginél sokkalta őszintébb és nagyobb önkritika, türelmesség és a mindezt kiegészítő _ jogos önbizalomból fakadó _ gerinces emberi és művészi magatartás. Így tárulhatnak ki a fiatalok előtt a kapuk, amelyek a szocialista realista filmművészetre nyilanak. Erre számít és törekszik az állami vezetés és legfőképpen pártunk kulturális politikája. Kovács Ferenc „Száz nap házasság Gergely Márta darabjának bemutatójáról Gergely Márta új darabjának legfontosabb érdeme: a téma megválasztása. A mai fiatalok életét, a húszévesek életformáját, erkölcsi felfogását, az úgynevezett nemzedéki ellentétek igazi tartalmát ábrázolni — bátor írói vállalkozás és nem is kis feladat. Az írónőnek még a kísérletezésre is futotta bátorságából: a hagyományos drámai forma helyett a színpadi riportot választotta. A darab hiányosságai ebből a kísérletekből fakadnak: a riportszerűség feloldotta a drámai koncepció homogén egységét. A darab kulcsa az a pár szavas dialógus, amely a III. felvonásban hangzik el a válóperes bíró és az ifjő férj, Feri között: — „Az anyja?” „Sajnos . ..” „Ezért, ha az én fiam lnne, legszívesebben szájon vágnám, fiatal barátom!”. — az indulatoktól szikrázó párbeszédben a dráma koncepciója rejtőzik. És a dráma és drámaiatlanság egyszerre, mert a koncepcióban heterogén, ellentmondó elemek keverednek. Gergely Márta a korai házasság problémáját viszi a színpadra, és igennel válaszol a sokat vitatott kérdésre. De ennek a darab logikája szerint ellentmond a koncepció másik eleme, a pedagógiai célzatosság, mely inkább riportszerűen, mint drámaian fejeződik ki. Ez a belső ellentmondás erőszakosná teszi a konfliktust. De hagyjuk az esztétikai elmélkedést, a cselekmény elmondása pótolja ezt. Feri és Ica, húsz éves egyetemi hallgatók, nem törődve szülői tiltakozással, házasságot kötnek. Ica kis prolilány, aki a Valéria-telepen nőtt fel, keservesen küzködve, mindig a maga erejére támaszkodva. Feri az ezreket jövedelmező divatszalonnak fordított hátat a házasság kedvéért. Lázadó, aki egy amorális életforma, a polgári világot szimbolizáló család helyett választja a tisztábbat, erkölcsösebbet. Gondolkodó ember, aki választott az utak között, lázadásának nemcsak érzelmi, hanem társadalmi oka és tartalma van. Eddig jó és élvezetes a darab, de a cselekmény további alakulását már az ellentmondások határozzák meg. Az idillt megzavarja egy újságíró, aki lelkendező riportot ír az ifjú párról. Az ellenszenves bulvár-zsurnalisztának csak ennyi a szerepe a darabban a cselekmény alakításának eszköze csupán. A cikk és Feri anyjának mesterkedései feldúlják a fiatalok boldogságát. Minden az ő igazságukat igazolja, de a második felvonás meghökkentő fordulatot hoz. Ica egy fekete üzlet révén pénzt szerez, és a legutolsó divat szerint berendezi a bohémtanyát. Feri mindebből semmit sem vesz észre (!), hanem ész nélkül fut a karrierje, az érvényesülés után. „Be akar futni”, bármi áron. Mikor megtudja, hogy Ica miből szerzett pénzt, kétségbeesve elmenekül. Az egész fordulat illogikus, lélektanilag nem indokolt. A harmadik felvonás a bíró irodájában játszódik. Itt már időkitöltésre is szükség van: felbukkannak figurák, akiknek semmi szerepük sincs a két fiatal drámájában. A válóperi tárgyalás során kiderül, hogy Ica és Feri mégis csak megállta a helyét: Feri segédmunkás lett Csepelen, Ica egy kórházban laboráns, mert mindenét el kellett adnia, hogy jóvátegye botlását ... A bíró, aki az író szócsöve , megleckézteti őket, és okos dolgokat mond el a fiatalok hibáiról, tévedéseiről. De ebben a darabban ezek ellentmondanak a két hős lélektani, társadalmi igazságának. Ez a leckéztetés és tanulság a második felvonásra épül, a morális botlásukra, melybe a koncepció ellentmondásossága miatt, a pedagógiai szándék kedvéért kellett belekerülniük. A darab happy enddel zárul, a fiatalok újrakezdik az életet, a házasságot. Regényben lehet jelenet, mely váratlan, és jelentősége, értelme csak az egész ismeretében világosodik meg. A drámában elképzelhetetlen önállónak tetsző rész, a jelenetek lélektanilag következnek az előzőkből előkészítik a következőt, és a színpadi feszültség, a mondanivaló gondolatai és erkölcsi igazsága az okszerűen egymást követő jelenetek hatásából következik. „A száz nap házasság” cselekménye széthulló, a jelenetek szinte függetlenek egymástól, nem köti össze őket a lélektani következetesség. Gergely Márta darabjában igaz a pedagógiai szándék is, érezzük, hogy a megrovást a segíteni akarás sugallja — mégis ellentmondó a koncepció kettőssége, és a fiatalok igazságát érezzük a valódinak, lélektanilag elhihetetlennek tartják morális botlásukat. A darabot sok humor fűszerezi, a rendezés (Vámos László), igyekszik kihangsúlyozni, harsánnyá fokozni a komikus jeleneteket. A darab motorja Zenthe Ferenc, aki a Feri alakjának belső igazságát élet- teljessé, szuggesztívvé teszi. Alaki- X tása töretlenül egységes, pontosan, fegyelmezetten kidolgozott. Gyúr- kovics Zsuzsa méltó partnere, jel- 0 lemez formált szerepéből. Mezey 0 Mária ellenszenvessé és gyűlöle- 0 tessé teszi a divatszalontulajdonos- 0 nő figuráját, tökéletes portrét raj-zolnak parányi gesztusai is. Basili- Odes Zoltán Gyenge Árpád, Gál Sándor, Koletár Kálmán alakítása · tetszett, Sik Csaba . A Bencziuk Gyula emlékkiálít tás nyitvatartását — a nagy ér- és diciklődésre való tekintettel — január hónapra meghosszabbították. A kiállítás — hétfő kivételével — minden nap délelőtt 11 órától este 7 óráig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában (V. Kossuth Lajos tér 12). MADÁCH kamara színházi „SZÁZ NAP HÁZASSÁG”, GYURKOVICS ZSUZSA ÉS ZENTHE FERENC, GIOVANNI RALLI 1935. január 2-án született, Rómában, nagyon szerény körülmények között élő családból. Hat éves és első osztályos tanuló volt, amikor kis szerepet játszott Vittorio de Sica filmjében , 150 líráért. 1949-ben Peppino de Filippo újra felfedezte: színházához szerződtette a bájos kislányt. Aztán egymásután készültek filmjei: „Könnyű évek”, „Egy nap a parkban”, „Halló, itt Gabriella”, „Pézsmabunda”, „Római elbeszélések”, „Kár a becsületért”, „Napjaink hősei”, „Házasságszédelgő”, „Vakáció idején”, „Legszebb pillanat” stb. ••***• Látogatás JOSEPH KOSMA párizsi otthonában JOSEPH KOSMA. A VILÁGHÍRŰ ZENESZERZŐ Nem messze a híres diadalívtől: a Place de Totoiletól terül el a francia főváros tizenhetedik kerülete. Ennek egy csendes utcája a Rue Ampére; itt lakik Joseph Kosma, a világon mindenütt ismert, magyar származású zeneszerző. Csaknem 30 év óta dolgozik Franciaországban. Részt vett az ellenállási mozgalomban, s tevékeny tagja Franciaország Kommunista Pártjának. Dolgozószobájában hatalmas könyvespolc. Legalsó részében valamennyi munkájának bekötött példánya; zenekari partitúrák, egész estét betöltő balettek, s dalok, Aragon, Prévert és más nagy költők verseit zenésítette meg és ebből az együttműködésből születtek ezek a szép kompozíciók, köztük a „Hulló levelek” is. Itt láthatók, a szobában, magyar szőttesek, magyar szobrocskák, emlékeztetvén a világhírű muzsikust arra az időre, amikor a budapesti Operaház tagja volt, mint korrepetitor, s aztán karmester a Városi (ma: Erkel) Színházban. — Nehéz körülmények között telt el otthon az ifjúságom — mondja, miközben megmutatja legkedvesebb könyveit: Adyt, József Attilát. — A fasizmus üldözött el hazámból. "Akkor vált véremmé a harc. A fasizmus elleni gyűlölet olthatatlanul megmaradt bennem. Az ellenforradalom előtti hetekben jártam utoljára Budapesten. Megdöbbentettek a revizionista, jobboldali nézetek. Óva intettem azokat az ■ismerőseimet, akiket megszellített ez az ellenséges propaganda. Megnyugvással vettem hírül, hogy az ellenforradalmat leverték és szép ütemben halad Magyarországon a szocializmus építése, az élet minden területén. Cseng a telefon, Kosma felveszi a kagylót. Jean-LouisBarrault beszél a vonal túlsó végén, a Palais Royal-ba hívja a barátját, abba a színházba, ahol most újítja fel az egyik Claudel-darabot. _ Barrault a legjobb barátaim egyike — jegyzi meg a telefonbeszélgetés után a nagy ■muzsikus, majd így folytatja:— Állandóan figyelemmel kísérem a magyar művészeti életet. Bartók politikai kiállása jelentős erkölcsi hasznot jelent ma is és a jövőben is a Magyar Népköztársaság számára. Száműzetése, idegenben történt halála egyik döntő bizonyítéka a külföld előtt a Horthy-korszak embertelenségének. Erről, és a magyar muzsika fejlődéséről, a könnyűzene megbecsüléséről is feladatairól sokat beszélgettem Nemrégiben Moszkvában Szabó Ferenccel, akit méltán neveztek ki a Zeneművészeti főiskola igazgatói tisztségére. 1 — Milyen új alkotáson dolgozik? — érdeklődöm Kosmánál. — Most fejeztem be a „Selyemszövők" című, egész estét betöltő, oratóriumszerű, deszínpadi előadásra szánt szerzeményemet. Tavasszal lesz az ősbemutatója a berlini Staatsop erben. Ha megengedik, en nek a partitúrának egyik lapjára írom üdvözlő soraimat fiatal magyar barátaimnak, a ■Magyar Ifjúság olvasóinak... A nyáron hazautazom, szeretnék hosszabb időt eltölteni Magyarországon... anie Kosma, a zeneszerző énekművésznő felesége, párizsi cigarettával kínál. Mit gondolnak, milyennel? Magyar Opera cigarettával, (Párizs.)1 Kristóf Károly •» ‡ ^1 › erese | ¡* J »‡ B J — ^/E Atv) f r. kJ* r* it\ff -ÉL II JOSEPH KOSMA ÜDVÖZLŐ SORAI A JSELYEMSZÖVÖK’« PARTITORAJAJÍ M ISMERETLEN RÉSZLETEK egyAdy versről KÖZZÉTESZI: VINCZE GÉZA Az alábbiakban Ady Endre egy kevéssé ismert versének élményanyagát adjuk, mely visszavezethető kalotaszentkirályi látogatásaira, s melynek minden részletét e sorok írója (ki maga is kalotaszentkirélyi, s a szereplő személyeiket, s a költőt még életében ismerte) igyekszik megvilágítani, betekintést adva a költő alkotó műhelyébe. A kalotaszentkirályi Visky-család nagyobbik fia, Ferkó, még 1916. tavaszán elesett az észak-kárpáti harcokban; dum-dum lövés roncsolta felismerhetetlenné. Az édesanyja, Visky Józsefné, Kiszely Ilonka, Ady unokatestvére az éppen akkor — fiatal házasokként — második látogatásukat tevő költőinek és Csinszkának zokogta el fájdalmát. Nekem újólag, mindennél hitelesebben, a múlt októberben e szavakkal elevenítette fel e történetet a ma is életben lévő ifj. Visky József, amikor meglátogattam Kalotaszentkirályon: _Mikor Édesanyám megtudta Ferkó halálát, aznap megőszillt. Szüleim drágák, háromszor voltak a sírjánál. Először Édesapám egy Országh nevű községi írnokkal. Nem találták meg. Másodszor Rosenfeld helybeli kiskereskedővel ment, hosszas bolyongás után rátaláltak. Édesapám a fogadott ruténekkel két szomszédos nagy fenyőfára rávésette, az egyikre a Visky, a másikra a Ferenc nevet és a dátumot. A kis keresztet hazahozta, hogy Édesanyámnak megmutassa. Harmadszor már együtt mentek, hogy a sírt lássák és ha lehet, a holttestet hazahozzák, de ez már nem sikerült. (A németjeik kerítést csináltattak, de a halottakat csak számokkal jelölték. S így nem találtak a sírra.) Adyt meglendítette ez anya fájdalma. Egy prózai írásában és egy versében adott ennek kifejezést. Tartalmi és formai megoldásával gyönyörű iskolapéldája ez a vers a közösség fájdalmát kifejező lírának. (Megjelent először a „Világ” 19915. október 3-i számában.) A veszteség elsiratásáál nem maradt meg egy édesanya fájdalmánál, hanem kiszélesítette az összes, háborúban elesett gyermekeiket sirató édesanyák fájdalmává, s így éppen most , amikor a háborúra gyújtogató imperializmussal szemben a világ békeszerető százmillióival együtt, ott dobog a gyermekeiket féltő édesanyák szíve is _ ez a vers figyelmeztető békepropaganda. KÉT SÍR MELLETT Két messzi sírt fölbontatott S rothadt, két egyforma halott Bámult, Hogy mit akarnak még tőlük Az elfelejtett világból. S két sír körül az Anya járt S mint Élet fölött a Hazárd Nézte. Nézte őket és mindegy volt, Melyiket öntötte vére. A Föld már elkészült velük. S fiatal kárpáti telük Alom, KrizsAny* r**1 nyomában ■ ébredés buta halálon. S Az édesanyái Visky Józsefné, Kiszely Ilonka. A háborúban elesett Visky Ferenc.