Magyar Ifjúság, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-03 / 1. szám
Habsburg Ottó magyar lakásai EGY SALZBURGI KISKOCSMÁBAN... A film tovább pereg... Bécs, 1956 ősze... Az utcákon, a mindennapi megszokott élet, csak az újságárusok kiabálják nagyhangon legfrissebb szenzációjukat: — Revolution in Ungarn! Forradalom Magyarországon! A bécsi Frölich-kávéház különtermében A szolidnak tetsző Frölichkávéház különtermében furcsa emberek gyülekeztek öszsze. A jelenlevők valamenynyien jól, vagy elegánsan öltözöttek. Vannak közöttük idősebb és középkorú urak — ezek viszik a szót és a szinte gyerekemberszámba menő fiatalok, a fiaik. — Barátaim! — harsogja át a zűrzavart az elnöklő Festettek herceg. — Itt az ideje, hogy közösen tanakodjunk az eseményeik és tennivalóink fölött! — A magyarországi helyzet alakulása reménységgel tölti el szívünket. Most már bízhatunk abban, hogy álmaink teljesedésbe mennek és rövidesen visszatérhetünk országunkba. Ennek érdekében nekünk is meg kell tennünk mindent. Azt javasolom, holnap rendezzünk tüntetést a bankgassei magyar követség előtt és ebbe vonjuk bele a disszidens tömeget is. — Csak nem fogunk prolikkal menni? — méltatlankodik közbe egy rekedtes hang. — Higgadtan barátaim! — akadályozza meg az elnök a kitörni készülő felháborodást. — Őfelsége utasítása ez, hogy a majd jelenlevő újságírók és filmesek lássák, hogy a magyar nép mellettünk áll, a Habsburg-ház oldalán... , Eszterházy herei, „induljt" parancsol Másnap. Vagy háromszáz főnyi tömeg gyülekezik a Burgtheater tövéiben. Ott láthatjuk a Frölich-kávéház elegáns, jóltáplált uraságai mellett a lágerek vékonykán öltözött, sovánnyá éhezett fiataljait is, kiket a „nemzeti gondolat’ nevében ide csábítottak. Halk csikordulással fékeznek a nagy nyugati lapok és televíziók tudósítóinak autói, akiket idejekorán meghívtak, hogy a nagy esemény hírét szétkürtöljék a világban. — Induljunk barátaim! — adja ki a parancsot ezúttal Eszterházy László. —• Elő a zászlót! A menet szépen egymás mögé sorakozva megindul a szomszédos Bankgasse irányában. Az élen — mindjárt a „herceg” oldalán — egy fiatal ficsúr reszkölődik a viaszosvászonba bújtatott zászló kibontásával. Végre sikerül. A háromszínű selyem kibomlik s középről angyalos-koronás címer incselkedik az elbámuló szegény emberekkel ... — Ez a mi lobogónk! — csitítják őket az uraságok — a nemzeti Magyarország zászlaja! A kiáltozás majdnem verekedéssé fajul... Azonban az urak már nyugodtan hátrálhatnak: a riporterek vigyorgó okéval csomagolják össze a mannáikat. Ők már elvégezték a magukét, a híradók, meg a televíziós készülékek ernyői a felvonulók feje felett a Habsburgok lobogóját fogják mutatni ... hl asztalfőnél Vidovics Ferie Salzburg, 1957 július... A fasiszta, jobboldali szervezetek együttes nagygyűlésének vezérkara egy kiskocsmában tanyázik. Az a jónövésű, még mindig erőteljes, őszülő férfi a hírhedt Zakó tábornok. Mellette bizalmasa, Adonyi Narody „vezérkari” százados úr. Átellenben a köpcös ezredes Kisbarnaki Farkas Ferencet képviseli és a többiek is, sorban valamiféle „bajtársi közösség” nagyvezérkarából. Az elnöki széken — ha ugyan az asztalfőt ildomos ehelyütt annak tekinteni — egy alacsony, sovány, lázas szemű férfi foglalja el. Ha járna, akkor láthatnánk, amint egyik lábát némileg húzza maga után. Ez a sérülés — állítólag — a nácik emléke; ők törték össze a Gestapo börtönében. Vidovics Ferencnek hívják a lázas szeműt, aki most mindezt feledve, mégis egykori hóhéraival paroláik. Ugyan miért? — Uraim! — halljuk Vidovics hangját. — Itt az ideje annak, hogy a gőzösfejű kripto-kommunisták kezéből a keresztény és nemzeti magyarság kezébe kerüljön az emigráció irányítása. Boldogan veszem tudomásul, hogy sikerült nemcsak a Treuga-Dei-t létrehozni, hanem a legteljesebb egyetértésben egységet teremteni a nemzeti és keresztény szervezetek között. Amerika mellettünk áll és ha kiűzzük Magyarországról a vörösöket, akkor olyanra formálhatjuk az országot, amilyenre mi szeretnénk.„ A magánkezdeményezés szabadságát messzemenően tiszteletben tartjuk és elismerjük, hogy a nagybirtok újbóli viszszaállítása a szentkorona országainak alapvető gazdasági érdeke. Ezek tehát azon alapelvek, amelyekben egyetértünk és szövetségünket megerősítjük. — Helyes! Jól van! — bólogatnak mindenfelől. A Kisbarnakit képviselő ezredes azonban megszólal: — A magyar nemzeti hadsereg organizációinak egysége tehát már megvan. Két kérdésre azonban még szeretnék választ kapni. Nem magam miatt — mentegetőzik előre —, hanem, hogy híven beszámolhassak mindenről az altábornagy úrnak! Szóval azt szeretném tudni, hogy az amerikaiak támogatják-e szándékainkat és Ottó „főherceg” rokonszenve megmarad-e majd a hadsereg iránt a hazatérés után is? Vidovics azonnal elérti a kérdéseket. Komolyan bólint, mint aki tudja, milyen fontos dologról van most szó és így felel: A pénzt az amerikaiak adják . Az egység megteremtését az amerikaiak nemcsak akarják, de követelik. Ez volt a feltétele annak, hogy a továbbiakban egyetlen dollárt is folyósítsanak. Nyugodjanak meg az urak, mostantól kezdve a személyi és dologi kiadások bőkezűen fedezve lesznek. Ami pedig „őfelségét“ illeti — javítja helyre egyúttal az ezredes „főherceg”-ét — ő bízik az urakban és megerősíti mindnyájukat az itt szerzett rangjaikban is. A megbeszélés egészen jó hangulatban folyik tovább. A létbizonytalanság réme eltűnt az utóbbi időben nyomorúságos helyzetbe jutott katonai emigráció feje felől. A pénz és a közös szándék egy akolba terelte tehát őket, hogy ezután együttesen ábrándozzanak arról az időről, amikor ismét a magyar nép nyakára telepedhetnek, meghúzódva a „jóságos és demokratikus király” jogara alatt... Ezek a titkos kulisszák mögött zajló események húzódnak tehát a hátterében Ottó úr azon szándékának, hogy visszatér Ausztriába. Mi, magyarok és a szomszédos országok népei azonban emlékezünk. Jól emlékezünk! Ezt ajánlatos lesz eszébe vésni a Habsburg-restauráció idióta álmodozóinak! SZABÓ MIKLÓS „NOÉ BÁRKAI“ ÚJRA ELINDULNAK Az elefántokat terelni, a páviánokat menteni kell a mesterséges özönvíz elől Minden évben felkerekedik egykét expedíció, hogy az Ararát hegységben felkutassa a bibliabeli Noé bárkájának maradványait. S bár két esztendővel ezelőtt egy francia hegymászó talált néhány megmunkált famaradványt, amit csapongó fantáziával bárkaroncsnak nevezett ki, nem bukkantak Noé nyomára, s nem is valószínű, hogy ráakadnának. Most hír érkezett róla, hogy nemsokára, akármennyire is hihetetlen, de útnak indul Noé bárkája, méghozzá nem is egy példányban. A közép-afrikai Rhodéziában ugyanis a híres Zambezi folyón erőművet építenek, s egy új tavat létesítenek: a mesterséges Kariba tavat. Itt kezdődnek a gondok. A mesterséges tó nagy területet foglal el, amelyen egyrészt ötvenezer néger lakik, másrészt ősvadon terül el, ahol több százezer vadállat él. A bennszülöttek költöztetését a gyarmatosító hagyományoknak megfelelően igen „egyszerűen** oldják meg _ erőszakkal. A tonga négerek között elterjedt egy régi legenda: aki hozzányúl a Zambezihez, szerencsétlenül jár. Ezért a hatóságok valóságos ketreckocsikban telepítik át az ellenálló lakosokat. Az emberek mellett azonban át akarják menteni a gazdag állatállományt, hiszen az utóbbi évtizedekben az amúgy is alaposan megcsappant. (Most mutatták be a legújabb Afrika-filmet „Nincs hely a nagyvadaknak** címmel!» Ezért nem akarják ráereszteni a vizet a dzsungelre, mielőtt az árterületről kiűzték volna az oroszlánokat, zebrákat, antilopokat s a többi vadakat. A legkönnyebb volt a kiürítők dolga az elefántokkal. A víz közeledtével az elefántok csalhatatlan ösztönnel időben indultak el kifelé, új szárazföldet keresni. De délre indultak, márpedig ott a cece-legyek milliárdjai tanyáznak, s álomkórral oltják be az élőlényeket. Ezért kisterületű mesterséges erdőtüzekkel és más módon történt ijesztéssel terelték az ormányos vastagbőrűeket a jövendő tó északi partjaira. A tapasztalt vadászok, erdőőrök is csodálattal szemlélték a látványt, amikor háromezer elefánt egy nagy csordában áttörtetett minden akadályon. (A vadászok ezúttal fegyverüket nem használhatták, csupán szemlélői lehettek a ritkán látott állat-népvándorlásnak.) A majmokkal már nem ment ilyen könnyen a zöldágravergődés. Ez szó szerint értendő, mert a majmok ahelyett, hogy igyekeztek volna elhagyni a veszélyeztetett területet, a zöld ágakon inkább befelé menekültek, a jövőbeni tófenék felé. A páviánok például valóságos vitaestét tartottak a mangófák alatt, néhányan jó irányba akartak indulni, azután mégis meggondolták magukat. Az oroszlánok, de még a félénkebb antilopok is csak részben tettek eleget a riasztásnak. A vadállatoknak ezért mind ez idáig alig több mint felét sikerült csak megfelelő, biztonságos helyre hajtani. A tervek szerint az elárasztás folyamata alatt különleges mentőexpedíciókat szerveznek. Először is deszkaalkotmányokat bocsátanak vízre, amelyek támaszul szolgálhatnak az úszóknak. Elindítanak kis teljesen fedett motorcsónakot is, hogy az úszó állatokat a helyes irányba tereljék. Végül az új tó első hullámaira szállnak a Noé bárkák is, széles, alacsony, csak félig bekerített fedélzettel rendelkező hajószerűségek, amelyeknek kezelői, személyzete természetesen nem láthatók majd. Hogy sikerül-e a kísérlet, s az antilop, a zebra és az oroszlán kellemes társbérlő lesz-e a fedélzeten, az még a jövő titka ... A zamoezi menői juietepnew négerek. Ahol szeretni fent szabad Német—csehszlovák film. Bemutató: január 8. Dzerzsinszkij szobra Moszkvában MOSZKVA: A szovjet fővárosban felállították Félix Dzerzsinszkijnek, a Bolsevik Párt és a szovjet állam kimagasló személyiségének szobrát, a róla elnevezett téren. Két kereszténydemokrata ifjúsági vezető belépett az Olasz KP-ba Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága elfogadta az olasz kereszténydemokrata ifjúsági szervezet két vezetőjének, Giuseppe Chiarantenak és Lucio Magrinak felvételi kérelmét. Mindketten kiléptek a kereszténydemokrata pártból. DIKTÁTOROK ALKONYA CHKORNADORSIWORIV Kuba szigete egyetlen óriási cukorgyár! Lionel Soto, a Pinos szigetére száműzött kubai szocialista ifjúsági vezető jellemezte néhány esztendővel ezelőtt így hazáját, amikor Budapesten beszélgettünk vele. Soto szenvedélyesen mesélt hazájáról, a 114 ezer négyzetkilométer nagyságú középamerikai szigetről, amelynek dolgos népe több mint 52 millió tonna cukrot termel évente, mégsem jut számukra, gyermekeik szájába cukorka... A világ legnagyobb cukortermelő országa ugyanis külföldről, az Egyesült Államokból importálja a cukorkát, mert Kuba jelenlegi urai, az United Fruit Company és a West Indies Fruit nem engedi meg, hogy a cukornádat helyben feldolgozzák. Lionel Soto keserűen beszélt a világ „legédesebb” országáról, amelyen sok milliárdnyi nádszál nő, mint megannyi élő cukor. Kubában a madarak a cukornád között énekelnek, a rovarok a cukorban zümmögnek, cukorra esik az eső... Az emberek cukorban dolgoznak, az állatokat, teheneket és lovakat cukornáddal etetik — s mégis, a kubai parasztok eszik a legkevesebb cukrot... Ebben az „édes” országban élnek az emberek talán a legnagyobb keserűség-ben ... 350 ezer a munkanélküliek száma, s a parasztok legnagyobb részének talpalatnyi földje sincs. A keserűség, az elnyomás és a terror különösen 1952. március óta elviselhetetlen, amikor Batista tábornok, az amerikai cukornádmonopóliumok embere egy hetvenhét perces rajtaütésszerű reakciós államcsíny útján magához ragadta a hatalmat, s Kubát teljesen kiszolgáltatta a jenkiknek, akik Guantanamóban nagy haditengerészeti támaszpontot is építettek. A szenvedés és a keserűség egyesítette a kubaiak százezreit, akik sohasem hódoltak be Batista uralmának. A Kubai Népi Szocialista Párt az illegalitásból folytatta a küzdelmet, s különösen tevékenyen vettek részt a Batista elleni harcban a fiatalok és az egyetemisták. Tavaly esett el a Batista elleni közvetlen támadás során Echevaria haladó diákvezér, s több száz fiatal szenvedett Batista börtönszigetein, a legszörnyüb kínzások között. Ebbe a harcba kapcsolódtak be két esztendővel ezelőtt Fidel Castro, a havannai egyetem volt diákvezetőjének felkelői, amikor egy yachton nyolcvanketten partraszálltak Kuba szigetén ... Batista katonái nyomban üldözőbe vették őket, s alig két tucatnyian érték el közülük a Sierra Mestra hegyvidék rengetegét Fidel Castro, a harmincegyéves ügyvéd, s tegnapelőttig tizenegyezer főre, mára még hatalmasabbá gyarapodott hadseregének célja: Batista uralmának megdöntése, az alkotmányos jogok és a demokrácia helyreállítása, s a földreform. A felkelők az elmúlt néhány hét alatt döntő offenzívába kezdtek, a harcok átterjedtek az egész országra, elfoglalták Santa Clara, majd Santiago de Cuba városát, s amire e sorok megjelentek, bizonyára Havanna is felszabadul, ahová a nép lelkesedéssel várja a polgárháború immár legendás vezetőjét, Fidel Castro-t, aki 1955-ig maga is Batista börtönében raboskodott. Batista negyvenezer katonáját vetette harcba az elmúlt napokban, csapatainak nagy része azonban átállt a felkelők oldalára, vagy megadta magát. A diktátor — félelmében— a szomszédos szigeten lévő Dominikai Köztársaság diktátorától Trujillotól kért segítséget, s az amerikai repülőgépek, amerikai pilótákkal meg is kezdték a dominikai ágyútöltelék Kubába szállítását. A diktátor azonban elkésett. Az immár zsákmányolt tankokkal és tengerészeti egységekkel is rendelkező felkelők — a kubai nép széleskörű rétegeinek támogatásával — egyre gyorsabban erősítették pozícióikat, megalakították kormányukat is . Batista csütörtökön titokban Dominikába menekült. Vele tartott a repülőgépen több, mint hatvan magasrangú híve, köztük Rivero Augero, az új elnök, akinek februárban kellett volna átvennie a hatalmat, minthogy a novemberi választásokon Batista már nem merte magát jelöltetni... A felkelők — mondhatjuk így — a kubai nép — elűzte a diktátorokat. Urrutia Lleo, a felkelők által megalakított ideiglenes kormány elnöke és Fidel Castro megadásra szólította fel a még ellenálló katonákat és rendőröket. Batista külföldi követei sorra mondanak le, illetve hűségnyilatkozatot tesznek az új kormánynak. Új hajnal virrad „cukornádországra”... A börtönök megnyílnak a politikai foglyok előtt és bizonyára kiszabadult már régi ismerősünk, Lionel Soto is ... S a küzdelem most majd azért folyik, hogy a temérdek édességből, a cukorból minél több jusson a kubaiaknak ... Sebes Tibor Kubában január elsején még ez volt a helyzet, azóta a felkelők az egész országban átvették a hatalmat Fiedel Castro A kubai felkelők a tisztben küzdenek Latun hadserege ellen. Dokumentációs gép A Szovjet Tudományos Aka- adémián érdekes tájékoztató fő gépet szerkesztenek, amely „átolvassa” és „elemzi” a mű-szaki tudományos irodalmat.= Napjainkban a legképzet- tebb szakember sem képes ar- || ra, hogy emlékezzék a tudo- omány és a technika legújabb vívmányainak részleteire, íg Évente sokezer tudományos s könyv és cikk jelenik meg. 1 A különféle tudományágak- kal foglalkozó könyveket el- 1 helyezik a gép „információt befogadó” részlegében. Ha a g könyv idegen nyelvű, akkor a gép elektronikus fordító be- 1 rendezése automatikusan js „anyanyelvére” fordítja a sző- zveget. Az információk ezután g fémlemezre kerülnek, amelyek a óriási tömböket alkotnak, s g ezeket nevezzük a gép „em- lékező tehetségének”. A fém- lemezekre nyomott információ- g Minden egyes cikknek vagy információnak saját száma ~ van. Ha a gépen levő távbeszélő-tárcsán a megfelelő számot „hívjuk”, akkor a különleges „olvasó” berendezés kiválasztja a kívánt anyagot. A Mongol forradalmi Ifjúsági Szövetség kongresszusa Ulan-Batorban megtartotta XIII. kongresszusát a Mongol Forradalmi Ifjúsági Szövetség. A kongresszuson felszólalt Cedenbal elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkára és kulturális forradalomra buzdította az ifjúságot, hogy tökéletesen elsajátítsa a korszerű tudományaikat és lépést tudjon tartani az ország szocialista építésével. rry^vr' ~r riap**P ^bb ért* 1 ALGÉRIA: A„ *lgériai felszabadító hadsereg tovább küzd a francia gyarmatosítók ellen. A képen látv** ^ alatt több mint ható automata ágyút az algériai harcosok zsákmányolták a megfutamított franciáktól. Még ugyanazon a négymillió oldalt dolgoz fel. A napon az egység ezzel az ágyúval semmisített meg egy francia erődítményt. Ötmillió atmoszféra nyomás Nemrég egy szovjet fizikuscsoport ötmillió atmoszféra nyomást állított elő. Ez a nyomás tízszerese az amerikai fizikusok által az anyag öszszenyomása terén eddig tartott világrekordnak. A magas nyomások terén elért legújabb teljesítmény tudományos körök véleménye szerint nagy jelentőségű a föld mélyében végbemenő folyamatok törvényeinek kutatásánál. Ezenkívül lehetőséget nyújtanak különleges vegyi átalakulások végrehajtására, új műanyagok előállítására. BANSKA BISTRICA FilS pillantásra kevesen látják, hogy a képen a csehszlovákiai Banska Bistricán létesített cementművek 120 méter magas, előregyártott elemekből épült kéményét mutatjuk be. A gyárat ebben az évben helyezték üzembe. Az üzem Európa egyik legkorszerűbb cementgyára. Revolver kések, kétélű tőrök az „Angyalok“ kezében... London különleges, narancssárga lámpái keményen birkóztak az éjszakai köddel. A Bír Ben tizenöt perce ütötte el a tíz órát. A Hét Nővér utca egyik Dancing Hall-jából, Mr. Grey tánciskolájából egy fiú lépett ki, hogy kissé kiszellőztesse fejéből az alkoholt, a dohányfüstöt és a lármát. A homályból néhány sziluett tűnt fel. Valamit mondtak neki, ő válaszolni akart, de erejéből már nem futotta arra, hogy befejezze a megkezdett mondatot: szúrást érzett a hátán, a kabátját meleg nedvesség öntötte el. Tántorogva megindult befelé, a táncterembe. A lányok rémült sikolya fogadta őt. Hosszúnyelű, kétélű tőr állt ki a hátából. tlt 23 évet él . Vagy harminc perc múlva vitatkozó, hevesen gesztikuláló fiatalemberek népes csoportja jött ki a teremből. Nem, nem levegőzni , verekedni. Ketten ökölre mentek. Már éppen be akart,szállni, a rettegnek a tanúk Egyetlen éjszaka egyetlen órájában egyetlen Dancing Hall kapujában tehát két ember hátába fúródott törsét, amelyikkel a szerencsétlen rendőrt leszúrták, megtalálták egy közeli kertben. Gyilkosát, illetve gyilkosait még nem. És azt, illetve azokat sem, akik a levegőző fiút döfték le. ő életben maradt. A Scotland Yard, a londoni rendőrség négy órán keresztül faggatta, de nem tud semmit. Pontosabban: nem mer tudni semmit. Annyit sikerült kinyomozni, hogy a tettesek mindkét esetben valószínűleg a Hét Nővér utca környékén „uralkodó” banda, az „Angyalok” tagjai voltak, de többet aztán nem lehet kivenni senkiből. A tanúk szemnel láthatólag félnek az Angyalok bosszújától... A fiatalkorúak bíróságán az egyik vádlott hosszúnyelű, kétélű tőrt rántott elő — rejtély, hogyan csempészte cellájába — és üve tárgyalásán Frederick Lawford derevolverként nyitva .. A harmadik, amikor magas, sisakos alak lépett oda: egy londoni ,,bobby”, Raymond Summers 11 éves közrendőr. Természetesen szét akarta választani a dulakodókat. Nem tudta megtenni. Ahogy előrelépett, iszonyú szúrást érzett a hátán. Néhány lépést tett előre, aztán a nedves járdára zuhant. Hosszúnyelű, kétélű tőr állt ki a hátából... Egy arra hajtó kocsi vezetője vette észre a földön fekvő embert. A legközelebbi kórházba száguldott vele és néhány percen belül a műtőasztalon volt. Nem lehetett megmenteni: Summers közrendőr, akinek néhány hét múlva lett volna az esküvője, még azon az éjszakán meghalt, rektívfelügyelő felé szúrt vele. Ezt a megbánás biztos jelének éppen nem nevezhető gyilkossági kísérletet tárgyalóteremben, fegyveres fegyőrök sorfala között követte el az elvetemült merénylő. Életkora: tizenöt esztendő! „Kán it no*cl"•* A fiatalkorúak félelmes garázdasága sajnos nem új dolog a ködös Albionban. De szúrkálás soha enynyi még nem volt. Miért? — tették fel a kérdést egyre többen. A válasz egy manchesteri buszkalauznak köszönhető. Szorgosan kezelte a jegyeket, amikor kocsija végéből női sikoly hallatszott. Odarohant és egy feldúlt asszony fura fegyvert adott át neki remegő kezekkel. Külsőre afféle játékrevolver volt, de ha megnyomják a ravaszt, kis kattanással éles, hegyestől ugrik elő. Az anya ott találta meg a buszon tizenegy éves kisfia zsebében. A közvélemény felhördült. Tudni akarta, hol árusítják ezeket a „kedves** kis játékszereket. Kiderült, horv rengeteg üzletben. És az is kiderült, hogy a szúrkálások száma azóta ilyen hihetetlenül nagy, amióta leleményes üzletemberek hatalmas tételekben importálják — elsősorban Olaszországból — a legkülönbözőbb ..érdekes’* szúrófegyvereket. Az árulistákon a megjelölés rovatban ez a nyájas el«» nevezés olvasható: papírvágókéi. A kereskedők rágás akodnak a késekhez ... Az 1933-as „Bűnt Megelőző Törvény” minden ilyen térfajtát támadó, offenzív fegyvernek minősít és árusítását megtiltja. A sajtó felháborodott cikkekben foglalkozik az üggyel, a hatmillió példányban megjelenő Daily Mirror ,,Ban it now!” (Tiltsák be azonnal!) címmel ír vezércikket ezekről a tőrökről, a Scotland Yard egyik vezető tisztje „borzalmas gyilkoknak” nevezi ezeket - de árusításuk egyelőre zavartalanul folyik: a Kereskedelmi Kamara eluntán védi „papírvágók és-újdonságai”... p. A Hét Nővér utcai Angyalok kezébe a nyerészkedés ördöge adta a gyilkos fegyvert. HARMAT ENDRE A Szovjetunióban 40 kopek értékben emlékbélyeget adtak ki Abu Abdullah Rudaki, a tadzsik irodalom nagy klasszikusa születésének 100. évfordulója alkalmából.