Magyar Ifjúság, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-02 / 1. szám

A tervező irodákban már készülnek a második ötéves terv létesítményeinek tervei. Képün­kön: az Apáczai Cser­ János utcában felépülő hatemeletes lakóház makettje látható Amiről egy ÉRDEKES DOLGOKAT Si­e- ben a pénztárkönyvben Nagy Mari, odafenn, a kompresszor­­szerkesztésben. 1955 januárjá­ban három egyszerű kis adat került az első oldal „bevétel“ rovatába: Betétkönyvben 9000, tagsági díjból 138, a takaré­kossági mozgalom eredménye 1200 forint, összesen 11338 forint. Honnan ilyen gazdag a Canz-MÁVAG M-telepi Gép­gyárának KISZ- alapszerveze­te? A pénztárkönyv utolsó ol­dalán még egy meglepetés. November hónapban újabb 1000 forint bevételt könyvelt el nagy elégedetten a göndör­­hajú, karcsú kis Mari. — Valóságos kis vagyon — hogyan jutottak hozzá? —Kér­dezgettük a titkárt, a vezetősé­gi tagokat, a KISZ-csoportve­­zetőt, a műszaki brigád vezető­jét, az „egyszerű” KISZ-tago­­kat ,­s lassan-lassan az érde­kes adatok mögül érdekes kép bontakozott ki... Azt mondják, a KISZ-bizott­­ságon lehet egy bizonyosfajta kis nyomtatványt, takarékos­sági lapot kapni. A fiatalok mutattak néhányat itt a gép­gyárban is... Van olyan lapocska, amire csak annyit írtak: „leoltottam a villanyt három helyiségben’’. A „főnök”, aki megvizsgálja,­­ nyilvántartja e lapokat, és János a műszaki bri­gád vezetője a Gépgyárban. Lapozgat az „adminsztráció­­ban”, s előkerül egy elismer­vény: Ács Dezső KISZ-cso­­portja 1100 Ft. értékű színes­fémet adott le novemberben. Persze nem a hulladékgyűj­tés a takarékosság egyedüli módja. A gépgyár ifjúsága a műszaki brigád „ötösfogatá­nak“ szakszerű irányításával sok mindent kieszelt már az elmúlt hónapokban. Előfor­dult, hogy megjavítottak olyan kiselejtezett gépeket, amelyek­re e gépgyárnak már nem volt szüksége. Miután a gépek mű­ködtek, a műszaki fiatalok kerestek olyan gyárat, ahol még hasznosítani tudják. S a gépek, amelyeknek már csak annyi értékük volt, amennyit mint kilóra mért ócskavasért adtak volna, a ma használható gépek, s az ócskavas és a valóságos érték közötti különbözetet a KISZ javára írták Száz szónak is egy a vége negyedévenként százezreket takarítanak meg. Az igazgató­ság az ilyen megtakarításokat jutalmazza meg a gyári KISZ- bizottság rendelkezésére bo­csátott nagyobb összeggel. Ebből jutott nemrégiben, jól megérdemelt részesedésként 6000 Ft a gépgyáriaknak. S MOST TÉRJÜNK iikához, s a pénztárkönyvhöz. Mire köl­tik, pénzüket a fiatalok? Né­hány csatolt nyugta a min­dentudó regiszteresből: 108 Ft virágra — májusban, anyák napjára, a gépgyári édesanyák számára. Áprilisban 250 forint mozijegyekre. Jutalom a leg­jobb fémgyűjtőknek. A VIT-re küldött hímzett terítő alap­anyagára 100 forint. 234 forint egy zsúr költségei­re. Vásároltak 1 kg téliszalá­mit, hozzá vajat, tojást, fél kiló gépsonkát, zsúrkenye­­ret... Megdolgoztak minden fillé­rért, s most örömük van belő­le. Számtalan kirándulás, tánc, palacsintasütő-verseny és ta­lálkozó külföldi fiatalokkal, színház- és mozilátogatás, kö­zös szórakozás élményeit so­rolják ... A jókedv mellé a pénzük is megvolt, hogy meg­vendégeljék magukat. Nyolc fiatalnak fizettek 200, illetve 300 forint hozzájárulást kül­földi útjához. S micsoda ter­veik vannak! A télen sí tábor­ba indulnak. A „felnőttek“, a vezetők, az idősebb munkások segítségé­vel jutottak ennyire. Sokan vanak olyanok, mint az az­­ idős művezető, aki a két kong- J resszusi műszakot együtt töl-­í tötte az ifjúmunkásokkal. $ Megharagudott a múltkor, $ hogy megirta ezt az üzemi lap. $ Megharagudott, s a má-­­ sodik ünnepi műszakban az $ elvégzett munkáját ráíratta a £ fiatalabb gyakorlatlanabb ^ munkásokra. KISZ­cso- t MADARÁSZ IMRE pártvezető J hétfőn fél nyolc helyett hétkor­­ jött be, hogy elvihessen 40 kiló­s válogatott alumíniumtörmelé­­­­ket a gyűjtőhelyre. El is vitték J Budai Gyuszival kettesben,­­ különös tekintettel a jövő­­ nyári tervekre. 4 NÉGYLÁBÚ ŰRHAJÓSOK Szovjet népszerű tudományos rövidfilm. Bemutató: Budapesten jan. 7. Szines szovjet utópisztikus film Egy műsorban: , j i. ,'i ivóit ország is messzi városában, s visszafojtott leregzeva csavargatjuk a rádió keresőjét. A haza, az otthon hangját keressük, Budapestet... Pedig csak néhány hete jöttünk el hazulról, zse­bünkben itt az útlevél — mégis jólesik „hazamenni”. Százszor, ezerszer erősebben él a hazavágyódásnak ez a különös érzése azokban, akik talán örökre elszakadtak szü­lőföldjüktől. Szertartásos pontossággal ülnek le naponta a rádiókészülék mellé, biztos kézzel keresik a 30,5 méteres és a 41,5 méteres rövidhullámon a Magyar Rádió „Szülőföl­dünk” adásait. Mr. Nick Birkás ne­m válaszol Komárom megye egyik kis községe Bársonyos. Innen in­dult el néhány évvel ezelőtt Birkás Miklós, s a világcsa­vargó életet választotta. Amikor elbúcsúzott, édesany­ját megnyugtatta: írni fog. Eleinte jött is hír a fiútól. S az idős Birkás Ferencné szor­galmasan válaszolt, s ezt ír­ta a borítékra: Mr. Nick Bir­kás. N. Vancouver 114. Fh. B. C. Canada ... De a levelekre egyre rit­kábban érkezett válasz. Az­, tán csönd lett. Tengerentúl­ról, a „tékozló fiútól” semmi hír nem érkezett. Birkás néni kétségbeesésé­ben a „Szülőföldünk” szer­kesztőségéhez fordult. Keres­sék meg a fiát! S a legköze­lebbi rádióadás világgá kiál­totta: Mr. Nick Birkás ad­jon életjelt magáról. Aggódó, öreg édesanyját itthon meg­öli a fájdalom ... Néhány nappal ezelőtt új levél érkezett, Bársonyos község bélyegzőjével. Az öre­ges írásból áradt a hála és a­­köszönet. Itt a fiú! Jelentke­zett! A „tékozló fiú” — ha a valóságban nem is — de le­vélben hazatért. A kis Évának pólya kell! Napokig jött, határokon és országokon át a levél New- Zealandból. Baller Tibor és felesége írta: „örömhírt közlök: augusz­tus 12-én kislányunk szüle­tett, s a babát Évikének hív­juk .. A második levélben meg­köszönték a rádiósok jókí­vánságait, s egy kéréssel áll­tak elő. Szeretnének pólyát, babakelengyét vásárolni a kis Évának. New­ Zealand­­ban is kapható ilyesmi, de ők ragaszkodnak ahhoz, hogy magyar holmiba öltöztethes­sék első gyermeküket. Segít­senek! A válasz postafordultával útnak indult: „Levelüket, amelyben csecsemőkelengye iránt érdeklődnek, továbbí­tottuk a MODEX külkereske­delmi vállalatnak. Megnyug­tatásukra közöljük, hogy a bébiholmik vásárlásának és elküldésének nincs semmi akadálya.” Üzenet Szívküldi bácsinak és Szívküldi néninek Egész gyűjteménye van a szerkesztőségnek gyerekraj­zokból, gyerekektől kapott üdvözletekből. Talán a leg­kedvesebb ezek közül Kalina Erzsike Svédországból írt néhány sora, aki megköszön­te Szívküldi bácsinak és Szívküldi néninek a dalt, amit neki, csak neki küldtek arról a Magyarországról,­­ amelyre talán már csak szü­­j­lei szavaiból emlékezik ilyenkor, ünnep előtt aA ge minden levelezőnek kis A ajándékot küld. Az idei ka- A­rácsonyi meglepetés Glatz 'A Oszkár: Anya és gyermeke 'A című festményének reproduk­­a­ciója volt. Ausztriából Gigler Z Józsefné­ ezekkel a meleg szavakkal köszönte meg: „A képet berámáztattuk és mi lakásunk legszebb helyére­­ tettük. Köszönjük!!!” ,így áll ^ a lapon. Három felkiáltójel- A feM ^ A „Vándorfelhők“ hazaértek A szerkesztőség szótlan ^ tanúja volt már családi tra- ^ gédiáknak és szívbemarkoló üzeneteknek. Nem kell kü­ y­lönösebb kommentár a „Szív­ / küldi a távolból” adásának ^ ehhez a néhány sorához. „Svédországba, Borasba. ^ Szűcs Istvánnak, a hűtlen y édesapának születés és név- ^ napja alkalmából gratulá- £ lünk, kellemes karácso­n*yi $ ünnepeket és boldog újesz-­­ ten­dát kívánnak, akikre már ^ nem is gondol tfllán — árván ^ itthagyott gyermekei: 1st- 4 ván és Erzsiké ...” . De vannak itt örömteli pil- ^ lanatok is. Keszthelyi Gab-­­­riella riporter szemtanúja ^ volt annak, amikor Gergely ^ János és felesége — három­­ évi távollét után — újra ha-­­ zaérkeztek. A tízéves Lalika, ^ a kilencéves Évike régóta ^ várta már haza a papát és ^ a mamát, akik Nyugat-Né­­y­metországból „Vándorfelhők” J jeligére leveleztek a Magyar ^ Rádióval. ^ Most újra együtt a család, s Gergely János visszatért régi $ munkahelyére, a Gyermekeid ^­pőkészítő Ksz-hez, s a mama ^ elhatározta, hogy addig nem ^ megy dolgozni, amíg rendbe­­ nem hozza a két gyerek ^ megbolygatott lelkivilágát.­­ Lalika és Éva három évig £ nagyon rossz tanulók voltak. ^ A nagymama erőtlen és ta- Z nácstalan volt velük szem- Z ben. Egy hónapja — amióta £ a két szülő hazaérkezett — a gyerekek mintha megtálto- Z sodtak­ volna. A tanítónéni­­ nem érti a dolgot, s sorban­­ írja be nekik az ötösöket. Ez Pedig olyan egyszerű az­­ egész! Somos Ágnes ! !­ l menete ! A kiképzési év eredményes munkájáért A Szamuely-laktanya KISZ- fiataljai a minap ezred ifjúsá­gi napot tartottak. Nagy ese­mény színhelye volt a laktanya kultúrterme, ahol Nagy Ri­­chárd elvtárs, a KISZ Buda­pesti Bizottságának első tit­kára átadta az ezred fiataljai­nak a KISZ Központi Bizott­ságának vörös vándorzászla­ját. Az ifjúsági szervezet az 1958—59-es kiképzési évben végzett eredményes munká­jáért kapta a nagy kitüntetést. Az ünnepségre hivatalosak voltak a Zuglói Kötöttárugyár, a Remix, a Sertésvágóhíd, a Villamosgép- és Kábelgyár és a környék más gyárainak KISZ fiataljai is. Az átadási ünnepség alkalmából a BM Budapesti Karhatalmi Forra­dalmi Ezred fiataljai között kitüntetéseket osztottak szét, öten elnyerték a KISZ arany­koszorús jelvényét, tizennyol­can kaptak „Kiváló karhatal­mi szolgálatért” jelvényt, négy fiatalt soron kívül előlépt­ettetik, tizenkilenc pedig különböző tárgyjutalmat kapott. Az ezred KISZ-titkára, Kuczik Károly hadnagy elvtárs, Czakó János és Vleskó Antal boldog örömmel nézik a vörös vándor­zászlót A M­ANKÓK EISENBERGBEN MARADTAK A KISFIÚ a kórházi ágyon magához tért, s az első per­cek kábulatában nem értette", mi történt vele? Azután iszo­nyú fájdalmat érzett. A jobb­kezéhez kapott, oda, ahol fájt — az üres levegőt mar­­kolta meg. A lábát próbálta, a jobb lábát. A semmi fájt ott is. Ó, hogyan tud fájni az a semmi! Kicsi élet. Kilenc esztendős a kis Misányi Sanyi, s ha ki­lencven esztendős lenne, már akkor is eleget szenvedett volna. Apuka? Nem emlékszik rá. Anyuka? Csak az emléke dereng. Két esztendős volt a kis Sanyi, 1936-ban, amikor anyukát elrabolta a tüdőbaj. Akkor került a lelencbe. Hol volt rosszabb? Ott, vagy az Örkényi nagygazdáéknál? Ott éhezett, itt verték is. Rossz volt?! De hát szaba­don futkározhatott a mezőn. Amíg odakint volt az álla­tokkal, addig nem bántotta senki. A kis Sanyi sírva­ fakadt. ő már soha nem futkározhat a réten, nem rúghatja a rongy­labdát. Még a verés is jobb lenne a gazdánétól, csak... Most már emlékezett, ho­gyan történt. Kint legeltetett akkor is az Örkényi határban. Ment az állatok után, s egy­szeresak valami fényes tárgyra lépett. Hatalmas robbanás — a háborúból ittmaradt gránát a kisfiút a magasba dobta, az­tán minden, minden elsöté­tült ... 1945-öt írtunk akkor. A kis Sanyi a Nyomorék Gyermekek Intézetébe került. Orvosok, pe­dagógusok szeretete próbálta pótolni, amit a­ gyerektől az élet megtagadott: szülői sze­reteted egészséget, gyermek­kort ... Az általános iskola nyolc osztálya után a gimnáziumot is elvégezte. Nem volt ugyan jeles tanuló, de a szorgalmas, jó magaviseletű fiút mégis felvették a Közgazdaságtudo­mányi Egyetemre. Legyen olyan szakma a kezében, amelyik nem jelent fizikai megerőltetést a számára. És tulajdonképpen itt kezdődik a mi történetünk is ... 1958 ŐSZE. Új fiú lép be a Marx Károly Közgazdaság­­tudományi Egyetem Veres Pálné utcai diákszállójába. Féllábbal, mankóval kapasz­kodik fel a lépcsőn és a szo­bában az új barátok, a hat fiú kicsit megilletődve fogad­ják hetedik társukat. Misányi Sanyi mosolyogva barátkozik velük. Ő azt szereti, ha nem kímélik túlzó figyelmességgel. A többiek ugyan kicsit cso­dálkoznak rajta, amikor Sa­nyi arról beszél, hogy ő imád­ja a futballt. MTK drukker („hálából” lett az, mert a to­tón az MTK-meccseket mindig eltalálta), sőt féllábbal, man­kóval futballozik is. Később már megszokják, hogy asztali­­teniszben Sanyi „végigveri” a diákszállóbeli társakat. Vége az első félév vizsgái­nak. Kollégiumi bizottsági ülés a diákszállóban. Mihalik Ist­ván, az igazgató arról beszél, amit a fiúk már hetek óta terveznek: — Segítenünk kellene Sa­nyinak! — Az NDK-ban már olyan ortopédklinikák vannak... — Küldjük ki Sanyit! — De miből? De miből? Honnan teremt­sék elő az ösztöndíjukból élő diákok a több ezer forintot? Valaki hirtelen kimondja: — Lakunk itt vagy száz­negyvenen. Ha mindenki csak két napot dolgozna ... Másnap az OTP-ben taka­rékbetétkönyvet váltottak Mi­­sányi Sándor nevére. Néhány hét­ múlva vagy nyolcvan kollégista jelentke­zett az épülő mezőgazdasági kiállításon alkalmi munkára. Tíz fiú a Hunniába ment — statisztának. A „Gyalog a mennyországba” felvételeinél a falusi színjátszókör előadá­sán ők voltak a „közönség”. Egy üveges ktsz-ben „szak­mai” munkát végeztek — könyveltek, számláztak. A Vasértnél kályhákat, vasruda­­kat cipeltek. Misányi Sanyi betétkönyvé­ben pedig szaporodtak az ösz­­szegek: 400 forint,­­ nyolc­száz, háromezer, hatezer, nyolc és félezer... KEREKEN TÍZEZER forint gyűlt addig össze, amíg el­készült az útlevél, megérkezett a vizum és a thüringiai Eisen­­bergből az ortopédklinika vá­laszlevele: várják Misányi Sándor egyetemi hallgatót. A magyar Vöröskereszt még öt­ezer forinttal megtoldotta a fiúk keresetét és Sanyi, ha kissé izgatottan, szorongva is, de mégis ezer reménnyel szállt fel a vonatra. Szeptember 3-án indult, Re■ ménnyel és mankóval. Novemb­­ ben 18-án futott be vele újra­­ a vonat a Keletibe. A mankók ottmaradtak Eisenbergben. Mosolyogva adta oda őket a­­ kis schwesternek, akit alapo- *­san megvert asztaliteniszben. — Tegyék a múzeumba,­­ schwesterke! És most újra itt van Pesten. A fiúkat nem értesítette. 3 Meglepetésnek szánta önma­gát. Megy be egyenesen az egyetemre. ’Ott vár a nagy előadóterem előtt csengetésig. Ó, talán hosszabb volt ez a néhány perc, mint az eltelt­­ esztendők. 3 De­ már jönnek is a fiúk. 2 Baj­usz Balázs meg a szoba- 3 társaik, akiknek annyira fon­­­­tos­­ mit, hogy ő eldobhassa a 3 mank­ókat: Bukta Laci, Varga 3 Pali, Sülyi Jóska meg a töb- 3 biek. Csak nézik őt. Alig hisz- 3 nek a szemüknek, pedig így­­ vártá­­k a találkozást: Misi sé­ s­tál feléjük két lábon, mankó, 3 bot nélkül. Egyetemisták, fel-­­ nőt­t férfiak és most mégis, 3 nem­ncsak Misi torkát szorongat. ■* ja valami. Mint a messzi útról­­ haz­­aért boldog, újra egészséges 3 tes­tvért, úgy fogadják a töb- 3 bit­e fc. És Misi is mondaná: 3­­ — KÖSZÖNÖM, FIÚK, na- -PV jón köszönöm — de jobb-3 a­­ost nem szólni, csak ígj át- 3 c­ilelni egymás vállát. A követ- 3 l­­ező órán Misi már ott ül a 3 t­öbbiekkel, és amikor a ta- 3 n­ár belép, nem marad ülve, m­i nem kapkod mankó után, j­­ 1ogy felállhasson, de ugyan-­­ úgy, mint társai, ő is, egye- 3 nősen felállva köszönti az elő- 3 i adót. 3 Sárdi Mária 3 Elődeinkre emlékeztünk 1918 december vége. Forra­dalommal terhes napok Ma­gyarországon. Egy hónappal ezelőtt megalakult a kommu­nista párt, országos szövetsé­get alakítottak az ifjúmunká­sok. Ezen a tavasztváró télen a történelmet nem évszáza­dokban, még csak nem is, esz­tendőkben, de napokban írták. Követni 1917 példáját — kö­vetni az orosz példát —­ ez volt a jelszó. És ekkor, 1918 december 30-án, megalakult a kommunista ifjúsági szövetség. Ezen a napon gyűltek össze az IOSZ, az ifjúmunkásszövet­­ség vezetői a Társadalmi Mú­zeum Eötvös utca 3. szám alat­­­­ti helyiségében, s kimondták csatlakozásukat a kommunista párthoz. Negyvenegy eszten­dővel volt ezelőtt, történelmet írtak ezzel elődeink. Az ifjú­sági szövetség elsőnek csatla­kozott a kommunista párthoz s vállvetve harcolt a proletár­­diktatúráért. Negyvenegy esztendő! Harc a Tanácsmagyarországért, harc a fehérterror, a Horthy-fasiz­­mus ellen, a szabad Magyaror­szágért, a szocializmusért. „M már nem leszünk kizsákmá­nyolt proletárok” — írták zász­lójukra elődeink. „Együtt az ifjúság tömegeivel a szocialis­ta Magyarországért!” — írtuk a zászlónkra mi. És ha rájuk emlékezünk, még magasabbra emeljük ezt a zászlót. Szövetségünket és az elődö­ket­ köszöntjük az évfordulón Lékait és Schönherzet, Ku­­lichot és Killiánt, Ságvárit és a többieket — négy évtized hősi küzdelmeit.* December 29-én délután a KISZ Budapesti Bizottsága a Néphadsereg Központi Tiszti­­házában ünnepi megemléke­zést tartott a KIMSZ megala­kulásának 41. évfordulója tisz­teletére. Ünnepi beszédet mondott Terök György elvtárs a KISZ Budapesti Bizottságá­nak titkára. Az emlékműsor­ban neves művészek szerepel­tek és fellépett a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesének ének-, tánc- és zenekara. női sierael 1960 téli divatvonala ! A divatban, ruhában, kosztüm­­­­ben és kabátban: minden évnek­­ van divatos formája — „vonala".­­ A RUHÁNÁL kétféle a diva­­­­tos vonal: a nagygallérú, blúzos , felsőrészű, amit derékban szűk­­ övvel fognak össze. A szoknya­­ bő, kupola alakú.­­ A másik a szűk, princess sza- i bás, ami kihangsúlyozza a test , természetes vonalait.­­ A ruhaujjak vállnál bevarrottak,­­ könyökön alul érnek, „kesztyű­s hosszúságúak”.­­ A feltűzött konty vagy a rö- i vid haj érvényre juttatja a nya­­­­kát. Ugyancsak ez a célja a­­ nyaktól kissé elálló nagy gallé­­­­roknak, vagy a mélyebb kivál J­gásnak, a dekoltázsnak.­­ A KOSZTÜM vonala háromféle:­­ az örökké divatos klasszikus sza­­­­bású kabát nem túlságosan svei- i folt, férfifazonú és hossza a csi­­r­kőig ér. Sokszor paszpolozzák az­­ alapszínekhez megfelelően. * A hétnyolcados és a kilenctize­des hosszúságú kosztüm válto­zatlanul a legdivatosabb marad. Most a szoknya alig 5—6 centi­méterrel hosszabb a kabáttól. Divatos a tunikára emlékeztető kosztümkabát — derékban öv­vel összefogva. Ezzel azonban még meg kell barátkoznunk. A szoknyák általában egyene­sek. A 16—18 éveseknek ajánljuk a bő szoknyát a rövid, egyenes kis kosztümkabátkához. Ilyet mu­tatunk be rajzunkon is. A KABÁT hordó formájú, bő­hátú, elálló, sokszor szőrmés gal­lérral. A kabáton fontosak a gombok! Nagy formájúak, de an­golosak. A bőhátú kabátokat de­rékban övvel is össze lehet fog­ni. A megköss öv a divatosabb. A kabátujj japán, vagy bevar­rott, a vállnál elkeskenyítve. Ezek az­­ általános divatvonalak az új évben. Mindenki azt vegye át belőle, ami előnyös és alak­jához megfelel. R. — K.­ ­ Milyen férj vagy? Ha megkérdeznek egy férjet, vajon boldog-e mellette­­ a felesége, rendszerint ez a válasz: „Természetesen!” Senki sem­­ ismeri be szívesen, ha hibát vét. S legtöbben nem tudják,­­ honnan is származnak a félreértések, amelyek minden házas­as­ságban — még a legboldogabban is — néha keletkeznek. Van-e­­ benned elég pszichológiai megértés a feleséged iránt? Válaszolj­­ becsülettel a kérdéseinkre és jegyezd fel a pontszámokat:­­ Igen néha nem ' 1. Büszke vagy arra, ha mások megcsodálják­­ a feleségedet? 10 2 3 * 2. Mondod-e feleségednek legalább egyszer nap­j­jában, hogy szereted? 7 0 2 1 3. A naptárból kell kikeresned, mikor volt az f­eljegyzésetek? 3 0 * * 4. A feleséged vett magának egy ruhát, ami­­ neked nem tetszik. Megmondod neki? 4 17 * 5. Háztartási ügyekben a feleséged önállóan­­­ dönt? 823 6. Bosszankodsz, ha a feleséged a szavadba vág és „ellopja” a vicc csattanóját, amit mesélsz? 3 2 10 1 7. Gyöngéd vagy? 8 12 5 8. Elmeséled feleségednek hivatalos gondjaidat­­ és örömeidet? 10 3 1­­ 9. Ki tudod választani feleségednek a megfelelő J -ajándék»*« - - * 4 3 1 10. Féltékeny vagy azokra az emberekre, akiket J a feleséged szeret? * 1 10­­ 11. Azzal mutatod ki férfiú fennsőségedet, hogy *. mindig a tiéd az utolsó szó? 5 0 8 5 12. Az az álláspontod, hogy a feleségednek tel­j­­esen a „te alkotásodnak” kell lennie? 4 0 10 ^ 100 ponton felül: bele tudod $ élni magad egy asszony lelki­­ életébe. Gyengéd, kedves férj­e vagy. A feleségednek csak ^ gratulálni lehet. í 80 pont körül: Igyekszel jó y pajtás lenni. Vannak ugyan ^ néha félreértések — de te en­­g­gedsz és kész vagy a békü­­­­lésre. ó 50 pont körül: Határozottan y férfias vagy! Nem szereted,­­ ha a feleséged önállóságot ta­nul. Ahhoz a fajtához tarto­­zni, akik uralkodni szeretnek. Ha ak­arsz, tudsz azért ked­ves is lenni. 35 pont alatt: Nem élsz harmonikus házaséletet, mert önfejű vagy, s nem is igyek­szel a feleségedet megérteni. Változtass a magatartásodon. Több türelmet , gyöngédsé­get! De az utóbbi tanácsot az új évben minden férfi meg­szívlelheti. A divatos hajviseletről ! A párizsi fodrászvilágverseny­­ és a közelmúltban lezajlott mi­­l­­ánói Európa-bajnokság után a­­ frizurák vonalai , a hattyú és a­­ lóhere formát követik.­­ A haj rövid, a vonalak lá­­r­gyak, finom ívelésűek. A frizura­­ a homlok felett magasított, há­­t­túl hattyúra emlékeztető­ alakot t­ölt, vagy — s ez a másik fri- J­zuraforma — a fülre lágyan eső f hullám, fejtetőn magasított, J homlokra finoman befésülve.­­ Sokan nem tudják eldönteni,­­ hogy a rövid haj előnyösebb, J vagy a hosszú? Nemcsak prakti­­­­kusabb a rövid haj viselete, ke­­­­vesebb időt vesz igénybe a fri- J zura elkészítése, gyorsabban, * alaposabban mosható — de a di­­­­vatirány is a rövid hajviselet * mellett foglal állást. Ez olyan di­­­­vatszabály ma, amely alól még J az életkor sem tesz kivételt.­­ Ha valaki ragaszkodik a hosz-­­­szú hajviselethez, a haj fokozot­­­­tabban ápolt és rendezett le­­­gyen! Nem éppen illúziót keltő a hosszú, rendezetlen hajtömeg, különösen akkor, ha viselője el­múlott már húsz éves. A konty csak egyeseknél dekoratív. Állan­dó hordása esetén a fejbőr nem szellőzik eléggé, ez hajhullást és korpásodást okoz. Természetesen, szükséges, hogy a frizura az archoz alkalmazkod­jék, előnyeit hangsúlyozza, hoz­zájáruljon az egyéniség kifejezé­séhez. Általánosságban így jellemez­hetjük az 1960-as téli szezon haj­viseletét. Egyénileg már sokkal nehezebb volna megállapítani, hogy melyik az a frizura, ami egy-egy arc szépségét, a nő egyéniségét a leghatásosabban ki­­ emeli. Ez már a fodrász fel­adata, aki szakismerettel és lel­kiismeretességgel úgy készíti el a frizurát, hogy vendége szép, divatos és vonzó legyen. MAGYAR FODRÁSZ KLUB

Next