Magyar Ifjúság, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-09 / 2. szám

\V\VOTSV\V\\\\\\\\\\\\\\^^ Hogy jusson idő szórakozásra is / g­yakran megtörténik, hogy egy apró esemény­­m­ag­­ből, amivel találkozunk vagy egy látszólag jelentéktelen megjegyzésből, amit hallunk, rájövünk valamire, amit bár korábban is is­mertünk, mégsem vettünk észre eléggé. Én is így jártam a napokban egy falusi KISZ-szervezetben. A Felszabadulási Kulturális Szemléről beszélgettek éppen. Szép sorjában összeírták, a jelentkezések alapján: ki vesz majd részt a színjátszó-csoportban, ki a tánc­csoportban, kik szavalnak, kik kapcsolódnak be a „József Attila olvasómozgalom­’-ba? Szóba került a közös éneklés, daltanulás, s a szellemi öttusa megrendezése is. Ekkor hangzott el az a bizonyos megjegyzés, ami ráébresztett egy eléggé elterjedt, de kevésbé felismert téves szemlélet­re. A megjegyzés így szólt: ez a kultúrprogram nem jelent minden estére elfoglaltságot, úgy szervezzük meg, hogy jusson ideje a fiataloknak a szórakozásra is. Egymásután tettem fel magamnak a kérdéseket. Vajon a színjátszás, a tánc, az olvasás, a dalolás nem jelenti-e egyben a fiatalok szórakozását is? De igen! Mi más nyújt­hat szórakozást a faluban? Hetenként­­kétszer van mozi, ide is eljárhatnak a fiatalok. S ezenkívül? Hol tölthetné másutt a falusi ifjúság jól, vidáman, egészségesen a szabad istéit, mint a fiatalok közösségében, s ezen belül is éppen a kultúra nyújtotta változatos szórakozással? Mégis miért fordulhat elő, hogy különválasztják a kultúrát a szórako­zástól? A­zt hiszem, magunk is hibásak vagyunk ebben. /­ Általánossá vált az ifjúsági szövetségben a /­­ „kulturális munka’’ elnevezés, ami feltét­lenül helyes abban az értelemben, hogy a KISZ-szervezetek egyik nagyon fontos feladata: megszer­vezni a fiatalok kulturális tevékenységét. De e kifejezés mögött talán kissé elhalványul az a nem kevésbé fontos törekvésünk, hogy a kulturális életben a fiatalok örömü­ket leljék. Szívesen vegyenek részt benne, mert lehetősé­gük nyílik arra, amihez kedvük, hajlamuk van. Ahol pró­bára tehetik tehetségüket, jól érzik magukat, s minden bizonnyal szórakozna­k is. Mert szórakozás is (mégpedig nemes szórakozás!) egy jó könyv elolvasása, egy kiállítás megtekintése. Élmé­nyekben gazdag szórakozás egy színdarab, néhány vers betanulása és előadása. De nem kevésbé érvényes e meg­állapítás a népitánc-csoportokra, a zenére, a közös dalolás­ra, s a kultúra egyéb területeire is. Nem ellentétes ezzel, sőt éppen erősíti az az alapvető célkitűzésünk, hogy mindaz, amit a fiatalok a kultúrából elsajátítanak, valóban értékes legyen: szocialista érzelme­ket, eszméket, erkölcsöt plántáljon, erősítsen. Mert min­denfajta kulturális tevékenység szórakoztat is, nevel is. Valamilyen hatást mindig gyakorol a benne résztvevőkre, a közönségre. A szocialista holnap ma felnövekvő nem­zedékének fejlődése követeli, hogy a kultúrából is azt szív­ja magába, ami előbbre viszi, érzelmekben gazdagabbá, tuztánlátóbbá teszi. S­zélesítsük a Felszabadulási Kulturális Szemlével­­ azoknak a fiataloknak a táborát, akik a kultú­­rában keresik és találják meg szórakozásukat, s válnak általa műveltebb, értékesebb embe­rekké. W. L. fastengetős a walerowicz nagy rende­ző. Egyénisé­gét becsüli a világ. Alkotá­sait őrzi a filmtörténelem. Harmadik tag­ja a lengyel triásznak, Wmi­­da Jakubowska és Aleksander Ford mellett: Jerzy Kawale­­rowicz. Az európai filmművé­szetben k­értek szót, őneki is­­ fényes múltja van. Nem ré­gen indult. Lendülete szárnya­ló. Epikussága gazdag. Ha­mar meghódította a mozi­vásznat. — Hogyan is volt az az in­dulás? — Nem volt abban semmi különös. Egy szokásos, filmes, hétköznapi történet. Diploma, segédrendezés, önálló­­ rende­zés. Tizenöt éve kezdtem dol­gozni. Wanda Jakusbowskinak asszisztáltam. Például „Az utolsó állomás” című remek­műve elkészítésében. Megta­nított engem a hitre, igazság­ra, őszinteségre. Nemcsak a gyakorlatban adott jártassá­got, hanem eszméket is kap­­­tam­ a nagy kommunista film­rendezőtől. Ez, a szellem for­málta meg bennem a tulaj­donképpeni bemutatkozásom kétrészes filmjét. A „Keresem az igazságot” és „A filgiai csillag alatt” a munkásmoz­galom hősi napjairól szólt. Az életről. Harcos volt és bátor volt és őszinte. — Nev találta meg az igaz­ságot? —­ Egyszerűek voltak az el­veim. Mondj igazat a mozi­vásznon, mutasd az utat elő­re, tégy Vallomást a hala­dásról, hirdesd a szocializ­must! Világosan tudtam be­szélni. Nyugodtan éltem és alkottam. Éreztem, igazam van. Aztán valami megválto­zott bennem és körülöttem. Mindig ugyanis nyitott szem­mel jártam; ez a művész tu­lajdonsága, erénye és köteles­sége. Észre kellett vennem te­hát, hogy az igazság gyakran bonyolultabban jelentkezik az életben. Kezdtem kételkedni az egyszerűség jogában. Nyug­talan lettem. Kereső, kísérle­tező. — Mit keresett és mit ta­lált? — Kerestem a valóság tel­jességét. A bonyolultság min­den részletét. Két filmem, az ..Árnyék”, amelyért díjat kap­tam Karlovy Varyban, s a „Háború igazi vége”, már en­nek a próbálkozásnak a je­gyében született, noha egyik sem az igazi. Forgatásuk köz­­­ben már sejtettem ugyan, hogy a valóság bonyolultsá­gának ábrázolása nem eléged­het meg az egyszerű formák­kal. Azt hiszem, rátaláltam aztán a kifejezés lehetősé­geinek gazdagságára. Nem vé­letlen, hogy legutóbbi filme­met, a „Vonat”-ot, amelyet törekvéseim megvalósulása szempontjából jellemzőnek tartok, a velencei nemzetközi filmfesztiválon éppen a tech­nika díjával tüntették ki. Látta? — Mégis meg kell kérdez­nem: mit mond a­ „Vonat”? Milyen eszméket fejez ki benne? — Nincsenek olyan világos eszméi, mint a „Keresem az igazságot” című filmemnek. Nem is volt ez a célom. A társadalmi igazságok megfo­galmazása helyett ebben a „kis igazságok” jutnak szóhoz. A lélek igazságai. Hiszen a „Vonat” lélektani dráma. Em­lékszik, a cselekmény csak­nem mindvégig­­egy vasúti kocsiban, főiként pedig egyet­len hálófülkében játszódik. Ezek a keretei a valóságnak. Szűk falak közé szorult az élet. A lélekbe. Ez a sűrítés szárnyakat ad az alkotónak. Szinte kényszerít a formai sokoldalúságra, különben min­den elszürkülne. A vasúti ko­csi, s még inkább az az egyetlen hálófülke: izgalmas lehetőség. Érdekes beállítá­sok, szokatlan gépállás, kü­lönleges színészi játék, így nőtt szélesre a formai meg­oldások skálája. — Viszont: nem zsugorodott-e az élet, a valóság? Az igaz­ság? • — Értem, mire gondol. A „Vonat” valóban messzire szaladt a „Keresem az igaz­ságot” mondanivalójától, ha a művészi alkotás eszméjének súlyát, világosságát tekintjük. Csakhogy én már azt val­lom, hogy a szocialista mű­vész mindent csinálhat, csak nem csinálhat antiszociális és antihumanista filmet. Ezek a határok. Közéjük minden be­lefér ... f­­­lv ez? Jó ez? WS Elég ez? A szo­­cialista műv­­­vésznek szo­cialista mű­veket kell al­kotnia. Az igazság ott van. Az élet teljessége is. A mű­vész őszintesége is. A nagy művészek mindig előre men­nek. Ez már a holnap, az út második fele. (VARSÓ) Simon Gy. Ferenc J – ÍRTA: CSELÉNYI JÓZSEF, a Szegedi Nemzeti Színház díszlettervezőjeA Magyar Ifjúság mű­vészeti rovata felkért: egy cikk keretében foglaljam össze mű­vészi elképzeléseimet, egy díszlettervező egyéni elveit a színpadi díszletek lényegéről, jelentőségéről, sajátos­ságairól. Valahol ott kell elkezde­nem a gondolatmenetet, hogy a modern színház, a drámai monda­nivalót helyezi a színházművészet középpontjába. Tehát minden esz­köz a figyelem legtökéletesebb összpontosítását, a zavartalan szí­nészi játékot, a teljes lelki el­mélyülést, a drámával való egy­beolvadást van hivatva szolgálni. Ezt a feladatot kell betölteniök a színpadi díszleteknek is. A modern színpadon csak az van, ami a darab instrukciói szerint a színészi játékhoz feltét­lenül szükséges. Mindez egy olyan keretben és elrendezésben, hogy hangulatilag aláfesse, hang­súlyozza a drámai mondanivalót, s úgyszólván dramatizálja a drá­mát a képszerűség és térszerűség legkötetlenebb formáival. A dísz­lettervezőnek mindent el kell hagynia, ami felesleges, s díszle­teivel mindent el kell mondania, ami szükséges. Nincs helye tehát a díszletek megalkotásában a fényképszerű naturalizmusnak, vagy a díszle­tek (figyelmet elvonó) öncélúsá­­gának. Én elsősorban jelzésekre törekszem, a lényeg megragadá­sára. A jelzések felkeltik a né­ző érdeklődését, megindítják fantáziáját, ami odavezet, hogy a néző a maga képzeletében, lelké­ben kiegészíti, teljessé teszi eze­ket a jelzéseket. A mozgásba ho­zott emberi fantázia a legnagyobb képzőművész. Felfogásom meg­valósulását láthatják most a Ma­gyar Ifjúság olvasói két színpad­képem fényképein. El kell még mondanom azt is, hogy az öncélú absztrakció és az üres formalizmus nagyon távol áll tőlem, mert az mindig csak szem­fényvesztés lehet. Keresem ugyan az új kifejezési formákat, de min­dig azzal a céllal, hogy azok a le­hető legtökéletesebben fejezzék ki a dráma eszméjét, s elősegítsék a dráma maradéktalan megértését, befogadását a nézők részéről. Amivel foglalkozom, az nem is teljesen „új”. Rokonságban van , a görög színház és a Shak­spea­­re-szír­ház puritán drámai­ságával. A dráma előadásában mindig az eszme tolmácsolása volt és lesz a fontos. Ezt vallom én is. Ezzal a hanggal a mának beszélek. Ezért modernek a törekvéseim. AKIT NEM ETTEK MEG AZ EMBEREVŐK. Bolgár Lajos néprajzkutató hosszabb időt töltött Brazília őserdeiben élő emberevő indiántörzsek között. A fiatal kutató szerencsésen befejezte tanulmányútját. ★ SZLOVÁK KÉPZŐMŰVÉSZE­TI KIÁLLÍTÁS nyílt a Nem­zeti Szalonban. Bella Sára, a Kerámia Kézműipari Ktsz iparművésze saját tervezésű díszlámpa alján dolgozik AZATI-'TZ&fl­'­­/ZsU­_ mm CSELÉNYI JÓZSEF: A „FAUST” SZÍNPADKÉPE CSELÉNYI JÓZSEF: A „SZENT IV­ANÉJI ÁLOM” SZÍNPADKÉPE (Fotó: Dolezsál László) F ANTAL IMRE a­ ugusztus volt? Vagy már szeptember? Olaszországba in­dultam, a bolzanói nemzetközi zenei versenyre. Tizennyolc ország ifjú művészeivel kellett vetél­kednem a minden évben meg­rendezésre kerülő Busoni­emlékverseny első díjáért... Reménykedtem? Talán egy jó helyezés... De azt sem hit­tem ... Az első fordulóból tovább­jutottam. A másodikból is. Aztán még egy erőpróba — és a döntő! A döntőben a harma­dik helyet sikerült megszerez­nem. Vagyis a verseny máso­dik helyezettje lettem, mert az első díjat nem adták ki. Felejt­hetetlen nap! Most is magam előtt látom a Monteverdi Con­­servatorio-t, a régi kolostort, amelynek modern, hatszáz sze­mélyes nagytermében tartottuk a győztesek koncertjét; közve­títette a velencei televízió, s több olasz rádióállomás. Itt tör­tént az epizód... Egy Bartók-szvittet játszot­tam. A végén felcsattant a taps. A tapsban felém süvített a kiáltás: „Eviva Ungheria!” — Éljen Magyarország! A szí­vem sebesebben dobogott. Miklós György barátommal e­gyütt mi voltunk — hosszú évek óta — az első magyarok, akik részt vettek a bolzanói zenei versenyen. Úgy tekintet­tek bennünket, mint egy kis nép kis létszámú delegációját. Bizony nem sok esélyt adtak nekün­k a jó szereplésre. S mi történt? Miklós Gyurka érté­kes oklevelet nyert, én pedig a harmadik lettem. A közönség értékelte a siket tiniket. Ezt bi­zonyította a magános „Eviva Ungheria!”, amelyet hamar át­vett az egész terem... Siker? Boldogság? Büszke­ség? Bolzanóban akkor arra gon­doltam, hogy még erősebb ezután a szív parancsa: művész, légy néped szolgája! A ANTAL IMRE ZONGORAMŰVÉSZ (Fotó: Dolezsál László) ROSSZ REKLÁM — A REK­LÁMNAK. Megkaptuk a ,,Ma­gyar Reklám” című kiadvány új számát. A cikkek jók ben­ne, mert a magyar reklám érzékeny pontjaival foglalkoz­nak (politikai plakát, kereske­delmi plakát, nemzetközi és országos­­jellegű vásárok de­korációja, üzemi csomagolás, stb.) Az elvek tehát jók. De a megvalósítás?! Csak oázis az olyan reklámrajz, mint Máté, Pusztai alkotásai. A többi? Ki csinálta azt a borzasztó kis plakátot, amely a Zi-Zi-t rek­lámozza? A kiadvány kép­anyaga mintha 1933-ban ké­szült volna, olyan ósdi. Nem illik a magyar reklámművé­szet feladataihoz és eddigi eredményeihez. A KISZ Központi Mű­vészegyüttese (volt Iparita­nulók Központi Együttese, a KISZ Budapesti Együtte­se) felhívja volt tagjait, hogy az együttes fennállá­sának tíz éves jubileuma alkalmából tartandó ren­dezvényein való részvételre jelentkezzenek. Jelentkezés levélben vagy személyesen az együttes székházában, Budapest, VII., Rottenbiller utca 20. Telefon: 225—808. ÖTÖDIK HÉTRE PROLONGÁLVA! ★ 103 582-en látták eddig. * Nézze meg ön is! HRUSCSOV AMERIKÁBAN című egyórás színes szovjet riportfilmet a történelmi látogatásról a HÍRADÓ FILMSZÍNHÁZBAN kozták. * hanglemezek nagy választékban! Rózsavölgyi Zeneműbolt V. Martinelli tér 5. Edkei Könyvesbolt VII., Lenin tort. 52. Zenemű Antikvárium V., Múzeum krt. 17. Művelt Nép Könyvesbolt XIII., Szent István tort. 26. Állami Könyvesbolt VII., Baross tér 10. Zeneműbolt VI., Népköztársaság útja 45. Zeneműbolt XI., Bartók Béla út 25. Könyv- és Zenebolt VIII., Rákóczi út 27/b. MOST VÁSÁROLJON!

Next