Magyar Ifjúság, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-09 / 2. szám
\V\VOTSV\V\\\\\\\\\\\\\\^^ Hogy jusson idő szórakozásra is / gyakran megtörténik, hogy egy apró eseménymagből, amivel találkozunk vagy egy látszólag jelentéktelen megjegyzésből, amit hallunk, rájövünk valamire, amit bár korábban is ismertünk, mégsem vettünk észre eléggé. Én is így jártam a napokban egy falusi KISZ-szervezetben. A Felszabadulási Kulturális Szemléről beszélgettek éppen. Szép sorjában összeírták, a jelentkezések alapján: ki vesz majd részt a színjátszó-csoportban, ki a tánccsoportban, kik szavalnak, kik kapcsolódnak be a „József Attila olvasómozgalom’-ba? Szóba került a közös éneklés, daltanulás, s a szellemi öttusa megrendezése is. Ekkor hangzott el az a bizonyos megjegyzés, ami ráébresztett egy eléggé elterjedt, de kevésbé felismert téves szemléletre. A megjegyzés így szólt: ez a kultúrprogram nem jelent minden estére elfoglaltságot, úgy szervezzük meg, hogy jusson ideje a fiataloknak a szórakozásra is. Egymásután tettem fel magamnak a kérdéseket. Vajon a színjátszás, a tánc, az olvasás, a dalolás nem jelenti-e egyben a fiatalok szórakozását is? De igen! Mi más nyújthat szórakozást a faluban? Hetenkéntkétszer van mozi, ide is eljárhatnak a fiatalok. S ezenkívül? Hol tölthetné másutt a falusi ifjúság jól, vidáman, egészségesen a szabad istéit, mint a fiatalok közösségében, s ezen belül is éppen a kultúra nyújtotta változatos szórakozással? Mégis miért fordulhat elő, hogy különválasztják a kultúrát a szórakozástól? Azt hiszem, magunk is hibásak vagyunk ebben. / Általánossá vált az ifjúsági szövetségben a / „kulturális munka’’ elnevezés, ami feltétlenül helyes abban az értelemben, hogy a KISZ-szervezetek egyik nagyon fontos feladata: megszervezni a fiatalok kulturális tevékenységét. De e kifejezés mögött talán kissé elhalványul az a nem kevésbé fontos törekvésünk, hogy a kulturális életben a fiatalok örömüket leljék. Szívesen vegyenek részt benne, mert lehetőségük nyílik arra, amihez kedvük, hajlamuk van. Ahol próbára tehetik tehetségüket, jól érzik magukat, s minden bizonnyal szórakoznak is. Mert szórakozás is (mégpedig nemes szórakozás!) egy jó könyv elolvasása, egy kiállítás megtekintése. Élményekben gazdag szórakozás egy színdarab, néhány vers betanulása és előadása. De nem kevésbé érvényes e megállapítás a népitánc-csoportokra, a zenére, a közös dalolásra, s a kultúra egyéb területeire is. Nem ellentétes ezzel, sőt éppen erősíti az az alapvető célkitűzésünk, hogy mindaz, amit a fiatalok a kultúrából elsajátítanak, valóban értékes legyen: szocialista érzelmeket, eszméket, erkölcsöt plántáljon, erősítsen. Mert mindenfajta kulturális tevékenység szórakoztat is, nevel is. Valamilyen hatást mindig gyakorol a benne résztvevőkre, a közönségre. A szocialista holnap ma felnövekvő nemzedékének fejlődése követeli, hogy a kultúrából is azt szívja magába, ami előbbre viszi, érzelmekben gazdagabbá, tuztánlátóbbá teszi. Szélesítsük a Felszabadulási Kulturális Szemlével azoknak a fiataloknak a táborát, akik a kultúrában keresik és találják meg szórakozásukat, s válnak általa műveltebb, értékesebb emberekké. W. L. fastengetős a walerowicz nagy rendező. Egyéniségét becsüli a világ. Alkotásait őrzi a filmtörténelem. Harmadik tagja a lengyel triásznak, Wmida Jakubowska és Aleksander Ford mellett: Jerzy Kawalerowicz. Az európai filmművészetben kértek szót, őneki is fényes múltja van. Nem régen indult. Lendülete szárnyaló. Epikussága gazdag. Hamar meghódította a mozivásznat. — Hogyan is volt az az indulás? — Nem volt abban semmi különös. Egy szokásos, filmes, hétköznapi történet. Diploma, segédrendezés, önálló rendezés. Tizenöt éve kezdtem dolgozni. Wanda Jakusbowskinak asszisztáltam. Például „Az utolsó állomás” című remekműve elkészítésében. Megtanított engem a hitre, igazságra, őszinteségre. Nemcsak a gyakorlatban adott jártasságot, hanem eszméket is kaptam a nagy kommunista filmrendezőtől. Ez, a szellem formálta meg bennem a tulajdonképpeni bemutatkozásom kétrészes filmjét. A „Keresem az igazságot” és „A filgiai csillag alatt” a munkásmozgalom hősi napjairól szólt. Az életről. Harcos volt és bátor volt és őszinte. — Nev találta meg az igazságot? — Egyszerűek voltak az elveim. Mondj igazat a mozivásznon, mutasd az utat előre, tégy Vallomást a haladásról, hirdesd a szocializmust! Világosan tudtam beszélni. Nyugodtan éltem és alkottam. Éreztem, igazam van. Aztán valami megváltozott bennem és körülöttem. Mindig ugyanis nyitott szemmel jártam; ez a művész tulajdonsága, erénye és kötelessége. Észre kellett vennem tehát, hogy az igazság gyakran bonyolultabban jelentkezik az életben. Kezdtem kételkedni az egyszerűség jogában. Nyugtalan lettem. Kereső, kísérletező. — Mit keresett és mit talált? — Kerestem a valóság teljességét. A bonyolultság minden részletét. Két filmem, az ..Árnyék”, amelyért díjat kaptam Karlovy Varyban, s a „Háború igazi vége”, már ennek a próbálkozásnak a jegyében született, noha egyik sem az igazi. Forgatásuk közben már sejtettem ugyan, hogy a valóság bonyolultságának ábrázolása nem elégedhet meg az egyszerű formákkal. Azt hiszem, rátaláltam aztán a kifejezés lehetőségeinek gazdagságára. Nem véletlen, hogy legutóbbi filmemet, a „Vonat”-ot, amelyet törekvéseim megvalósulása szempontjából jellemzőnek tartok, a velencei nemzetközi filmfesztiválon éppen a technika díjával tüntették ki. Látta? — Mégis meg kell kérdeznem: mit mond a „Vonat”? Milyen eszméket fejez ki benne? — Nincsenek olyan világos eszméi, mint a „Keresem az igazságot” című filmemnek. Nem is volt ez a célom. A társadalmi igazságok megfogalmazása helyett ebben a „kis igazságok” jutnak szóhoz. A lélek igazságai. Hiszen a „Vonat” lélektani dráma. Emlékszik, a cselekmény csaknem mindvégigegy vasúti kocsiban, főiként pedig egyetlen hálófülkében játszódik. Ezek a keretei a valóságnak. Szűk falak közé szorult az élet. A lélekbe. Ez a sűrítés szárnyakat ad az alkotónak. Szinte kényszerít a formai sokoldalúságra, különben minden elszürkülne. A vasúti kocsi, s még inkább az az egyetlen hálófülke: izgalmas lehetőség. Érdekes beállítások, szokatlan gépállás, különleges színészi játék, így nőtt szélesre a formai megoldások skálája. — Viszont: nem zsugorodott-e az élet, a valóság? Az igazság? • — Értem, mire gondol. A „Vonat” valóban messzire szaladt a „Keresem az igazságot” mondanivalójától, ha a művészi alkotás eszméjének súlyát, világosságát tekintjük. Csakhogy én már azt vallom, hogy a szocialista művész mindent csinálhat, csak nem csinálhat antiszociális és antihumanista filmet. Ezek a határok. Közéjük minden belefér ... flv ez? Jó ez? WS Elég ez? A szocialista művvésznek szocialista műveket kell alkotnia. Az igazság ott van. Az élet teljessége is. A művész őszintesége is. A nagy művészek mindig előre mennek. Ez már a holnap, az út második fele. (VARSÓ) Simon Gy. Ferenc J – ÍRTA: CSELÉNYI JÓZSEF, a Szegedi Nemzeti Színház díszlettervezőjeA Magyar Ifjúság művészeti rovata felkért: egy cikk keretében foglaljam össze művészi elképzeléseimet, egy díszlettervező egyéni elveit a színpadi díszletek lényegéről, jelentőségéről, sajátosságairól. Valahol ott kell elkezdenem a gondolatmenetet, hogy a modern színház, a drámai mondanivalót helyezi a színházművészet középpontjába. Tehát minden eszköz a figyelem legtökéletesebb összpontosítását, a zavartalan színészi játékot, a teljes lelki elmélyülést, a drámával való egybeolvadást van hivatva szolgálni. Ezt a feladatot kell betölteniök a színpadi díszleteknek is. A modern színpadon csak az van, ami a darab instrukciói szerint a színészi játékhoz feltétlenül szükséges. Mindez egy olyan keretben és elrendezésben, hogy hangulatilag aláfesse, hangsúlyozza a drámai mondanivalót, s úgyszólván dramatizálja a drámát a képszerűség és térszerűség legkötetlenebb formáival. A díszlettervezőnek mindent el kell hagynia, ami felesleges, s díszleteivel mindent el kell mondania, ami szükséges. Nincs helye tehát a díszletek megalkotásában a fényképszerű naturalizmusnak, vagy a díszletek (figyelmet elvonó) öncélúságának. Én elsősorban jelzésekre törekszem, a lényeg megragadására. A jelzések felkeltik a néző érdeklődését, megindítják fantáziáját, ami odavezet, hogy a néző a maga képzeletében, lelkében kiegészíti, teljessé teszi ezeket a jelzéseket. A mozgásba hozott emberi fantázia a legnagyobb képzőművész. Felfogásom megvalósulását láthatják most a Magyar Ifjúság olvasói két színpadképem fényképein. El kell még mondanom azt is, hogy az öncélú absztrakció és az üres formalizmus nagyon távol áll tőlem, mert az mindig csak szemfényvesztés lehet. Keresem ugyan az új kifejezési formákat, de mindig azzal a céllal, hogy azok a lehető legtökéletesebben fejezzék ki a dráma eszméjét, s elősegítsék a dráma maradéktalan megértését, befogadását a nézők részéről. Amivel foglalkozom, az nem is teljesen „új”. Rokonságban van , a görög színház és a Shakspeare-szírház puritán drámaiságával. A dráma előadásában mindig az eszme tolmácsolása volt és lesz a fontos. Ezt vallom én is. Ezzal a hanggal a mának beszélek. Ezért modernek a törekvéseim. AKIT NEM ETTEK MEG AZ EMBEREVŐK. Bolgár Lajos néprajzkutató hosszabb időt töltött Brazília őserdeiben élő emberevő indiántörzsek között. A fiatal kutató szerencsésen befejezte tanulmányútját. ★ SZLOVÁK KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS nyílt a Nemzeti Szalonban. Bella Sára, a Kerámia Kézműipari Ktsz iparművésze saját tervezésű díszlámpa alján dolgozik AZATI-'TZ&fl'/ZsU_ mm CSELÉNYI JÓZSEF: A „FAUST” SZÍNPADKÉPE CSELÉNYI JÓZSEF: A „SZENT IVANÉJI ÁLOM” SZÍNPADKÉPE (Fotó: Dolezsál László) F ANTAL IMRE a ugusztus volt? Vagy már szeptember? Olaszországba indultam, a bolzanói nemzetközi zenei versenyre. Tizennyolc ország ifjú művészeivel kellett vetélkednem a minden évben megrendezésre kerülő Busoniemlékverseny első díjáért... Reménykedtem? Talán egy jó helyezés... De azt sem hittem ... Az első fordulóból továbbjutottam. A másodikból is. Aztán még egy erőpróba — és a döntő! A döntőben a harmadik helyet sikerült megszereznem. Vagyis a verseny második helyezettje lettem, mert az első díjat nem adták ki. Felejthetetlen nap! Most is magam előtt látom a Monteverdi Conservatorio-t, a régi kolostort, amelynek modern, hatszáz személyes nagytermében tartottuk a győztesek koncertjét; közvetítette a velencei televízió, s több olasz rádióállomás. Itt történt az epizód... Egy Bartók-szvittet játszottam. A végén felcsattant a taps. A tapsban felém süvített a kiáltás: „Eviva Ungheria!” — Éljen Magyarország! A szívem sebesebben dobogott. Miklós György barátommal együtt mi voltunk — hosszú évek óta — az első magyarok, akik részt vettek a bolzanói zenei versenyen. Úgy tekintettek bennünket, mint egy kis nép kis létszámú delegációját. Bizony nem sok esélyt adtak nekünk a jó szereplésre. S mi történt? Miklós Gyurka értékes oklevelet nyert, én pedig a harmadik lettem. A közönség értékelte a siket tiniket. Ezt bizonyította a magános „Eviva Ungheria!”, amelyet hamar átvett az egész terem... Siker? Boldogság? Büszkeség? Bolzanóban akkor arra gondoltam, hogy még erősebb ezután a szív parancsa: művész, légy néped szolgája! A ANTAL IMRE ZONGORAMŰVÉSZ (Fotó: Dolezsál László) ROSSZ REKLÁM — A REKLÁMNAK. Megkaptuk a ,,Magyar Reklám” című kiadvány új számát. A cikkek jók benne, mert a magyar reklám érzékeny pontjaival foglalkoznak (politikai plakát, kereskedelmi plakát, nemzetközi és országosjellegű vásárok dekorációja, üzemi csomagolás, stb.) Az elvek tehát jók. De a megvalósítás?! Csak oázis az olyan reklámrajz, mint Máté, Pusztai alkotásai. A többi? Ki csinálta azt a borzasztó kis plakátot, amely a Zi-Zi-t reklámozza? A kiadvány képanyaga mintha 1933-ban készült volna, olyan ósdi. Nem illik a magyar reklámművészet feladataihoz és eddigi eredményeihez. A KISZ Központi Művészegyüttese (volt Iparitanulók Központi Együttese, a KISZ Budapesti Együttese) felhívja volt tagjait, hogy az együttes fennállásának tíz éves jubileuma alkalmából tartandó rendezvényein való részvételre jelentkezzenek. Jelentkezés levélben vagy személyesen az együttes székházában, Budapest, VII., Rottenbiller utca 20. Telefon: 225—808. ÖTÖDIK HÉTRE PROLONGÁLVA! ★ 103 582-en látták eddig. * Nézze meg ön is! HRUSCSOV AMERIKÁBAN című egyórás színes szovjet riportfilmet a történelmi látogatásról a HÍRADÓ FILMSZÍNHÁZBAN kozták. * hanglemezek nagy választékban! Rózsavölgyi Zeneműbolt V. Martinelli tér 5. Edkei Könyvesbolt VII., Lenin tort. 52. Zenemű Antikvárium V., Múzeum krt. 17. Művelt Nép Könyvesbolt XIII., Szent István tort. 26. Állami Könyvesbolt VII., Baross tér 10. Zeneműbolt VI., Népköztársaság útja 45. Zeneműbolt XI., Bartók Béla út 25. Könyv- és Zenebolt VIII., Rákóczi út 27/b. MOST VÁSÁROLJON!