Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-06-10 / 23. szám

A FÓRUM ÉS A VIKINGEK PÁNCÉLJAI Koppenhága kis utcáinak egyi­kében, amelyek a Bredgade-ra torkollnak, látható egy nagy, szür­ke épület. Rajta a felírás: „Land og Folk’*. Itt van a dán kommu­nisták lapjának szerkesztősége, ahol a világhírű szatirikus raj­zolóművész, Herluf Bidstrup ta­nyázik. Dolgozószobája nem nagy. A falkiugrás két részre osztja a szobát. Úgy tűnik, mintha az egészet betöltené egy nagy rajz­tábla. És tussok, tollak, könyvek és folyóiratok. Ezenkívül semmi. Bidstrup állva dolgozik. Székek nincsenek a szobában, ezért át­visz bennünket egy másikba: ez Poul Emanuel, a Dán Kommu­nista Ifjúsági Szövetség vezetőjé­nek szobája. Bidstrupnál , Poul Emanuel szobájában Poul Emanuel csak nemrég sza­badult a börtönből. A bíróság azért ítélte el, mert részt vett a magasállású dán tábornok, Jalf áruló tevékenységének leleplezé­sében. Jalf bűntársaival együtt a hitleri megszállás alatt a dán el­lenállási mozgalom aláásásával foglalkozott.­­­ Emanuel nem jön egyhamar mondotta Bidstrup. — Ezért használhatjuk szobáját. Herluf Bidstrupnak most na­gyon sok a munkája. Karikatú­ráinak gyűjteményét készíti elő. Ezenkívül a Szovjetunióba készül és a „Land og Folk’* számára készít rajzokat. És Ön ugyancsak rajzot kér «­– mosolygott Bidstrup. — Az if­júság Fórumáról? Igen. A művész elgondolkozott. Be­szélni kezdett a fiatal dán nem­zedékről, amelynek képviselői ugyancsak elutaznak Moszkvába az ifjúság Világ­ Fórumára. — A dán ifjak és lányok keve­set tudnak az elmúlt háborúról. A burzsoá propaganda lélekelem­­zői minden lehetőt elkövettek, hogy az ifjúság ne tudja, mennyi keserűséget hoz a háború ... Nem ritka látvány Koppenhágá­ban, amint iskolásgyerekek per­selyekkel gyűjtenek rokkantak számára. De ugyanakkor az isko­lásoknak nem mondják meg, hogy a legtöbben, akik számára gyűj­tenek, a háború idején váltak rok­kantakká ... Bidstrup sietett és nem akartam kérdéseimmel feltartani. Elég volt már az is, hogy a kiváló mű­vész megígérte: feltétlen készít egy rajzot a Komszomolszkaja Pravda részére. Ezenkívül talál­kozni akartam néhány ifjúsági szervezet vezetőivel, hogy tájékoz­tatást kapjak: milyen gondolatok­kal utaznak el képviselőik a Fó­rumra. Dániának nincs szüksége rakétabázisokra Sven Skovmand, a fiatal radiká­lisok egyik vezetője például ki­fejtette, hogy milyen veszélyes az atomfegyverkezés. — Dániának nincs szüksége atomfegyverekre és rakétabázi­sokra — mondotta. Azután ránézett a „Politiken** friss számára. A lap egyik ol­dalán egy nagy Adenauer fény­kép .. • C íme, ettől félünk mi. Félünk a nyugatnémet vezetők politiká­jától. Dánia kis ország. És ré­mes még csak a gondolata is annak, hogy újra megismétlőd­hetnek a hitleri megszállás nap­jai Dániában ... A dán fiatalok tömegeire nagy hatással van a dán ifjúság élen járó részének békeharca. A ha­ladó sajtóból tudomást szereznek arról, hogy Dániában békemene­tek haladnak. Azokban a mene­tekben, amelyek néha több na­pig tartanak, a legkülönbözőbb politikai irányzatok és nézetek képviselői vesznek részt — bár az ilyen felvonulások és háború­ellenes tüntetések szervezése óriási nehézségekbe ütközik. A Bidstruppal való találkozás után visszatértem a „Viking” szállodába. A szalon üres volt. A gazdag turisták elmentek, hogy Koppenhága fényreklámok árjá­ban úszó utcáin szórakozást ke­ressenek. Zene szólt. A szálloda falain a középkori harcosok pán­céljai é a régi háborúk relikviái, amelyekben sok ember vesztette életét. A sisakrostélyok és paj­zsok­­ ártalmatlan dolgok, azon­ban vannak, akik ma Dániában új vikingek kinevelésére számíta­nak, hogy azokat tömegpusztító, modern fegyverekkel szerelhessék fel. A fiatal dánok aligha egyez­nek bele, hogy rájuk erőszakol­ják a NATO fegyvereit. Küzdenek ez ellen, és más világról, más sorsról ábrándoznak. (L. Kuznyecovnak a Kom­szomolszkaja Pravdában megjelent koppenhágai ri­portjából.) Megjelent A VILÁG IFJÚSÁGA legújabb, júniusi száma, amely beszámolót közöl a DÍVSZ ebi­jei VB-üléséről, az Indiai Ifjúsá­gi Szövetségről és a Koreai De­mokratikus Ifjúsági Szövetségről. Bemutatja Bakut — Kelet kapu­­ját, riportot közöl a világ legki­sebb városáról és a kalóznak a kalózvilágról. Érdekes összeál­lítás található a folyóiratban a divatról és a divatkémekről, ezenkívül bemutat több vil­ág­­hírű énekesnőt és Alain Delont. Hasznos kezdet „Moszkva és Washington párbeszéde folytatódni fog!” Kétség­telen, hogy ez a megállapítás, amelyet a Pravda bécsi tudósítói írtak lapjuknak, tükrözi dióhéjban leginkább Hruscsov szovjet miniszterelnök és Kennedy amerikai elnök kétnapos tanácskozá­sának eredményét. Pedig a hidegháborús körök mindent meg­tettek­­a két kormányfő eredményes tanácskozásának meghiúsí­tása érdekében. „Hajthatatlanságot” követeltek Kennedytől, azt tanácsolták, nyújtson át „ultimátumot” a genfi atomértekezlet kérdésében, „ne riadjon vissza a fenyegetéstől sem Berlin ügyé­ben”. Egyes amerikai lapok és szenátorok odáig mentek, hogy előre beharangozták a „szakítást” a két nagyhatalom között. A találkozóról kiadott szovjet—amerikai közös közlemény, az a néhány szó, amellyel vasárnap a szovjet nagykövetség épü­letének bejáratánál elbúcsúzott egymástól Hruscsov és Kennedy, bizonyítja, mennyire elszámították magukat a hidegháború meg­szállottjai. „Viszontlátásra!”—mondották egymásnak, s ez szin­te kiegészíti a közös közlemény szövegét: elhatározták, hogy „fenntartják a kapcsolatokat a két országot és az egész világot érdeklő valamennyi kérdésben”. Laosszal kapcsolatban pedig továbbhaladást ígér a közlemény a genfi értekezleten. „Hasznosnak” nevezte mindkét kormányfő a bécsi megbe­széléseket, amelyek — már az idő rövidsége miatt is — nem takaríthatták el a hidegháború többesztendős lerakódásait, de utat nyithattak a további tárgyalások, a vitás kérdések békés rendezése felé. Ez a találkozó az államok közötti nézeteltérések békés rendezésére támaszkodó szovjet irányvonal helyességének újabb meggyőző bizonyítéka! Természetesen a monopolista kö­rök nem tették le fegyverüket és aligha mondanak le a nem­zetközi helyzet elmérgesítésére irányuló törekvéseikről. Az el­következendő hónapok mutatják majd meg, Kennedy mennyire akarja és tudja elfogadtatni a washingtoni uralkodó csoporttal és az USA szövetségeseivel a tényleges enyhülés és a reális megegyezés vonalát. HRUSCSOV ÉS KENNEDY A BÉCSI SCHÖNBRUNNI KASTÉLYBAN SCHARF OSZTRÁK ELNÖKKEL A TISZTELETÜKRE RENDEZETT FOGADÁSON C Papp Jenőnek, az MTI Bécsbe küldött fotóriporterének felvételei.) Nagy-Budapest területén lakó Nagy-Budapest területére központifűtés-szerelő vagy víz-, gázszerelő szakmákra 8 áll. isko­lát végzett fiúkat ipari tanulónak felveszünk­­—2. évben ösztöndíjat, 3. évben teljesítménybérezést adunk A tanulóidő alatt munkaruhát és napi egyszeri melegételt biztosítunk. Jelentkezés: EM. Épületszerelő Vállalat VIII., Kisfaludy utca 11. Büki szaktársnál EM. 1. számú Földmunkát Gépesítő Vállalat Budapest V., Vigyázó Ferenc utca 3. felvesz építőgépész (földmunka-gépész) ipari tanulókat Jelentkezhetnek 15. évüket betöltött, 8 általános isko­lát végzett fiatalok. Tanulóidő 3 év Telefontudósítás: KENNEDY ELNÖK ÉS HRUSCSOV ELVTÁRS A BÉCSI SZOVJET NAGYKÖVETSÉG ÉPÜLETÉBEN BÉCS a találkozó után v­éget ért a nagy találkozó. " Ahol mi, újságírók dolgoztunk, vártuk a híreket, s nyakunkban tranzisztoros rádiókészülékekkel hallgattuk Harlamov szovjet és Salinger amerikai szóvivő nyilat­kozatait — immár nem a világ­­politika „röntgenezésével” fog­lalkoznak ... A Hofburg átadta helyét a nemzetközi röntgenkong­­resszus orvosrészvevőinek ... Mégis, Bécsben — mint szerte a világban — továbbra is a Hrus­csov és Kennedy között folytatott megbeszélések képezik a fő be­szédtémát. A felfogások termé­szetesen eltérnek, de abban a közvélemény egyetért, hogy már maga a véleménycsere létrejöt­te is nagy jelentőségűnek te­kinthető. Az átlagosztrák pedig büszke arra, hogy a találkozó színhelyéül éppen az ő hazáját választották. Még az Adenauer­­barátságjáról ismert Salzburger Nachtrichten is kénytelen elis­merni saját közvéleménykutatása alapján, hogy a találkozó ténye hangsúlyozta Ausztria semlegessé­gét. Pedig a Salzburger Nachtrich­ten a találkozó előtt is Adenauer szólamait ismételte. Adenauer pedig, mint ismeretes, mindent megtett a találkozó jelentőségé­nek csökkentéséért. Mint most ismeretessé vált, a nyugatnémet diplomácia több kísérletet tett a Hruscsov—Kennedy-találkozó megzavarására. A bonni külügy­minisztérium osztrák osztályá­nak vezetője, Duckwitz minisz­teri tanácsos és több más bonni hivatalnok a tanácskozások ide­jén Bécsben tartózkodtak és ál­landó kapcsolatot tartottak fenn az itteni amerikai hivatalos he­lyekkel. Nyugatnémet eredetű provokatív röplapokat is talál­tak Bécsben. •­ Nyilván az sem volt véletlen, hogy éppen Hruscsov hazautazása napján jelent meg Habsburg Ottó ügyvédje az osztrák kan­cellárnál. Úgy­ne­vezett „hűség­­nyilatkozatot” nyújtott át az­zal, hogy annak elfogadása után engedjék meg visszatérését Ausztriába. Ha felidézzük Habs­burg Ottó háborús bujtogató te­vékenységét és a monopolista kö­rökkel való kapcsolatait — nem kétséges, milyen igazi szándékai vannak... Az újfasiszta Sza­badságpárt még ugyanazon a na­pon elhatározta: támogatja Habs­burg Ottó kívánságát a parla­mentben. Hasonlóan határozott a reakciós Néppárt is. A „trónkövetelő” és bonni tá­mogatói azonban aligha forgat­hatják vissza a történelem kere­két Ausztriában... JOHANN MÜLLER Havannában végetért az NDSZ tanácskozása Kuba fővárosában befejez­te munkáját a Nemzetközi Diákszövetség végrehajtó bi­zottságának ülése, amely ak­tuális nemzetközi kérdések­kel foglalkozott. Az NDSZ június 19—26 között kubai, augusztus 16—23 között pe­dig dominikai szolidarittási hetet rendez. ROBINSON VISSZATÉRT... Jacques Talrich, a „modern idők Robinsonja” — mint lapunk hasábjain korábban hírt adtunk róla — Tahiti egyik szigetére, Mehetia-ra vonult puskájával, ku­tyájával és 30 kilós poggyászával, hogy kipróbálja a robinsoni éle­tet. Most megérkezett a hír, mely szerint Jacques Talrich, a 36 esz­tendős, elvált ember, akit Párizs­ban sok száz jelentkező közül választottak ki Mehetla elhagyott lakójának szerepére , vissza­tért. Az egész robinsonoskodást az Europe I. rádióadó kísérletso­rozata keretében szervezték. Ez­zel kívánták bebizonyítani, hogy a modern élet kényelméhez szo­kott városi ember Robinson pri­mitív körülményei között is fel­találja magát. Talrich egyetlen társa a Kazan nevű tahit­i kutya volt, amely egyébként azzal kezdte kalandját, hogy jól megharapta gazdájá­nak kezét... Tah­id­ra alig is­mertek rá, amikor visszatért Pa­­peetebe, Tahiti központjába rá­diókészülékével és kutyájával. A sápadt, sovány ember barnára sült a déltengeri szigeten, s iz­mos, életvidám férfivá változott. Nem csoda — írta ezzel kap­csolatban egy ausztráliai lap —, hiszen Talrich hihetetlen mennyi­ségű élelmiszert fogyasztott. Az ő számára tehát mindenesetre hasznos volt a kísérlet... India felszárítja könnyeit Az emberek gondolkodásában India egy kicsit még ma is úgy él, mint a mesés vagyonú ma­haradzsák, s a titokzatos bráh­­mánok, a kígyóbűvösök és fakí­­rok, a bajadérok és szent tehe­nek országa. Való igaz, hogy In­diában még ma is vannak maha­radzsák és bajadérok, azonban India nagy lendülettel kezdett hozzá az iparosításhoz, a fejlő­dést gátló régi korlátok megszün­tetéséhez. Ezt meglátni és az élet apró té­­nyein keresztül ábrázolni — iz­galmas írói feladat. Az ismert osztrák újságíró, Harry Sich­­rovsky Indiáról szóló útiköny­ve éppen ezért nagyszerű olvas­mány: életközelségből mutatja be a forrongó, átalakuló, a múlt ezer szálával átszőtt, de már új ösvényeket taposó indiai valósá­got. összehoz egy rövid találko­zóra a goai szabadságmozgalmak vezetőjével, elvisz a bajadérok falvába, leül a szegény emberek étkezőjébe beszélgetni és beszá­mol veszélyes kígyókalandjáról. Parasztokról, filmrendezőkről, po­litikusokról , fiatalokról és öre­gekről szól ez a kötet, amely gaz­dagon illusztrálva a Táncsics Ki­adónál jelent meg. Amiért felbolydult a State Department... EL BENEFACTOR HALÁLA D­ominikai Köztársaság Közép-Amerikában, az Antilla-tenger Hispanio­la (Haiti) szigetének keleti felén, fekszik. Területe 48 000 négyzet­kilométer, lakossága közel 3 millió. Fő­városa Ciudad Trujillo (Santo Domingo). Mezőgazdasági ország, trópusi növénytermeléssel. Főbb ex­portcikkei: cukor (cukornádból), kávé, kakaó, dohány. Dominika fontos helyet foglal el az­ Egyesült Államok középame­rikai stratégiai terveiben. Az ország többször került amerikai katonai megszállás alá , amikor a hatalmon levő dominikai vezetők­­ akarata nem egyezett Washingtonéval, vagy gyenge lábon állt a diktatúra. Egy 1951-ben megkötött szerződés értelmében pedig amerikai légierők tar­tózkodhatnak a Dominikai Köztársaságban. Az USA ragaszkodik Domi­nikához, mert az ország a Karibi-térség középpontjában fekszik, közel Kubához és Puerto Ricóhoz , az Egyesült Államok gyarmatához. Ezért keltett olyan nagy riadalmat Washingtonban Trujillo halála­r­n. Néhány nappal ezelőtt rö­vid géppisztolysorozat vetett véget egy kis latin-amerikai ország diktátora, Rafael Leo­nidas Trujillo Molina életé­nek ... és washingtoni hiva­tali berkekben legalább ak­kora látás-futás, felfordulás keletkezett, mint dominikai hivatalos berkekben. Az Egyesült Államok elnöke a tervezettnél hosszabb ideig volt kénytelen nélkülözni kül­ügyminiszterét, Mr. Rushot , akit ugyancsak az a domini­kai géppisztolysorozat ma­rasztalt otthon. Aztán egy­más után futottak ki az ame­rikai flotta egységei, számuk azóta is szüntelenül gyarap­szik. Kolumbus és Santo Domingo A mai Dominikát Kolum­bus már 1492-ben, első útján felfedezte, ő alapította meg a nyugati félteke első fehérek által benépesített városát, Santo Domingót. A hosszú ideig tartó spanyol uralom szinte teljesen kiirtotta az in­dián őslakosságot és az így elpusztult olcsó munkaerőt Afrikából importált néger rabszolgákkal pótolták. Az évszázados szabadságharc 1863-ban űzte el végleg a vakmerő­ kegyetlen conquis­­tadorok utódait, de nem sok­kal később új külső zsarnok­ság következett. 1905-ben az Egyesült Államok szabályos katonai intervenció „érvével” Dominikát próbálja „meg­győzni” arról, hogy vám­ügyeinek ellenőrzését enged­je át Washingtonnak. Hosszú amerikai katonai megszállás következik. 1930-ban a csilla­gos-sávos lobogó alatt Domi­nikában pöffeszkedő megszál­lók megbízzák egyik hűséges „bennszülött” emberüket, Ra­fael Truj­illőt, szervezze meg a hazai árulókból rekrutálan­­dó, a megszállókkal minden tekintetben teljesen együtt­működő segédrendőrséget. Trujillo engedelmeskedik és Trujillo tábornok lesz. Trujil­lo engedelmeskedik és Trujil­lo Dominika diktátora lesz. Mind emberi, mind politi­kai arculata hajmeresztő. Ez a ki tudja hányszoros tömeg­gyilkos, aki csak 1937-ben — elsősorban a személyes bosz­­szúvágyának kielégítésére — tízezer embert öletett halom­ra Haitiban, egy határinci­­dens során. El Benefactornak, a Jótevőnek neveztette ma­gát. Írástudó és cipőt viselő dominikai aránylag kevés volt, de annál több Trujillo­­szobor. Az ősi Santo Domin­gót — „a kormány határoza­tára” — Ciudad Trujillónak nevezték el. Egy professzor eltűnik A nyugati polgári lapok a v­iszony hangján számoltak be néhány esztendővel ezelőtt a neves latin-amerikai törté­nész, Galindez professzor sor­sáról. A Ciudad Trujillo-i egyetem ismert tanára pro­­fesszoros naívsággal mondott kritikát Trujillo rendszeréről , és menekülnie kellett. Az Egyesült Államokban, hála tudásának, katedrát talált. Egy nap eltűnt. Nyomtalanul. Illetve mégsem egészen nyomtalanul. Az FBI ameri­kai nyomozóiroda jelentése szerint a jelek arra engedtek következtetni, hogy a pro­fesszort ismeretlen tettesek egy folyami gőzhajóra hur­colták ... azután annak ka­zánjába dobták. Rafael Leo­nidas Trujillo Molina keze messzire ért... Amikor felcsattant az a minapi sorozat és a „Jótevő*’ holtan zuhant le, nem vélet­lenül sápadtak el a State Department karibi ügyekkel foglalkozó diplomatái. Ők tudták a legjobban, mennyi­re veszélyes kitöréssel fenye­get az általuk kreált domi­nikai vulkán. Működésbe lé­pett a jól olajozott gépezet: a diktátor fia, ifjabb Rafael Trujillo, a Kim Novaknak, Gábor Zsazsának és a töb­bieknek amerikai államse­gélyből Mercedeseket ajándé­kozott hírhedt botrányhős je­löltetett a pápa utódjaként. Meghúzták a „csavarokat”, a merénylet két állítólagos részvevőjét, (köztük egy tá­bornokot) „tűzharcban” az­óta már agyonlőttek, s a le­­tartóztatottak száma megha­ladja az ezret. A Dominika körül­ cirkáló amerikai hadi­hajók, a felduzzasztott és az ilyen belpolitikai célokra táp­lált hadsereg egyelőre meg tudta akadályozni a vulkán kitörését. Most pedig Trujillo... De annak a géppisztolyso­rozatnak a mondanivalója túlnőtt az egykori Santo Do­­mingón. A börtönben ülő Menderesztől, az elűzött Li Szin Manón át Diemig és Boun Dum hercegig buknak vagy inognak Washington kísértetiesen hasonló portré­­jú szövetségesei. És­­ most Trujillo... A diktatúra egy­előre túlélte őt, de igazi sta­bilitást nemcsak Dél-Koreá­­ban, Dél-Vietnamban és má­sutt, hanem Dominikában is csak az igazán tisztító vihar hozhat. Harmat Endre DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG 7 ' tény­tenger) Monte Crist!_\PuHrlo~Platd- SantidQO. 6 H Brrt HonUuf’dj C.R CSót* *tC4 6 6iá/enté/i M Mait' HO Ho Mum K Kolumbia M Mexikó N Nicaragua P Panama S 5a/ra/for V Venezuela San fon Ot Maci Ciudad Trujillo az egykori Santo Domingo, amelyet még 1498-ban alapított Kolumbus. Ebbben az öbölben vetett horgonyt a Santa Maria. Ificj­uyen­­iilianli jplius, az cipóit Hanoi egyik legszebb részében, köz­vetlenül az elnöki palota szomszédsá­gában, áll a Vietnami Hadsereg Mú­zeuma. Egyik szabad délutánunkon látogattunk el ide, hogy megtekintsük a kiállított dokumentációt, a Vietnami Felszabadító Hadsereg hősi harcának emlékeit. Kísérőnk egy bájos arcú, fekete copfos kislány, Nguyen Thanh Phui volt. Karcsú termetén katonai egyenruha feszült, vállán őrmesteri rangjelzés. Tizennyolc-tizenkilenc évesnek gondoltam, azután annál na­gyobb csodálkozással fogadtam, hogy már a 27. évét tapossa. S 15 éve tagja a Vietnami Népi Hadseregnek. Ilyen tévedésben gyakran volt részünk Vietnamban. Az emberek életkorát nem könnyű megállapítani. A 20 éve­sek és a 30 évesek között jóformán tó. Mindegyik 18 évesnek látszik! Hosszú ideig fiatalok az emberek Vietnamban, aztán hirtelen köszönt be életükbe az öregkor... Egy kislány elindul A Thanh Phui-család sorsa a gyar­matosítók uralma alatt nem sokban különbözött a többi sokmillió vietna­mi ember életétől. Elnyomás, kény­szerű robot , valóságos rabszolga-fut-e élet. Örök félelem a holnaptól, betevő falat a családnak? Nem pusz­tulnak-e éhen, nem vesznek-e bele a nagy-nagy nyomorúságba? Állandó bizonytalanság, rettegés a jövőtől — ez volt minden, amit magukénak mondhattak. Nem volt véletlen, hogy a család férfitagjai fegyvert fogtak az elnyo­mók ellen, s harcoltak a szabad, füg­getlen Vietnamért. S amikor felvir­radt a szabadság hajnala, létrejött a szabad Vietnam, erejük megfeszítésé­vel dolgoztak. Részt vállaltak az új haza építéséből. A család dédelgetett kedvence, a szépséges kis Nguyen sem akart elmaradni, ő is részt kért a munkából. Az aprótermetű, törékeny­ karcsú kislány belépett a hadseregbe. Gondozta a felszabadító harcok sebe­­sültjeit, a beteg katonákat, s egy bol­dog Vietnamról álmodozott. Talán ezt az álmodozást, a vietna­mi nép új, szabad életét irigyelték meg a francia imperialisták? Vagy Vietnam kincsei sarkallták őket? Gá­ládul rátámadtak az országra. Repü­lőgépekről lőtték, napalmbombákkal gyújtották fel a falvakat, tankokkal rombolták a házakat, a vietnami ha­zafiak vérével festették vörösre a föl­deket. Nguyen álmodozó szemeiben a vi­dám fényeket sötét, borongás fellegek takarták el. A gyűlölet, az elszántság fellegei, amelyek végigviharzottak Vietnam felett, s odatelepedtek min­den vietnami szemébe. Ellenállásra sarkallta őket, hazájuk védelmére szó­lított százezreket. A kis, törékeny Nguyen is közöttük volt. A műtét A döntő csata Dien Bien Phu-nál volt. A franciák 16 000 katonát, ren­geteg löveget, 120 sugárhajtásos repü­lőgépet, több tucat különböző nagysá­gú páncélost vontak össze, ebben a betonerődökkel rendkívül megerősí­tett, jól kiépített védelmi övezetben, De Castries francia tábornok főpa­rancsnoksága alatt. — Dien Bien Phuba beletörik a vi­etnamiak foga... Dien Bien Phu be­vehetetlen ... — hirdették a francia lapok a tábornok szárnyaló kijelenté­seit. Tévedett De Castries. Nem a vietna­miak foga, hanem a franciáké törött bele Dien Bien Phuba. A Vietnami Felszabadító Hadsereg lépésről lépés­re morzsolta fel a franciák állásait. Nagyszerű hősök születtek ebben a harcban. Nevük örökre fényesen ra­gyog a vietnami nép történelmének Dien Bien Phúnál írott lapjain. E nagyszerű hősök mellett szerényen húzódik meg Nguyen Thanh Phui ne­ve. Nguyen nem fegyverrel harcolt, ő a gyógyítás katonája volt. Mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett, ahol enyhülést adhatott a fájdalmakra, ahol kedves, üde mosolyával cse­vegésével vidámságot, új erőt önthe­tett a fáradt harcosokba. S egy ízben ő is nagyszerű győzelmet aratott. Történt, hogy egyszer közvetlenül a front közelében végezte a kórház egyik részlege a sebesültek ellátását. Egy orvos és Nguyen körözték a se­besülteket, akiket a szanitécek vittek messze a front mögé, biztonságosabb helyre. Az egyik sebesültnek a lábát roncsolta szét teljesen egy francia robbanólövedék. Az orvos nekifogott, hogy a helyszínen távolítsa el a szét­roncsolt testrészt. Nguyen segített. Az operáció már a végefelé tartott, ami­ látta. Megkísérelte befejezni az ope­rációt, de erőtlen kezéből kiestek a műszerek. — Fejezze be! — parancsolta Nguyennek. — Én? — nézett rá a kislány cso­dálkozó tekintettel. — Igen. S Nguyen hozzáfogott. Először bi­zonytalanul, szívében tele félelemmel, de aztán egyre határozottabban. Hi­szen annyiszor látta már! Finom út­jainak egyre simábban engedelmes­kedtek a műszerek. A gyomra táján keletkezett remegés is teljesen elmúlt lassanként. Mire­ befejezte, már min­den olyan egyszerűnek látszott. Győzött! Erre a Dien Bien Phúnál aratott győzelemre nagyon büszke Nguyen Thanh Phui. Gyakran mesél róla hat­éves kislányának, aki szívesen elját­­szogat anyuka kitüntetéseivel, ame­lyek között ott van a Dien Bien Phui harcokban szerzett érem is.­­Szabó Béla (Folytatjuk.) ono noQgMonoonoawm«*a^ . - v.......... .. Nguyen Thanh Phn! a Vietnami Néphadsereg Múzeumának kertjében a Vietnami Dolgozó Ifjúsági Szövetség kongresszusára érkezett külföldi fiatalok egy csoportjával. A háttérben látható ágyút a gyarmatosítók elleni harcban a franciáktól zsákmányolták

Next