Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1961-06-10 / 23. szám
A FÓRUM ÉS A VIKINGEK PÁNCÉLJAI Koppenhága kis utcáinak egyikében, amelyek a Bredgade-ra torkollnak, látható egy nagy, szürke épület. Rajta a felírás: „Land og Folk’*. Itt van a dán kommunisták lapjának szerkesztősége, ahol a világhírű szatirikus rajzolóművész, Herluf Bidstrup tanyázik. Dolgozószobája nem nagy. A falkiugrás két részre osztja a szobát. Úgy tűnik, mintha az egészet betöltené egy nagy rajztábla. És tussok, tollak, könyvek és folyóiratok. Ezenkívül semmi. Bidstrup állva dolgozik. Székek nincsenek a szobában, ezért átvisz bennünket egy másikba: ez Poul Emanuel, a Dán Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetőjének szobája. Bidstrupnál , Poul Emanuel szobájában Poul Emanuel csak nemrég szabadult a börtönből. A bíróság azért ítélte el, mert részt vett a magasállású dán tábornok, Jalf áruló tevékenységének leleplezésében. Jalf bűntársaival együtt a hitleri megszállás alatt a dán ellenállási mozgalom aláásásával foglalkozott. Emanuel nem jön egyhamar mondotta Bidstrup. — Ezért használhatjuk szobáját. Herluf Bidstrupnak most nagyon sok a munkája. Karikatúráinak gyűjteményét készíti elő. Ezenkívül a Szovjetunióba készül és a „Land og Folk’* számára készít rajzokat. És Ön ugyancsak rajzot kér «– mosolygott Bidstrup. — Az ifjúság Fórumáról? Igen. A művész elgondolkozott. Beszélni kezdett a fiatal dán nemzedékről, amelynek képviselői ugyancsak elutaznak Moszkvába az ifjúság Világ Fórumára. — A dán ifjak és lányok keveset tudnak az elmúlt háborúról. A burzsoá propaganda lélekelemzői minden lehetőt elkövettek, hogy az ifjúság ne tudja, mennyi keserűséget hoz a háború ... Nem ritka látvány Koppenhágában, amint iskolásgyerekek perselyekkel gyűjtenek rokkantak számára. De ugyanakkor az iskolásoknak nem mondják meg, hogy a legtöbben, akik számára gyűjtenek, a háború idején váltak rokkantakká ... Bidstrup sietett és nem akartam kérdéseimmel feltartani. Elég volt már az is, hogy a kiváló művész megígérte: feltétlen készít egy rajzot a Komszomolszkaja Pravda részére. Ezenkívül találkozni akartam néhány ifjúsági szervezet vezetőivel, hogy tájékoztatást kapjak: milyen gondolatokkal utaznak el képviselőik a Fórumra. Dániának nincs szüksége rakétabázisokra Sven Skovmand, a fiatal radikálisok egyik vezetője például kifejtette, hogy milyen veszélyes az atomfegyverkezés. — Dániának nincs szüksége atomfegyverekre és rakétabázisokra — mondotta. Azután ránézett a „Politiken** friss számára. A lap egyik oldalán egy nagy Adenauer fénykép .. • C íme, ettől félünk mi. Félünk a nyugatnémet vezetők politikájától. Dánia kis ország. És rémes még csak a gondolata is annak, hogy újra megismétlődhetnek a hitleri megszállás napjai Dániában ... A dán fiatalok tömegeire nagy hatással van a dán ifjúság élen járó részének békeharca. A haladó sajtóból tudomást szereznek arról, hogy Dániában békemenetek haladnak. Azokban a menetekben, amelyek néha több napig tartanak, a legkülönbözőbb politikai irányzatok és nézetek képviselői vesznek részt — bár az ilyen felvonulások és háborúellenes tüntetések szervezése óriási nehézségekbe ütközik. A Bidstruppal való találkozás után visszatértem a „Viking” szállodába. A szalon üres volt. A gazdag turisták elmentek, hogy Koppenhága fényreklámok árjában úszó utcáin szórakozást keressenek. Zene szólt. A szálloda falain a középkori harcosok páncéljai é a régi háborúk relikviái, amelyekben sok ember vesztette életét. A sisakrostélyok és pajzsok ártalmatlan dolgok, azonban vannak, akik ma Dániában új vikingek kinevelésére számítanak, hogy azokat tömegpusztító, modern fegyverekkel szerelhessék fel. A fiatal dánok aligha egyeznek bele, hogy rájuk erőszakolják a NATO fegyvereit. Küzdenek ez ellen, és más világról, más sorsról ábrándoznak. (L. Kuznyecovnak a Komszomolszkaja Pravdában megjelent koppenhágai riportjából.) Megjelent A VILÁG IFJÚSÁGA legújabb, júniusi száma, amely beszámolót közöl a DÍVSZ ebijei VB-üléséről, az Indiai Ifjúsági Szövetségről és a Koreai Demokratikus Ifjúsági Szövetségről. Bemutatja Bakut — Kelet kapuját, riportot közöl a világ legkisebb városáról és a kalóznak a kalózvilágról. Érdekes összeállítás található a folyóiratban a divatról és a divatkémekről, ezenkívül bemutat több világhírű énekesnőt és Alain Delont. Hasznos kezdet „Moszkva és Washington párbeszéde folytatódni fog!” Kétségtelen, hogy ez a megállapítás, amelyet a Pravda bécsi tudósítói írtak lapjuknak, tükrözi dióhéjban leginkább Hruscsov szovjet miniszterelnök és Kennedy amerikai elnök kétnapos tanácskozásának eredményét. Pedig a hidegháborús körök mindent megtetteka két kormányfő eredményes tanácskozásának meghiúsítása érdekében. „Hajthatatlanságot” követeltek Kennedytől, azt tanácsolták, nyújtson át „ultimátumot” a genfi atomértekezlet kérdésében, „ne riadjon vissza a fenyegetéstől sem Berlin ügyében”. Egyes amerikai lapok és szenátorok odáig mentek, hogy előre beharangozták a „szakítást” a két nagyhatalom között. A találkozóról kiadott szovjet—amerikai közös közlemény, az a néhány szó, amellyel vasárnap a szovjet nagykövetség épületének bejáratánál elbúcsúzott egymástól Hruscsov és Kennedy, bizonyítja, mennyire elszámították magukat a hidegháború megszállottjai. „Viszontlátásra!”—mondották egymásnak, s ez szinte kiegészíti a közös közlemény szövegét: elhatározták, hogy „fenntartják a kapcsolatokat a két országot és az egész világot érdeklő valamennyi kérdésben”. Laosszal kapcsolatban pedig továbbhaladást ígér a közlemény a genfi értekezleten. „Hasznosnak” nevezte mindkét kormányfő a bécsi megbeszéléseket, amelyek — már az idő rövidsége miatt is — nem takaríthatták el a hidegháború többesztendős lerakódásait, de utat nyithattak a további tárgyalások, a vitás kérdések békés rendezése felé. Ez a találkozó az államok közötti nézeteltérések békés rendezésére támaszkodó szovjet irányvonal helyességének újabb meggyőző bizonyítéka! Természetesen a monopolista körök nem tették le fegyverüket és aligha mondanak le a nemzetközi helyzet elmérgesítésére irányuló törekvéseikről. Az elkövetkezendő hónapok mutatják majd meg, Kennedy mennyire akarja és tudja elfogadtatni a washingtoni uralkodó csoporttal és az USA szövetségeseivel a tényleges enyhülés és a reális megegyezés vonalát. HRUSCSOV ÉS KENNEDY A BÉCSI SCHÖNBRUNNI KASTÉLYBAN SCHARF OSZTRÁK ELNÖKKEL A TISZTELETÜKRE RENDEZETT FOGADÁSON C Papp Jenőnek, az MTI Bécsbe küldött fotóriporterének felvételei.) Nagy-Budapest területén lakó Nagy-Budapest területére központifűtés-szerelő vagy víz-, gázszerelő szakmákra 8 áll. iskolát végzett fiúkat ipari tanulónak felveszünk—2. évben ösztöndíjat, 3. évben teljesítménybérezést adunk A tanulóidő alatt munkaruhát és napi egyszeri melegételt biztosítunk. Jelentkezés: EM. Épületszerelő Vállalat VIII., Kisfaludy utca 11. Büki szaktársnál EM. 1. számú Földmunkát Gépesítő Vállalat Budapest V., Vigyázó Ferenc utca 3. felvesz építőgépész (földmunka-gépész) ipari tanulókat Jelentkezhetnek 15. évüket betöltött, 8 általános iskolát végzett fiatalok. Tanulóidő 3 év Telefontudósítás: KENNEDY ELNÖK ÉS HRUSCSOV ELVTÁRS A BÉCSI SZOVJET NAGYKÖVETSÉG ÉPÜLETÉBEN BÉCS a találkozó után véget ért a nagy találkozó. " Ahol mi, újságírók dolgoztunk, vártuk a híreket, s nyakunkban tranzisztoros rádiókészülékekkel hallgattuk Harlamov szovjet és Salinger amerikai szóvivő nyilatkozatait — immár nem a világpolitika „röntgenezésével” foglalkoznak ... A Hofburg átadta helyét a nemzetközi röntgenkongresszus orvosrészvevőinek ... Mégis, Bécsben — mint szerte a világban — továbbra is a Hruscsov és Kennedy között folytatott megbeszélések képezik a fő beszédtémát. A felfogások természetesen eltérnek, de abban a közvélemény egyetért, hogy már maga a véleménycsere létrejötte is nagy jelentőségűnek tekinthető. Az átlagosztrák pedig büszke arra, hogy a találkozó színhelyéül éppen az ő hazáját választották. Még az Adenauerbarátságjáról ismert Salzburger Nachtrichten is kénytelen elismerni saját közvéleménykutatása alapján, hogy a találkozó ténye hangsúlyozta Ausztria semlegességét. Pedig a Salzburger Nachtrichten a találkozó előtt is Adenauer szólamait ismételte. Adenauer pedig, mint ismeretes, mindent megtett a találkozó jelentőségének csökkentéséért. Mint most ismeretessé vált, a nyugatnémet diplomácia több kísérletet tett a Hruscsov—Kennedy-találkozó megzavarására. A bonni külügyminisztérium osztrák osztályának vezetője, Duckwitz miniszteri tanácsos és több más bonni hivatalnok a tanácskozások idején Bécsben tartózkodtak és állandó kapcsolatot tartottak fenn az itteni amerikai hivatalos helyekkel. Nyugatnémet eredetű provokatív röplapokat is találtak Bécsben. • Nyilván az sem volt véletlen, hogy éppen Hruscsov hazautazása napján jelent meg Habsburg Ottó ügyvédje az osztrák kancellárnál. Úgynevezett „hűségnyilatkozatot” nyújtott át azzal, hogy annak elfogadása után engedjék meg visszatérését Ausztriába. Ha felidézzük Habsburg Ottó háborús bujtogató tevékenységét és a monopolista körökkel való kapcsolatait — nem kétséges, milyen igazi szándékai vannak... Az újfasiszta Szabadságpárt még ugyanazon a napon elhatározta: támogatja Habsburg Ottó kívánságát a parlamentben. Hasonlóan határozott a reakciós Néppárt is. A „trónkövetelő” és bonni támogatói azonban aligha forgathatják vissza a történelem kerekét Ausztriában... JOHANN MÜLLER Havannában végetért az NDSZ tanácskozása Kuba fővárosában befejezte munkáját a Nemzetközi Diákszövetség végrehajtó bizottságának ülése, amely aktuális nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. Az NDSZ június 19—26 között kubai, augusztus 16—23 között pedig dominikai szolidarittási hetet rendez. ROBINSON VISSZATÉRT... Jacques Talrich, a „modern idők Robinsonja” — mint lapunk hasábjain korábban hírt adtunk róla — Tahiti egyik szigetére, Mehetia-ra vonult puskájával, kutyájával és 30 kilós poggyászával, hogy kipróbálja a robinsoni életet. Most megérkezett a hír, mely szerint Jacques Talrich, a 36 esztendős, elvált ember, akit Párizsban sok száz jelentkező közül választottak ki Mehetla elhagyott lakójának szerepére , visszatért. Az egész robinsonoskodást az Europe I. rádióadó kísérletsorozata keretében szervezték. Ezzel kívánták bebizonyítani, hogy a modern élet kényelméhez szokott városi ember Robinson primitív körülményei között is feltalálja magát. Talrich egyetlen társa a Kazan nevű tahiti kutya volt, amely egyébként azzal kezdte kalandját, hogy jól megharapta gazdájának kezét... Tahidra alig ismertek rá, amikor visszatért Papeetebe, Tahiti központjába rádiókészülékével és kutyájával. A sápadt, sovány ember barnára sült a déltengeri szigeten, s izmos, életvidám férfivá változott. Nem csoda — írta ezzel kapcsolatban egy ausztráliai lap —, hiszen Talrich hihetetlen mennyiségű élelmiszert fogyasztott. Az ő számára tehát mindenesetre hasznos volt a kísérlet... India felszárítja könnyeit Az emberek gondolkodásában India egy kicsit még ma is úgy él, mint a mesés vagyonú maharadzsák, s a titokzatos bráhmánok, a kígyóbűvösök és fakírok, a bajadérok és szent tehenek országa. Való igaz, hogy Indiában még ma is vannak maharadzsák és bajadérok, azonban India nagy lendülettel kezdett hozzá az iparosításhoz, a fejlődést gátló régi korlátok megszüntetéséhez. Ezt meglátni és az élet apró tényein keresztül ábrázolni — izgalmas írói feladat. Az ismert osztrák újságíró, Harry Sichrovsky Indiáról szóló útikönyve éppen ezért nagyszerű olvasmány: életközelségből mutatja be a forrongó, átalakuló, a múlt ezer szálával átszőtt, de már új ösvényeket taposó indiai valóságot. összehoz egy rövid találkozóra a goai szabadságmozgalmak vezetőjével, elvisz a bajadérok falvába, leül a szegény emberek étkezőjébe beszélgetni és beszámol veszélyes kígyókalandjáról. Parasztokról, filmrendezőkről, politikusokról , fiatalokról és öregekről szól ez a kötet, amely gazdagon illusztrálva a Táncsics Kiadónál jelent meg. Amiért felbolydult a State Department... EL BENEFACTOR HALÁLA Dominikai Köztársaság Közép-Amerikában, az Antilla-tenger Hispaniola (Haiti) szigetének keleti felén, fekszik. Területe 48 000 négyzetkilométer, lakossága közel 3 millió. Fővárosa Ciudad Trujillo (Santo Domingo). Mezőgazdasági ország, trópusi növénytermeléssel. Főbb exportcikkei: cukor (cukornádból), kávé, kakaó, dohány. Dominika fontos helyet foglal el az Egyesült Államok középamerikai stratégiai terveiben. Az ország többször került amerikai katonai megszállás alá , amikor a hatalmon levő dominikai vezetők akarata nem egyezett Washingtonéval, vagy gyenge lábon állt a diktatúra. Egy 1951-ben megkötött szerződés értelmében pedig amerikai légierők tartózkodhatnak a Dominikai Köztársaságban. Az USA ragaszkodik Dominikához, mert az ország a Karibi-térség középpontjában fekszik, közel Kubához és Puerto Ricóhoz , az Egyesült Államok gyarmatához. Ezért keltett olyan nagy riadalmat Washingtonban Trujillo halálarn. Néhány nappal ezelőtt rövid géppisztolysorozat vetett véget egy kis latin-amerikai ország diktátora, Rafael Leonidas Trujillo Molina életének ... és washingtoni hivatali berkekben legalább akkora látás-futás, felfordulás keletkezett, mint dominikai hivatalos berkekben. Az Egyesült Államok elnöke a tervezettnél hosszabb ideig volt kénytelen nélkülözni külügyminiszterét, Mr. Rushot , akit ugyancsak az a dominikai géppisztolysorozat marasztalt otthon. Aztán egymás után futottak ki az amerikai flotta egységei, számuk azóta is szüntelenül gyarapszik. Kolumbus és Santo Domingo A mai Dominikát Kolumbus már 1492-ben, első útján felfedezte, ő alapította meg a nyugati félteke első fehérek által benépesített városát, Santo Domingót. A hosszú ideig tartó spanyol uralom szinte teljesen kiirtotta az indián őslakosságot és az így elpusztult olcsó munkaerőt Afrikából importált néger rabszolgákkal pótolták. Az évszázados szabadságharc 1863-ban űzte el végleg a vakmerő kegyetlen conquistadorok utódait, de nem sokkal később új külső zsarnokság következett. 1905-ben az Egyesült Államok szabályos katonai intervenció „érvével” Dominikát próbálja „meggyőzni” arról, hogy vámügyeinek ellenőrzését engedje át Washingtonnak. Hosszú amerikai katonai megszállás következik. 1930-ban a csillagos-sávos lobogó alatt Dominikában pöffeszkedő megszállók megbízzák egyik hűséges „bennszülött” emberüket, Rafael Trujillőt, szervezze meg a hazai árulókból rekrutálandó, a megszállókkal minden tekintetben teljesen együttműködő segédrendőrséget. Trujillo engedelmeskedik és Trujillo tábornok lesz. Trujillo engedelmeskedik és Trujillo Dominika diktátora lesz. Mind emberi, mind politikai arculata hajmeresztő. Ez a ki tudja hányszoros tömeggyilkos, aki csak 1937-ben — elsősorban a személyes boszszúvágyának kielégítésére — tízezer embert öletett halomra Haitiban, egy határincidens során. El Benefactornak, a Jótevőnek neveztette magát. Írástudó és cipőt viselő dominikai aránylag kevés volt, de annál több Trujilloszobor. Az ősi Santo Domingót — „a kormány határozatára” — Ciudad Trujillónak nevezték el. Egy professzor eltűnik A nyugati polgári lapok a viszony hangján számoltak be néhány esztendővel ezelőtt a neves latin-amerikai történész, Galindez professzor sorsáról. A Ciudad Trujillo-i egyetem ismert tanára professzoros naívsággal mondott kritikát Trujillo rendszeréről , és menekülnie kellett. Az Egyesült Államokban, hála tudásának, katedrát talált. Egy nap eltűnt. Nyomtalanul. Illetve mégsem egészen nyomtalanul. Az FBI amerikai nyomozóiroda jelentése szerint a jelek arra engedtek következtetni, hogy a professzort ismeretlen tettesek egy folyami gőzhajóra hurcolták ... azután annak kazánjába dobták. Rafael Leonidas Trujillo Molina keze messzire ért... Amikor felcsattant az a minapi sorozat és a „Jótevő*’ holtan zuhant le, nem véletlenül sápadtak el a State Department karibi ügyekkel foglalkozó diplomatái. Ők tudták a legjobban, mennyire veszélyes kitöréssel fenyeget az általuk kreált dominikai vulkán. Működésbe lépett a jól olajozott gépezet: a diktátor fia, ifjabb Rafael Trujillo, a Kim Novaknak, Gábor Zsazsának és a többieknek amerikai államsegélyből Mercedeseket ajándékozott hírhedt botrányhős jelöltetett a pápa utódjaként. Meghúzták a „csavarokat”, a merénylet két állítólagos részvevőjét, (köztük egy tábornokot) „tűzharcban” azóta már agyonlőttek, s a letartóztatottak száma meghaladja az ezret. A Dominika körül cirkáló amerikai hadihajók, a felduzzasztott és az ilyen belpolitikai célokra táplált hadsereg egyelőre meg tudta akadályozni a vulkán kitörését. Most pedig Trujillo... De annak a géppisztolysorozatnak a mondanivalója túlnőtt az egykori Santo Domingón. A börtönben ülő Menderesztől, az elűzött Li Szin Manón át Diemig és Boun Dum hercegig buknak vagy inognak Washington kísértetiesen hasonló portréjú szövetségesei. És most Trujillo... A diktatúra egyelőre túlélte őt, de igazi stabilitást nemcsak Dél-Koreában, Dél-Vietnamban és másutt, hanem Dominikában is csak az igazán tisztító vihar hozhat. Harmat Endre DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG 7 ' ténytenger) Monte Crist!_\PuHrlo~Platd- SantidQO. 6 H Brrt HonUuf’dj C.R CSót* *tC4 6 6iá/enté/i M Mait' HO Ho Mum K Kolumbia M Mexikó N Nicaragua P Panama S 5a/ra/for V Venezuela San fon Ot Maci Ciudad Trujillo az egykori Santo Domingo, amelyet még 1498-ban alapított Kolumbus. Ebbben az öbölben vetett horgonyt a Santa Maria. Ificjuyeniilianli jplius, az cipóit Hanoi egyik legszebb részében, közvetlenül az elnöki palota szomszédságában, áll a Vietnami Hadsereg Múzeuma. Egyik szabad délutánunkon látogattunk el ide, hogy megtekintsük a kiállított dokumentációt, a Vietnami Felszabadító Hadsereg hősi harcának emlékeit. Kísérőnk egy bájos arcú, fekete copfos kislány, Nguyen Thanh Phui volt. Karcsú termetén katonai egyenruha feszült, vállán őrmesteri rangjelzés. Tizennyolc-tizenkilenc évesnek gondoltam, azután annál nagyobb csodálkozással fogadtam, hogy már a 27. évét tapossa. S 15 éve tagja a Vietnami Népi Hadseregnek. Ilyen tévedésben gyakran volt részünk Vietnamban. Az emberek életkorát nem könnyű megállapítani. A 20 évesek és a 30 évesek között jóformán tó. Mindegyik 18 évesnek látszik! Hosszú ideig fiatalok az emberek Vietnamban, aztán hirtelen köszönt be életükbe az öregkor... Egy kislány elindul A Thanh Phui-család sorsa a gyarmatosítók uralma alatt nem sokban különbözött a többi sokmillió vietnami ember életétől. Elnyomás, kényszerű robot , valóságos rabszolga-fut-e élet. Örök félelem a holnaptól, betevő falat a családnak? Nem pusztulnak-e éhen, nem vesznek-e bele a nagy-nagy nyomorúságba? Állandó bizonytalanság, rettegés a jövőtől — ez volt minden, amit magukénak mondhattak. Nem volt véletlen, hogy a család férfitagjai fegyvert fogtak az elnyomók ellen, s harcoltak a szabad, független Vietnamért. S amikor felvirradt a szabadság hajnala, létrejött a szabad Vietnam, erejük megfeszítésével dolgoztak. Részt vállaltak az új haza építéséből. A család dédelgetett kedvence, a szépséges kis Nguyen sem akart elmaradni, ő is részt kért a munkából. Az aprótermetű, törékeny karcsú kislány belépett a hadseregbe. Gondozta a felszabadító harcok sebesültjeit, a beteg katonákat, s egy boldog Vietnamról álmodozott. Talán ezt az álmodozást, a vietnami nép új, szabad életét irigyelték meg a francia imperialisták? Vagy Vietnam kincsei sarkallták őket? Gáládul rátámadtak az országra. Repülőgépekről lőtték, napalmbombákkal gyújtották fel a falvakat, tankokkal rombolták a házakat, a vietnami hazafiak vérével festették vörösre a földeket. Nguyen álmodozó szemeiben a vidám fényeket sötét, borongás fellegek takarták el. A gyűlölet, az elszántság fellegei, amelyek végigviharzottak Vietnam felett, s odatelepedtek minden vietnami szemébe. Ellenállásra sarkallta őket, hazájuk védelmére szólított százezreket. A kis, törékeny Nguyen is közöttük volt. A műtét A döntő csata Dien Bien Phu-nál volt. A franciák 16 000 katonát, rengeteg löveget, 120 sugárhajtásos repülőgépet, több tucat különböző nagyságú páncélost vontak össze, ebben a betonerődökkel rendkívül megerősített, jól kiépített védelmi övezetben, De Castries francia tábornok főparancsnoksága alatt. — Dien Bien Phuba beletörik a vietnamiak foga... Dien Bien Phu bevehetetlen ... — hirdették a francia lapok a tábornok szárnyaló kijelentéseit. Tévedett De Castries. Nem a vietnamiak foga, hanem a franciáké törött bele Dien Bien Phuba. A Vietnami Felszabadító Hadsereg lépésről lépésre morzsolta fel a franciák állásait. Nagyszerű hősök születtek ebben a harcban. Nevük örökre fényesen ragyog a vietnami nép történelmének Dien Bien Phúnál írott lapjain. E nagyszerű hősök mellett szerényen húzódik meg Nguyen Thanh Phui neve. Nguyen nem fegyverrel harcolt, ő a gyógyítás katonája volt. Mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett, ahol enyhülést adhatott a fájdalmakra, ahol kedves, üde mosolyával csevegésével vidámságot, új erőt önthetett a fáradt harcosokba. S egy ízben ő is nagyszerű győzelmet aratott. Történt, hogy egyszer közvetlenül a front közelében végezte a kórház egyik részlege a sebesültek ellátását. Egy orvos és Nguyen körözték a sebesülteket, akiket a szanitécek vittek messze a front mögé, biztonságosabb helyre. Az egyik sebesültnek a lábát roncsolta szét teljesen egy francia robbanólövedék. Az orvos nekifogott, hogy a helyszínen távolítsa el a szétroncsolt testrészt. Nguyen segített. Az operáció már a végefelé tartott, ami látta. Megkísérelte befejezni az operációt, de erőtlen kezéből kiestek a műszerek. — Fejezze be! — parancsolta Nguyennek. — Én? — nézett rá a kislány csodálkozó tekintettel. — Igen. S Nguyen hozzáfogott. Először bizonytalanul, szívében tele félelemmel, de aztán egyre határozottabban. Hiszen annyiszor látta már! Finom útjainak egyre simábban engedelmeskedtek a műszerek. A gyomra táján keletkezett remegés is teljesen elmúlt lassanként. Mire befejezte, már minden olyan egyszerűnek látszott. Győzött! Erre a Dien Bien Phúnál aratott győzelemre nagyon büszke Nguyen Thanh Phui. Gyakran mesél róla hatéves kislányának, aki szívesen eljátszogat anyuka kitüntetéseivel, amelyek között ott van a Dien Bien Phui harcokban szerzett érem is.Szabó Béla (Folytatjuk.) ono noQgMonoonoawm«*a^ . - v.......... .. Nguyen Thanh Phn! a Vietnami Néphadsereg Múzeumának kertjében a Vietnami Dolgozó Ifjúsági Szövetség kongresszusára érkezett külföldi fiatalok egy csoportjával. A háttérben látható ágyút a gyarmatosítók elleni harcban a franciáktól zsákmányolták