Magyar Ifjúság, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-05 / 1. szám
m. A névadó ünnepség megkezdődött. A Mártírok útján, a Klement Gottwardgyár klubjának ablakai alatt elszáguld egy csuklós autóbusz, de ahogy kattan a magnetofon és végig ömlik a termen Mozart altatódala, egyszeriben megszűnik a külvilág. Elcsöndesül az eddig nyugtalanul sírdogáló kisbaba is és szülők, névadó szülők megnyugodva, boldogan néznek össze. A rokonok, ismerősök, gyári kollégák és a köszönteni érkezett úttörök virágfüzérnyi lánca körbefonja az újszülöttet, a kis Ramónát. Dékány Ramona, így döntöttek szülők, névadó szülők közösen, s most, a pirosfehér-zöld szalagos anyakönyvvezető előtt újra megpecsételik elhatározásukat. Elől most az asszonyok állnak. Felragyogva tündökölnek, szinte megittasulnak az anyaság örömétől. A férfiak ilyenkor félrehúzódnak, szelíddé, kisfiússá simulnak a kemény arcok. „Ha egy évre akarsz megtelepedni, vessél kölest, ha évtizedekre, á'.Vess fákat, de ha évszázadokra, ahhoz nevelned kell az embert” — mondja egy fiatalasszony, a KISZ- bizottság küldötte, ünnepélyes csendességgel. Mikor kis beszéde végére ér és átnyújtja a zizegő papírba csomagolt ajándékokat, akkor is mindnyájan a kínai bölcs mondására gondolunk. E perc legmélyebb értelmét fejezi ki: Ha évszázadokra gondolsz, nevelj embert, a teremben sokan vannak, de idősben, fiatalban felvillan, hogy legszebb rendeltetésünk, a legnagyobb, a legtöbb, amit magáról ember elmondhat az, hogy gyermeke született. Az ünnepség végén taxi áll meg a ház előtt, és a nagy hóhullásban óvó kezek, retikülök és kalapok oltalma alatt jut el Ramona a járdaszélig. E pillanatban semmivé törpül a legfontosabb is, mindenki a gyermeket óvja, mindenki szeretne érte tenni valamit. Kis Ramona, kívánjuk neked, és mindenütt a kicsinyeknek, hogy legyen ez a szándék bennünk, emberekben örökké tartó. AZ ÉGÉSI LÁBÓHATÁRIG tisszú téli szenderegéssel még szunynyad a falu a hódunna alatt, de a bércen, ott már zaj van: irtják a tárkányi erdőt. Húsz favágó minden reggel felballag ide, sorjában, mint gyászmenet a nagy erdőhalálra. És néhány ló, hogy a tetemet húzza. A favágók hangos beszédűek. Vagy csak a néma erdő erősíti fel a szavukat, a „hól”, „vigyázz!” kiáltásokat s fától fáig adja a Bükk rengetegében. Meg a fejsze díszlövés-szerű csattogását a zuhanó koronához, melyet muzsikálóan sirat el távolabb egy nagyfűrész. Fejsze alá érett az erdő, mely harminc vagy ötven esztendőkön át dacolt széllel és hóval. Ám, ha leül a tűz mellé a húsz fejszés ember szalonnát pirítani, a kezet felmelegíteni, már a tavaszról beszélnek, amikor újból feléled a domb:gépek jönnek megforgatni a földet, és megint újabb emberek a faluból, akik szőlőt telepítenek az egész látóhatárig. Csömő könnyíti meg a favágók munkáját (Kotroczó István képriportja) Pihenő kiültetésekre vár a szőlővessző a Bükk aljában Hol tart az iskolareform? — Legutóbb üvegmunkákat végeztünk, legközelebb vízvezetéket szerelünk, azután majd egy Dongó-motort szedünk szét. — Dertel Nándi — nyolcadikos a Dózsa György úti általános iskolából — így számolt be a politechnikai óráiról. Dr. Kónya Károlyné, a Radnóti Gimnázium szülői munkaközösségének elnöke nagy lelkesedéssel magyarázta: azok a gyerekek, akiknek gyengébben megy a tanulás elméleti része, most megtalálják önmagukat a politechnikai órákon, kiegyensúlyozott emberekké válnak. Pedagógusok mondják, hogy könnyebb tanítani a fizikát, kémiát, biológiát, mióta a gyerekek az üzemekbe járnak. Milyen lesz a valóság? Gyerek, szülő, pedagógus egyöntetűen elismeréssel szól a politechnikáról, az iskolareform egyik első és legszembetűnőbb újdonságáról. Ma már el lehet mondani, hogy a társadalom helyeslően és örömmel vette tudomásul az iskola és az élet kapcsolatának ilyen kézzel fogható, újszerű megnyilatkozási formáját. A politechnika azonban csak egyik — igen fontos — összetevője mindannak, ami a több éve zajló vitákban, egy év óta törvényerejű rendeletben iskolareform címszó alatt megfogalmazást nyert. Egy kis rövid áttekintés a reform jelenleg folyamatban levő munkáiról is azt bizonyítja, hogy a nagy általánosságokban mozgó viták után éppen most van a munka dandárja, amikor eldől, a tervek nyomán milyen lesz a valóság. Nézzük mindjárt a politechnikát. A Kölcsey Gimnáziumban pedagógusok, meghívott vendégek előtt zajlott a vita a tantervről. Több felszólaló után felállt egy aszszony — kisz-elnöknő, szalonivarrni tanítják a gimnazista lányokat — és csodálkozva kérdezte meg, miért van az, hogy a vita során a pedagógusok mindenről beszélnek, csak éppen a politechnikáról nem. Pedig a tervezet szerint egyetlen más tárgyat sem tanítanak ilyen magas heti óraszámban (hat!). Választ nem kapott, de nehezen is kaphatott volna. Az iskolák jelentős részében a politechnikát a szaktanár és az igazgató ügyének tartják. Akad olyan osztályfőnök, aki meg sem nézi gyerekeit és a pedagógiailag képzetlen szaktanárt, akinek saját keserves tapasztalatai alapján kell megtanulni, hogyan tartson fegyelmet, milyen alapon osztályozzon, s egyáltalán: hogyan kell szaktudását tovább adni. Elkelne valamivel több segítség a tanári karok üzemi újoncai számára, akik rendszerint anyagi áldozatokat is vállalnak, a többletmunkán túl, hogy segítsenek az oktatásban. Ami a politechnika anyagi fedezetét illeti, éppen a közelmúltban jelent meg a pénzügyminiszter utasítása, amely végre törvényesen engedélyez bizonyos összeget a vállalatok költségvetéséből az ott dolgozó diákok számlára. Ez végre megoldja az anyagproblémákat, és nem kényszerríti az üzemeket különféle belső lopásokra, hogy a szükségest előteremtsék. A politechnika jelenleg legsúlyosabb problémája azonban még megoldatlan. Nagyüzemek, a legnagyobb jóindulattal, gyakran lehetőségeiken túl vállalnak osztályokat, de a gyakorlat négy órájában (kettő elméleti) nem tudnak megfelelő munkahelyet biztosítani. Sokszor a gépen dolgozó munkások keresetét csökkentené, ha a gyereket is odaengednék a géphez. Máshol pedig egyszerűen nincs hely. A Kőbányai Fehérneműgyárban fércet húzogattak, meg inget hajtogattak még nem is olyan régen a diáklányok. Szó se róla, az üzemi körülmények ismerete sem felesleges, de heti hat órát ezzel tölteni, ilyen körülmények között, kicsit sok. Akkor már hasznosabb, ha az iskolában tanulnak. Vihar a kétféle tagozat körül Hogy mit tanuljanak majd a gimnáziumokban, arról éppen most folyik az országos vita. Valóban vita ez, méghozzá olyan harcias, mint a reform megbeszélései során eddig egyszer sem volt. Mi váltotta ki a viharokat? A tervezet néhány valóban érdekes, újszerű elképzelése. A legélesebbek a csatározások a kétféle tagozat körül. Eddig is volt úgynevezett humán- és reál-osztály a gimnáziumokban, de az óraszám, a tanmenet a kétféle típus között alig különbözött. A tervezet most új névvel — társadalomtudományi és természettudományi tagozat — egymástól valóban lényegesen eltérő tanmenetű gimnáziumi osztályokat javasol. A pedagógusok jelentős része ellenzi ezt a nagy eltérést. Feleslegesnek tartják, hogy a szülők, mikor már egyszer választottak az iskolatípusok közül, akkor a gimnáziumokban még egyszer választás elé kerüljenek. Nem látják biztosítottnak azoknak a továbbtanulni akaró gyermekeknek a sorsát, akik 14 éves korukban nem a hajlamaiknak megfelelő tagozatot választották. Ezzel szemben a szülők majdnem kivétel nélkül a kétféle választási lehetőség mellett vannak. S a szülők jelen esetben a társadalom igényét jelzik, hiszen arról van szó, hogy minél alaposabban szakképzett diákok kerüljenek ki az iskolákból. Sokan vitatják a tervezetben szereplő új gimnáziumi tantárgy — ideiglenes nevén társadalmi ismeretek — bevezetésének szükségszerűségét. Egyes pedagógusok úgy vélik, az itt megtanulhatókat a történelem- és osztályfőnöki órák keretében is biztosíthatja a tanár. Sokkal kevesebb szó esik — sajnálatosan — az esztétikai nevelés, ezen belül a filmoktatás kérdéseiről, jóllehet, ezeket a kérdéseket meglehetősen szétzilált formában találjuk meg csak a tervezetben. Jó lenne konkrétabban eldönteni, melyik osztályban, mennyi ideig, mit tanuljanak a diákok e tárgykörökből. Mit lehet tervezni? A tapasztalatok összegezése után állítják össze a végleges tantervet, s utána sürgősen elkezdődik a tankönyvírés. 1965-ban indulnak majd az első, új tantervvel dolgozó gimnáziumi osztályok. Az általános iskolákban azonban már a szeptemberi csengetéssel kötelező tanmenet lesz az új reform-tanterv. A könyvek is készülnek az alsó osztályok számára. Mégis, ezekben a napokban is vitaüléseken találjuk az általános iskolák pedagógusait. Több évi kísérletezés után a pedagógiai tudományos intézetek elkészítették az általános iskolák nevelési tervét. Az első hallásra nemcsak a kívülálló érdeklődők, hanem az érdekelt pedagógusok számára is meglepő volt: miként lehet megtervezni, hogy a gyerek szeresse a szüleit, tisztelje az öregeket, szeresse a hazáját, és így tovább. A viták még ma is tartanak, de egyre inkább meggyőződésévé lesz a pedagógusoknak, hogy tervezni mégis lehet, ha nem merev dogmákat szednek paragrafusokba, hanem a nevelési célokat határozzák meg korosztályonként. És a célokhoz vezető utaik sokféleségéből — tanácsként — kiválasztanak néhányat. A pedagógusok aztán egyénileg alkalmazzák ezeket a javaslatokat. A tervezet segítséget ad a pedagógus és a szülő együttmunkálkodására is, mert meghatározza, hogy mikor, milyen jellegű feladatokat lehet — nevelési céllal — a gyerekekre bízni, és mikor mit nem lehet. (Dolgozzon-e otthon a gyerek, és ha igen, mikor, stb.) Ha a tervezet bevezetésre kerül, akkor éppúgy meglesz minden pedagógus egyegy osztályra kidolgozott nevelési terve az év elején, mint a tanmenet, amelyből tudja, hogy mondjuk matematikáiból mit fog tanítani a 33. iskolai héten. Kétségtelen, már ma sem ismerne rá iskolájára az, aki tíz évvel ezelőtt végzett. S a változások az olyan iskola felé mutatnak, amelyben a lehetőségekhez mérten a legtöbbet adják a fiataloknak. Most kell körültekintően eljárni, hogy legalább az elkövetkezendő 15—20 évben ne legyen szükség újabb alapvető változtatásokra. Bernáth László Ferike és a brigád. RÉSZ Színhely: Debrecen. Bartók utcai kórház. Szereplő: Vígh Ferike és a Doktor bácsi. A kórteremben, ahol paralízises gyermekek utókezelése folyik, az apátlan-anyátlan, örökké mosolygó 3 esztendős Vígh Ferike selypítve kérdezgette: — Eljön hozzám a Télapó? A doktor bácsi nyugtatta: — Biztos jönnek hozzád, Ferike ... Ferike ezzel a boldog tudattal aludt el. II. RÉSZ Színhely: Debrecen. Gördülőcsapágy-gyár. Szereplők: Kiss Ferenc brigádvezető s a brigád tagjai: Szécsi Imre, Kónya Gábor, Berki Etel, Szabó Béla, Máté József, Faragó István, Földvári Károly, Botos János, Pócsi Róza és Waltner Istvánné. A brigád tagjai mikor hírül vették a KISZ-en keresztül, hogy a Bartók utcai kórházban fekszik egy kis elhagyott gyerek, elhatározták, hogy megajándékozzák Vígh Ferikét és a brigád örökbefogadja... A határozati javaslatot egyhangúlag fogadták el.. III. RÉSZ Színhely: Bartók utcai kórház. Szereplők: Vígh Ferike. Fehér köpenyes doktor bácsi. Kiss Ferenc brigádjának tagjai, az „apukák” ... Jó a »Télapó, nagy szakállal, puttonnyal a hátán és egymásután rakja ki Vígh Ferike kis ágyacskájára a csokoládét, a mackót, az elefántot, meg a többi szép játékot. Vígh Ferike szeme csillog: „Eljöttél Télapó...” A teremben levők könynyeznek a meghatottságtól... Miközben Ferike játszik, valaki azt mondja neki: — A mi fiunk vagy... Ferikének percek alatt barátaivá válnak a brigádtagok, s mikor a doktor bácsi és az ápoló néni az új „anyukákat” és ..apukákat” a távozásra kéri, belekapaszkodik Szécsi Imre karjába: — Ne menj még, apuka... . A híres debreceni brigád a városi tanácsnál bejelentette: „Vígh Ferike 3 éves kisfiút örökbefogadjuk. Gondoskodunk neveléséről, taníttatásáról. A KISZ javaslatára a brigád egyhangúlag úgy határozott, hogy minden hónapban 100 forintot helyez el OTP-ben Ferike nevére, hogy mire felnő, anyagiakban se szűkölködjék....“ F. 3. FAGYPONT ALATT Sipulóver HOZZÁVALÓK: 600 g 3 szálas skót gyapjú (Shetland), 2 darab FELHASZNÁLANDÓ SZEMEK: Bordakötés és összetett kötés. A bordakötés áll: 1 sima és egy fordított szemből. Az összetett kötés pedig, melyet a munka fordított oldalán kezdünk el (baloldal), a következő: 1. SOR: 1 szem, a kezdőszem leemelve a tűre, mellé 1 ráhajtás, majd 3 szem lekötve hátulról, aztán ismét egy ráhajtás és újból egy fordított szem lekötése. A 3 együtt leemelt szemből kapunk egy sima és egy fordított szemet, illetve mintát. Ezt a mintát a sor végéig ismételjük. 2. SOR: Tiszta sima kötésből áll. 3. SOR: A kezdő szemet leemeljük a tűre, aztán két fordított szemet lekötünk egymás után, majd egy ráhajtás következik és ismét leemeljük egyszerre a 3 szemet hátulról, és újból lekötünk egy fordított szemet. Azután ezt a mintát ismételjük egészen a sor végéig. 4. SOR: Tiszta sima kötésből áll. Az egész pulóver mintája ebből a váltakozó 4 sorból áll. A biztonság kedvéért ajánlatos egy 10 cm-nek megfelelő darabot lekötni, hogy aztán már nyugodtan foghassunk hozzá a pulóver elkészítéséhez. Ezt a mintát 18 szemmel kezdjük és 24 sort készítünk belőle. HATA: 81 szemmel kezdjük. A patentkötés 8 sorból áll. Ezután folytatjuk a már ismertetett minta szerint. 3 cm magasság után a kötés mindkét oldalán hozzáadunk egyegy szemet és ezt ismételjük meg háromszor, minden nyolcadik centiméternél. A karkivágás fogyasztását az alaptól számított 35 centiméternél kezdjük meg úgy, hogy minden második sorban először 3, majd 1 szemet fogyasztunk le mindkét oldalán. Vigyáznunk kell a munkával, amikor az alaptól 45 cm-re érünk, hogy a zippzár helyét kihagyjuk. Ezért tehát ebben a magasságban a szemeket ketté osztjuk. A vállhoz érve minden második sorban háromszor 4 szemet és kétszer 5 szemet fogyasztunk le. Egyidőben a nyakkivágással 12 cm magasságon az elválasztott szemekből a zippzár oldalán is lefogyasztunk, majd minden második sornál még 9 szemet. ELEJE: Az elejét 89 szemmel kezdjük. A patentkötés szintén 8 sorból áll. Itt is a hátához hasonlóan az összetett kötéssel folytatjuk a munkát és ugyanúgy, mint a hátánál, növeljük a szemeket a megjelölt soroknál. A karkivágásnál minden második sornál 3 szemet és kétszer 2 szemet, majd ismét kétszer 1 szemetefogyasztani. Ezután már egyenesen folytatuk a munkát 53 cm-ig, és innen 17 szemet, minden második sorban 4—3, illetve 2 szemet fogyasztunk mindhármas számú kötőtű és egy 12 hosszú zippzár, két oldalról. A vállát ugyanúgy fogyasztjuk, mint a hátánál. UJJA: Az ujját 40 szemmel kezdjük, szintén 8 sor patent..ötéssel.. Ezután következik az összetett szem, illetve a minta, melyet mindjárt az első sorban 9 szemmel növelünk. Az alaptól 4 cm-re ismét megnöveljük mindkét oldalát 1—1 szemmel és ezt megismerli: nyolcszor, minden 4 cm magasságban. 42 cm magasságban a karkivágásnál fogyasztunk a következőképpen: Minden sorkezdésnél lefogyasztunk háromszor 2 szemet, egyszer 1 szemet, aztán ismét egyszer 1 szemet és egyszer 2 szemet. Ezt megismételjük háromszor és aztán újból fogyasztunk egyszer 4 szemet és egyszer 5 szemet. A hátához tartozó résznél minden sor elején lefogyasztunk kétszer két szemet, kétszer 1 szemet, egyszer 1 szemet és újból 2 szemet, ezt ismételjük meg háromszor, majd újból lefogyasztunk még kétszer 2 szemet, egyszer 3 szemet és egyszer 4 szemet. A megmaradt szemeket pedig egyenként, a szokásos módon lefogyasztjuk. ÖSSZEÁLLÍTÁS: Vasalás, összevarrás. Ezután következik a gallér készítése. A nyakon belül összefogjuk 91 szemmel és ezt patentkötéssel 12 soron keresztül növeljük. Minden 16-ik szemnél 2 szemet hozzáadunk. Folytatva a munkát még, 7 cm-t és utána megkezdjük a lazaszemek lefogyasztását, természetesen, egyenként. A nyak szélén levő rojtot dupla fonálból kell készíteni. Hossza 6 cm legyen. A hátán kihagyott nyílásba végül varrjuk bele a zippzárat, és ezzel készen is van ft pulóver. Ha a minta szerint kötjük a pulóvert, könnyen kiszámító tűik, hogy kisebb, vagy nagyobb méretet hány szemmel kell kezdeni. (Olasz modell) . —7,5——■ 12,5 —•* -(nnnnnnniMuaw Juj, de hideg van) — mondjuk, de azért a fejünket csak vékony nylonkendővel kötjük be, lábunkon a tűsarkú nyári cipő, a vékony fehérneműről nem is beszélve... Pedig a hideg elleni védekezés egyben kozmetika is. Bizonyára egyetlen fiatal nő sem örül a hidegtől kivörösödött orrnak, a meggémberedett vörös kéznek és a fagy daganatokkal ékes lábnak. A hideg hatása a bőrre: Ha hideg éri a bőrt, hőmérséklete leszáll, s ez nedves időben könnyebben történik, mint száraz időben. Az egészséges vérkeringésnél a bőr kevésbé hűl le, de a vérkeringést gátolhatja a szoros ruha, a szűk kesztyű, cipő. Ilyen esetben észrevétlenül fagyás jöhet létre. Előfordul, hogy a fagyás néhány nap alatt nyomtalanul eltűnik. A hólyagos fagyás két-három hét alatt meggyógyul. A mi klímánk alatt a fagyás nyáron rendszerint meggyógyul, csak a helyét mutatja a bőr kék elszíneződése. A kiújult fagyásnak hasznos a langyos fürdő, és gyógyításként a kvarcfény és a diaterma. A fagyás rendszerint a lábon, kézen, fülön keletkezik. Igen fontos ezért, hogy a kesztyű, a cipő és a kalap vagy kendő meleg és puha legyen. Leghasznosabb a réteges öltözködés, például a duplakötésű, vagy bélelt kesztyű, a bundacipő és a kétről hajtott kendő, vagy béléses kalap, kucsma. A téli cipőviseletnél a bundacipő igen kedvelt, és jól melegít, de csak a szabadban viseljük. A kesztyű bőségére épp oly gondosan vigyázzunk, mint a cipőnél. A nagyon érzékeny, fázós kezűek megszeghetik a divat parancsait. Inkább viseljenek kétujjas kesztyűt, mint lila foltokat a kezükön. Kézmosás után nagyon gondosan törüljük szárazra, mert piros, repedezett lesz. Este krémezzük be zsíros krémmel, s ezt napközben is alkalmazzuk, különösen, ha szabadiban kell valamilyen mimikát végezni. A durva, vörös kezet kitűnően fehéríti és puhítja a savanyú növényi nedv. Célszerű egy fél citromba — amikor már kifacsartuk — egy-két csepp glicerint cseppenteni, s belső héjával jól átdörzsölni kezünket. Pályázati felhívási A Művelődésügyi Minisztérium, a KISZ KB középiskolai osztálya, és a Kortárs Szerkesztősége mai irodalmunk népszerűsítése érdekében pályázatot hirdet a középiskolás ifjúság számára „Gondolatok a Kortárs olvasása közben” címmel. A pályázóknak a Kortárs 1963. évi anyaga alapján legalább négy alkalommal kell beszámolniuk az év folyamán arról, hogy milyen élményeken keresztül szerették meg az élő magyar irodalmat, pontosabban: a Kortárs melyik novellája, verse, tanulmánya vagy kritikája tette rájuk a legnagyobb hatást, illetve melyik késztette vitára őket és miért Az egyes hozzászólások terjedelme ne legyen több három gépelt vagy olvasható kézírással írt oldalnál. A papírnak csak egyik oldalára írjanak. A pályázatokat a Kortárs Szerkesztőségébe (Bp. V., Nádor u. 31.) kell beküldeni, a borítékra írják rá: „Pályázat.** A beküldött legjobb írásokat folyamatosan közöljük, ezekért a szokásos tiszteletdíjat fizetjük. A pályázatra érkezett írásokat 1964. január 31-ig értékeljük. Díjak: 1. 1000 Ft értékű kiskönyvtár 2. 500 Ft értékű kiskönyvtár 3. 300 Ft értékű kiskönyvtár továbbá 5 db 1 éves előfizetés a Kortársra.