Magyar Ifjúság, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-05 / 1. szám
' ^2Döí^XSX^X^X^VV<\>XS>XX>XXXXS>>X>XS?^\>X>VnX>X>XsXXsX<>XXSX>X\XViX^Xn>X<X>>XXX>X^ I Halló, s itt a szentesi úttörők... A híradós pajtások számháborúra készülnek. A szentesi úttörők faiban hasznosan töltik szabad idejüket a pajtások. A különböző szakkörökben naponta nyolcvan gyerek foglalkozik. Képeinken Varga Magda és Tiszalívi Katalin négykezest gyakorol Sebestyén Péter zenetanár vezetésével XXVCWNX>X>>NX>X\NXX>XXXXXXXXX\XXXXXXX>XXV*XXV^>XXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\X Lottószelvény ezernyolcszázért A cím nem kiagyalt, főkönyvi tételként szerepel az egyik termelőszövetkezet kiadásainak rovatában, mint a ragyüzmi szerencse-megkísértés példátlan példája. Az összeget stílusosan a szociális és kulturális alapból fedezték, valószínűleg azért, mert az ember mindig szívesen vesz részt különféle kultúrjátékokban. Mégha az előadásokat péntek délelőtt tartják is, mint a lottó esetében. A játék azonban csapnivalóan rossz volt, s a kritika is kegyetlenül emlékezik meg róla: a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentése elmondja, hogy a halászteleki Szabad Május Tsz bizony megbukott ezzel a játékstílussal. De egyebeket is elmondanak ezek a jelentések, amelyet három megye: Békés, Pest és Somogy Népi Ellenőrzési Bizottságai készítettek a termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapjának képzéséről és felhasználásáról. Mindenekelőtt azt, hogy a tsz-ek igyekeztek az előírt takarékosságot betartani, a tagság jövedelmének 2 százalékát szociális és kulturális alapra biztosítani. 1961-ben például 1960-hoz képest 48 százalékkal emelkedett a tartalékolt összeg, ami azt jelenti, hogy ma már nincs az országban olyan közös gazdaság, ahol nem lenne szociális és kulturális alap. De sok olyan termelőszövetkezet van, ahol az előírt 2 százalék minimumnál, vagy alatta maradtak. Vagyis a zöm a törvény betűihez ragaszkodott, és nem a helyi igényekhez. Igaz, a szociális tevékenység fejlődött, sokhelyütt szép példákkal találkoztunk, de láttuk ezek ellenkezőjét is: a tsz-ek vezetői a falu kulturális és szociális ügyeit nem ismerik, vagy egyszerűen nem törődnek velük. A legsúlyosabb hibák tehát a tartalékolt pénz felhasználásából következtek. Sokhelyütt nem tudták, hogy mire használják fel ezt az összeget, nem találtak indokolt lehetőséget — éppen a helyi gondok nem ismerése miatt. Így állott elő 1961. december 31-én az a furcsa helyzet, hogy országosan 16 millió forint felhasználatlan szociális és kulturális alap Várt a sorsára. A népi ellenőrök jelentéseiben ezért szerepelnek tehát a furcsa tételek, mint 1800 forintért lottószelvény a halásztelek! Szabad Májusban: 3512 forintos reprezentáció a szigetújfalui Békében; 31 200 forintért irodaátalakítás a ceglédi Leninben és 7800 forintos üzemviteli kiadások Nemesdéden. Ezek a tételek elsősorban a termelőszövetkezetek vezetőinek kritikái, aztán a rosszul működő szociális bizottságoké, amelyeknek feladata lett volna hasznosításra javasolni a rendelkezésre álló összeget. Csakhogy egyöntetű a megállapítás. ■o"" az alap felhasználásának ellenőrzése azért hiányos, mert a bizottságok rosszul működtek. Békés megyében például a megvizsgált 48 szövetkezet közül csupán 29-ben volt ilyen bizottság, melyek közül csak 16 működött, s mindössze kettő töltötte be feladatát. Arról nem szólnak a jelentések, vajon hány bizottságban kapott helyet a fiatalok képviselője? Sajnos az ezirányú tapasztalatok igen kellemetlenek, pedig éppen ez a mód lenne a legalkalmasabb arra, hogy a tsz utánpótlásának összekovácsolódását segítse. Ahol a tsz vezetősége ismeri a falu gondjait és igényli a szociális és kulturális bizottság működését, ott szép példákat tapasztalhatunk: a mindinkább szaporodó ösztöndíjakat; a tápiószentmártoni Úttörő minden bevonuló tagjának 200 forint segélyt ad, a házasulandók pedig 500 forintot és egy bárányt kapnak; a keresőképtelen tagokat bizonyos ideig rendszeres támogatásban vagy munkaegység jóváírásban részesíti néhány Tsz. Kosdon a szövetkezet hozzájárult a községi könyvtár létesítéséhez; a verpeléti Dózsa a munkában kiváló tagok közül 270-et háromnapi balatoni kirándulással jutalmazott. Lehetne sorolni a fiataloknak vásárolt felszerelést, népi táncruhákat, kirándulásra adott összegeket — de sajnos, ez még nem általános. Az út tehát az, hogy helyre kell állítani a jelenleg sehogyan, vagy rosszul működő szociális bizottságokat, s ezek parlamentjébe be kell vonni a fiatalok képviselőit is. Ezt teszi szükségessé a jelen tapasztalata, és ezt igényli a jövő is. K. E A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. A szerkesztő bizottság vezetője: Szabó Béla. Szerkesztőség: Budapest Vili Somogyi Béla u. •. Telefon: 131»—« lift Kiadja Ifjú* itt Lapkiadó Vállalat, telelő* Kiadó: Tóth László. Budapest. VI., Révay u. 18 Telefon: 118—660. Szikra Lapnyomda. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten • kerüle(i) kézbesítő postahivataloknál. Előfizetési dij 1 hónapra «,30 Ft, negyedévre 12.00 Ft. VITA + VITA + VITA + VITA + VITA + VITA + VITA + VITA + VITA + I R J U N K új erkölcsi kódexet A KISZ-ben jó barátokra lelsz Téves felfogás, hogy az az igazi diák, aki szélhámoskodik, kevésbé „szalonképes” vicceket mesél. Szerintem az az igazi diák, aki szeret tanulni, fegyelmezett, a közösség célkitűzéseit a sajátjának tekinti. A tiszta, az igazi szerelem nem csak a regényekben él. Állítom neked, hogy megvan a valóságban is. Nem írtad, KISZ-tag vagy-e? Ha nem, akkor javasolom, hogy kérd felvételedet. Miért? A KISZ-ben tovább képezheted magad zenei téren is. Ne szégyeld, hogy komoly zenével foglalkozol. Úgy látom, romantikus lény vagy. A KISZ-ben jó barátokra, segítőtársakra lelsz, bármilyen problémád legyen. Helytelenül ítéled meg az embereket, történetesen a fiúkat. Hidd el, az ember igazi értékét nem a külalak adja meg Az ember igazi jellemvonásai, a munka szeretete, a közösségi érzés, a helyes felfogás a világ dolgairól. Azt ajánlom, hogy szórakozz, táncolj továbbra is. Hidd el, a KISZ-ben megismered a fiatalokat, s igaz, tiszta szerelemre lelsz. Üdvözlettel: — tanítónő — A mércén is múlik Leveled olvasva úgy érzem, hogy azok a fiúk, akikkel Te az életben találkoztál, nagyhangú, zöld legénykék közé tartoznak, alkuk „fűzik” a lányokat, olyanokat keresnek, „akiknél kilátásban van valami”, megjátsszák a hódítót. Ám közüük is sok az olyan, aki tiszta szerelemre vágyik, aki rendes lánnyal szeretne beszélgetni, szórakozni, olyannal, aki leszedi róla ezt a mázt, ezt az álarcot. Valahogy úgy érzem, megijedsz. Megismersz egy fiút, megtetszik, de furcsán gondolkozik, nagyhangú és te már tudod, hogy nem az, akire vársz. Miért nem próbálsz meg változtatni rajta? Biztos volt már olyan partnered, aki szimpatikus volt, s akinél úgy érezted, hogy ezen a ..nagyhangúságán” kívül van olyan tulajdonsága is, ami tetszene. Megpróbáltál változtatni a viselkedésén? Az ember másával szemben mindig a lehető legnagyobb mércét állítsa, de mással szemben szállítsa le ezt a mércét legalább egy fokkal. Hidd el, így kisebb az esély a csalódásra. Nem, ne érts félre, ne alkudj meg, maradj olyan becsületes, tiszta, amilyen vagy, de nem szabad ilyen véleményt alkotni, ha még nem tettünk semmit, a tisztaság felszínrehozásáért. Vannak „Péterek” és van tiszta igazi szerelem is. Ez nem elképzelés, saját tapasztalatomból tudom, hogy így igaz. Húszéves vagyok, és öt éve ismerem a vőlegényemet. Egy iskolába jártunk, együtt érettségiztünk és most mind a ketten egyetemre járunk. Csak azt tudom neked írni, megéri, hogy foglalkozz az emberekkel, hogy olyanra próbáld formálni őket, amilyen az igényed. Tudom, nagyon nehéz feladat. Nehéz az emberekből többet megismerni, mint amennyit kifelé mutatnak, de nem lehetetlen. A tiszta szerelemért is harcolni kell önmagunkkal és másokkal is. Néha nem is olyan könnyű ez a harc, el kell hessegetni a szomorú gondolatokat, le kell győzni a kételyeket, meg kell csonkítani az ideáljainkat. Semmit se várj készen! Olyan fiú úgy sincs, amilyent elképzelsz, de vannak becsületes, tisztességes emberek, akikben nem is olyan nehéz felismerni a becsületességet, a tisztaságot, ha bizalommal fordulunk feléjük. „Vannak Péterek... * Miért szemtelen valaki? Mi is voltunk diákok és ismerjük a diákszokásokat, gondtalanság és felszabadult légkör a jellemzője. Az az érzésünk, hogy te benned nem a nőt nézték elsősorban, hanem a pajtást, az osztálytársat. De idővel ezekből a kamaszosan szemtelen, pikáns vicceket mesélő fiúkból lesznek a felnőtt „Péterek”. Azt is meg kell említeni, hogy nálatok, lányoknál is megtalálható a hasonló gondolkodásmód; lehet, hogy a veled szemtelenkedő fiút egy másik lány mafiának nevezte, mert nem csókolta meg az első este. Veled szemben nem akart mafla lenni, és így lett szemtelen. Fey ilyen eset után nem lehet még általánosítani. A tiszta szerelem nem abból áll, hogy» meglátni és megszeretni mindörökre, hanem apró örömökből, áldozatokból és csalódásokból. A „Péterek” sokan vannak az életben, mindenkinek van egy „Péterje”, akit a jó és rossz tuladonságaival együtt kell szeretni, vagy megtagadni. Az ideálok nem elvanok a reális valóságban, mint amilyennek elképzeljük őket. Mi úgy érezzük, hogy az idők folyamán megváltozik a véleményed a diákkorban elképzelt „ideális fiúkról” és helyébe olyan fog lépni, aki hibákkal rendelkezik ugyan, de becsületes, szeret téged. A tiszta szerelmet az különbözteti meg a futó kapcsolatoktól, hogy az első vita után nem fordítunk hátat, hanem megértőek vagyunk és türelmesek egymás hibáival szemben. Wilhelm György szkv. Horváth József uz. BM. Határőrség Fertőrákos 0969. Mi marad? Tökéletesen egyetértek a „tiszta szerelem”-ről alkotott véleményeddel. Valóban manapság nagyon ritka jelenség az igazi, tiszta szerelem. A fiúk nagyrészt csak a „modern” lányok szerelmét értékelik. Természetesen nem általánosítok, de nagy többsége szerintem így cselekszik. Elmondom most Neked az én szerelmem történetét, s az okot, amiért így ítélkezem. Húszéves lány vagyok. Nagyon szerettem egy fiút, akit rendes embernek ismertem meg Sajnos, ítéletem tévesnek bizonyult, öthónapos udvarlás után szememre vetette, hogy nem vagyok „modern” lány. Azt mondta, haladjak a korral, s vegyek leckét azoktól a lányoktól, akiknek előzőleg udvarolt, mert azok engedékenyebbek voltak, s nem ilyen „maradi" gondolkodásúak, mint én. Természetesen méltán meggyűlöltem sértő, durva megjegyzéséért, s nem alaptalanul változott meg a véleményem a tiszta szerelemről. Többé látni sem akarom ezt a fiút, s egyelőre senkit. Erős leszek, s biztosan legyőzöm csalódásomat. Az ilyen fiúk a „szeretlek”szót annyiszor használják, mint a kalauznő a „kérem a jegyeket". A tiszta szerelemben egymást nemcsak szeretni, de megbecsülni is kell. A „Don Juan“ok élete, csakúgy, mint szerelme üres, értelmetlen. Elmúlik a fiatalság s nem marad számunkra más, mint egy zűrzavaros múlt. Az embernek egy élete van s igyekezzen úgy élni, hogy bármikor visszanézhessen múltjába, bátran tekinthessen vissza az eltelt esztendőkre. H. Kati Laci és Ákos közelebbről nem, ismerték egymást, pedig egyformán tapossák napra nap az Epreskert girbegurba kövezetű útjait. Főiskolások, festők lesznek. Az egyik, Ákos még csak negyedéves, a másik, Laci már diplomázik lassacskán Csak a „jó- szomszédság” fűzte őket eddig laza szállal össze, s az ecset,mint mesterségük címere. Talán az én riportszándékom szülte meg közöttük azt a kapcsot, amely viták hevében edződik majd erősre. Laci műtermében üldögéltünk, gomolygó cigarettafüst felhők alatt. Ákos panyókára vetett kabáttal, hetykén fejebúbjára csapott kucsmával szaladt át, csak egy pillanatra, s a pillanatból órák nőttek ki. Az első, az indító kérdést még élénk figyelemmel hallgatták. _ Azt próbálom kibogozni, hogy a felnövekvő fiatal művésznemzedék mit lát meg az őt körülvevő környezetből? Az életből? Látja-e égető országos gondjainkat, s megforgatja-e fejében ezeket? Hallgattak. Érezhető, szinte kitapintható volt megrökönyödésük. Azt várták, hogy a főiskoláról, művészi terveikről esik majd szó... De a kérdés új irányba terelte gondolataikat, s ezeket rendezni idő, türelem kell. Később már alig figyeltek rám. Egymásba akasztották szavaik lándzsáját, s a közbeszólót egy-egy bocsánatkérő pillantással hallgattatták el. ★ — Én ritka tünemény vagyok itt nálunk... önként felvettem idén a tanárszakot Megyek be az órákra. Képzeld, azt mondják: meg vagy te hülyülve? Pedig tudod, utálom szívből a geometriát. — Valami igazuk lehet a fiúknak. Én nem lennék semmi pénzért rajztanár! Miért is legyek? Nekünk művészeknek kell lennünk. — Lapi várj! Tudod te, hogy hová akarok én menni? Dunántúlra ... Tanultuk, tudjuk, milyen szép kultúra virágzott ezen a tájon. Már a rómaiaktól kezdve, aztán ott van Egri, Bernáth művészete... És mi van ma? Nagy semmi! Nézd meg Miskolcot, Pécset, Hódmezővásárhelyet. Szereti és érti a festészetet. Műveli is szorgalmasan. De a Dunántúl szegény, mert nincs most önálló kultúrjellege. Kiváló művészek nyaralnak lent, a Balaton partján, de ők csak nyaralni jönnek ide. Megfigyelted a Bóbitán menti tárlatokat? Csupán a régi nagyok szerepelnek itt De miért? — Ettől még mindig nem értem, Ákos, hogy mi vonz téged a rajztanári pálya felé? Nem mondom, ha képzőművészeti gimnáziumba mennél tanítani. De képzeld el magad egy középiskolában vagy egy iparitanuuló-intézetben ... Kiteszed a lerajzolni való vázát, meg a kockát az asztalra, a fiúk szidnak, s a focin jár az eszük. Nem lehet mindenkiből festő! Nem lehet mindenkit rajzolni tanítani, ez csak ellenállást váltana ki. Unalmat. Ne akarjon senki ilyen próféta lenni! Te se ... — Ne is haragudj, nincs igazad! Hallottam róla, hogy egész Veszprém megyében összesen két rajztanár van. Aztán egyszer összeültünk a barátaimmal, ők már végzősök. Mit csináljunk? Valami hasznosat, nagyot, szépet? Eszembe jutott a Dunántúl. Megírtam egy tervezetet, már amennyire meg tudtam írni. Azt, hogy szeretnénk ott létrehozni egy művészi kolóniát, s közben tanítani a gyerekeket, vizuális látásmódra, a szép festmény szeretetére Végső soron ez nekünk is érdekünk, hogy legyen mind értő közönségünk. Érted már? Gondolj Bartókra, Kodályra... S mellékesként megírtam a tervezet mellé egy kérést is. Adjon társadalmi ösztöndíjat a Veszprém megyei tanács. — Válaszoltak? — Igen. Egy mondattal. Kerethiány miatt elutasítva. Nagyon fájt, bántott. Nem az ösztöndíj. Megette a fene a pénzt! De az értetlenség, az a tény, hogy egy szóval sem említették a tervezetet. úgy látszik, nem fontos nekik. Jn, én máris lemegyek majd Dunántúlra s megpróbálom. — Neked így, nekem úgy! Én állítom azt, hogy ez a nagy életközelség nem mindig jó.. — Elefántcsonttorony? Minek? — Nem elefántcsonttorony, de kell néha valami elvonulás is. Élmények, amelyeket felhalmozunk, de amelyeket be kell építeni a tudat alá, s kikristályosítani, hogy művészet váljon belőle. Már dolgozom a diplomamunkámon. Egy freskó lesz, a témája elég furcsa. Az orvostudományi kutatással akarok benne foglalkozni. Nem légből kapott téma, ne hidd! Jártam az orvoskarra, végignéztem boncolásokat, mikroszkopikus vizsgálatokat. Láttam az embert a boncolóasztalon, a maga anyagi, naturális egyszerűségében, s hallottam, amint fölötte vitatkoznak a gondolkodó emberek. A kontraszt, érted, a kontraszt csodálatos volt! Szükségem volt erre, hogy megérezzem, elkapjam a kutatás légkörét. — Hát mi ez, ha nem életközelség? — Ne még! Várj egy kicsit, hadd meséljek ... Egyszer aztán úgy éreztem, hogy már csömöröm van. Teli vagyok élményekkel, valami más kell, egészen más. Leutaztam Kápolnásnyékre, s onnan gyalog vágtam neki a világnak, Székesfehérvárig. Mentem át a faluk főutcáján, s mindenütt előre köszöntek az idegen emberek. Aztán már én is kezdtem ezt a megsüvegelést. Behívtak egy borpincébe is, s éreztem ezek között az üdítő emberek között a művészet iránti ösztönös tiszteletet. — Én éppen azt szeretném, ha ez nem volna ösztönös. A rajz tanításával szeretném beleoltani a gyerekekbe a szép szeretetet. — Nincs szükség erőszakos beoltásra! Beültem egy falusi kiskocsmába. Szólt a rádió, Bach-muzsika volt éppen műsoron, s senkinek sem jutott eszébe, hogy elzárja. Ha akkor valaki ott elkezdett volna nekik mesélni Bach életéről... Látod, én inkább a művészettörténeti oktatásra esküszöm. S még valamire. Bartók és Kodály a népzenéből indult el. Én a népművészet felkarolásával kezdeném ... Ha Gauguin élne, mit gondolsz, el tudna menni érzéketlenül a matyó kultúra mellett? — De értsd meg, a huszadik században élünk! A népművészet minden igyekezet mellett kihalóban van. Mit kezdenél vele? Abban igazad van, hogy vidéken még nagyon sok az olyan művészileg érintetlen ember, aki csak ösztönösen hajlik a szépre, mint a virág a nap felé. De ez paszszív dolog. Olyan, mint a film, vagy a televízió-nézés. Figyeld csak a politechnikás gyerekeket, milyen büszkék egy-egy maguk készítette hamutartóra, kalapácsra. Mert ők csinálták! Mert értik a satu, az esztergakés csinját-bínját. Ezt akarom én is, rajzlapra, ceruzára, ecsetre lefordítva ... ■k Csendben szedelőzködtem, ők vitáztak. Hajdú László, a hűtődévés és Birkás Ákos, a negyedéves főiskolás. Elbúcsúztam tőlük. Halkan csuktam be magam mögött a füsttől szürke levegőjű műterem ajtaját, s ők bizonygatták tovább egymásnak a maguk jobbító szándékú igazát. .. A „Csudabogár" őszintén szólva, nem vagyok férfiszépség. Társaim „csudabogár”-nak néznek, mert én is a komoly zenét szeretem, mert irtózom a felületes dolgoktól, sőt még versírásra is „vetemedem’! Az is különös az osztálytársaimnak, hogy tanítok. Pedig muszáj tanítanom azért, mert nem akarom a szüleimet zavarni zsebpénzért. Tudom, hogy szívesen adnának, de azt is tudom, hogy akkor másra nem jutna pénz, hiszen öten vagyunk testvérek. Próbáltam alkalmazkodni az osztálytársaimhoz, de nem sikerült. Próbáltam olyan lányt találni, aki megért engem, de az sem sikerült. Ennek ellenére még remélek, őszintén szólva, már beszéltem én is lányokkal. Az egyik azért szakított velem, — mint később megtudtam —, mert két hét alatt egyszer sem kíséreltem meg semmit, a másik azért, mert nem tudtam minden időmet vele tölteni, a harmadik azért, mert nem volt pénzem állandóan szórakozni. Hát olyan legyek, mint ők szeretnék? Kíséreljek meg mindent? Hanyagoljam el a kötelességeimet? A szüleimtől kérjek a szórakozásra pénzt? Tisztelettel: L. 1. Van tucatáru és iparművészeti remek Kedves kislány! A fiúkat általánosságban, sajnos, jól ismeri. A túlnyomó többségük valóban ilyen. Emiatt elkeseredni azonban egyáltalán nem kell, ugyanis a fiúk között van egy kevésbé hangos és kevésbé tolakodó „törpe kisebbség” is, mely szerényen, szinte félrevonultan figyeli magát, figyeli az ostromlók hadával szemben tanúsított magatartását és az ebbe a kategóriába tartozó fiúk már csak akkor próbálnak közeledni, ha azt látják, hogy az olcsó mulatságokat hajszoló, értéktelen fiatalemberek ostromának a leghatározottabban ellenállt. Van tehát kivétel, kedves kislány, akkor is, ha eddig nem találkozott vele! Válhat még nyugodtan, hisz oly fiatal! Higygye el nekem, hogy van „tiszta szerelem” az életben is, nemcsak a filmen! Azonban jól jegyezze meg, az „igazi” csak akkor fog jelentkezni, ha a léhák sohasem érnek el magánál pillanatnyi sikert!! Nem utópia tehát, amiről ábrándozik. Csak türelem kell hozzá. Azt nem mondom, hogy visszavonultan éljen, sőt, járjon sokat társaságba — már amennyire tanulmányai megengedik — de sohase legyen „bazáráru”, ha gyakran lát is ilyet, magas körül! Ez nyilván véletlen, habár a nőiknél is van „tucatáru”. Ha viszont a férfiaknál is, a nőknél is csak ilyenek volnának, az olyan elkeserítő lenne, hogy nem lenne érdemes élni!! Szerencsére nem így van! Mindkét nemben szép számmal akadnak „iparművészeti remekek” is. Persze, ezeket sokkal nehezebb megtalálni, mint a tolakodó tucatárut! „Egy lányos apa” tűrsulatok kroliként Véleményem szerint önzetlen szerelem nincs. Már csak azért sem, mert akit szeretünk, csak magunknak akarjuk megtartani és ez természetszerűen önzés. De ez nem jelenti azt, hogy az ember Értékes emberre van szükségem, nem szépre Éni is negyedik gimnazista lány vagyok, nyelvtanárnő szeretnék lenni, a komoly és a tánczenét egyformán szeretem. Kitűnő tanuló vagyok, de soha senki nem tartott még strébernél, csaknem valamennyi osztálytársammal barátnői viszonyban állok. Szeretek szórakozni is, általában jól szoktam érezni magam. Csodálkozom rajtad, hogy nem hiszel az igaz szerelemben. Saját példámmal cáfollak meg: a KISZ-en keresztül megismerkedtem egy fiúval, két éve járunk együtt, érettségi után lesz az eljegyzésünk. A mi szerelmünk nem magánügy. Osztálytársaim együtt örülnek velem egy-egy szép program után, s hiszem, látom, hogy hatással van rájuk ez az igaz érzés, ők is vagynak ilyen élményekre, s ezért jobban kerülik a futó kapcsolatokat. Nem mondom, hogy az igaz szerelem általános, de ahogy a szocialista erkölcsű ember fejlődik, úgy nő napról napra az igaz érzelmekre törekvő fiatalok száma. Azt írod: „a csinos fiúk mind beképzeltek és szélhámosak”. Ha így tapasztaltad, miért nem keresel olyast, aki nem olyan csinos ugyan, de értelmesebb, műveltebb? Olyan fontos a külső?! Neked csak az nyújthat tiszta szerelmet, aki csinos? Szerintem nem ez a döntő. Nekem értékes emberre van szükségem, nem szépre. A szépség és fiatalság kihasználása nem az, hogy valaki hetenként mással randevúzik. Ez éppen a szépség és fiatalság elpazarlása! Kedves ismeretlen gimnazista társam! Ne hidd, hogy a tiszta szerelem távol áll az élettől! S ha nem is találod meg azonnal a neked megfelelő társait, várj türelmesen, még időben rá fogsz akadni! üdvözlettel: „Baucis” ne legyen szerelmes rajongó és romantikus. Az a megjegyzés, hogy a fiúk csak huligánkodnak és lődörögnek az életben, nem helyes. Magamról tudom, hogy Itt a katonaságnál sokat tanultam, sokat komolyodtam, teljesen másképp fogok élni, mint bevonulásom előtt. Nagy Győző Szombathely, PF. 0138. A csinos fiúk valóban a hasonló lányok társaságát keresik. Miért van ez így? Talán egy pszichológiai törvényszerűségre hivatkoznék, amelyet számos példából következtettem: 16—20 éves fiú még nem komoly ember. Ebben a korban még nem kiforrottak a jellemek és a tulajdonságok, így egy lányban nem a tartalmat, hanem a külalakot nézik. Ők is tudják, hogy a diákszerelem — ami általában tiszavirág életű — még nem igazi szerelem. Gundi Sarolta Dombóvár, Kölcsey u. 6. Nézetem szerint az okozza a legnagyobb problémát, hogy a lányok és fiúk büszkék, egymással szemben bizalmatlanok és félnek a csalódástól. Ez váltja ki a gyengébb jellemű fiatalokból a flegma, cinikus, beképzelt, vagy szélhámos modort. De ez náluk csak arra való, hogy elrejtsék az igazi gondolatukat, titokban ők is tiszta szerelemre vágynak, csak szégyellik az érzéseiket. S. K. Zákánytelep Néhány nappal ezelőtt társasutazáson voltam. A társaság legnagyobb része fiatal fiúkból és lányokból állt. Ahogy ez lenni szokott, már a kezdet kezdetén kialakultak a párok. Ez természetes, de az már nem, hogy rövid négy nap alatt egy lányt négy-öt fiúval láttam csókolózni. Talán ez az, ami a fiúk többségét a szélhámosság útjára viszi. A megoldás szinte magától adódik, de a megvalósítás nem ilyen egyszerű. A fiúkkal meg kell értetni, hogy a lányban ne csak vágyaik kielégítőjét lássák, a lányoknak viszont úgy kell viselkedni, hogy ezt a fiúk megértsék. B. Imre a m oh£p jelen# Amerikai filmvígjáték Széléé változatban is Szélesvásznú szovjet ifjúsági film * Csak a moziban látható, a TV nem közvetíti S3 Visszaemlékezések egy ^ különös délutánra ^ Magyarul beszélő __ lengyel film 10 éven alul nem ajánlottal & Magyar rövidfilm ! JÖN! JÖN! Két magyar fiú kalandjai Egyiptomban • Színes magyar—egyiptomi film Széles változatban is. A január 13-án sorra kerülő 2. heti TOTO-szelvény olasz és francia bajnoki mérkőzéseket tartalmaz. Tippjeink a következők: Torino—Inter (Az Inter, gólratörőbb) Spal—Juventus (Három esély) Sampdoria—Mantova (Döntetlen a valószínű) Napoli—Atalanta (Döntő a hazai környezet) Modena—Lanerossi (A vendégcsapat esélyesebb) Bologna—Genoa (Jobb a Bologna) Rennes—Monaco (A Monaco egységesebb) Toulouse—Sedan (Döntetlen a valószínű) Nice—Bordeaux (A Bordeaux jó idegenben) Marseille—Angers (Otthonában győzhet a Marseille) Nancy—RC Paris (A vendégcsapat az esélyes) Reims—Rouen (Otthonában győz a Reims) X 2 1 X 2 1 X 1 X X 2 1 2 1 X 1 X 1 X 2