Magyar Ifjúság, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-05 / 1. szám

' ^2Döí^XSX^X^X^VV<\>XS>XX>XXXXS>>X>XS?^\>X>VnX>X>XsXXsX<>XXSX>X\XViX^Xn>X<X>>XXX>X^ I Halló, s itt a szentesi úttörők... A hírad­ós pajtások számháborúra készülnek. A szentesi úttörők faiban hasznosan töltik szabad idejüket a pajtások. A különböző szakkörökben naponta nyolcvan gye­rek foglalkozik. Képeinken Varga Magda és Tiszal­ívi Ka­talin négykezest gyakorol Sebestyén Péter zenetanár vezetésével XXVCWNX>X>>NX>X\NXX>XXXXXXXXX\XXXXXXX>XXV*XXV^>XXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\X Lottószelvény ezernyolcszázért A cím nem kiagyalt, főkönyvi tételként szerepel az egyik termelőszövetkezet kiadásainak rovatában, mint a r­agyüz­mi szerencse-megkísértés példátlan példája. Az összeget stíluso­san a szociális és kulturális alapból fedezték, valószínűleg azért, mert az ember mindig szívesen vesz részt különféle kultúrjátékokban. Mégha az előadásokat péntek délelőtt tartják is, mint a lottó esetében. A játék azonban csapnivalóan rossz volt, s a kritika is ke­gyetlenül emlékezik meg róla: a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentése elmondja, hogy a halászteleki Szabad Má­jus Tsz bizony megbukott ezzel a játékstílussal. De egyebeket is elmondanak ezek a jelentések, amelyet három megye: Békés, Pest és Somogy Népi Ellenőrzési Bizott­ságai készítettek a termelőszövetkezetek szociális és kulturá­lis alapjának képzéséről és felhasználásáról. Mindenekelőtt azt, hogy a tsz-ek igyekeztek az előírt takarékosságot betar­tani, a tagság jövedelmének 2 százalékát szociális és kultu­rális alapra biztosítani. 1961-ben például 1960-hoz képest 48 százalékkal emelkedett a tartalékolt összeg, ami azt jelenti, hogy ma már nincs az országban olyan közös gazdaság, ahol nem lenne szociális és kulturális alap. De sok olyan termelő­­szövetkezet van, ahol az előírt 2 százalék minimumnál, vagy alatta maradtak. Vagyis a zöm a törvény betűihez ragasz­kodott, és nem a helyi igényekhez. Igaz, a szociális tevékeny­ség fejlődött, sokhelyütt szép példákkal találkoztunk, de lát­tuk ezek ellenkezőjét is: a tsz-ek vezetői a falu kulturális és szociális ügyeit nem ismerik, vagy egyszerűen nem törődnek velük. A legsúlyosabb hibák tehát a tartalékolt pénz felhaszná­lásából következtek. Sokhelyütt nem tudták, hogy mire hasz­nálják fel ezt az összeget, nem találtak indokolt lehetőséget — éppen a helyi gondok nem ismerése miatt. Így állott elő 1961. december 31-én az a furcsa helyzet, hogy országosan 16 millió forint felhasználatlan szociális és kulturális alap Várt a sorsára. A népi ellenőrök jelentéseiben ezért szerepelnek tehát a furcsa tételek, mint 1800 forintért lottószelvény a halásztelek! Szabad Májusban: 3512 forintos reprezentáció a szigetújfalui Békében; 31 200 forintért irodaátalakítás a ceglédi Leninben és 7800 forintos üzemviteli kiadások Nemesdéden. Ezek a tételek elsősorban a termelőszövetkezetek vezetői­nek kritikái, aztán a rosszul működő szociális bizottságoké, amelyeknek feladata lett volna hasznosításra javasolni a ren­delkezésre álló összeget. Csakhogy egyöntetű a megállapítás. ■o"" az alap felhasználásának ellenőrzése azért hiányos, mert a bizottságok rosszul működtek. Békés megyében például a megvizsgált 48 szövetkezet közül csupán 29-ben volt ilyen bi­zottság, melyek közül csak 16 működött, s mindössze kettő töltötte be feladatát. Arról nem szólnak a jelentések, vajon hány bizottságban kapott helyet a fiatalok képviselője? Saj­nos az ezirányú tapasztalatok igen kellemetlenek, pedig ép­pen ez a mód lenne a legalkalmasabb arra, hogy a tsz után­pótlásának összekovácsolódását segítse. Ahol a tsz vezetősége ismeri a falu gondjait és igényli a szociális és kulturális bizottság működését, ott szép példá­kat tapasztalhatunk: a mindinkább szaporodó ösztöndíjakat; a tápiószentmártoni Úttörő minden bevonuló tagjának 200 forint segélyt ad, a házasulandók pedig 500 forintot és egy bárányt kapnak; a keresőképtelen tagokat bizonyos ideig rendszeres támogatásban vagy munkaegység jóváírásban ré­szesíti néhány Tsz. Kosdon a szövetkezet hozzájárult a községi könyvtár létesítéséhez; a verpeléti Dózsa a munká­ban kiváló tagok közül 270-et háromnapi balatoni kirándulás­sal jutalmazott. Lehetne sorolni a fiataloknak vásárolt felszerelést, népi táncruhákat, kirándulásra adott összegeket — de sajnos, ez még nem általános. Az út tehát az, hogy helyre kell állítani a jelenleg seho­gyan, vagy rosszul működő szociális bizottságokat, s ezek par­lamentjébe be kell vonni a fiatalok képviselőit is. Ezt teszi szükségessé a jelen tapasztalata, és ezt igényli a jövő is. K. E A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. A szerkesztő bizottság vezetője: Szabó Béla. Szerkesztőség: Budapest Vili Somogyi Béla u. •. Telefon: 131»­—« lift Kiadja Ifjú*­­ itt Lapkiadó Vállalat, telelő* Kiadó: Tóth László. Budapest. VI., Révay u. 18 Telefon: 118—660. Szikra Lapnyomda. Kéziratot, rajzot nem őrzü­nk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten • kerü­le(i) kézbesítő postahivataloknál. Előfizetési dij 1 hónapra «,30 Ft, negyedévre 12.00 Ft. VITA + VITA + VITA + VITA + VITA + VITA + VITA + VITA + VITA + I R J U N K új erkölcsi kódexet A KISZ-ben jó barátokra lelsz Téves felfogás, hogy az az igazi diák, aki szélhámoskodik, kevésbé „szalonképes” vicce­ket mesél. Szerintem az az igazi diák, aki szeret tanulni, fegyelmezett, a közösség cél­kitűzéseit a sajátjának tekinti. A tiszta, az igazi szerelem nem csak a re­gényekben él. Állítom neked, hogy megvan a valóságban is. Nem írtad, KISZ-tag vagy-e? Ha nem, akkor javasolom, hogy kérd felvé­teledet. Miért? A KISZ-ben tovább képezhe­ted magad zenei téren is. Ne szégyeld, hogy komoly zenével foglalkozol. Úgy látom, ro­mantikus lény vagy. A KISZ-ben jó barátok­ra, segítőtársakra lelsz, bármilyen problé­mád legyen. Helytelenül ítéled meg az embereket, tör­ténetesen a fiúkat. Hidd el, az ember igazi értékét nem a külalak adja meg Az ember igazi jellemvonásai, a munka szeretete, a közösségi érzés, a helyes felfogás a világ dol­gairól. Azt ajánlom, hogy szórakozz, táncolj to­vábbra is. Hidd el, a KISZ-ben megismered a fiatalokat, s igaz, tiszta szerelemre lelsz. Üdvözlettel: — tanítónő — A mércén is múlik Leveled olvasva úgy érzem, hogy azok a fiúk, akikkel Te az életben találkoztál, nagyhangú, zöld legénykék közé tartoz­nak, alkuk „fűzik” a lányokat, olyanokat keresnek, „akiknél kilátásban van valami”, megjátsszák a hódítót. Ám közü­ük is sok az olyan, aki tiszta szerelemre vágyik, aki rendes lánnyal szeretne beszélgetni, szórakozni, olyannal, aki leszedi róla ezt a mázt, ezt az álarcot. Valahogy úgy érzem, megijedsz. Meg­ismersz egy fiút, megtetszik, de furcsán gondolkozik, nagy­hangú és te már tudod, hogy nem az, akire vársz. Miért nem próbálsz meg változtatni rajta? Biztos volt már olyan partne­red, aki szimpatikus volt, s akinél úgy érez­ted, hogy ezen a ..nagyhangúságán” kívül van olyan tulajdonsága is, ami tet­szene. Megpróbáltál változtatni a viselkedésén? Az ember másával szemben mindig a lehető legnagyobb mércét állítsa, de mással szemben szállítsa le ezt a mércét legalább egy fok­kal. Hidd el, így kisebb az esély a csalódásra. Nem, ne érts félre, ne alkudj meg, maradj olyan becsületes, tiszta, amilyen vagy, de nem szabad ilyen véleményt alkotni, ha még nem tettünk semmit, a tisztaság felszínrehozásáért. Vannak „Péterek” és van tiszta igazi szerelem is. Ez nem elképzelés, saját tapaszt­alatom­ból tudom, hogy így igaz. Húsz­éves vagyok, és öt éve ismerem a vőlegényemet. Egy iskolába jártunk, együtt érettségiztünk és most mind a ketten egyetem­re járunk. Csak azt tudom neked írni, megéri, hogy foglal­kozz az emberekkel, hogy olyanra próbáld formálni őket, amilyen az igényed. Tudom, nagyon nehéz feladat. Nehéz az emberekből töb­bet megismerni, mint amennyit kifelé mutatnak, de nem lehe­tetlen. A tiszta szerelemért is harcolni kell önmagunkkal és másokkal is. Néha nem is olyan könnyű ez a harc, el kell hessegetni a szomorú gondolatokat, le kell győzni a kételyeket, meg kell csonkítani az ideáljainkat. Semmit se várj készen! Olyan fiú úgy sincs, amilyent elképzelsz, de vannak becsü­letes, tisztességes emberek, akikben nem is olyan nehéz fel­ismerni a becsületességet, a tisztaságot, ha bizalommal fordu­lunk feléjük. „Vannak Péterek... * Miért szemtelen valaki? Mi is voltunk diákok és is­merjük a diákszokásokat, gondtalanság és­ felszabadult légkör a jellemzője. Az az ér­zésünk, hogy te benned nem a nőt nézték elsősorban, hanem a pajtást, az osztálytársat. De idővel ezekből a kamaszosan szemtelen, pikáns vicceket me­sélő fiúkból lesznek a felnőtt „Péterek”. Azt is meg kell említeni, hogy nálatok, lányoknál is megtalálható a hasonló gon­dolkodásmód; lehet, hogy a veled szemtelenkedő fiút egy másik lány mafiának nevezte, mert nem csókolta meg az első este. Veled szemben nem akart mafla lenni, és így lett szemte­len. Fey ilyen eset után nem lehet még általánosítani. A tiszta szerelem nem abból áll, hogy» meglátni és megsze­retni mindörökre, hanem apró örömökből, áldozatokból és csalódásokból. A „Péterek” sokan vannak az életben, min­denkinek van egy „Péterje”, akit a jó és rossz tuladonsá­­gaival együ­tt kell szeretni, vagy megtagadni. Az ideálok nem elvanok a reális valóság­ban, mint amilyennek elkép­zeljük őket. Mi úgy érezzük, hogy az idők folyamán megváltozik a véleményed a diákkorban el­képzelt „ideális fiúkról” és he­lyébe olyan fog lépni, aki hi­bákkal rendelkezik ugyan, de becsületes, szeret téged. A tiszta szerelmet az külön­bözteti meg a futó kapcsola­toktól, hogy az első vita után nem fordítunk hátat, hanem megértőek vagyunk és türel­mesek egymás hibáival szem­ben. Wilhelm György szkv. Horváth József u­z. BM. Határőrség Fertőrákos 0969. Mi marad? Tökéletesen egyetértek a „tiszta szerelem”-ről alkotott véleményeddel. Valóban ma­napság nagyon ritka jelenség az igazi, tiszta szerelem. A fiúk nagyrészt csak a „mo­dern” lányok szerelmét érté­kelik. Természetesen nem ál­talánosítok, de nagy többsége szerintem így cselekszik. Elmondom most Neked az én szerelmem történetét, s az okot, amiért így ítélkezem. Húszéves lány vagyok. Na­gyon szerettem egy fiút, akit rendes embernek ismertem meg Sajnos, ítéletem tévesnek bizonyult, öthónapos udvar­lás után szememre vetette, hogy nem vagyok „modern” lány. Azt mondta, haladjak a korral, s vegyek leckét azok­tól a lányoktól, akiknek elő­zőleg udvarolt, mert azok en­gedékenyebbek voltak, s nem ilyen „maradi" gondolkodású­ak, mint én. Természetesen méltán meggyűlöltem sértő, durva megjegyzéséért, s nem alaptalanul változott meg a véleményem a tiszta szerelem­ről. Többé látni sem akarom ezt a fiút, s egyelőre senkit. Erős leszek, s biztosan legyő­zöm csalódásomat. Az ilyen fiúk a „szeretlek”­szót annyi­szor használják, mint a kala­­­uznő a „kérem a jegyeket". A tiszta szerelemben egymást nemcsak szeretni, de megbe­csülni is kell. A „Don Juan“­­ok élete, csakúgy, mint sze­relme üres, értelmetlen. Elmú­lik a fiatalság s nem marad számunkra más, mint egy zűr­zavaros múlt. Az embernek egy élete van s igyekezzen úgy élni, hogy bármikor vissza­nézhessen múltjába, bátran tekinthessen vissza az eltelt esztendőkre. H. Kati Laci és Ákos közelebbről nem, is­merték egymást, pedig egyformán ta­possák napra nap az Epreskert girbe­gurba kövezetű útjait. Főiskolások, festők lesznek. Az egyik, Ákos még csak negyedéves, a másik, Laci már diplomázik lassacskán Csak a „jó-­ szomszédság” fűzte őket eddig laza szállal össze, s az ecset,­mint mester­ségük címere. Talán az én riportszán­dékom szülte meg közöttük azt a kap­csot, amely viták hevében edződik majd erősre. Laci műtermében üldögéltünk, go­­molygó cigarettafüst felhők alatt. Ákos panyókára vetett kabáttal, hety­kén fejebúbjára csapott kucsmával szaladt át, csak egy pillanatra, s a pillanatból órák nőttek ki. Az első, az indító kérdést még élénk figyelemmel hallgatták. _ Azt próbálom kibogozni, hogy a felnövekvő fiatal művésznemzedék mit lát meg az­ őt körülvevő környe­zetből? Az életből? Látja-e égető or­szágos gondjainkat, s megforgatja-e fejében ezeket? Hallgattak. Érezhető, szinte kita­pintható volt megrökönyödésük. Azt várták, hogy a főiskoláról, művészi terveikről esik majd szó... De a kér­dés új irányba terelte gondolataikat, s ezeket rendezni idő, türelem kell. Később már alig figyeltek rám. Egymásba akasztották szavaik lánd­zsáját, s a közbeszólót egy-egy bocsá­natkérő pillantással hallgattatták el. ★ — Én ritka tünemény vagyok itt nálunk... önként felvettem idén a tanárszakot Megyek be az órákra. Képzeld, azt mondják: meg vagy te hülyülve? Pedig tudod, utálom szív­ből a geometriát. — Valami igazuk lehet a fiúknak. Én nem lennék semmi pénzért rajz­tanár! Miért is legyek? Nekünk mű­vészeknek kell lennünk. — Lapi várj! Tudod te, hogy hová akarok én menni? Dunántúlra ... Ta­nultuk, tudjuk, milyen szép kultúra virágzott ezen a tájon. Már a ró­maiaktól kezdve, aztán ott van Egri, Bernáth művészete... És mi van ma? Nagy semmi! Nézd meg Mis­kolcot, Pécset, Hódmezővásárhelyet. Szereti és érti a festészetet. Műveli is szorgalmasan. De a Dunántúl sze­gény, mert nincs most önálló kultúr­­jellege. Kiváló művészek nyaralnak lent, a Balaton partján, de ők csak nyaralni jönnek ide. Megfigyelted a Bóbitán menti tárlatokat? Csupán a régi nagyok szerepelnek itt De miért? — Ettől még mindig nem értem, Ákos, hogy mi vonz téged a rajztanári pálya felé? Nem mondom, ha képző­művészeti gimnáziumba mennél taní­tani. De képzeld el magad egy közép­iskolában vagy egy iparitanuuló-inté­­zetben ... Kiteszed a lerajzolni való vázát, meg a kockát az asztalra, a fiúk szidnak, s a focin jár az eszük. Nem lehet mindenkiből festő! Nem lehet mindenkit rajzolni tanítani, ez csak ellenállást váltana ki. Unalmat. Ne akarjon senki ilyen próféta lenni! Te se ... — Ne is haragudj, nincs igazad! Hallottam róla, hogy egész Veszprém megyében összesen két rajztanár van. Aztán egyszer összeültünk a bará­taimmal, ők már végzősök. Mit csi­náljunk? Valami hasznosat, nagyot, szépet? Eszembe jutott a Dunántúl. Megírtam egy tervezetet, már amennyire meg tudtam írni. Azt, hogy szeretnénk ott létrehozni egy művészi kolóniát, s közben tanítani a gyerekeket, vizuális látásmódra, a szép festmény szeretetére Végső so­ron ez nekünk is érdekünk, hogy le­gyen m­­ind értő közönségünk. Érted már? Gondolj Bartókra, Kodályra... S mellékesként megírtam a tervezet mellé egy kérést is. Adjon társadal­mi ösztöndíjat a Veszprém megyei tanács. — Válaszoltak? — Igen. Egy mondattal. Kerethiány miatt elutasítva. Nagyon fájt, bán­tott. Nem az ösztöndíj. Megette a fene a pénzt! De az értetlenség, az a tény, hogy egy szóval sem említették a ter­vezetet. úgy látszik, nem fontos ne­­kik. Jn, én máris lemegyek majd Du­nántúlra s megpróbálom. — Neked így, nekem úgy! Én állí­tom azt, hogy ez a nagy életközelség nem mindig jó.. — Elefántcsonttorony? Minek? — Nem elefántcsonttorony, de kell néha valami elvonulás is. Élmények, amelyeket felhalmozunk, de amelye­ket be kell építeni a tudat alá, s ki­kristályosítani, hogy művészet váljon belőle. Már dolgozom a diplomamun­kámon. Egy freskó lesz, a témája elég furcsa. Az orvostudományi kutatás­sal akarok benne foglalkozni. Nem légből kapott téma, ne hidd! Jártam az orvoskarra, végignéztem boncolá­sokat, mikroszkopikus vizsgálatokat. Láttam az embert a boncolóasztalon, a maga anyagi, naturális egyszerűsé­gében, s hallottam, amint fölötte vi­tatkoznak a gondolkodó emberek. A kontraszt, érted, a kontraszt csodála­tos volt! Szükségem volt erre, hogy megérezzem, elkapjam a kutatás lég­körét. — Hát mi ez, ha nem életközel­ség? — Ne még! Várj egy kicsit, hadd meséljek ... Egyszer aztán úgy érez­tem, hogy már csömöröm van. Teli vagyok élményekkel, valami más kell, egészen más. Leutaztam Kápolnás­nyékre, s onnan gyalog vágtam neki a világnak, Székesfehérvárig. Mentem át a faluk főutcáján, s mindenütt elő­re köszöntek az idegen emberek. Aztán már én is kezdtem ezt a meg­­süvegelést. Behívtak egy borpincébe is, s éreztem ezek között az üdítő em­berek között a művészet iránti ösz­tönös tiszteletet. — Én éppen azt szeretném, ha ez nem volna ösztönös. A rajz tanításá­val szeretném beleoltani a gyerekek­be a szép szeretetet. — Nincs szükség erőszakos beoltás­ra! Beültem egy falusi kiskocsmába. Szólt a rádió, Bach-muzsika volt ép­pen műsoron, s senkinek sem jutott eszébe, hogy elzárja. Ha akkor vala­ki ott elkezdett volna nekik mesélni Bach életéről... Látod, én inkább a művészettörténeti oktatásra eskü­szöm. S még valamire. Bartók és Ko­dály a népzenéből indult el. Én a népművészet felkarolásával kezde­ném ... Ha Gauguin élne, mit gon­dolsz, el tudna menni érzéketlenül a matyó kultúra mellett? — De értsd meg, a huszadik szá­zadban élünk! A népművészet min­den igyekezet mellett kihalóban van. Mit kezdenél vele? Abban igazad van, hogy vidéken még nagyon sok az olyan művészileg érintetlen ember, aki csak ösztönösen hajlik a szépre, mint a virág a nap felé. De ez pasz­­szív dolog. Olyan, mint a film, vagy a televízió-nézés. Figyeld csak a poli­­technikás gyerekeket, milyen büszkék egy-egy maguk készítette hamutartó­ra, kalapácsra. Mert ők csinálták! Mert értik a satu, az esztergakés csin­­ját-bínját. Ezt akarom én is, rajzlapra, ceruzára, ecsetre lefordítva ... ■k Csendben szedelőzködtem, ők vi­táztak. Hajdú László, a hűtődévés és Birkás Ákos, a negyedéves főiskolás. Elbúcsúztam tőlük. Halkan csuktam be magam mögött a füsttől szürke le­vegőjű műterem ajtaját, s ők bizony­gatták tovább egymásnak a maguk jobbító szándékú igazát. .. A­ „Csudabogár" őszintén szólva, nem vagyok férfiszépség. Társaim „csuda­­bogár”-nak néznek, mert én is a komoly zenét szeretem, mert irtózom a felületes dolgok­tól, sőt még versírásra is „ve­temedem’­! Az is különös az osztálytársaimnak, hogy taní­tok. Pedig muszáj tanítanom azért, mert nem akarom a szüleimet zavarni zsebpénzért. Tudom, hogy szívesen adná­nak, de azt is tudom, hogy akkor másra nem jutna pénz, hiszen öten vagyunk testvérek. Próbáltam alkalmazkodni az osztálytársaimhoz, de nem sikerült. Próbáltam olyan lányt találni, aki megért engem, de az sem sikerült. Ennek ellené­re még remélek, őszintén szólva, már beszél­tem én is lányokkal. Az egyik azért szakított velem, — mint később megtudtam —, mert két hét alatt egyszer sem kí­séreltem meg semmit, a másik azért, mert nem tudtam min­den időmet vele tölteni, a har­madik azért, mert nem volt pénzem állandóan szórakozni. Hát olyan legyek, mint ők szeretnék? Kíséreljek meg mindent? Hanyagoljam el a kötelességeimet? A szüleimtől kérjek a szórakozásra pénzt? Tisztelettel: L. 1. Van tucatáru és iparművészeti remek Kedves kislány! A fiúkat általánosságban, sajnos, jól is­meri. A túlnyomó többségük valóban ilyen. Emiatt elkeseredni azonban egyáltalán nem kell, ugyanis a fiúk között van egy kevésbé hangos és kevésbé tolakodó „törpe kisebbség” is, mely szerényen, szinte félrevonultan figyeli magát, figyeli az ostromlók hadával szemben tanúsított magatartását és az ebbe a kategóriába tartozó fiúk már csak akkor próbálnak közeledni, ha azt látják, hogy az olcsó mulatságokat hajszoló, értéktelen fiatalemberek ostromának a leghatározottabban el­len­­állt. Van tehát kivétel, kedves kislány, akkor is, ha eddig nem találkozott vele! Válhat még nyugodtan, hisz oly fiatal! Higy­­gye el nekem, hogy van „tiszta szerelem” az életben is, nem­csak a filmen! Azonban jól jegyezze meg, az „igazi” csak akkor fog jelentkezni, ha a léhák sohasem érnek el magánál pillanatnyi sikert!! Nem utópia tehát, amiről ábrándozik. Csak türelem kell hozzá. Azt nem mondom, hogy visszavonultan éljen, sőt, járjon sokat társaságba — már amennyire tanul­mányai megengedik — de sohase legyen „bazáráru”, ha gyak­ran lát is ilyet, magas körül! Ez nyilván véletlen, habár a nőiknél is van „tucatáru”. Ha viszont a férfiaknál is, a nőknél is csak ilyenek volnának, az olyan elkeserítő lenne, hogy nem lenne érdemes élni!! Szerencsére nem így van! Mindkét nem­ben szép számmal akadnak „iparművészeti remekek” is. Per­sze, ezeket sokkal nehezebb megtalálni, mint a tolakodó tu­catárut! „Egy lányos apa” tű­­rsulatok k­roliként Véleményem szerint önzetlen szerelem nincs. Már csak azért sem, mert akit szeretünk, csak magunknak akarjuk megtartani és ez természetszerűen önzés. De ez nem jelenti azt, hogy az ember Értékes emberre van szükségem, nem szépre Éni is negyedik gimnazista lány vagyok, nyelvtanárnő sze­retnék lenni, a komoly és a tánczenét egyformán szeretem. Kitűnő tanuló vagyok, de soha senki nem tartott még stré­bernél, csaknem valamennyi osztálytársammal barátnői vi­szonyban állok. Szeretek szórakozni is, általában jól szoktam érezni magam. Csodálkozom rajtad, hogy nem hiszel az igaz szerelem­ben. Saját példámmal cáfollak meg: a KISZ-en keresztül meg­ismerkedtem egy fiúval, két éve járunk együtt, érettségi után lesz az eljegyzésünk. A mi szerelmünk nem magánügy. Osz­tálytársaim együtt örülnek velem egy-egy szép program után, s hiszem, látom, hogy hatással van rájuk ez az igaz érzés, ők is vagynak ilyen élményekre, s ezért jobban kerülik a futó kapcsolatokat. Nem mondom, hogy az igaz szerelem általános, de ahogy a szocialista erkölcsű ember fejlődik, úgy nő napról napra az igaz érzelmekre törekvő fiatalok száma. Azt írod: „a csinos fiúk mind beképzel­tek és szélhámo­sak”. Ha így tapasztaltad, miért nem keresel olyast, aki nem olyan csinos ugyan, de értelmesebb, műveltebb? Olyan fontos a külső?! Neked csak az nyújthat tiszta szerelmet, aki csi­nos? Szerintem nem ez a döntő. Nekem értékes emberre van szükségem, nem szépre. A szépség és fiatalság kihasználása nem az, hogy valaki hetenként mással randevúzik. Ez éppen a szépség és fiatalság el­pazarlása! Kedves ismeretlen gimnazista társam! Ne hidd, hogy a tiszta szerelem távol áll az élettől! S ha nem is találod meg azonnal a neked megfelelő társait, várj türelmesen, még idő­ben rá fogsz akadni! üdvözlettel: „Baucis” ne legyen szerelmes rajongó és romantikus. Az a megjegyzés, hogy a fiúk csak huligánk­odnak és lődörögnek az életben, nem he­lyes. Magamról tudom, hogy Itt a katonaságnál sokat tanultam, sokat komolyodtam, teljesen más­képp fogok élni, mint bevonulá­som előtt. Nagy Győző Szombathely, PF. 0138. A csinos fiúk valóban a hasonló lányok társaságát keresik. Miért van ez így? Talán egy pszicholó­giai törvényszerűségre hivatkoz­nék, amelyet számos példából kö­vetkeztettem: 16—20 éves fiú m­ég nem komoly ember. Ebben a kor­ban még nem kiforrottak a jelle­mek és a tulajdonságok, így egy lányban nem a tartalmat, hanem a külalakot nézik. Ők is tudják, hogy a diákszerelem — ami általá­ban tiszavirág életű — még nem igazi szerelem. Gundi Sarolta Dombóvár, Kölcsey u. 6. Nézetem­ szerint az okozza a leg­nagyobb problémát, hogy a lá­nyok és fiúk büszkék, egymással szemben bizalmatlanok és félnek a csalódástól. Ez váltja ki a gyen­gébb jellemű fiatalokból a flegma, cinikus, beképzelt, vagy szélhá­mos modort. De ez náluk csak arra való, hogy elrejtsék az igazi gondolatukat, titokban ők is tiszta szerelemre vágynak, csak szé­gyellik az érzéseiket. S. K. Zákánytelep Néhány nappal ezelőtt társasuta­záson voltam. A társaság legna­gyobb része fiatal fiúkból és lá­nyokból állt. Ahogy ez lenni szo­kott, már a kezdet kezdetén ki­alakultak a párok. Ez természetes, de az már nem, hogy rövid négy nap alatt egy lányt négy-öt fiúval láttam csókolózni. Talán ez az, ami a fiúk többségét a szélhámos­ság útjára viszi. A megoldás szinte magától adódik, de a megvalósítás nem ilyen egyszerű. A fiúkkal meg kell értetni, hogy a lányban ne csak vágyaik kielégítőjét lás­sák, a lányoknak viszont úgy kell viselkedni, hogy ezt a fiúk meg­értsék. B. Imre a m oh£p jelen#­ Amerikai filmvígjáték Széléé változatban is Szélesvásznú szovjet ifjúsági film * Csak a moziban látható, a TV nem közvetíti S3 Visszaemlékezések egy ^ különös délutánra ^ Magyarul beszélő __ lengyel film 10 éven alul nem­­ ajánlott­al & Magyar rövidfilm ! JÖN! JÖN! Két magyar fiú kalandjai Egyiptomban • Színes magyar—egyiptomi film Széles változatban is.­ ­ A január 13-án sorra kerülő 2. heti TOTO-szelvény olasz és fran­cia bajnoki mérkőzéseket tartal­maz. Tippjeink a következők: Torino—Inter­ (Az Inter, gólra­­törőbb) Spal—Juventus (Három esély) Sampdoria—Mantova (Döntetlen a való­színű) Napoli—Atalanta (Döntő a hazai kör­nyezet) Modena—Lanerossi (A vendégcsapat esélyesebb) Bologna—Genoa (Jobb a Bologna) Rennes—Monaco (A Monaco egysége­sebb) Toulouse—Sedan (Döntetlen a való­színű) Nice—Bordeaux (A Bordeaux jó idegenben) Marseille—Angers (Otthonában győzhet a Marseille) Nancy—RC Paris (A vendégcsapat az esélyes) Reims—Rouen (Otthonában győz a Reims) X 2 1 X 2 1 X 1 X X 2 1 2 1 X 1 X 1 X 2

Next