Magyar Ifjúság, 1966. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-25 / 25. szám

Na add tovább Az I-es gépteremben Szőke Tibor, az ifjú­sági brigád vezetője az exportválasztékot mu­tatja be. — Ezek a Kanadába készülő öltönyök ... — A holland bérmunka, amely a mi bri­gádunktól most futott ki. — Szovjet megrendelésre készülő kabátok. Hosszúra nyúlna a divatbemutató, ha a Zalaegerszegi Ruhagyár minden exporttermé­két meg akarnánk ismerni, hiszen munkájuk nagy része túljut az országhatárokon. — A jelentős exportszállítások köteleznek bennünket a minőség állandó javítására — mondja Kiner Mária, a KISZ-bizottság ter­melési felelőse. — Ennek sikerült is érvényt szerezni, az egész üzemben elterjedt ugyanis a „Ne add tovább a hibás árut” mozgalom, amelynek kezdeményezői és megvalósítói el­sősorban a fiatalok. Szúrópróba az ifjúsági brigádnál. Szőke Ti­bor mosolyog, hiábavaló fáradozás olyan ru­hát keresni, amely hibásan ment tovább a szalagon. De talán a minőségellenőr észrevesz valamit. Szabadkozik: — Kérem, én azt tudom csak mondani, hogy a mi munkánk rendkívül megkönnyeb­bült. Valóban nagyon ritkán kerül le a sza­lagról minőségileg kifogásolható termék. — Ha mégis akadna? — Minden ellenvetés nélkül kijavítják. De ez nagyon ritka eset. Nem is emlékszem rá, hogy mikor kellett komolyabb javítással visszaadni ruhát. Az ifjúsági brigád mellett dolgozó többi szocialista brigád is betartja az önkéntesen vállalt szabályt: nem adják tovább a hibás termékeket. Aligha lehet jobb módszert találni ennél a minőségjavításra. Ruhagyári pillanatkép Marasztaló gondos­kodás Az elnök, Gyurkó Károly, Kanizsára, siet egy értekezletre. Néhány perce van csupán a busz indulásáig, a tennivaló pedig ilyenkor, korán reggel, egyre szaporodik. Az emberek egymásnak adják a kilincset, sok a kérdés, a megbeszélnivaló a napra vonatkozóan. Azért nem felejti el jövetelünk okát. _ Hogy mi hozta vissza őket a szövetke­zetbe? — ismétli a kérdést. — Hát egyenként bizony hosszú lenne a felsorolás. Legutóbb az egyik hazatérő a kanizsai sörgyárból jött vissza. Hatforintos órabérrel növénynemesítő lett. Ha itthon megvan a kereset, minek utazgasson?! Vagy ott vannak a lányok a cukorrépakapálásnál, egyesek közülük 72 fo­rintos napi keresetet is elértek. Szerintem ez az egyik ok, megtalálják a számításukat, itt­hon maradnak. Egyébként a készpénzfizetés, amelyet megvalósítottunk, szintén elősegítet­te a maradást. Az órájára néz. . . Aztán arra is ügyeltünk, hogy a tele­vízió, a rádió be legyen kapcsolva, ha este, vagy szombaton, vasárnap összejönnek. Biz­tosítjuk a szabad időt, a szórakozási lehető­séget, amennyire erőnkből futja. Persze, azt is meg kell mondanom, hogy sürgős munka esetén nem számít az ünnep. És meg is értik ezt, megtörtént már, hogy vasárnap lóherét hordtak. Sós Marika, a 10 tagú lánybrigád vezetője ugyancsak a sürgősségről beszél. — Azért kezdtünk ma a krumplikapálásba, mert a tegnap délutáni eső után ez lett a sürgősebb. Tegnap még a cukorrépán dolgo­zott a brigád. — És az itteni kereset? — Hol van még vége a napnak... Nem lesz annyi, mint a répán, de 50 forint körü­lire számítunk. — Biztosan meg is lesz — hagyja helyben a mellette haladó lány. A szőlőben ugyancsak fiatalokat találni. Permeteznek. — Hatvan-hetven fiatal dolgozik a szövet­kezetben — mondja Bozsó István technikus, KISZ-titkár —, s ez a szám a nyári hónapok alatt tovább nő. Tizennégy olyan fiatalunk van, aki mezőgazdasági technikumot vég­zett. A lánybrigádból négyen most végzik esti tagozaton a technikumot. Sok bizonysága van annak, hogy a zala­­szentbalázsi Petőfi valóban a fiatalok szövet­­kezete. És néhány esztendő alatt lett azzá, hiszen három-négy éve mindössze 5 tagú volt az ifjúsági munkacsapat, a többiek elmen­tek a szövetkezetből. Aztán tavalyelőtt meg­kezdődött a „visszaszivárgás”, ami nem is maradt abba. — Ez egyben új feladatot is jelent szá­munkra — mondja a KISZ-titkár. — Most már meg kell oldani az egész évi foglalkoz­tatást. Az eddig kieső téli hónapokra is mun­kaalkalmat akarunk teremteni, ami még job­ban a szövetkezethez kapcsolja a fiatalokat. Tervek, elképzelések vannak. Sorolja őket. Az új üzemágak kifejlesztése és a merész — sok hasznot ígérő — vál­lalkozások egyaránt megtalálhatók. A hatvan­­holdnyi gesztenyés termőre fordulása, a vize­nyős, lápos területek kihasználását szolgáló 60 holdas kanadainyárfa-telep jelentős bevé­teli forrás. — Természetesen tovább akarjuk bővíteni a szórakozási lehetőségeket is — folytatja. — Nagy szükség lenne egy zenés presszóra, de eddig csak akadályokba ütköztünk. Sokat je­lentene, ha a kocsma helyett ott töltenék sza­bad idejüket a fiatalok... A gondoskodás, ami tapasztalható a szövet­kezetben, érthetően marasztalja a fiatalokat Motorizált permetezés a szőlőben A szám sokatmondó: 260 község, illetve falu van a megyé­ben. Önmagában is jelenti ez a szétaprózottságot, hátha még alaposabb ismeretséget köt az ember az ezernyi domb és erdő között megbújó falvakkal. Ekkor a gondokat is meg lehet ta­lálni; fiatalok beszélnek arról, hogy miért mennek el a faluból. Sok igazság rejlik szavaikban, amikor keveslik a szórakozási, kulturális lehetőségeket (csupán egyetlen adat ennek igazolá­sára: a megyében levő 280 KISZ-alapszervezet közül 180 nem rendelkezik önálló helyiséggel). A városok élete természetesen más. Zalaegerszegen például­ az új munkaalkalmak teremtése — az Egyesült Izzó és a Ganz- MÁVAG üzemrészlegeinek telepítése következtében — fontos változásokat ígér. És az iparosodás másutt is kedvezően érez­teti hatását. A már hagyományosnak számító olajipar mellett új és új ágazatok kelnek életre, amelyeket azelőtt legfeljebb el­beszélésekből ismertek a megyében. Zalai élet... Minden mozzanatáról, változásáról beszámolni annyira lehetetlen, mint a 260 települést megismerni. Nagy sikere van a megyében a KISZ kezdeményezésére indított lakásépítési ak­ciónak. A nagy számú jelentkezést látván az illetékesek úgy döntöttek, hogy ebben az évben újabb 52 KISZ-lakás építését kezdik meg a megyeszékhelyen. A helyszínen ellenőrizte a termelőszö­vetkezetekben dolgozó fiatal szakemberek munkáját a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. Még ebben a hónapban egyenként foglalkoznak a gyakornokokkal és eldöntik, hogy a gyakornoki idő eltelte után hová, mi­lyen végleges beosztásba kerülnek. Az oldalt írta: Gyulai Ferenc Fotoriporter: Kotroczó István Amikor egy hónappal ezelőtt a Zalaegerszegen rendezett nemzet­közi tudományos tanácskozás meg­nyitó beszédében elhangzott, hogy: „Az egész világon mindenütt erő­feszítéseket tesznek az olaj­kihoza­tal növelésére”, a szakemberekből álló hallgatóság csupán helybenha­­gyóan tudomásul vette a megálla­pítást. Félreértés ne essék, nem a közömbösség diktálta ezt így, hiszen a korszerű művelési és termelési módszerek ismertetése során meg­sokszorozódott a figyelem és az ér­deklődés. Pedig az említett erőfe­szítéseknek ez is része. Jórészt a du­nántúli olajmezőre korlátozódtak ezek a módszerek. Olyanok kerültek szóba, mint a „Másodlagos művelés vízbenyomással”, vagy a „Zala­­sorozat másodlagos leművelése szén­­dioxidos kiszorítással”. Erőfeszítések az olaj kihozatal nö­velésére! Mennyi mindent magában foglal ez a talán túlságosan is álta­lánosnak tűnő megállapítás, tudo­mányos előadások, új gyakorlati módszerek és sokszor erejükön fe­lül teljesítő emberek változtatják ezt eleven valósággá. Védnökség a távvezetékre Az olajmezőn végigvezető út első állomása Nagylengyel. A táj szo­kásos arcát mutatja; a szántóföl­dekre, erdőszélekre telepített „him­bák” szorgalmasan szívják a föld mélyéből a kincset érő olajat. A tankállomások gyűjtik a kutak min­den percnyi termelését. — A szállítás sok gondot okozott — mondják a KISZ-bizottság tagjai. — Nagylengyel és Devecser között a vasút bonyolította le a szállítást, ami körülményes volt." Elhatározás született: létesüljön vezeték, amely korszerűbbé, olcsóbbá teszi a szállí­tást. Mi, KISZ-esek védnökséget­­­­vállaltunk a gyors megvalósítás ér­dekében. A műszerész munkahelye­ken dolgozó fiatalok biztosították a műszerek, automaták felszerelését, ellenőrzését. Jelentős hozzájárulás volt ez a vezeték üzembe helyezé­séhez. Lovásziban Molnár János műveze­tő, aki az ifjúsági szocialista brigád egyik alapítója, ugyancsak a mű­szerezés fontosságát említi. — Az Alsó-Rátka sorozat műve­lési tervének megvalósítása érdeké­ben 2 műszerházba 27 műszert épí­tettünk be. Időben elkészültünk a feladattal, s a minőség is kifogás­talan volt. Jobbágy­ János technikus, a KISZ-titkár, megtoldja mindezt az­zal, hogy a védnökség valóra vál­tásában lapát- és csákánymarko­­lásra is sor került, a vezetékárok ásásában ugyanúgy kivették a fiata­lok a részüket, mint a műszerezés­ben. Lángok a 453-ason Ha minden ilyen simán menne, bizony jó lenne. Csak hát váratlan helyzetek is előfordulnak, amelyek aztán valóban rendkívüli erőfeszíté­seket követelnek. Példája ennek a 453-as fúrási pont... A múlt hónapban, tizedikén, Ro­­tary-berendezés költözött a 453-as pontra. Hamar felállították az árbo­cot, s tíz nap után be is fejeződött a fúrás; május 20-án, 15 óra 20 perckor gázkitörés történt. Az elfoj­tásra irányuló kísérletek nem jár­tak sikerrel. 16.40-kor belobbant a gáz, kigyulladt a berendezés. 17.45- kor ledőlt a torony. Drámai két és fél óra. Fúrómun­kások és a helyszínre érkező tűz­oltók megfeszített munkája, hősies helytállása sem segít. Negyven mé­ter magasságot­ ér el a láng. A víz­sugarak az embereket védik a bor­zalmas hőségtől. Ők pedig mente­nek. Van közöttük olyan, aki Ré­­dicsen, a háza udvarából látta meg a tüzet, nyomban motorra ült, s es­­­te héttől tizenegyig részt vett a mentésben. A szolgálatban levő két parti, Szabó Sándor és András Sán­dor beosztottjai egész éjjel helyt­állnak ... Másnap reggel még füstölögtek a roncsok, a lyukból ki-kilobbant a gázláng. Egy 700 lóerős motort és a szivattyút sikerült megmenteni, a berendezés többi része odaveszett. — Szörnyű volt nézni is — mond­ja az egyik szemtanú. — Mi, fúvó­sok, hozzászoktunk, hogy nem a leg­könnyebb szakma a miénk, de ilyen­kor az ember tehetetlensége elke­serítő. OLAJMEZŐN Csendélet a kutató fúrásnál Mélyfúrás és készenléti brigádok A terepjáró fékez a hármas fú­rásnál. Csaba József fiatal mérnök, tekintetével végigfut a 63 méter magas, modern fúróberendezésen, de a következő pillanatban már a fő­­fúrómestert, Horváth Lajost keresi­­kutatja. — Történt valami? — Semmi különös. Haladunk. Az erdőszéli tisztásra telepített munkahely minden tekintetben jo­gosult a „leg”-ek használatára. A legkorszerűbb,­­legnagyobb teljesít­ményű berendezés dolgozik itt. A legmélyebb fúrásra kerül sor, jelen­leg 4150 méternél tartanak, de 6000 méterig bírja a berendezés. Az utolsó „leg”-kívánság: múlja felül a fúrás a legoptimálisabb re­ményeket is, hogy a legtöbbet adó mezőre bukkanjanak. De hát addig még sok mindennek kell történnie, s a bizakodás nem feledtetheti a mai kötelességeket. — A termelés zavartalan biztosí­tása érdekében — mondja Lukács István géplakatos, a bázakerettyei üzem KISZ-titkára — készenléti brigádokat szerveztünk. A távoleső kutakhoz is azonnal kimegyünk, ha valami hiba miatt leállás történik. Nem számít az sem, ha története­sen a műszak után kerül sor a ja­vításra, megyünk akkor is. Elhatá­roztuk azt is, hogy a javításra ke­rülő berendezések átfutási idejét 3 százalékkal csökkentjük, ami ugyan­csak a többtermelést szolgálja. Múlt és jövő jubileum van ebben az esztendő­ben, 25 évvel ezelőtt kezdődött meg a lovászi olajmező leművelése. Ne­gyed század ... Mutatják az első ku­tat, amely még most is jó hozamú. Mesélnek arról a fiatal mérnökről, aki megakadályozta a visszavonuló fasisztákat abban, hogy az egyik részleget felrobbantsák. És egy ösz­­szesítő adat: a Dunántúlon eddig 24 millió 500 ezer köbméter olajat és 1 milliárd 822 millió köbméter gázt termeltek ki a föld mélyéből. Milyen nagy erőfeszítést követelt ez. A tudományos módszerekkel tör­tént készletmegállapítás szerint még nagy mennyiségű olaj és földgáz rejtőzik a dunántúli föld mélyében. Ez pedig kötelezi az olajmezőn élő­ket a további erőfeszítésekre, hi­szen: „Az egész világon mindenütt erőfeszítéseket tesznek az olajkiho­­zatal növelésére”. Ezen az olajmezőn is! Garancia — egy évre A Landor-hegyi új lakótelep már most is ne­vezetessége Zalaegerszegnek. Közel 2000 lakás épül itt. Korszerű, kényelmes otthonokat kap­nak az ideköltöző lakástulajdonosok, remél­hetően már nem lesz részük a gyakori bosz­­szúságokban, amelyet a hullámzó parketta, a rosszul záródó ajtók, ablakok, s az áram­nélküli konnektorok okoznak. Hogy min alapszik a bizakodás? Németh építésvezető átadási jegyzőkönyveket mutat; a korábbiak­­ban nagyon sok tétel szerepel, valamennyi minőséggel kapcsolatos kifogás. A legfrisseb­bekben észrevehetően csökkent a felsorolás. — Ez is bizonyítja — mondja az építésve­zető —, hogy valóban jobb munkát végez az építőipar. Mégsem lehetünk elégedettek, gon­datlanságból, felületes munkából sok hiba adódik még. Ennek kiküszöbölését tűzték ki célul a KISZ-esek, amikor nemrégiben elha­tározták a garancialeveles lakásátadást. A garancia egy évre szól. Az átadást köve­tő 12 hónapon belül —, ha gondatlanságból erednek a hibák — költségtérítés nélkül el­végzik a javításokat a fiatalok. Az első épü­let, amelyik teljes egészében garancialeveles, 40 lakásos, átadására augusztusban kerül sor. Addig hátra van még több mint két hónap, azonban nem korai már most beszélni a ga­rancialeveles módszerről. A szerződéseket megkötötték a szakipari munkákat végző ifjúsági brigádokkal. Ez arra serkenti a bri­gádtagokat, hogy már most úgy végezzék el a munkálatokat, hogy ne legyen semmilyen minőségi kifogás. Kettős érdek fűződik ehhez: a lakóé és a brigádtagoké, akik a jutalma­zásból annak megfelelően részesülnek, amennyire „tiszta” marad a garancialevél. Épül az új lakótelep Nemcsak egy panasz... A levél a kehidai Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola egyik tanárához íródott. Min­den sorásból keserűség, panasz árad. Horváth Miklós csalódott az első munkahelyben, aho­vá tanulni ment. A zalalövői Petőfi Termelő­­szövetkezetben — mint írja —, nem a szak­mai ismeretek minél alaposabb elsajátítását tartják a mezőgazdasági szakmunkástanulók feladatának, hanem az olyan munkák elvé­geztetését, amelyekre nincs elegendő munka­erő. Kijut a vagonlakásból és a hasonló ten­nivalóból bőven. „Tessék lehetővé tenni — írja végezetül le­velében Horváth Miklós —, hogy megszaba­dulhassak innen, olyan tsz-be kerüljek, ahol a szakmát tanulhatom, amelyet választottam.” Elgondolkoztató levél ez. Egyéni panaszt takar? Egyéni csalódás történt? Ha így lenne, akkor is érdemes utánajárniuk az illetéke­seknek. De nem csupán egy fiatalemberről van szó, hasonló panasz érkezett már az is­kolába máskor is. Egy tanácskozás jegyzőkönyvében lapoz­gatva az olvasható, hogy a megye mezőgaz­daságának 3670 szakmunkásra lesz szüksége 1970-ig. Ebből 1000—1200-at a fiatalok közül, a mezőgazdasági szakmunkásképzés kereté­­ben kell biztosítani. Nem szükséges bizonygatni, hogy az emlí­tett levélben foglaltak, s a hasonló panaszok­ra okot adó módszerek éppenséggel nem elő­mozdítói e célkitűzés megvalósításának! Negyven tanuló érkezett a fővárosba a za­laegerszegi gépipari technikumból. A diá­kok egyhónapos szakmai gyakorlaton vesz­nek részt a Ganz-MÁVAG-ban. Háromszázhetven fiatal jelentkezett Zala­egerszegről a kiskorpádi nyári önkéntes ifjú­sági táborba. A KISZ-fiatalok két turnusban vesznek részt a nyári táborozáson, ötezer tonna nyersolajjal dolgoznak fel többet a tervezettnél a Zalai Kőolajipari Vál­lalat A—X-es desztillációs üzemének dolgozói. A IX. pártkongresszus tiszteletére tett válla­lás értéke 3,9 millió forint.

Next