Magyar Ifjúság, 1970. szeptember-december (14. évfolyam, 35-51. szám)
1970-12-11 / 49. szám
FIATALOK FILMFESZTIVÁLJA LVI11. Omin luKHIla r...ll»*l SZÉKESFEHÉRVÁR Székesfehérvárott tartották három napon át a XVIII. Országos Amatőrfilm Fesztivált, amelyet tulajdonképpen a fiatalok fesztiváljának kellene neveznünk, hiszen a részt vevő amatőrfilmesek életkora általában húsz és harminc év között van. Sok volt a fiatalokkal, életükkel foglalkozó film, s a díjakat is ezek az alkotások vitték el. Idén százharminchat filmet neveztek be, s ebből az előzsűrizések alapján a fesztiválon harminchetet be is mutattak. Népművelés, figyelem! Ami egy amatőrfilmnél fontos, az nem is annyira a technikai megoldás, hanem a friss, érdekes látásmód. Ha ez hiányzik, lényegtelen, milyen operatőri munkával készült a film, mert érdektelenné válik. Amint Bán Róbert filmrendező, a zsűri elnöke elmondotta, az eddigi szemléket többnyire az egy típusú, egy műfajú filmek jellemezték. Most először a legkülönbözőbb jellegű, dokumentum-, játék- és animációs filmek voltak láthatók, tizenhat másodperces hosszúságtól kezdve húsz percig. Sok kihalófélben levő mesterséget is megörökítettek a filmesek, portréfilmeket készítettek sajátos életutakról, sokszor jelentős néprajzi értékkel. Jó lenne, ha a népművelési mozgalom irányítói jobban odafigyelnének — erről beszélgettek a tanácskozás részvevői is —, és a népművelés szerves részének, fontos lehetőségének tekintenék az amatőrfilmezést. Misáék, Badarságaim A nagydíjas filmeket Kiss István, a balástyai községi művelődési otthon 31 éves vezetője készítette. Elsősorban népművelő, aki szűkebb szakmai munkára akarja felhasználni az amatőrfilmezést. Politika és humor — így fogalmazza meg azt, ami leginkább meghatározza filmjeit, s azt, amit keres és megörökít a világból. A „Misáék” falusi, kisvárosi fiatalokat, mutat be munka, szórakozás közben, akik önmagukról, munkájukról, politikájukról vitatkoznak, s örülnek, búslakodnak. Jobban tetszett a másik film, a „Badarságaim", mely apró poénokat sorakoztat egymás mellé, szellemes, kissé groteszk stílusban. Ahhoz, hogy „profiként” foglalkozzon filmmel, mint mondja, nem tudja, van-e elég tehetsége, ereje, alkalmas-e erre a hivatásra. Hogy amatőrnek bevált, azt a nagydíj bizonyítja. Kamerás egyetemisták Az amatőrfilmklubok versenyét az ELTE filmklubja nyerte. Lassan tízéves lesz ez a klub, amelyben az egyetemistákon kívül más fiatalok is dolgoznak, s ötven a tagok száma. Évente húsz-harminc filmet csinálnak, erre a fesztiválra tizennégy filmmel neveztek, hét be is került a döntőbe és több díjat is elvitt. A tematika többnyire az, ami naponta foglalkoztatja őket: saját életük, problémáik. A dokumentarista stílusra, a részletek hitelességére törekszenek. Úgy rendezik a filmeket, hogy természetesnek és rendezetlennek hassanak. Az irónia szinte valamennyiben érezhető. Az első díjas „Olyan távol”, Novák András filmetűdje egy hangulat, érzés képi megjelenítése. A második díjas „Egy bedobás 11 fillér”, György László— Péterffy András filmje egy újságkihordó egyetemista egy napját mutatja be. Az ötlettel teli, szellemesen megoldott szituációk sorozatával a fesztivál egyik legjobb filmje volt. Novák András—Péterffy András „Lyuk a cipőmön" című filmje kapta a harmadik díjat. Külvárosi gyerekekről szól, arról, hogy a családi körülmények, a környezet befolyása hogyan tehet tönkre gyerekeket, szabhatja meg sorsukat már a gyerekkorban. Ezeknek az egyetemistáknak a filmezés egyfajta önkifejezési forma, szinte életkori sajátosság, mint valamikor a versírás volt. Ugyanez Hollandiában Holland egyetemistákkal is találkozhattunk a fesztiválon, ők is amatőrfilmesek. Ki maga is filmez, ki pedig a Cinestad, az egyetemi és főiskolai filmek fesztiválját szervező bizottság tagja. Hollandiában számtalan független diákfilmklub működik. Sokfajta filmet csinálnak. Egy részük a diákság hétköznapjaival foglalkozik. Mások, a politikus filmek, a faji kérdés, a háború, a harmadik világ problémáját vizsgálják a megváltoztatás szándékával. A harmadik csoport, az „underground” filmek, a filmi formanyelv lehetőségeit próbálja. Székesfehérvárott nem hivatásos filmesek, rendezők, operatőrök, munkáit láthattuk, hanem azokét, akiknek a film olyan szórakozás, mint másnak a bélyeggyűjtés vagy a fényképezés. Szórakozás? Több ennél. Szenvedély. (Székely) STOCKHOLMES NAGYLEMEZ Már a cím is kifejezi a Metró együttes 1970-es évének két legnagyobb eseményét: részvétel a svédországi és finnországi popfesztiválon és a második nagylemez megjelenése itthon. Ez a beszélgetés egy este, a Metró Klubban zajlik. Beszélgetőpartnerem Frenreisz Károly. - Első magyar együttesként vettünk részt a svédországi és finnországi popfesztiválon, Stockholmban és Turkuban. Olyan világhíres együttesekkel, mint a Family, a Blue Mink és a Colosseum. Fellépett a fesztiválon az azóta tragikus körülmények között elhunyt kiváló amerikai énekes, Jimmy Hendrix is. Nagy élmény volt számunkra, hogy részt vettünk a Rolling Stones együttes egyik koncertjén is. - Sikeres fesztiválszereplésünknek köszönhetjük, hogy stockholmi klubszerződést kaptunk, ahol angol nyelven énekeltük a magyar számokat. Most megjelent nagylemezünk csaknem valamennyi számát játszottuk, és igazán örülünk, hogy Svédországban is népszerűsíthettük a magyar beatzenét. - A Metró együttes új nagylemeze az első magyarországi „élő" beatfelvétel. Miért így készült? - Úgy éreztük, hogy az állandó klubközönség részvétele, egyidejű reagálása élőbb, közvetlenebb hangulatot teremt a számoknak, és kifejez valamit a Metró Klub légköréből. Oldottabb, forróbb az előadás hangulata, mint egy száraz stúdiófelvételnél. Tavasszal vettük az új hangberendezéseinket, és úgy gondoltuk, hogy ezekkel már olyan hangminőséget tudunk produkálni - Juhász István zenei rendező segítségével -, amely alkalmas lemezfelvételre. Egyébként a számok közül néhány szerepel a „Szép lányok, ne sírjatok” című új magyar filmben is. A tizenegy dalban, úgy érzem, tovább csiszolódott az egységes „Metró-stílus", reméljük, új dalainkat hamar megkedvelik a fiatalok. Külön köszönettel tartozunk Csák Miklósnak és Mester Miklósnak, akik a koncert hangulatát kifejező lemezborítót készítették. - Utolsó kérdés: melyek a Metró együttes „távlati” tervei? - Karácsony után Zoránnal előzetes nagylemez-tárgyalásokra Stuttgartba utazunk, januárban itthon készítjük Zalatnay Sarolta újabb nagylemezét, és két Metró-kislemezt. Több meghívást kaptunk külföldi vendégszereplésekre, de ezekről bővebbet - babonások lévén - majd csak a megvalósult turné után nyilatkozunk ... Bár a napokban megjelent új nagylemez borítóján ez olvasható: „Készült ez a felvétel azok számára, akik kint rekedtek”, bizonyára nagyon sokan megvásárolják azok közül is, akik állandó látogatói a Metró Klubnak, s az új számok legalább annyira népszerűek lesznek, mint a „Citromízű banán" vagy az „ülök egy rózsaszínű kádban”. Csenterics Ágnes Lippay Ágnes felv. Turkui emlék: szabadtéri hangverseny. Balról jobbra: Brunner, Zorán, Dusán Hiba lenne a filmhíradó és a legnagyobb hatású tömegtájékoztató, közvéleményformáló eszközünkké nőtt televíziós híradó közötti különbséget csak a gyorsabb hírközlés lehetőségében látni. A filmhíradót a lakáson kívül, nagyobb és idegen közösségben nézzük, míg a televízió híradója naponta közvetlen hozzánk szól. Ez a különbözőség nem csupán a televízió számára készített híradóriportok módszerbeli, technikai kérdéseinek tisztázását kívánja meg. Kérdéses például, hogy helyes irányban befolyásolja-e közvéleményünket, hogy a tv-híradókban a tőkésországok életéből úgyszólván kizárólag a tüntetéseket, a burzsoá dekadencia hajtásait és a technikai csodákat láthatjuk? És ugyancsak el kellene gondolkozni azon, hogy célravezetők-e a televízióban az egy személy által elmondott kommentárok? Bővebben kellene alkalmazni inkább a vitákat (ahol a nézők a gondolatok születésének lehetnek szellemileg aktív tanúi) és a kommentárok szerepét betöltő filmösszeállításokat. Éppen a X. pártkongresszus sikeres közvetítéssorozata mutatta meg azt az utat, amelyen televíziósainknak járniuk kellene, hogy gyümölcsözően aknázzák ki a korszerű technika által megnyitott lehetőségeket. Ezeknek a közvetítéseknek fő erénye elsősorban nem gyorsaságuk volt, hanem hogy helyesen informáltak. A legegyszerűbb néző számára is lehetővé tették, hogy ne érezze magát eltévedtnek a szavak tengerén, hanem az ismertetés és az élő közvetítés helyes arányú keverésével mindig a gondolatokat, a tartalmi lényeget hangsúlyozták. És a vita végén, az ötödik nap délutánján, miközben bemutatták a tájékoztatás mechanizmusát, könnyed természetességgel, szinte észrevétlenül összefoglalták a leglényegesebbeket. Ügyesen használták ki közben a kép hangulatteremtő erejét is. A szünetre kiürült teremben például egyszeriben közvetlen, meghitt kapcsolatba kerültünk a jegyzetfüzetében tallózó Vályi Péter pénzügyminiszterrel. Hogy az egyidejűség és a gondolatokat az embert megértő, azzal azonosulni tudó képi megjelenítés együttesen milyen hatásos eszközzé válhat, azt éppen Kádár Jánosnak az egész országot felvillanyozó zárszavánál érthettük meg. Pedig mindössze csak anynyi történt, hogy a rendező legtöbbször nem azt a kamerát keverte adásba, amelyik szemből, hanem azt, amelyik profilból fényképezte a szónokot, és ezáltal Kádár elvtárs közvetlensége, a beszéd oldottsága szinte technikai áttétel nélkül juthatott el hozzánk. Bersényi Iván TV Híradófilmek Jó szórakozást kittan a JUSOKEP! Gyerekek II könnyűlovasság támadása Rendező: TONY RICHARDSON Színes, szélesvásznú angol történelmi filmdráma Főszereplők: David HEMMINGS és Vanessa REDGRAVE DECEMBER 17-I FILMBEMUTATÓK: kutyák ... betörök ... Néma barátok Színes, szinkronizált román-kanadai bűnügyi film Korhatár nélkül megtekinthető MAGYAR IFJÚSÁG 1370/49