Magyar Ifjúság, 1970. szeptember-december (14. évfolyam, 35-51. szám)
1970-12-11 / 49. szám
MODELL? JÁTÉK? JÁRMŰ? A képen a Blower Bentley versenyautó élethű modelljét látjuk, az eredeti méretnek 3/7-es kicsinyítésében. Az eredeti autó 1930-ban Le Mansban versenyzett. A modellt eredetileg játéknak szánták, de járműként is használható. A gépkocsit egy 12 V feszültségű, 250 W teljesítményű villanymotor hajtja, az erőátvitelt pedig szíjas-láncos rendszerrel oldották meg. Az autó sebessége 5—19 km óra, és a sebesség fokozása pedállal történik. A gyerekekre is gondoltak, amikor a sebességváltókar reteszeléséről gondoskodtak. A sebességváltókar beállítható úgy is, hogy a gépkocsi 5, illetve 9,5 km óránkénti sebességnél többet nem érhet el Az ülésen két gyerek vagy egy felnőtt fér el, és az autó 75 amperórás akkumulátora 48 kilométeres út megtételéhez elegendő. Ez gyakorlatilag 2,5 órás utazási időt jelent, így ez az autó túlnő a játék keretein, és közlekedésre is alkalmas. Az autó viszonylag pontos másolata az eredetinek, négy kerékféke és kéziféke van, a kormány áttétele fogasléces, a kormányoszlop hajlásszöge, valamint magassága állítható. Ha még hozzáfűzzük azt is, hogy a kiskocsit első és hátsó fényszórókkal s dudával is ellátták, akkor inkább a feltűnést kereső felnőttek járművének, semmint a gyerekek játékszerének tekintendő. Annál is inkább, mert játéknak bizonyára nem olcsó mulatság. Levelekre—röviden December 19-én, szombaton délelőtt a Magyar Ifjúság szerkesztőségében fogadóórát tartok, 9-től 12-ig levelezőim rendelkezésére állok. Egészségügyi vonatkozású kérdésekre ebben az időben telefonon is válaszolok. Számunk: 130—460. D. M., Éd. Megkapó levelére írásban aligha lehetne megfelelően válaszolni. Ha a fenti időpont megfelelő, keressen fel. Ha más dátumot javasol szerkesztőségi találkozónkra, írja meg. K. J., T-k. Én is azt mondom, amit az orvosa, legyen türelemmel, hiszen még nagyon fiatal. Ha néhány hónap nem hozná meg a kívánt eredményt, írjon újra, és a megfelelő budapesti szakrendelőben alaposan ki fogják vizsgálni. Remélem azonban, erre nem lesz szüksége. M. L., Ur. A testben levő különböző köveket orvossággal feloldani ma még nem lehet. Vannak ugyan reményt keltő kísérletek, de messze van még az az idő, amikor gyógyszer eltávolítja mondjuk a veseköveket. Bizonyos epeköveket már eredményesebben kezelnek ultrahanggal. A kezelésnek ez a fajtája is még a kísérleti szakasznál tart. Sebészeti szakintézetekben bizonyos fajta hólyagköveket műszeresen össze lehet törni, és el tudnak távolítani. A testben keletkező köveket, ma főleg sebészi úton, operációkkal távolítják el, és diéta tartásával igyekeznek gátat vetni az újabbak keletkezésének. A műtét javaslatát azonban csak a vizsgálatot végző orvos adhatja. Arezki. Forduljon problémájával a megyei kórház ideggyógyászati osztályának főorvosához. Mondja meg, hogy én javasoltam ezt a megoldást. Kollégámnak pedig olyan őszintén mondjon el mindent, ahogyan ezt nekem leírta. Bizonyára hasznos támogatást fog adni, írja majd meg, hogy egyenesbe került-e az élete. Sz. I.: Na. Nehéz, de nem reménytelen ügy. Csak személyesen válaszolhatok. Van erre lehetőség? Ha nem, labdarúgó-igazolványát postán küldöm majd vissza. Sz. Zs., B-t. Nem javaslom a mosolyogva javasolt „gyógymód” bevezetését. Igaz, az orvostudománynak egyik legkevesebb eredményekkel rendelkező ágába tévedt, de mégsem tartom reménytelennek az ügyét. Ami a hajhullást jelenti — még ha megakadályozhatatlan —, akkor sem tartom tragédiának. Ahogyan polgárjogot nyert a műhaj, egyre inkább így lesz a teljes parókával is. A jó parókát még a szakember sem tudja felismerni. Szóval, fel a fejjel, még akkor is, ha kissé hull a haja. Fogadóórámon a továbbiakat is megbeszélhetjük. A. A., P-y. Nincs oka az aggódásra, gyengesége is indokolja a jelenlegi helyzetet. Ha megerősödik, egészségi állapota más vonatkozásban is rendeződni fog. K. L., T-é. Indokolatlan a félelme a kolerától. Egészségügyi hatóságaink éberen figyelik a veszélyt jelentő megbetegedéseket az ország határán kívül is. Egyébként igaza van abban: a kolera, ha idejében észreveszik, nem tartozik a gyógyíthatatlan betegségek közé. Ha a szervezetet más kór nem támadja meg, viszonylag eredményesen gyógyítható. N. L., Ld. Orvosi körökben ismeretes az R-anyagok kérdése. Nemcsak japán orvosok foglalkoznak a témával, magyarországi kutatók is értékes vizsgálatokat végeznek. Az R-anyagveszély abból áll, hogy az orvosi előírás nélkül szedett orvosságoktól vagy a meg nem felelően adagolt gyógyszerektől bizonyos betegségek nehezen gyógyíthatóvá válnak. Dr. Veres Pál AZ ORVOS VÁLASZOL ! Előző két számunkban részleteket közöltünk az ABWEHR ÜGYNÖKE c. szovjet filmből. Mindkét részlethez két-két kérdés tartozott. Most pályázatunk befejező része következik. A kérdésekre adott válaszokat egyszerre küldjék be a következő címre: FÖMO Bp. V., Báthori utca 10., propaganda csoport. A helyes megfejtőket díjazni fogjuk. Határidő: január 31. AZ ABWEHR ÜGYNÖKE dec. 10-től bemutatja a BÁSTYA filmszínház. Megindul a szovjet offenzíva. A támadás váratlanul éri a németeket. Kapkodva csomagolják a kémelhárítás fontos iratait. A szovjet tankok dübörögve közelednek. Klimov és egy bajtársa ellopja azt a vasládát, amely a dokumentációkat őrzi. Bukdácsolva menekülnek a felszaggatott utcákban. A németek üldözik őket. Hogyan fejeződik be a film? Mi volt Klimov neve a valóságban és milyen rangjelzése volt? Bizonyára — és sajnos — nem túlzás azt állítani, hogy a közelmúlt irtózatos pakisztáni katasztrófája az emberi történelem egyik legsúlyosabb természeti csapása volt. A jelentések mindmáig ellentmondóak, még nem sikerült pontosan megállapítani, hány ember is esett áldozatul a dühöngő elemeknek. A legelső becslések százezer halottról beszéltek, a szám azonban félelmetes módon emelkedett előbb ötszázezerre, utóbb — nem hivatalosan — már egymillióra, sőt egymillió fölöttire! A bűnös: egy trópusi ciklon Bár a tornádók a földkerekség legrombolóbb hatású forgóviharai, s bennük a szélsebesség minden más szélrészét felülmúlja, pusztító hatásuk viszonylag korlátozott és életidejük sem több néhány óránál. Ezzel szemben a hurrikánok, tájfunok, mauritiusi orkánok baguiok — közös gyűjtőnevükön a trópusi ciklonok — sokkalta nagyobb területet érintenek, hosszabb ideig tartanak, és bár belsejükben a szélsebesség jóval kisebb, mint a tornádók tölcsérében, mégis sokkalta nagyobb arányú pusztítást okoznak. Egy ilyen, több százezer négyzetkilométer kiterjedésű területet elborító, heves esőzéseket okozó trópusi ciklon, forgóvihar volt a közvetlen okozója a pakisztáni kataklizmának is. Amikor a trópusi ciklon széle elérte Pakisztánnak az Indiaióceán mentén fekvő partvidékét és kis szigeteit, az óránként 240 kilométer sebességgel (!!) száguldó szélvész felkorbácsolta az óceán vizét. Egyre nagyobb és nagyobb hullámóriások vágtattak a partra. A lapos parton felfutó víztömegek 6—8—10 méter magasra csaptak. Már ezeknek ereje is elegendő volt ahhoz, hogy az ottani gyenge házakat, kicsiny hidakat valósággal elsodorja. Az óceán felé visszahömpölygő áradat azonban szembetalálkozott a nyílt vizek felől érkező újabb hullámokkal. A fizikából jól ismeretes interferencia jelensége következett be, amikor hullámhegy hullámheggyel találkoz Három képünk jól érzékelteti a borzalmas katasztrófát. Fent: menekültek Manpura városka elpusztult házai között. Lent: amint visszavonult a víz, megkezdték a halottak elszállítását. A hidak újjáépítésére csak később kerülhet majd sor zott, e találkozás következményeként még hatalmasabb, még rombolóbb hullámok alakultak ki és futottak fel ismét a partra. Az óceán felől érkező léglökések még csak fokozták ezeknek az erejét. Így történt, hogy végül is 20 méteres (tehát három-négy emelet magas) hullámok zúdultak előre és mélyen benyomultak a szárazföldek területére. Ezek elől nem lehetett menekülni! Aki már járt tengerparton, meggyőződhetett arról, hogy még a szelídnek látszó, alig egy méter magas hullámoknak is félelmetes erejük van. Könnyen odacsapják az embert a parti fövenyre. Milyen elképesztő ereje lehet hát egy 20 méteres hullámnak! Észak-Európa partjai mentén is észlelték már szélvész keltette szökőárait, jóllehet, szerencsére korántsem olyan romboló hatásút, mint amilyen a mostani pakisztáni szökőár volt. Ha a szél a tenger felől fúj, s ráadásul éppen dagály van, a vihardagály hullámai csapnak a partnak. A szökőár fogalmába azonban nemcsak a szélvészek és trópusi ciklonok által keltettek tartoznak, hanem olyanok is, amelyek más okokra vezethetők vissza. Szökőárnak nevezzük például a tenger vagy óceán maximális magasságú dagályát, amelyet a Hold és a Nap egymást erősítő, egymást támogató árkerítő hatása hoz létre. (Ha az ilyen szökőár idején szélvész is száguld a vizek fölött, akkor a vihardagály is maximális erősségűre nőhet. Amikor azonban a Nap és a Hold árkeltő hatása éppen ellentétes egymással, azaz az egyik lerontja a másikat, akkor vakarról beszélünk. Ez a tenger vagy óceán minimális dagályával egyértelmű.) Vannak végül olyan szökőárak is, amelyeknek semmi közük sincs sem az átkeltő égitestekhez, sem pedig a meteorológiai viszonyokhoz. Ezeket tengeri területen kipattanó földrengések, bizonyos vulkánkitörések vagy hegyomlások okozzák. Az alábbiakban ezekkel kapcsolatban említünk meg néhány példát. Az ember könnyen hajlamos lenne azt gondolni, hogy a tengeri területen kirobbanó vulkánkitörés vagy fellépő erős földrengés közvetlenül lendíti mozgásba a környező víztömegeket. A valóságban azonban nem így áll a helyzet. Az történik ugyanis, hogy a kitörés vagy a rengés hatására a tengerfenéken valamilyen hirtelen szintváltozás lép fel: egy kéregdarab felemelkedik, vagy egy másik mélyebb szintbe süllyed, esetleg hullámszerű deformáció történik. Ez a mozgás, ha eléggé gyors ütemben (néhány másodperc alatt) játszódik le, löki meg alulról felfelé a víztömegeket és indítja útjára a nemegyszer szintén rendkívül pusztító hatású s szökőárat. A szeizmikus, vagyis földrengéses eredetű szökőárakat a nemzetközi irodalomban, japáni eredetű szóval tsunaminak (ejtsd: cunami) nevezzük. Hadihajó a szigeten A tsunamik sebessége attól függ, hogy milyen mély a tenger vagy az óceán. A Csendes-óceánon már sokszor észleltek olyan szeizmikus szökőárakat, amelyek egy repülőgép sebességével, óránként 600—700 kilométeres utat megtéve száguldottak előre Dél- Amerikától Hawaii érintésével Japánig, Kamcsatkáig és az Aleuti-szigetekig, vagy ellenkező irányban. A legjelentősebb tsunami-források a nagy földrengések övezetében vannak, főként Dél- Amerika csendes-óceáni partja mentén, továbbá Alaszkánál, az Aleuti-szigeteknél, Kamcsatkában, Japánban, valamint Új-Zéland környezetében. Ha egy hajó pontosan a tsunami forrása fölött halad el, akkor az utasok erős lökést éreznek, mintha a hajó zátonyra futott volna. Más esetekben azonban a nyílt vízen tartózkodók egyáltalán nem veszik észre, hogy egy szeizmikus szökőár vonult el hajójuk alatt. A tsunami háta ugyanis túlságosan széles, és a frontvonal túlságosan hosszú. A víz hatalmas kiterjedésű területen úgyszólván egyszerre emelkedik a magasba, s könnyű csónakként emeli fel a nagy óceánjárókat is. A partokon azonban már egészen más a helyzet. A víz először visszahúzódik és az egészen sekély tengerfenék 15—30 percig a szabad levegőre kerül. Ezután azonban megjelennek a tsunami első hullámai. Meredek falként, mennydörgő bömböléssel zúdulnak a partra. A Krakatoa indonéziai tűzhányó 1883. évi kitörésekor a környező szigetekre 36 méter magas hullámok csaptak. Egy hatalmas hadihajót a víz egyszerűen felemelt és mintegy másfél kilométernyire sodort a sziget belsejébe, ahol azután a hajó végleg megfeneklett. Ma is ott látható, ugyanazon a helyen. A hullámfal elsöpörte a világítótornyokat, a kikötői berendezéseket, és 36 ezer ember halálát okozta. 522 méteres hullám Az eddig észlelt legnagyobb, szeizmikus eredetű szökőár a kamcsatkai Lopatka-foknál lépett fel 1737-ben. A hullámok ekkor 63 méter magasságot értek el! Mintegy 3400 esztendővel ezelőtt az Égei-tengerben kitört (az egyébként még napjainkban is működőképes) Szantorin tűzhányó. Ez volt az utóbbi négy évezred legnagyobb arányú vulkáni katasztrófája, amely még a Krakatoáén is túltett. A görög tudósok véleménye szerint az ekkor keletkezett tsunami pusztította el a szíriai Ugarit várost, pedig a szíriai partok mentén a hullámok csak 5—7 méter magasra csaptak. Kréta északi partjainál azonban már 25 méter magasak voltak. Ezekből és más adatokból ki lehetett számítani, hogy a tsunami forrásánál, a Szantorin közvetlen környékén a víz 210 méterre (!!) emelkedett normális szintje fölé. Korábban már említettük, hogy előfordulhatnak hegyomlás keltette szökőárak is. Ebben a tekintetben két, szinte hihetetlennek tűnő példára hivatkozhatunk. 1936. november 13-án a norvégiai Loen-tó vizébe egymillió köbméternél nagyobb mennyiségű föld és szikla omlott egy hegycsuszamlás következtében. A tó szemközti partján a hullámok 69 méter magasra csaptak fel. Még sokkalta nagyobb arányú volt az alaszkai Lituyat-öbölben észlelt hullámóriás. 1958. július 9-én egy földrengés következtében 900 méter magasból egy 90 millió tonnás szikla zuhant a vízbe. Az ennek nyomán kialakuló hullám 160 kilométeres óránkénti sebességgel száguldva nekizúdult az öböl túlsó partjának és 522 méter magasra csapott fel ott! A 15—20 méter magas fákat úgy söpörte el, mintha csak gyufaszálak lettek volna. Van védekezés? Az ilyen, különféle eredetű, de hatásaikban, egyaránt pusztító szökőárak ellen közvetlenül nem tudunk védekezni. A közvetett védekezésre a szeizmikus és meteorológiai eredetű szökőárak esetében azonban van mód. A tsunamiktól veszélyeztetett partszakaszokon egyre-másra épülnek a megfigyelőállomások, amelyek jó előre jelezhetik egy-egy szökőár érkezését és így riaszthatják a lakosságot. Másrészt a meteorológiai okokból (szélviharok következményeként) létrejövő szökőárak ellen is fel lehet készülni, ha a meteorológiai szolgálat időben jelzi ezeknek lehetőségét. Pakisztán kormánya is elhatározta most, hogy az újjáépítés legsürgősebb feladatainak elvégzése után haladéktalanul hozzálát egy szökőárészlelő és -riasztó szolgálat megszervezéséhez. -r-r- SZÖKŐÁR Szökőár-fajták MAGYAR IFJÚSÁG1570/49