Magyar Ifjúság, 1971. január-április (15. évfolyam, 1-18. szám)
1971-01-15 / 3. szám
CSERHALMI ANNÁVAL, CSÍKOS GÁBORRAL „Megtehették volna” címmel közös irodalmi estjük volt az Egyetemi Színpadon. A közönség nagyrészt fiatalokból állt, és gyakran elfelejtett tapsolni. Prózát mondtak és verset, énekeltek és hirtelen elhallgattak. Aztán egy naplórészlet, megint rárímelt egy vers, idézetek pattantak tömören, és beszéltek és vitatkoztak, és egymásra licitáltak, és kiegészítették egymást: nem színészprodukció volt... — Nem vagyok színész a papírjaim szerint Nem végeztem Színművészeti Főiskolát Könyvtáros voltam és „beosztott pszichológus” vidéken is, Pesten is. Az érettségi után elvégeztem egy tanfolyamot így lehettem könyvtáros. Közben az Universitas együttes tagja lettem, minden nagy bemutatón szerepeltem, verset mondtam és prózát énekeltem is. Az Egyetemi Színpadtól kerültem a Szolnoki Szigligeti Színházhoz. Egy évig bírtam, eljöttem. Most az Irodalmi Színpadnál dolgozom, Devecseri Gábor, Somlyó György és Vas István oratóriumaiban szerepelek. — Nem vagyok színész. Színművész akarok lenni. Elvégeztem a Színművészeti Főiskolát, azután a Thália Stúdióban, Szegeden, majd Kaposvárott játszottam. Közben vendégként felléptem a Thália Színházban, a Kalevala előadásán. Ezt követően hívtak a Tháliába. Itt dolgozom ma is. — Mi a különbség színész és színművész között? — A színész mester, a színművész egyéniség. Az előbbi a prózait ismételgeti, az utóbbi a gondolatait A színész a bőrét viszi a vásárra, a színművész a vérét is. — Magatok állítottátok össze az irodalmi est anyagát. Hónapokig tanultatok, gyakoroltatok, hogy egyetlen alkalommal valamit fölmutassatok saját magatokból. Elégedettek vagytok az eredménnyel? — Én eljöttem a szolnoki színházból, mert a színház nem segített abban, hogy színésszé váljak. Akik a produkciót vezetik, azoknak nem érdekük, hogy a tökéletes felé törekedjenek. Ha kevesen voltak a nézők, gyakran hallottam: „Na, Cserhalmi, csak ötök jöttek el, kicsit meghajtjuk a szöveget..Ilyenkor bohócnak éreztem magam. Számomra a színpad, a pódium nem munkahely. — A színházban tehát nem sikerült. Gondolod, hogy a pódiumon, ahol végül is magadra számíthatsz csak, sikerülni fog színésszé válni? — Akarom, hogy sikerüljön. Én nem akarok dolgozni a fizetésért és haknizni azért, hogy fönntartsam az egzisztenciám. Nekem a pódium, ahol megszólalhatok, ahol verseket, gondolatokat mondhatok el, érzelmeket mutathatok fel és adhatok át, nem megélhetési lehetőség nem munkahely, számomra pódiumra lépni, életforma. — Ez olyan, mintha egy költő azt mondaná, hogy ő csak verset ír. Abból nem lehet megélni... — Igen. Az embernek el kell dönteni, megélni akar-e vagy élni akar. — Elégedett vagyok magunkkal. Ez persze nem azt jelenti, hogy legközelebb mindent ugyanígy csinálnék. De nálunk sok a színész és a színház többnyire időtöltés, nem izgalom, nem szellemi torna. Én nem szeretem az időtöltést, a csevegést és arra sem érzem magam alkalmasnak, hogy idegen bőrökbe bújjak. — Sok színművész is vállalja az „idegen bőröket”. — Nem. A nagy alakítás mindig olyan, hogy a színművész és a szerep találkoznak. Nem véletlen, hogy a nagyok, Gábor Miklós, Latinovits, Básti s mások is, csak azt vállalják amit magukénak éreznek, és már kevés nekik a színpad. Rendezni akarnak, írni kezdenek. Negyven év fölött az igazi színész kiszolgáltatott, egyre ritkábban találkozik az ő szerepével. Ilyenkorra már majdnem mindent eljátszott, végigélt És már nem tud agyat és szívet cserélni. — Azt akarod mondani, hogy aki végigéli a szerepeit, válságba jut? — Nem önmagával, hanem az igényekkel kerül szembe. Mert kinövi a színpadot. — Meglehetősen rögös úton indultatok el. Hallatlanul sok energiát követel az, amit végig akartok csinálni, örülnék, ha sikerülne, amit szeretnétek. — Ezután sem érdekel az anyagi biztonság, ezután sem fogok „haknizni”, nem fogok vállalkozni arra, hogy bármit elmondjak, hogy ismételgessem önmagam, hogy kialakítsak és betanuljak egy „repertoárt” és azt szavalgassam. Nem akarok minden áron színész lenni... *CES'* — Amikor Kaposvárott laktam, egy bárban is felléptem, esténként egy százasért. Így jött össze annyi pénzem, hogy nyáron Pestre jöhettem albérletbe, míg a Kalevalában vendégszerepeltem. Ilyesmiért máskor is vállalok bármit, M mert minden áron színművész akarok lenni. Prózát mondtak és verset, énekeltek és hirtelen elhallgattak. Aztán egy naplórészlet, megint rárímelt egy vers, idézetek pattantak tömören, és beszéltek és vitatkoztak, és egymásra licitáltak, és kiegészítették egymást: nem színészprodukció volt. Valamivel több... SZÁNTÓ GÁBOR FAUG JIMMY ŐSZINTE SAJNÁLATÁRA Somló Tamás művészi pályáját váratlan fordulatok jellemzik. Tizenegynéhány évi rövidfilm-operatőrködés után Jancsó Miklóssal filmtörténeti jelentőségű játékfilmek sorát alkották „A harangok Rómába mentek”-től (1958) a „Fényes szelek”-ig (1968). Legnagyobb sikereik idején (Így jöttem, Szegénylegények), 1964-ben népszerű-tudományos rövidfilmeket kezdett készíteni. Világjelenség, hogy az operatőrök egyre többen önálló rendezői munkára vállalkoznak. A francia Raoul Coutard (Truffaut és Godard operatőre), az olasz Carlo di Palma (Fellini és Antonioni munkatársa), a szovjet Uruszevszkij (a „Ballada a katonáról” és az „El nem küldött levél” operatőre) vagy a magyar Sára Sándor (Feldobott kő) után Somló Tamás is filmrendezőként mutatkozik be, de társaival ellentétben nem maga fényképezi saját filmjét. Az ön nyilatkozataiban mindig azt mondta, hogy az operatőri munka nem önálló művészi tevékenység, csak a rendező szolgálata. Közrejátszott abban ez, hogy önálló rendezésre vállalkozott? — Feltétlenül indító okot jelent, hogy az operatőri munka nem nyújt teljes, százszázalékos kielégülést és örömet. A rendező, jelen esetben mint elsődleges alkotó, közvetlenül hoz létre újat, fejezi ki mondanivalóját, az operatőr többnyire csak technikai munkatárs ebben a folyamatban. Akiben viszont elegendő energia sűrűsödik, megkeresi saját mondanivalójának kifejezési formáját és lehetőségét. Nekem a IV. Játékfilmstúdió megteremtette saját forgatókönyvem megvalósításának lehetőségét. — Miért éppen Rejtő Jenő műveit választotta irodalmi alapanyagnak? — P. Howard regényei egyrészt gyermekkori élményanyagot jelentettek, majd a II. világháború után felnőtt fejjel újra olvasva a Csontbrigádot, a Láthatatlan légiót és a többi regényt, félelmetes aszszociáció-sort indítottak meg bennem. Akkor véltem felfedezni egy furcsa párhuzamot Rejtő Jenő életének tragikus utolsó három hónapja és a légiós könyvek keserű humora között. A filmkönyv kialakításában nagy segítségemre volt Nemeskürty István, a IV. Stúdió vezetője, aki korábban a Magvető Kiadónál Rejtő egyik első, felszabadulás utáni kiadója volt, és Karall Luca dramaturg — mindketten nagy Rejtőrajongók. — Mely Rejtő-regények felhasználásával írta a forgatókönyvet? — A Láthatatlan légió az alap, de más könyvekből is (Csontbrigád, Tizennégykarátos autó, Piszkos Fred stb.) átemeltem alakokat, közmondássá vált kiszólásokat Troppauer, a költő magán viseli Vanek úr jellemvonásait és hordozza légiós kalandjainak terhét, az őrmester figurája több légiós ős mester (Potrien, Potin, Verdier, az oroszlán stb ...) vonásaiból állt össze egységes alakká. Találkozunk Fülig Jimmyvel, Gorcsev Ivánnal, Pepita Oféliával, a Nagy Bivallyal, az igazi Trebitsch-csel. Szerepel a filmben az író is, életének utolsó három munkaszolgálatos hónapját próbáltam rekonstruálni Rejtő látásmódjának szellemében. — Ez a furcsa kettős világ hogy jelenik meg a filmen? — A film részben színes, részben fekete-fehér. A Rejtő által megírt világ: színes, az általa mesélt világ: fekete. A rejtői légiós jelenetek, leírásukhoz híven, harsányabbak, az élethez viszonyítva stilizáltabbak. A két világ és ezzel együtt a stílus is, képenként változik a szabad asszociációt követve. — Megmutatkozik majd a filmen képileg, hogy operatőr rendezte? — Remélem, hogy nem! Mert nem az egyes jelenetek képi megfogalmazása a fontos, hanem az, hogy az egész építmény, az egész film, a Rejtő-idézetekkel és a hozzáírt jelenetekkel harmonikus, zavartalan egységet képezzen. — Milyen megfontolásból bízta másra filmje fényképezését? — A színészek irányítása kamerán keresztül nem lehet tökéletes. A játék dinamikája sem érzékelhető a keresőn át. A kettős világ ábrázolása, a világítás és a gépmozgások olyan sok energiát lekötnének, hogy az vagy a rendezői, vagy az operatőri munka rovására menne. Bánok Tibor több filmben volt már a segédoperatőröm, jól ismerjük egymást, ami megkönnyíti a munkát. — Kik lesznek a film főszereplői? — Az írót őze Lajos személyesíti meg, Sir Oliver Yolland, aki mindössze hat emberrel érintkezik a világon társadalmilag: Téry Árpád, Anna Morgenstern, egy könynyed és hazudós, bájos ifjú hölgy: Dőry Virág, Podvinecz marsall, aki egy szekrényben lakik: Rajz János, Kratochwill, a kárpitos, aki regényén dolgozott és a főbérlő pajkos gyermekei elől menekül a légióba, hogy nyugalma legyen: Dégi István, Troppauer, a költő: Sándor György, a Nagy Bivaly: Bárdi György, Fülig Jimmy, Juhász Jácint. — Milyen stádiumban van jelenleg a film? — A napsütéses, nyári külső felvételeket, a „sivatagi”részt, amely a film egynegyedét teszi ki, az Izsák—Kecskemét környéki futóhomokon leforgattuk. A téli külső és a műtermi belső felvételeket december elején kezdtük és előreláthatólag januárban befejezzük a forgatást. Dékány István ŐZE LAJOS ÉS SÁNDOR GYÖRGY FOTÓK:ENDRÉNYI A taposómalomba való beilleszkedés zavarait és a műfaj nélküli művész önmagát kereső csapongásait számtalanszor megírták már, de engem ez a gondolat mostanában Sarkadi Imre A gyáva című kisregényében fogott meg. „Elemektől, feladattól, állattól, embertől nem félek. De ahhoz gyáva vagyok, hogy a hétköznapokat éljem, hogy hajnalban felkeljek, munkába induljak, egyik nap éppen olyan legyen, mint a másik, és hetijegyet vegyek a zsúfolt villamoson, sorba álljak pénteken disznóhúsért, este, lefekvés előtt elmosogassam az edényeket. Nem.” Vajon, hogyan vélekednek a Kerekasztalon a kötelező olvasmány vitavezetőjének, Bölcs Istvánnak a tanítványai ezekről a nemekről? Meglepően éretten. Igaz, most is hallottam „determináltságról”, „alternatívákról", sőt még elidegenedésről is — az utóbbit legalább magyarul mondták —, ám a máskor olyannyira kárhoztatott kifejezések itt helyénvalónak tűntek. Sarkadi világához ugyanis tényleg közük van, ráadásul a gimnazisták szokatlanul otthonosan mozogtak az elvontság tartományában. A negyven perc tobzódott a találó részletmegfigyelésekben, ezek a jól kiválasztott és összeszokott fiatalok éppen szabálytalanságában vonzó irodalomórán vettek részt. A siker titka? Nyilván nem mindegy, hogy melyik könyv kerül terítékre. Sarkadi kisregénye csak segítette a vitatkozók értelmező gondolatainak kibontakozását, bár a vitát talán inkább az értelmi megközelítés, mintsem az író gyötrődéseivel való érzelmi azonosulás jellemezte. A műsor készítőinek szerencséjére az izgalmas beszélgetést A gyáva hajdani rádióváltozatának hangképei illusztrálták. Mégis mi, pontosabban: ki tette egyértelműen közelebbi ismerkedésre csábítóvá a felszabadulás utáni írónemzedék egyik legtehetségesebb tagjának áttételes önvallomását? Bölcs Istvánra akkor figyeltem föl igazán, amikor az egyik Húszas Stúdió országnyi nyilvánossága előtt is együtt mert kuncogni már felnőtt hajdani tanítványaival. Nos, az együttkuncogás — úgy látszik — csupán a húszon felülieknek jár ki, de Bölcs embersége azóta sem változott meg. Igaz, ezúttal magázta a tanítványait, ám az önként vállalt távolságot remek pedagógiai érzékével lépten-nyomon áthidalta. A gimnazisták vitájába ugyan aligalig szólt bele — akkor is csak halk és bátorító „úgy van”-t hallottam —, amikor viszont a fiatalok a részletekbe ragadtak, viszszavette a szót, és csomóba kötötte a szertefutó szálakat. Bölcs István szerda délután is eszményi irodalomtanárnak bizonyult, olyan vitavezetőnek, aki a maga rádiós eszközeivel immár harmadik éve formálja élvezhetővé a rettegett kötelező olvasmányokat. ZÖLDI LÁSZLÓ RADIO U gyana JANUÁR 21-I FILMBEMUTATÓK HÁROM KIEMELKEDŐ SZÍNÉSZI ALAKÍTÁS: DARVAS LILI, TOROCSIK MARI, DARVAS IVÁN Főszereplő: JANA BREJCHOVa ABE KOBO világhírű regénye, japán filmen. január 14-től játsszák a mozik a MAGYAR FILM Irta: DÉRY TIBOR Kép: TÓTH JÁNOS című színes, magyar filmet. Zent: MIHÁLY ANDRÁS Rendező: TAKÁCS GÁBOR Rendező MAKK KÁROLY Színes, szélesvásznú, szinkronizált, tudományos-fantasztikus csehszlovák filmvígjáték. 16 éven felülieknek. MAGYAR IFJÚSÁG 1371/3