Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)

1971-05-07 / 19. szám

Miben különbözik Vincze Viktória társaitól? Látszó­lag semmiben. Ugyanúgy él és tanul, mint a töb­biek. Idén érettségizik a Budapesti II. Rákóczi Fe­renc közgazdasági tech-­ nikumban, ahová azért je­lentkezett négy évvel ez­előtt, mert még azt hitte, hogy a legszebb és a leg­több: a számok világa. Közbeszólt azonban egy hobby: a dal. Megtanult gitározni, elkezdett éne­kelni. Virágénekeket, pol­­beatet. Hirtelen rövid lett a napja, az iskolai lecke után naponta gyakorolnia kell, énekórára jár, s mert a „hobby" a fejére nőtt, mert kiderült, hogy tehet­ségesen műveli; az Ex-An­­tiquis együttes szólistája­ként először balatoni üdü­lőhelyeken, később nyári úttörő-, ifjúsági és építő­táborokban szerepelt s aratott sikert. Most már nem csak az érettségire kell készülnie, a felvéte­lire is. Pályája elkanyaro­dott: a Zeneművészeti Fő­iskola jazztanszékére ké­szülődik. (Nincs igazi el­lentét a régi és az új terv között, a matematika ro­kon a zenével.) Miben különbözik a társaitól? Talán abban, hogy felis­merte önmagában a te­hetséget, míg a többiek­nek tovább kell keresniük, mi lesz az, ami igazán teljessé és tartalmassá te­szi az életüket. Mert va­lamiben mindenki tehet­séges. Persze a tehetséget nem elég felismerni, ápol­ni is kell, szorgos munká­val, tanulással, hogy az ember ne csak „ígéret" maradjon. KULCSÁR JÓZSEF MTI FOTO Akire egyszer felfigyeltek, annak duplá­zott szorgalommal kell dolgozni. Viktó­riára az órákon nincs panasz Az első kötelessége ma is: felkészülni a „hétköznapokra”. Ilyenkor sem árt a barátnő, aki kikérdez, s akit ki lehet kérdezni Ha elkezdett valamit, be is kell fejez­nie: gyakorlati órán osztályfőnökével, Venczel Józsefnéval a VBKM-ben Este a legszigorúbb zsűri, a mama és a papa előtt vizsgázik. Gyakori szóra­kozások: Viktória énekel HIKISZ THEODORAKISZ ALAPSZERV 71/194MAGYAR IFJÚSÁG Negyedmillió fővárosi dolgozó indult útnak má­jus elsejének reggelén, hogy a Felvonulási téren köszöntse a munka, a proletár internacionalizmus ünnepét. A tribünöket a munkás­­mozgalom veteránjai, ki­váló dolgozók népesítették be, s köztük foglaltak he­lyet a különböző országok szakszervezeti delegátusai, s a SZOT közelgő kong­resszusának vendégei. A dísztribünön foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Lo­­sonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Va­léria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes De­zső, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Óvári Mik­lós, az MSZMP KB titká­ra, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőr­ző Bizottságának elnöke, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára, Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács megbízott elnöke, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke, dr. Beckl Sándor, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnöke, to­vábbá a munkásmozgalom több régi harcosa, a ter­melőmunka több kiváló képviselője. A fanfárok feladására pontosan tíz órakor elin­dult a menet, amelynek élén hét méter magas vörös zászlóval, népvise­letbe öltözött fiúk és lá­nyok serege haladt. A fia­talok nyitották meg ezt az ünnepi felvonulást, s ott voltak a kerületek mene­tében is. Az ezerszínű, kavargó forgatagban lo­bogók, léggömbök, ken­dők, virágok, táblák, ma­kettek, grafikonok alatt haladt a vidám, éljenző tömeg. A legjobb dolguk a papák nyakában csü­csülő legkisebbeknek volt. Kedd reggel az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgo­zók Szakszervezetének szék­házában megkezdte munkáját a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusa. Három és fél millió szervezett dolgozó képviseletében hétszáz küldött tanácskozik az előző kongresz­­sz­us óta végzett munkáról, s határozza meg — a tagság nö­vekvő igényeit és a fejlődő társadalom szükségleteit fi­gyelembe véve — a további feladatokat. A kongresszus elnökségében foglalnak helyet: Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Nyers Rezső, az MSZMP FOTÓ: KOTROCZÓ­GELETA ők beláthatták az egész hullámzó teret. Csaknem elérte az óra mutatója az egyet, amikor rövid időre elcsendesült a tér, s megjelent 2600, szí­nes melegítőbe öltözött sportoló fiatal. A gyakor­lat után „élő” betűkkel rajzolták a térre a sok­szor visszhangzott jelszót: „Világ proletárjai, egye­süljetek!” A vidéki városokban is színes felvonulások kö­szöntötték május elsejét. Központi Bizottságának titká­ra, Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagjai, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Somogyi Mik­lós, a SZOT számvizsgáló bi­zottságának elnöke, dr. Hor­váth István, a KISZ központi bizottságának első titkára. Ott van állami és társadalmi éle­tünk több kiválósága, vala­mint Pierre Gensous, a Szak­­szervezetek Világszövetségé­nek főtitkára, Földvári Aladárnak, a SZOT elnökének megnyitó beszédét követően megválasztották a kongresszus munkabizottsá­gait, majd Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára terjesztette elő a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának beszámolóját a legutóbbi kongresszus óta végzett mun­káról s a magyar szakszerve­zetek következő feladatairól. Gáspár Sándor beszámolójá­ban a többi között a követke­zőket mondotta: „A XXII. kongresszusnak az a feladata, hogy az országos tapasztalatok alapján ítélje meg a szerveze­tek tevékenységét. Határozza meg a feladatokat úgy, hogy azokban kifejezésre jussanak a dolgozók véleményei, igé­nyei, törekvései és válassza meg a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsát, valamint a Számvizsgáló Bizottságot.” Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa * ntUMAsnsrnig mmirmv, SHKSSIEMUdE!

Next