Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)

1971-08-13 / 33. szám

DLUHOPOLSZKY LÁSZLÓ: P­ÓKHÁLÓ 71/33 03 MAGYAR IFJÚSÁG G. SZABÓ JUDIT: * Gratulálok! *­ ­ Köszi szépen, olyan boldog vagyok, még so­sem volt ilyen csodás név­napom, képzeld, az Er­­vinkém már délután felhí­vott, hogy első legyen, aki felköszönt! Csak a tisztelt mamáék sajnos mindent elrontanak nekem, ami csak szép és boldogság, most is avval, hogy már kora reggel gratuláltak, de hát sajnos jót várni őtőlük nem is lehet! És utána csak csenget a postás, csak futok ki iz­gatottan, mert tudom, hogy Ervinkém mennyire figyelmes, hogy tényleg küldött egy gyönyörű ké­peslapot! Aminek az egyik oldalán kép van, a mási­kon írás, szóval teljesen különleges. Nyuszikát áb­­rázol, tojásokkal, a hátul­jára meg ráírta, hogy Üd­vözlet Évának Születés Napjára! Persze tudja, hogy nem így hívnak, meg nem szülinap, csak jó­ kedvre próbál engem de­ ríteni, hiszen tudja, meny­nyit szenvedek én otthon! Úgy sietett örömet okozni, hiszen még bélyeget se rakott rá! De ezt is tönk­retették a nagymamámék, mert ők hamarább küldték a dísztáviratot, amit nem is kértem tőlük! És a tisztelt papám me­gint idelökött nekem ezer forintot, újra azzal a süket dumával, hogy vegyek raj­ta, ami jólesik, ő úgyse tudja, mire vágyik egy mai kislány, cöcö, egyszerűen lusta törni azt a zseniális, hatszögletű fejét, hát ért­hető, hogy az ilyesmi rosz­­szulesik nekem. A mamám hajas, jobb őt nem emle­getni, három vacak ruha­anyag, két ócska cipő, meg egy rémes táska, pe­dig előzőleg megmutat­tam a kirakatokban, de nem tudhattam, hogy kéz­­bevéve már nem is olyan elit, de ő rájöhetett volna, ha odafigyel. Úgyhogy meg is mondtam neki! Mire bocsánatot kért, ide­adta a blokkot, és a meg­maradt pénzét, hogy cse­réljem ki, akár ráfizetéssel is, hát szép kis ajándékok, az ünnepelt szaladgáljon velük összevissza, na hagyjuk, mert csak újra felidegeskedem! Aztán összecsődült tisz­teletemre a csodálatos család, mintha kíváncsi lennék rájuk! Ráadásul pezsgő, meg a kedvenc ételeim, amikor pedig fo­gyózom, hát meg is mond­tam a véleményemet! Mi­re a mamám bocsánatot kért, és felhozta, hogy ta­valy nem volt vacsora, és akkor meg az volt a ba­jom, szóval prédikált ne­kem még ezen a szent na­pon is, úgyhogy kezd mindinkább elegem lenni az otthoni dolgokból! De szerencsére az imá­dott Ervinkém helyrehozott mindent! A házunk előtt várt a kocsijával, mert nem jár fel hozzánk, mert meg is mondta, hogy nem kiváncsi a süket családra, hanem csakis engem sze­ret! És kaptam tőle egy külföldi szappant, gyönyö­rű papírban, isteni illatút, rózsaszínt, emlékezett rá, hogy az a kedvenc már­kám! Habár az valaki má­sik lányismerőse lehet. És csak mosolygott, amikor szégyenkezve bevallottam, hogy miket vásárolt össze­vissza a mamám. Mondta, hogy ő is bírt volna venni nekem ilyen kispolgári flancokat, és csak azért nem tette, hogy én őt ön­magáért szeressem, hát majdnem elbőgtem ma­gam a boldogságtól! Ne mondd el senkinek, de felmentem hozzá, mert joggal elvárta ennyi jóság után, a lakása gyönyörű, a feleségét a Balaton mellett nyaraltatja a két kisgyerekével, pedig az a nő nem is érti meg a lel­két, hát ilyen rendes em­berek is vannak szeren­csére, hiába is próbálnak a mamáék eltiltani tőle! Igen, a mamámnak is ez a keresztneve, sőt a nagy­mamámnak is, miért? Hogy mit vettem nekik ajándékba én?! Termé­szetesen semmit, minálunk ugyanis egyáltalán nem szokás az ajándékozás! — Gyere ki a templom elé, ha olyan nagy vagány vagy... MEGSZOKÁS Hiszen ha nem volna az, akkor az eltelt idő alatt már régen jelezte volna, hogy kivel állunk szemben. Az őrült zseni fenyegetőzik, a hatalom­­ravágyó fölényeskedik egy ilyen különleges fegy­ver birtokában, de Bendi doktor hallgat. Ezen­kívül még számos tény támasztja alá elképzelé­semet, de dr. Spack áthúzta számításaimat agy­rémeivel. Négy nap múlva — amennyiben Bendi, Morris és a hasonmásom nem adják meg ma­gukat — a sziget velük, találmányukkal és az ötszáz főnyi bennszülöttel együtt elpusztul. Hel­den javaslatára, melyet a főtitkár ise jóváha­gyott ... Ha megadják magukat, még rosszabb, mert akkor beszélni fognak. — Ebben nem vagyok biztos — ellenkezett Kovaljov. — Előbb-utóbb kiszedik belőle a találmány lé­nyegét, és akkor vége a még meg sem kezdett nyugalomnak. — Nem, nem értek egyet önnel, elnök úr! Ha nyilvánosságra hozzuk az ügyet, az emberiség meg fogja akadályozni az újrafelfegyverzést! Tudja mit, elnök úr? Ennek a történetnek való­ban várjuk meg a végét. És ha lehet, kísérelje meg megakadályozni a sziget elpusztítását. Ez az egyetlen tanács, amit jelen helyzetben, és a tör­téntek alapján adhatok önnek. — Nem sok. De az a gyanúm, hogy ilyen kap­kodva elmondott történet után nem is lehet töb­bet mondani. Átadom magának ezt a néhány ol­dalnyi anyagot — egy dossziét tolt Kovaljov elé —, tanulmányozza át, addig szólok a feleségem­nek, hogy főzzön egy jó kávét. Vagy esetleg va­lami mást inna? — Köszönöm. A kávé jó lesz — felelte Koval­jov és már olvasta is az anyagot. Kovaljov szórakozottan szürcsölgette a feketét. — Világos! Így valóban jobban értem. Válto­zatlanul az a véleményem, hogy várjuk meg a történet végét. Az a néhány nap már igazán nem számít — tette hozzá megnyugtatóan Kovaljov. — Én felkészültem mindenre. Például arra is, hogy kettőnk közül csak az egyik Court fog visz­­szatérni, de az is lehet, hogy egyik sem. Bízom benne, hogy majd az adott helyzetben feltalálja magát. Úgy érzi, miért kellett elmondanom és megmutatnom mindezt? Ekkora felelősséget nem vihetek magamal a sírba, ha véletlenül úgy ala­kulna ... A főtitkár nem látja tisztán a helyze­tet, Helden pedig nyomozótiszt, s foglalkozásához illően gondolkodik. Igaz, a jelentésbe felvettem az én külön véleményemet, de abban a körítés­ben nem elég meggyőző. Valakinek ismernie kell mind a két oldalt. Ha pedig rosszul alakulnának az ügyek, jöjjön el személyesen hozzánk, és kérje el a feleségemtől a tizenhatos dossziét. Csak ma­ga kaphatja meg ... — Sajnálom, hogy ilyen sötéten ítéli meg a helyzetet — mondta kifelé menet Kovaljov. — Kérem, bízzék bennem. Viszontlátásra, elnök úr! — Viszontlátásra! — De ezt inkább kérdezte, mintsem válaszolta Court. Undorító dolog bujkálni, állapította meg ma­gában Court. Hetek óta mást sem tesz, mint buj­kál. Most azután a pontot is feltette erre a ször­nyű játékra. Egy koszos repülőgép szerszámai kö­zött kucorog. Nevetséges helyzet. Vajon Helden most mire gondol? És Court, az a másik Court? — Van-e kapcsolata velem? Tud-e létezésemről? Sikerült-e megfejtenie a rejtélyeket? — cikáz­tak a gondolatok Court agyában. — És ha mégis Heldennek van igaza, és ezek tényleg hatalmi vágyból követték el az egészet? Nem! Ez nem lehet igaz! Ám miért mondta Spack, hogy csak­is így lehet... és egyáltalán, miért akarja bör­tönbe juttatni? Ő nem ismeri a pontos funkcio­nális térképet, de Bendi kísérletei, amikről be­szélt... Úristen! Hát persze! Spacknek tudnia kell mindent! Puszta sajnálatból nem játszik a szabadságával! De akkor miért akarja eltüntet­ni Bendit? Pozícióféltésből, vagy saját bőrét fél­ti, hogy kiadta a két agyrendszert vagy talán elő­re tudta, hogy ha kiadja és Bendinek sikerül vég­rehajtani kísérletét, úgyis könnyedén elintéz­heti ? — Helden! Ezredes úr! Vissza kell fordulnunk! Rájöttem valamire! — Megőrült? Először is ne kiabáljon, mert a pilóta idő előtt megtudja, hogy itt vagyunk, má­sodszor pedig akármire jött rá, ezzel az üggyel nem lehet még egy hetet várni... — Nem érti? Spack nem mondott igazat! Min­dent tud, csak el akarja tenni láb alól Bendit! Puszta állásféltésből. Érti már? — Hagyjon a rémképeivel! Ha így volna, ak­kor Bendi úgyis besétálna a fülkébe bántódás nélkül — próbálta erélyesen lezárni a beszélge­tést Helden. — És akkor halálra lehet ítélni, az embermá­solásért. De előtte kiszednek belőle mindent, hogy megtalálják találmánya ellenszerét, és újra kezd­jék a fegyverkezést... — A halálos ítéletet már évtizedekkel ezelőtt eltörölték az Államokban, a leszerelést pedig az összes nagyhatalom szavatolta — vágott közbe az ezredes. — És betartják, mint Németország negyven­egyben a megnemtámadási szerződést — tette hozzá gúnyosan Court. — A történelem nem ismétli önmagát, elnök úr! HIÚSÁG KESZTYŰS FERENC Czinege Katalin, Körmend, Alkotmány út 1. fsz. 4. „17 éves, 163 centi magas, barna gimnazista lány va­gyok. Szeretek olvasni, táncolni, imádom a termé­szetet. Hasonló érdeklődé­sű fiúk, lányok, írjatok.” Csécsi Barna, Bp. VIII., Bródy S. utca 27. „19 éves vagyok. Különö­sebb hobbym nincs, igaz barátot keresek. Fiúk, lá­nyok, kérlek Írjatok!” Ifj. Kiss István és barátja, Szombathely vm., Vár­­konyi István út 16. „17 évesek vagyunk 177, il­letve 180 centi magasak. Sportolunk, és szeretjük a tánczenét. Kedvenc szóra­kozásunk a magnózás és a rejtvényfejtés.” Fekete Zoltán, Bp. XI., Solt u. 2. „19 éves vagyok. Bajuszt viselek. Kedvenc időtölté­sem a fotózás.” Kókai Terézia, Partizánska 6. Tóth falu. 24. 426. Tresn­­jevac, Jugoslavia. „18—20 éves fiúkkal és lá­nyokkal leveleznék magya­rul.” Kovács Tibor és Barna Abel, Csongrád, Kereszt u. 10. „Omega- és Hungária-ra­­jongók vagyunk, mindket­ten 16 évesek. Minden té­máról, főleg a sportról le­velezünk szívesen.” D. Nagy Katalin és Irma, Kisújszállás, Móricz Zs. Gima, Széchenyi út 4. „17—18 éves fiúkkal vagy lányokkal, azaz ikrekkel leveleznénk. 16 évesek va­gyunk. Minden témáról szí­vesen írunk.” Ilyés Judit és Kaplanyi Rozália, Debrecen, Béke út 26. „17 éves vidám barátnők vagyunk. Szeretünk vitat­kozni és nevetni. Gimná­ziumba járunk. Kedven­ceink : Metró, Balázsovits Lajos, Koncz, Cini.” Józsa Katalin, Komló, Gor­kij út 1. „18 éves vagyok, idén érettségiztem. Korban hoz­zám illő fiúk, lányok le­veleit várom.” Trázsi Éva, Tiszafüred, Húszéles út 37. „Másodikos gimnazista va­gyok, 16 éves. Kedvenc időtöltésem a sport. Éne­kesem Tom Jones.” Orlóczky Imre, Bp. vm. Dankó P. út 20. „17 éves vagyok. Érdeklő­dési köröm: fantasztikus­­regények olvasása, képes­lapok gyűjtése.” Bodó Mária, Bp. XIV., Abavár utca 34. „21 éves, búvár­sport és tánczene-rajongó vagyok. Vidám fiatalokkal levelez­nék.” Orsós János, Endrőc, Dó­zsa Gy. út 22. U. p. Tek­­lafalu, B. m. „20 éves vagyok. Minden levélre válaszolok, írjatok.” Tóth András és István, Göd-felső, Úttörő utca 38. „21 és 25 évesek vagyunk. A nagy társaságot nem kedveljük. Hobbynk az utazás és a fényképezés." Puy Hajnalka, Sarkad, Bé­ke sétány 2. „24 éves tanárnő vagyok. Társaság hiányában ez­úton ismerkednék meg hozzám illő komoly, de vígkedélyű fiatalemberrel. Imádom a természetet, hobbym a bélyeggyűjtés és szeretek olvasni. Lányok is írhatnak!” Somogyi Mária és Gál Ka­talin, Bp. X., Gergely út 17. „17 éves gimisták vagyunk. Olyan komoly fiúkkal és lányokkal leveleznénk, aki­ket minden téma érdekel.” Molnár Annamária és Éva, Bp. XVI., Nyitra u. 10. „17, illetve 16 évesek va­gyunk. Szeretünk olvasni, imádjuk a jó beatzenét.” Pataki Mária és Szeifert Gabriella, Zamárdi, Kné­zich K. út 1. „Barátnők vagyunk, sze­retjük az irodalmat, ter­mészetet, beatzenét, nem­utolsó sorban a komoly zenét. Kollégiumban tanu­lunk. Fiúk, lányok leveleit várjuk. Orosz nyelven is írhattok !”

Next