Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)
1971-08-13 / 33. szám
DLUHOPOLSZKY LÁSZLÓ: PÓKHÁLÓ 71/33 03 MAGYAR IFJÚSÁG G. SZABÓ JUDIT: * Gratulálok! * Köszi szépen, olyan boldog vagyok, még sosem volt ilyen csodás névnapom, képzeld, az Ervinkém már délután felhívott, hogy első legyen, aki felköszönt! Csak a tisztelt mamáék sajnos mindent elrontanak nekem, ami csak szép és boldogság, most is avval, hogy már kora reggel gratuláltak, de hát sajnos jót várni őtőlük nem is lehet! És utána csak csenget a postás, csak futok ki izgatottan, mert tudom, hogy Ervinkém mennyire figyelmes, hogy tényleg küldött egy gyönyörű képeslapot! Aminek az egyik oldalán kép van, a másikon írás, szóval teljesen különleges. Nyuszikát ábrázol, tojásokkal, a hátuljára meg ráírta, hogy Üdvözlet Évának Születés Napjára! Persze tudja, hogy nem így hívnak, meg nem szülinap, csak jó kedvre próbál engem de ríteni, hiszen tudja, menynyit szenvedek én otthon! Úgy sietett örömet okozni, hiszen még bélyeget se rakott rá! De ezt is tönkretették a nagymamámék, mert ők hamarább küldték a dísztáviratot, amit nem is kértem tőlük! És a tisztelt papám megint idelökött nekem ezer forintot, újra azzal a süket dumával, hogy vegyek rajta, ami jólesik, ő úgyse tudja, mire vágyik egy mai kislány, cöcö, egyszerűen lusta törni azt a zseniális, hatszögletű fejét, hát érthető, hogy az ilyesmi roszszulesik nekem. A mamám hajas, jobb őt nem emlegetni, három vacak ruhaanyag, két ócska cipő, meg egy rémes táska, pedig előzőleg megmutattam a kirakatokban, de nem tudhattam, hogy kézbevéve már nem is olyan elit, de ő rájöhetett volna, ha odafigyel. Úgyhogy meg is mondtam neki! Mire bocsánatot kért, ideadta a blokkot, és a megmaradt pénzét, hogy cseréljem ki, akár ráfizetéssel is, hát szép kis ajándékok, az ünnepelt szaladgáljon velük összevissza, na hagyjuk, mert csak újra felidegeskedem! Aztán összecsődült tiszteletemre a csodálatos család, mintha kíváncsi lennék rájuk! Ráadásul pezsgő, meg a kedvenc ételeim, amikor pedig fogyózom, hát meg is mondtam a véleményemet! Mire a mamám bocsánatot kért, és felhozta, hogy tavaly nem volt vacsora, és akkor meg az volt a bajom, szóval prédikált nekem még ezen a szent napon is, úgyhogy kezd mindinkább elegem lenni az otthoni dolgokból! De szerencsére az imádott Ervinkém helyrehozott mindent! A házunk előtt várt a kocsijával, mert nem jár fel hozzánk, mert meg is mondta, hogy nem kiváncsi a süket családra, hanem csakis engem szeret! És kaptam tőle egy külföldi szappant, gyönyörű papírban, isteni illatút, rózsaszínt, emlékezett rá, hogy az a kedvenc márkám! Habár az valaki másik lányismerőse lehet. És csak mosolygott, amikor szégyenkezve bevallottam, hogy miket vásárolt összevissza a mamám. Mondta, hogy ő is bírt volna venni nekem ilyen kispolgári flancokat, és csak azért nem tette, hogy én őt önmagáért szeressem, hát majdnem elbőgtem magam a boldogságtól! Ne mondd el senkinek, de felmentem hozzá, mert joggal elvárta ennyi jóság után, a lakása gyönyörű, a feleségét a Balaton mellett nyaraltatja a két kisgyerekével, pedig az a nő nem is érti meg a lelkét, hát ilyen rendes emberek is vannak szerencsére, hiába is próbálnak a mamáék eltiltani tőle! Igen, a mamámnak is ez a keresztneve, sőt a nagymamámnak is, miért? Hogy mit vettem nekik ajándékba én?! Természetesen semmit, minálunk ugyanis egyáltalán nem szokás az ajándékozás! — Gyere ki a templom elé, ha olyan nagy vagány vagy... MEGSZOKÁS Hiszen ha nem volna az, akkor az eltelt idő alatt már régen jelezte volna, hogy kivel állunk szemben. Az őrült zseni fenyegetőzik, a hatalomravágyó fölényeskedik egy ilyen különleges fegyver birtokában, de Bendi doktor hallgat. Ezenkívül még számos tény támasztja alá elképzelésemet, de dr. Spack áthúzta számításaimat agyrémeivel. Négy nap múlva — amennyiben Bendi, Morris és a hasonmásom nem adják meg magukat — a sziget velük, találmányukkal és az ötszáz főnyi bennszülöttel együtt elpusztul. Helden javaslatára, melyet a főtitkár ise jóváhagyott ... Ha megadják magukat, még rosszabb, mert akkor beszélni fognak. — Ebben nem vagyok biztos — ellenkezett Kovaljov. — Előbb-utóbb kiszedik belőle a találmány lényegét, és akkor vége a még meg sem kezdett nyugalomnak. — Nem, nem értek egyet önnel, elnök úr! Ha nyilvánosságra hozzuk az ügyet, az emberiség meg fogja akadályozni az újrafelfegyverzést! Tudja mit, elnök úr? Ennek a történetnek valóban várjuk meg a végét. És ha lehet, kísérelje meg megakadályozni a sziget elpusztítását. Ez az egyetlen tanács, amit jelen helyzetben, és a történtek alapján adhatok önnek. — Nem sok. De az a gyanúm, hogy ilyen kapkodva elmondott történet után nem is lehet többet mondani. Átadom magának ezt a néhány oldalnyi anyagot — egy dossziét tolt Kovaljov elé —, tanulmányozza át, addig szólok a feleségemnek, hogy főzzön egy jó kávét. Vagy esetleg valami mást inna? — Köszönöm. A kávé jó lesz — felelte Kovaljov és már olvasta is az anyagot. Kovaljov szórakozottan szürcsölgette a feketét. — Világos! Így valóban jobban értem. Változatlanul az a véleményem, hogy várjuk meg a történet végét. Az a néhány nap már igazán nem számít — tette hozzá megnyugtatóan Kovaljov. — Én felkészültem mindenre. Például arra is, hogy kettőnk közül csak az egyik Court fog viszszatérni, de az is lehet, hogy egyik sem. Bízom benne, hogy majd az adott helyzetben feltalálja magát. Úgy érzi, miért kellett elmondanom és megmutatnom mindezt? Ekkora felelősséget nem vihetek magamal a sírba, ha véletlenül úgy alakulna ... A főtitkár nem látja tisztán a helyzetet, Helden pedig nyomozótiszt, s foglalkozásához illően gondolkodik. Igaz, a jelentésbe felvettem az én külön véleményemet, de abban a körítésben nem elég meggyőző. Valakinek ismernie kell mind a két oldalt. Ha pedig rosszul alakulnának az ügyek, jöjjön el személyesen hozzánk, és kérje el a feleségemtől a tizenhatos dossziét. Csak maga kaphatja meg ... — Sajnálom, hogy ilyen sötéten ítéli meg a helyzetet — mondta kifelé menet Kovaljov. — Kérem, bízzék bennem. Viszontlátásra, elnök úr! — Viszontlátásra! — De ezt inkább kérdezte, mintsem válaszolta Court. Undorító dolog bujkálni, állapította meg magában Court. Hetek óta mást sem tesz, mint bujkál. Most azután a pontot is feltette erre a szörnyű játékra. Egy koszos repülőgép szerszámai között kucorog. Nevetséges helyzet. Vajon Helden most mire gondol? És Court, az a másik Court? — Van-e kapcsolata velem? Tud-e létezésemről? Sikerült-e megfejtenie a rejtélyeket? — cikáztak a gondolatok Court agyában. — És ha mégis Heldennek van igaza, és ezek tényleg hatalmi vágyból követték el az egészet? Nem! Ez nem lehet igaz! Ám miért mondta Spack, hogy csakis így lehet... és egyáltalán, miért akarja börtönbe juttatni? Ő nem ismeri a pontos funkcionális térképet, de Bendi kísérletei, amikről beszélt... Úristen! Hát persze! Spacknek tudnia kell mindent! Puszta sajnálatból nem játszik a szabadságával! De akkor miért akarja eltüntetni Bendit? Pozícióféltésből, vagy saját bőrét félti, hogy kiadta a két agyrendszert vagy talán előre tudta, hogy ha kiadja és Bendinek sikerül végrehajtani kísérletét, úgyis könnyedén elintézheti ? — Helden! Ezredes úr! Vissza kell fordulnunk! Rájöttem valamire! — Megőrült? Először is ne kiabáljon, mert a pilóta idő előtt megtudja, hogy itt vagyunk, másodszor pedig akármire jött rá, ezzel az üggyel nem lehet még egy hetet várni... — Nem érti? Spack nem mondott igazat! Mindent tud, csak el akarja tenni láb alól Bendit! Puszta állásféltésből. Érti már? — Hagyjon a rémképeivel! Ha így volna, akkor Bendi úgyis besétálna a fülkébe bántódás nélkül — próbálta erélyesen lezárni a beszélgetést Helden. — És akkor halálra lehet ítélni, az embermásolásért. De előtte kiszednek belőle mindent, hogy megtalálják találmánya ellenszerét, és újra kezdjék a fegyverkezést... — A halálos ítéletet már évtizedekkel ezelőtt eltörölték az Államokban, a leszerelést pedig az összes nagyhatalom szavatolta — vágott közbe az ezredes. — És betartják, mint Németország negyvenegyben a megnemtámadási szerződést — tette hozzá gúnyosan Court. — A történelem nem ismétli önmagát, elnök úr! HIÚSÁG KESZTYŰS FERENC Czinege Katalin, Körmend, Alkotmány út 1. fsz. 4. „17 éves, 163 centi magas, barna gimnazista lány vagyok. Szeretek olvasni, táncolni, imádom a természetet. Hasonló érdeklődésű fiúk, lányok, írjatok.” Csécsi Barna, Bp. VIII., Bródy S. utca 27. „19 éves vagyok. Különösebb hobbym nincs, igaz barátot keresek. Fiúk, lányok, kérlek Írjatok!” Ifj. Kiss István és barátja, Szombathely vm., Várkonyi István út 16. „17 évesek vagyunk 177, illetve 180 centi magasak. Sportolunk, és szeretjük a tánczenét. Kedvenc szórakozásunk a magnózás és a rejtvényfejtés.” Fekete Zoltán, Bp. XI., Solt u. 2. „19 éves vagyok. Bajuszt viselek. Kedvenc időtöltésem a fotózás.” Kókai Terézia, Partizánska 6. Tóth falu. 24. 426. Tresnjevac, Jugoslavia. „18—20 éves fiúkkal és lányokkal leveleznék magyarul.” Kovács Tibor és Barna Abel, Csongrád, Kereszt u. 10. „Omega- és Hungária-rajongók vagyunk, mindketten 16 évesek. Minden témáról, főleg a sportról levelezünk szívesen.” D. Nagy Katalin és Irma, Kisújszállás, Móricz Zs. Gima, Széchenyi út 4. „17—18 éves fiúkkal vagy lányokkal, azaz ikrekkel leveleznénk. 16 évesek vagyunk. Minden témáról szívesen írunk.” Ilyés Judit és Kaplanyi Rozália, Debrecen, Béke út 26. „17 éves vidám barátnők vagyunk. Szeretünk vitatkozni és nevetni. Gimnáziumba járunk. Kedvenceink : Metró, Balázsovits Lajos, Koncz, Cini.” Józsa Katalin, Komló, Gorkij út 1. „18 éves vagyok, idén érettségiztem. Korban hozzám illő fiúk, lányok leveleit várom.” Trázsi Éva, Tiszafüred, Húszéles út 37. „Másodikos gimnazista vagyok, 16 éves. Kedvenc időtöltésem a sport. Énekesem Tom Jones.” Orlóczky Imre, Bp. vm. Dankó P. út 20. „17 éves vagyok. Érdeklődési köröm: fantasztikusregények olvasása, képeslapok gyűjtése.” Bodó Mária, Bp. XIV., Abavár utca 34. „21 éves, búvársport és tánczene-rajongó vagyok. Vidám fiatalokkal leveleznék.” Orsós János, Endrőc, Dózsa Gy. út 22. U. p. Teklafalu, B. m. „20 éves vagyok. Minden levélre válaszolok, írjatok.” Tóth András és István, Göd-felső, Úttörő utca 38. „21 és 25 évesek vagyunk. A nagy társaságot nem kedveljük. Hobbynk az utazás és a fényképezés." Puy Hajnalka, Sarkad, Béke sétány 2. „24 éves tanárnő vagyok. Társaság hiányában ezúton ismerkednék meg hozzám illő komoly, de vígkedélyű fiatalemberrel. Imádom a természetet, hobbym a bélyeggyűjtés és szeretek olvasni. Lányok is írhatnak!” Somogyi Mária és Gál Katalin, Bp. X., Gergely út 17. „17 éves gimisták vagyunk. Olyan komoly fiúkkal és lányokkal leveleznénk, akiket minden téma érdekel.” Molnár Annamária és Éva, Bp. XVI., Nyitra u. 10. „17, illetve 16 évesek vagyunk. Szeretünk olvasni, imádjuk a jó beatzenét.” Pataki Mária és Szeifert Gabriella, Zamárdi, Knézich K. út 1. „Barátnők vagyunk, szeretjük az irodalmat, természetet, beatzenét, nemutolsó sorban a komoly zenét. Kollégiumban tanulunk. Fiúk, lányok leveleit várjuk. Orosz nyelven is írhattok !”