Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)
1971-06-25 / 26. szám
Egy zsűritag feljegyzései Dramaturgiai koncepció kialakítása, módszertani kiadványok, új fesztiválrendszer létrehozása, országos bemutató színpad fórumok teremtése előzték meg a nagy bizonyítást, a Rádió ötletéből fakadt országos megmozdulást, a „Szóljatok, szép szavak”-at. Szakemberek, közönség, népművelők, kritikusok, akik hallgatták vasárnap délelőttönként a rádiót, olvashatóan és hallhatón is azonos véleményre jutottak: kifejezésmódban gazdag, tartalomban friss, színjáték műfajban változatos az amatőr színjátszó mozgalom, amely valóban fontos népművelési funkciót tölt be, valóban része a színházi nevelésnek. Úgy tűnik tehát, hogy végleg lezárult az a korszak, melyben illett kétségbe vonni az amatőrszínjátszás létezésének jogosságát. Huszonöt produkciót hallhatottaz érdeklődő a rádióban, s ennek alapján formált véleményt. Magam azonban több mint 100 előadást néztem végig, vagy 30—40 forgatókönyvet olvastam el, azokat, melyeket a zsűrielnökök a megyei döntőkről mint rádióközvetítésre alkalmas produkciókat hoztak magukkal. Arról van tehát szó, hogy a „Szóljatok, szép szavak” vetélkedősorozatában 50—60 olyan előadás is megszületett, amely szakmai értékei szerint bekerülhetett volna a középdöntőbe. Minthogy azonban 25 együttes bemutatkozására volt lehetőség, a többiek a Rádió nyilvánosságát kénytelenek voltak nélkülözni. (Ezért is döntött úgy a Rádió Ifjúsági Osztálya, hogy a többi jó produkciót is hangszalagra rögzíti.) Megszületett tehát egy felhívás, erre több mint 600 színjátszó együttes nevezett be, s ennek 10 százaléka sugárzásra alkalmas előadást hozott létre. Egy mozgalom életképességének bizonyítására fontosabb adat aligha szükséges. Volt több megye is ahol félszáznál is több csoport indult a versenyben. Kitűnő eredmények is születtek ezeken a helyeken. A sok közül említem Pest megyét és Borsodot. Volt viszont, ahol tíz csoport is alig jött össze. Itt az átlagszínvonal is alacsonyabb maradt. Említem Komárom megyét és Tolnát. Ezek a tények felfedték a mozgalom egy-egy megyén belüli hiányosságait. Következtetésem nem új: magától nincsen semmi. Szakemberek kellenek, szakemberképzés kell, s erkölcsi-anyagi segítség minden területen. Pedig mennyi tehetség bontakozik ki, ha okosan bánunk velük, ha segítjük munkájukat. Az ismeretlenségből került az ország nyilvánossága elé Külsővát, Mágocs, Hajdúböszörmény, a szolnoki KISZÖV, a zalaegerszegi Reflex együttes. Műfajilag is új, izgalmas eredményt hozott Miskolc, Csepel, a budapesti Belvárosi Színpad és Ifjúsági Színpad, vagy az említett zalaegerszegi együttes. Megerősödött jogaiban a dokumentum oratórium, kitágult a pódiumjáték feldolgozásának lehetősége, szélesebb kapu nyílt a folklórra. Mintegy tíz színjátékfajta szerepelt a „Szóljatok, szép szavak” rádiós vetélkedőjén. Változatosságot hoztak ezzel az adásba, s örömére szolgáltak a szakembereknek. Valamennyi értékes produkcióban a mai kor, a mai ember problémáiról vallottak az együttesek, közvetlenül, vagy közvetve, s ettől volt igazán izgalmas ez az egész vetélkedő. A fehérvári Vasvári gimnázium diákjátékában, a Pancsatantrában például egy ma is létező káros magatartásformát szatirizáltak a fiatalok. De mai érzésekről vallottak a szentesiek is, népi csúfolóikkal. A Skéné együttesének szatirikus dokumentumjátéka, a szolnoki KISZÖV dokumentum oratóriuma, a szombathelyi képzősök oratorikus játéka közvetlenül vett célba egy-egy társadalmi jelenséget; felelősségünkre apelláltak, őszintén, tiszta hittel. De folytathatnám a sort tovább: az emberi kapcsolatok könyörtelenségére figyelmeztetett a Zarándokének (Tatabánya), az emberi küzdés értelmére az Óceánrepülés (Kaposvár), a népek békés együttélésének fontosságára a Bartókról szóló műsor (Hajdúböszörmény), fricskát dobott a mai kispolgáriságnak az „Emberke tragédiája” (Ifjúsági Színpad). Nagy energiákat és lappangó tehetségeket dobott tehát fel ez a vetélkedő. Sikerült is az országos érdeklődés előterébe állítania a színjátszást. Szakmai eredményei is vitathatatlanok. Ugyanakkor az amatőrmozgalom gondjaira, problémáira is fény derül. Nem támogatják például azonos megbecsüléssel mindenütt az amatőröket. Lényegesen hátrányosabb helyzetben dolgoznak a kis településeken, a falvakban, mint a városokban, vagy a fővárosban. Kiderültek szervezési fogyatékosságok is: ha a rádió majd újból meg akarja rendezni — az Országos Operatív Bizottsággal közösen — a színjátszók vetélkedőjét, tájakra és nem megyékre kell bontani az elődöntők sorát, így elkerülhetjük, hogy mivel egyik megyében több a kiemelkedő csoport, mint a másikban, arra érdemesek ne jussanak el a döntőig. A „Szóljatok, szép szavak” mindent egybevetve fontos, sikeres és értékes vállalkozás volt. Mégis úgy vélem, az amatőr színjátszó mozgalomban a most megmutatkozottaknál is több érték rejlik. Ezeknek kibontása, segítése, szervezettebb támogatása, munkájuk koordinálása már a hivatalos szervek feladata. Hiszem, hogy ez a vetélkedő a munka ezen oldalának is új lökést ad. Debreczeni Tibor 71/2612MAGYAR IFJÚSÁG ♦ « A paragrafus csak lehetőség • : ' ‘ 7 ‘ • '■ ’ . , • 8 „A Népköztársaság Elnö- ■* ki Tanácsa elrendeli, hogy Nagyatád községet várossá kell szervezni. A végrehajtás határnapja: 1971. április 25.” Évekkel ezelőtt jártam itt utoljára. Még „aludt” e későbbi város, sötétedéskor elnéptelenedtek az utcák, az emberek csak befelé éltek, s nem is igen fogalmazik meg az igényt, miért éppen így élnek. Árulkodó számok A számok szépítő kommentárok nélkül jellemeznek, feltárják az újszülött város növekedésének egyre sokasodó gondjait. A számokról Hamvas János, a városi tanács elnöke beszél. Több mint 10 ezer ember él itt, 42 százalékuk 15—39 év közötti. Az elmúlt 10 évben az iparban dolgozók száma megnégyszereződött. A több mint 2 ezer lakóépületből ma 30—40 az emeletes, de csak ebben az évben újabb 120 lakást adnak át az építők. Van közép- és szakközépiskolánk, kollégiumokkal, van zeneiskolánk, és öt tanácsi könyvtárunk 22 ezer kötettel. Idézet a várossá szervezés előterjesztéséből: „...az állandó helyi és járási kulturális események átmeneti jelleggel a szükségmegoldásként rendelkezésre álló művelődési házban (befogadó képessége 130 fő), és a fegyveres erők klubjában bonyolódnak le”. A tiszti klub ma még a mindenes szerepét tölti be. Itt van a mozi , itt nyílik lehetőség a kiállítások, tárlatok megrendezésére, és az itteni klub ad otthont a város fiataljainak is, már amennyinek tud. A konzervgyár 1500 dolgozójával a város legnagyobb, s egyre gyorsuló ütemben fejlődő nagyüzeme. Az átlagéletkor 29 év. E pillanatban a gyári ebédlő az egyetlen kulturális helyiség. Az ötéves tervben újabb nagy beruházásokat valósítanak meg, lesz olyan automatizált tésztaüzem, melyben egy műszakban hat ember dolgozik csak. De nem szerepel a tervben kultúrterem, vagy klub. — Szóvátettük, s azt az ígéretet kaptuk, hogy korrigálják e hiányt. Addig is a könyvtár olvasószobáját kaptuk meg klubként. — magyarázza Kinyás Sándor KISZ-titkár. Egy tejbolt — nyolc kocsma —. Higgye el — érvel szenvedélyesen — a mi fiataljainkban türelmetlen igény van nekik való szórakozásra, kultúrára. Például vitaestekre, kiállításokra, szakkörökre. A jelenlegi „eszi, nem eszi, nem kap mást” helyett kínálatra, a válogatás lehetőségére, szellemi pezsgésre van szükség. Menjen csak végig este az utcán: néhol csapatokba verődött, ődöngő fiatalok, a preszszóban tömeg, cigarettafüst, no és az egyetlen új bár, méregdrága áraival és a nem fiataloknak szánt szórakozási lehetőségeivel. A városi klub „szükséglakásban”, programja az esetlegesség. Tudja, itt egyelőre egy tejbolt van, de kocsmát kapásból is nyolcat tudnék sorolni. Oda menjünk? Nem, helyette próbálkozunk. Van fotószakkörünk, írókat, költőket hívunk meg,és ahány fiatalt csak lehet, bejuttatunk a tiszti klubba, oda ugyanis klubigazolvány kell, Gergely Ági a szerencsések közé tartozik. A fiúnak, akivel jár, belépője van a tiszti klubba. — Jól érezzük ott magunkat, hét végén járunk általában. A többi napon olvasok, tanulok, vagy kézimunkázom. Mészáros Ági tavaly lett tagja a város irodalmi színpadának. — Azóta nagyon jó, sohasem unatkozom, mi ott húszan tényleg azt csináljuk, amihez a legnagyobb kedvünk van. Máris sokat tanultam, mindenekelőtt a versek szeretetét. Horváth Ferenc a sportszeretők és művelők népes táborába tartozik, a lövészklub egyik szervezője, ő az új városi művelődési ház felépítésén kívül a sportpálya és az MHSZ-bázis mielőbbi átadásáért is szurkol. „össze kell fognunk” A cérnagyáriak a boldog tervezgetés korszakában élnek. Érthető is, hiszen hosszú évek után végre megkapták a gyártól a KISZ-klubot, magnetofonnal, lemezjátszóval, fotelekkel, tévével, rádióval felszerelve, így hát náluk a legkevesebb a panasz, már csak azért is, mert az ő KISZ-szervezetük az ínségidők alatt szoros, gyümölcsöző kapcsolatot épített ki a tiszti klubbal és a honvédség KISZ-szervezetével. — Tartani szeretnénk továbbra is ezt a kapcsolatot. Az új klubban pedig író-olvasó találkozókat, vetélkedőket, útiélmény-beszámolókat, könyv- és filmvitákat, kötetlen zenés délutánokat szeretnénk szervezni — mondja Brezovszky Erzsébet A Danuvia 4. számú gyárában 250 ember dolgozik. Új gyár nagy tervekkel, sokat ígérő perspektívával. Balogh József és Döbörhelyi Margit alapszervezeti titkárokon kívül beszélgető partnerünk Dubics János igazgató is. Tőle tudjuk meg, hogy a IV. ötéves terv során nemcsak a műhelyekre, gépekre áldoznak pénzt, hanem KISZ-klubra, kultúrteremre is. A fiataloknak saját irodalmi színpaduk, s több jól működő sportszakosztályuk van. Most éppen lelkes társadalmi munkával — és a szakszervezet anyagi támogatásával — sportpályát építenek. Találékonyan oldották meg a klubhiányt is. — A járási tanács KISZ-szervezetével kooperálunk. Nekik jól felszerelt saját pinceklubjuk van. Külön és együtt is rendezünk foglalkozásokat, programokat, össze kell fognunk más üzemekkel, ha azt akarjuk, hogy eleven kulturális élet legyen itt — vonják le végkövetkeztetésként. " Épül a KISZ-lakótelep A fiatalok városi összefogásáról már Szabó Józseffel, a városi KISZ-titkárral beszélgetünk. — Ebben az évben elkészül az új városi művelődési ház. A fiatalok összefogására, igazi fórumára akkor lesz majd lehetőségünk. Itt kap majd otthont a színház- és moziterem, kiállítási helyiségek, ifjúsági és bejáró tanulók klubjai, és lesz 7—8 szakköri szoba is. De addig sem tétlenkedünk, most állapodtunk meg például az FMSZ-szel, hogy hetente több alkalommal ötórai teára a fiaalok számára biztosítja a bárt, olcsó árakkal. — Tudja, három évvel ezelőtt Nagyatádon egyetlen csúcsvezetőség volt. Azóta három alakult, s jóval több a KISZ-tag is. És megváltoztak a gyerekek is. Tele vannak lelkesedéssel, tenniakarással, első szóra jönnek, ha társadalmi munka kell a városnak. Igaz, a város is sokat tesz értünk, már épül a KISZ-lakótelep, a fiatal házasok háza, a művelődési ház, sportpálya és tulajdonképpen minden, hiszen ez a város nekünk is épül, fiataloknak. * A paragrafus a lehetőséget, a formai jogot adta Nagyatád várossá válásához. A várossá avatás aktusa egy nap. A várossá válásé jóval több és jóval nehezebb munka. Piskóty Zsuzsa Ilyen lesz az új művelődési Ház gililliiís ! ”... * ~ Szabó József városi KISZ-titkár Gergely Ági a konzervgyárból Kinyás Sándor konzervgyári KISZ-titkár Brezovszky Erzsébet cérnagyári KISZ-titkár Döbörhegyi Margit a Danuviából A lakásban mindenütt nyitott bőröndök, szekrényből kiakasztott ruhák, az asztalon és polcokon tömérdek kotta és fénykép. — Költözködés vagy utazás? — Ez is, az is! Ugyanis még csak néhány hete költöztünk az új lakásba. Jóformán semminek nincs meg az állandó helye. Itthon rengeteg lenne a tennivaló, de közben állandóan utazom. Így csak a bőröndöket pakolom ki és be ... Kovács Kati néhány napja tért haza Bulgáriából, ahol a burgasi fesztiválon vett részt. Egy bolgár és egy magyar táncdalt énekelt és a népes mezőnyben harmadik díjat kapott. Közvetlenül ezután a közös magyar—jugoszláv „Torpedó” című rádióműsorban szerepelt — Belgrádban. — Egyszer ki fogom számítani, hány kilométert tettem már meg Magyarországon és külföldön. Gondolom csillagászati számot kapnék. S bár fárasztó az utazás — mondja elgondolkodva —, az éneklés, a közönség szeretete, és nem utolsósorban a siker mindig új előit ad. Nemrég Csehszlovákiában és Nyugat-Németországban jártam. Gottwaldovban az ottani táncdalfesztivál gálaestjén szerepeltem, Hamburgban pedig lemezfelvételem volt. A „Polydor” hanglemezgyár hároméves szerződést kötött velem, most három német táncdalt énekeltem kislemezre németül. A számokból tévéfelvételem is volt a hamburgi televízióban. — Hazaérkezésem után a magyar televízióban színes show-filmet készítettek velem. Nagyon sok örömet okozott ez a munka, és most, hogy elkészült, szinte sajnálom, hogy vége lett. A műsor zenei anyagát zömmel a múlt ősszel megjelent nagylemezem dalaiból válogattuk ki. Vendégeim Illésék, akik a „Ne sírjatok lányok” című szerzeményüket adják elő. Kiváncsian várjuk a filmet, és gratulálunk Katinak ahhoz a két nívódíjhoz, melyet éppen sikeres rádió- és tv-szerepléseiért kapott a Televízió, illetve a Rádió elnökségétől- Csenterics Ágnes Egy kép a hamburgi tv-felvételről TV Emberek Nem barátaimmal csinálok riportot, hanem arra törekszem, hogy akikkel riportot csinálok, barátaimmá legyenek — valahogy így tett hitet az álombetűs vallomások legutóbbi adásával az újságíró Baktai Ferenc, és huszonhat év újságírói terméséből felvillantott szikrákkal bizonyította, hogy sohasem a szenzációhősöket hajszolta, hanem a hétköznapok emberei közt lelt igaz barátokra. Baráti közelségben ismeri a különös foglalkozásuktól megnehezedett életű hajósokat — bizonyította az Ember a vízben című tévéfilmjével az író-színész Bánhidi László." És mivel barátai, ő sem lát bennük hősöket. Egyszerű, hibáktól sem mentes hétköznapi figuráknak látja őket, s meglátja bennük a legtöbbet: az embert. Az érdes, csiszolatlan felszín alatt, nemegyszer italba tunyultan, szinte a társadalmon kívül rekedt magányosságukban elfojtva, de érzik magukban emberi tisztaságukat — vallja Bánhidi László. Lehet ezért elfogultsággal vádolni őt, de nem lehet megtagadni tőle az elismerést, annyi szenvedéllyel és annyi hitellel ábrázolta barátait. Megritkultak manapság az eredeti tévéfilmek és fehér hollónak számít egy-egy alkotás, amely atmoszférateremtő erővel, természetes drámaisággal, oldottságukban is jellemző párbeszédekkel ékeskedhet , mint az Ember a vízben. A jó írói anyag jó kezekbe is került. Szőnyi G. Sándor rendezése is a keresetlen természetességet szolgálta. Ráday Mihály a hangulati elemeket erősítő képkivágásaival remekelt. Bánhidi László, az író, parádés szerepet írt Bánhidi Lászlónak, a színésznek. Bocsánatos bűn ez, annál is inkább, mert néhány apróbb színészi modorosságot leszámítva jól is játszott. Méltó társa volt az érthetetlenül ritkán foglalkoztatott Máriáss József. Baranyai Ibolya szinte eszköztelenül is meggyőző alakítása ismét figyelmeztetett arra, hogy mennyi kellően fel nem használt színészi tehetséget rejtegetnek vidéki színházaink. S ha más vonatkozásban is, de emberségük érvényre juttatásával hívta fel a figyelmet három fiatal népdalénekesre, Jurdasa Lászlóra, Pere Jánosra és Világhy Erzsébetre a Nótaszó. Produkciójuk ezért lett több, mint afféle „nótázgatás”. Bersényi Iván SLÁGER - 26 Mostani he t (Legutóbbi) y e z 6 s Hetek száma 1 (1) Hálátlan kisfiú — HARANGOZÓ TERI9 2 (5) Színes ceruzák — ILLÉS 12 3 (2) Most kéne abbahagyni — KOVÁCS KATI9 4 (4) Human rights — ILLÉS 12 • 5 (3) Volt egy régi nyár — KOVÁCS KATI 16 6 (7) Fázom — BERGENDI9 7 (6) A Kati jött — ILLÉS 12 8 (9) Rohanok hozzád — HUNGÁRIA2 9 (12) Úgy élj, ahogy élsz — ATLANTIS2 10 (8) A vén eperfa —■ MÁTÉ PÉTER7 11 (-) Egy kis tavasz — KATONA KLÁRIS 12 (10) Család — REX 13 13 (11) Élünk és meghalunk — ILLÉS 21 14 (15) Voltam én is fára mászó kisgyerek — ARADSZKY LÁSZLÓ 16 15 (14) Feldobott kő — ZALATNAY SAROLTA 13 Az újabb szavazatok beküldésének határideje: kedd (június 29.) déli 12 óra Cím: Magyar Ifjúság szerkesztősége, Slágerlista, Bp. VIII., Somogyi Béla u. S. Kérjük, mellékeljétek heti „27”-es jelzésű slágerlistaszelvényünket. SLÁGERLISTA - 27