Magyar Ifjúság, 1973. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)
1973-07-13 / 28. szám
munkát igényel, mivel nemcsak terjedelmében, hanem stílusában is nagyigényű mű. Sci-fi-élményeiről, érdekes, még nem nem jelent könyvekről, új külföldi regényekről érdeklődtünk. Mint minden műfaj, a tudományos-fantasztikus irodalom is állandóan fejlődik, változik, alakul. Technikai jellegű science-fictiont ma már csak az NDK-ban írnak, itt ugyanis a műfajnak ez az ága jutott a legmagasabb fokra. A legújabb irányzat világszerte a spekulatív fiction, amelynek nem csupán írásához, de olvasásához is nagy felkészültség kell. Őszintén bevallom, eleinte nagyon untam és fárasztott az „új hullám”, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem más, mint kitűnő „agytérna”. Ma már kifejezetten szórakoztat a spekulatív fiction. — E művek írói tudósok, mint például az amerikai Lafferty, aki szakmájára nézve elektronikus mérnök (így nevezik az automatika és számítógép szakembereit) könyve az „Érkezz el Easterwine-hez?” egy olyan számítógépcsodáról szól, amely önmaga egy kis világ. Szerepelnek benne emberek, akik a különböző alkatrészekkel foglalkoznak, négy élő és egy halott tudós, akik kapcsolatot tartanak fenn a gép agyával, velük társalog a gép, s mivel ez a kapcsolat a szó szoros értelmében bensőséges, hiszen szimbiózis áll fenn a tudósok és a gépi agy között, csak velük együttműködik a világ legtökéletesebb automatája, az Epiktstos. Számos komplikált művelet és bonyodalom után kiderül, hogy a világ legtökéletesebb automatája sem egészen tökéletes, mert nem tud három — látszólag egyszerű — kérdésre megfelelni: nem tudja kiválasztani az igazi, minden szempontból megfelelő vezető egyéniséget; nem tudja feltalálni a „szeretet-elixírt”, és nem érti, miért akar az ember kapcsolatot teremteni más bolygók élőlényeivel, az Univerzummal. Hogy mindezt miért nem tudja, az hadd maradjon titok, hátha egyszer magyarul is megjelenik. A spekulatív fiction mellett változatlanul születnek az úgynevezett „figyelmeztető” kategóriába tartozó regények, melyek közül számomra mindmáig a legnagyobb élményt a magyarul is megjelent Michel Chrichton Androméda törzs című regénye jelentette, melyet filmen is láthat a magyar közönség. E kategóriába tartoznak még a környezetvédelemmel foglalkozó SF-regények és még mindig megjelennek az atomháború veszélyeire figyelmeztető regények. Ilyen az NSZK-beli Jeschke könyve, a „Nulla Zóna” mely azonban rendkívül pesszimista. Annyi fáradsággal, amennyivel kollektív halálunkat és kilátástalannak vélt jövőnket megjósolta 600 évvel egy atomháború után, egy kis optimizmust is keverhetett volna az egyébként kitűnően megírt regénybe. — Áttekinteni az új hullámot reménytelen eset. Csak csemegézni lehet a sok kötet között. Nem egy, de száz fordító is kevés lenne, hogy a világ új sci-fi-terméséről számot adjon. Recenziók és kritikák segítik a szerkesztőt, lektort, hogy eligazodjon a tudományos-fantasztikus irodalom útvesztőiben. Egy bizonyos, az igazi SF kilábalt az űrkrimik, űrponyvák korszakából, kedvelői, rajongói ma már csak az igényes, stílusában és mondanivalójában egyaránt jó tudományos-fantasztikus regényeket olvassák. E. G. M. gyelmesek, ami ott lógott felettük, egy hatalmas nagy fán. — Ó, milyen csodálatos! — kiáltott fel Éva. — Vajon meg lehet enni? — Igen... lehet... meg lehet, de ... — dörmögte ijedten Ádám. — Mindjárt meglátjuk. Ultrakristályos gondolatadója segítségével Évának közben már sikerült megérdeklődnie a gyümölcs nevét és minőségét egy óriáskígyótól, amely lustán függött egy ágon. — Almana! — sokoltott fel Éva. — Milyen érdekes elnevezés! Csak egy kígyó tud ilyet kigondolni! Éva letépte az almát és megkóstolta. Szemei tágra nyíltak az élvezettől, arca kipirosodott és nyelvével oly dallamos hangot adott ki, hogy Ádám is kedvet kapott rá és kérlelni kezdte: — Adjál nekem is! Az idegen bolygórendszerről jött két ember megette az almát, és csak akkor értették meg, milyen hibát követtek el, amikor gyomruk nyugtalankodni kezdett. Hiszen szervezetük az utazás négy éve alatt csupa szintetikus táplálékhoz szokott. Nagy kínok közepette, negyednapra eltántorogtak az űrhajóhoz és ott, a központi reaktor bejárata előtt elterülve tudták meg jövendő sorsukat. Rémület lett úrrá a legénység felett. Az expedíció parancsnoka, Jegudij Hovaneszján (rövidítve: Jehova) ugyanis így kiáltott fel: FORRÁS — Mit tettetek, bűnösök!? Most már egész szervezetetek tele van ismeretlen baktériumokkal és ti áthoznátok azokat az Alfa Centauruszra! Nem, nem és nem! Én megmentem szeretett bolygómat! Ti itt maradtok és vezekelni fogtok bűneitekért! A többi már simán ment. Mindketten megkapták a halhatatlansághoz szükséges injekciókat. Az űrhajó elrepült, ők ketten ott maradtak az őserdő tisztásán. — Most mit csináljunk? — sóhajtott Ádám. — Nem tudom! — fakadt sírva Éva. Amikor pedig az asszony már „nem tudja”, az nagyon veszélyes. No, de ettől kezdve már nyugodtan rábízhatjuk magunkat a Bibliára. Káin megölte Ábelt... és így tovább. Ádám és Éva gyermekei pedig szétfutottak a Földön. Felfedezték Amerikát, sok száz háborút vívtak, előállították az atombombát, és felrepültek a Kozmoszba. Éva Ádámmal még ma is él valahol Brazíliában. Gyermekük nem lesz több. Már semmit sem értenék azokból az eseményekből, amelyek ma a világon történnek. Éva haragszik férjére, és ifjúságára próbál visszaemlékezni. Ádám sóhajtozva gyűjti a szőlőleveleket neje új kosztümjéhez, és várja, sohasem fáradva, amikor végül is eljön az óra és megkapja a nyugdíját. KIRCZIG GYÖRGY A GLAUKUSZ SAU DAa Kelemen 24. meglepődött. Nem érzett semmi félelmet, holott ■0 közte és „betege” között hiányzott minden védőberendezés. Nem kapcsolta be a minimumnak számító Ray-féle csírafüggönyt sem, amit pedig egyetlen orvos sem mulaszt el. A „beteg” — avagy ahogy primitív dédapáink neveznék: gonosztevő — szintén nem látszott megilletődöttnek. Lábát lógázta és a nyitott ablakot figyelte, ahol a védőréteget képező légörvényben valamilyen eltévedt darázs kínlódott. Időről időre eleopter monoton zúgása szűrődött be. Zalán 55. Jólétbiztonsági tiszt keringőzött a szanatórium fölött a levegőégben, nehogy az az ádáz, akit egykor gonosztevőnek tituláltak, elillanjon még a gyógykúra előtt. Legbelül — agyának „becsvágyzónájában” — szerette volna, ha megszökik és hagyott volna neki valamennyi egérutat, ahogy azt a letűnt, ámbár daliás időkben mondani szokták. Akkor egész hévvel üldözve újból elfogadhatná és megint odaállhatna a kamerák elé csillogó mélykék kezeslábasában, amiben olyan megnyerő a képernyőn. Sajnos a Világállamban apró pont a Magyar Közigazgatási Terület, és nem is élnek benne ahhoz elegen, hogy efféle betegségek bőven burjánozzanak. Apróbb botlás, az emberi alaptermészetből fakadóan, azért akad elég, hanem az már nem a „jólétbiztonságiak” hatásköre. A nagyobb közigazgatási zónákban bezzeg ... Zalán 55. lemondóan legyintett. A ritka „beteg” persze dr. Kelemen 24- nek sem csak úgy az égből pottyant. Több órás heves vitában verekedte ki magának! A kiválasztottságot annak is köszönhette, hogy néhány hónapja telepatikus térerősítőt építtetett agyállományába, Párizsban. Ez ütőkártya volt! Az apró kristály ugyan nem csodaszer és csak a személyéhez kapcsolódó idegen gondolatok jobb megérzésében segít. Amit meg kollégái sugároztak a vita alkalmával, azt kristály nélkül is érezte, primitív dédapáink töményen irigy utálatnak nevezték volna. Mindegy! keze alatt van a hírneves „beteg”. Észleléseit mágneses tekercsen elküldheti a Központi Tárolóba ... Bezzeg Bengálban vagy a dél-amerikai ősdzsungel vidékén mindig fellobban valami kiadós nyavalya. Néha az űrhajósok is hoznak magukkal valami extrát az idegen világokból... Azzal aztán meg lehet küzdeni, arról lehet beszélni ! Kozmovízió, a nagy nyilvánosság ... Hol van itt akár egyetlen űrkikötő? Ilyen kis övezetben még egy kis spéci „Tífusz VIII"-at is importálni kell. A jobb betegekért a lelkét kibeszéli szegény doktor, ráadásul ez a jólétbiztonsági tiszt itt fontoskodik az épület körül. A beépített telepátiaerősítő hasonló érzéshullámokat sodort tudatába a kint keringő Zalán 55. felől és a bosszúságokozás jóleső tudata egészen megnyugtatta. A beteghez fordult. — Talán megmondhatná kedves Hugó 112., miért dobott házi készítésű, ámbár kiváló hatásfokú bombát a Lélektani Kutató III. emeleti ablakába? 29