Magyar Ifjúság, 1974. május-augusztus (18. évfolyam, 18-35. szám)

1974-06-28 / 26. szám

KINEK PRÓBA, KINEK NEM SZÜBDSIHOS, MILYEN KISZ­T AKARUNK ? „Ezután csak úgy lehet valaki KISZ-tag, ha egy éven át teljesíti a követelményeket. Amikor be akar lépni, jelentkezik a vezetőségnél, vállalást tesz és feladatokat, megbí­zásokat kap, akár a Kilián-próba keretében, akár anélkül, s ha majd egy év múlva, a beszámoló taggyű­lésen társai elismerik a munkáját, akkor KISZ-tag lehet." H­a tessék keresni, kár a fá­radságért. Ezt az idézetet nem az áprilisi­ határozatból vettem. Nem is a végrehaj­tást szabályozó útmutatóból. Talán hallottam a nap­okban egy alapszer­vezeti titkártól, aki az öt versenyző csoport egyikének szószólójaként igyekezett jó pontot szerezni csapa­tának. Még rá is kérdeztem: hát ezt meg hol olvastad? Mire ő — igaz, nem valami határozottan — azt fe­lelte, hogy az áprilisi határozatban. Megvallom őszintén, sajnáltam a fiút, mert egyébként mind az öt csa­pat — az övé is — bámulatra méltó tájékozottsággal válaszolt a rafinál­­tan megfogalmazott kérdésre: mi ra­gadott meg leginkább az áprilisi ha­tározatból? Ezzel a válaszával vi­szont jócsikán lerontotta a csapat győzelmi esélyeit, mert bármilyen jól megtanulta is a határozatot, a lényeget, úgy látszik, mégsem é­r­­tette meg. Ez p­ersze nem bűn, hi­szen van még rá ideje. Nem csak azért, mert fiatal, hanem mert most kell alaposan megvitatni a dolgokat, hogy kiderüljenek a félreértések. És, amint a példa mutatja, ki is derülnek. Fiatal barátunk ugyanis fellelkesült a határozat szigorúságán (ő fogalmazta így), és szélesre nőtt bányászvállainak teljes súlyával tá­mogatja azt az előírást (ezt megint csak ő mondta), hogy aki KISZ-tag akar lenni vagy maradni, annak bi­zony dolgoznia kell. Végre. Örömé­ben vagy talán jó szándékú igyeke­zetében nem is tesz különbséget a tagok és a belépni szándékozók kö­zött. Számára mindenki egyforma és mindenkinek egyaránt tennie, csele­kednie kell. Ez eddig rendben is lenne, csak csak ott van a bökkenő, hogy nem vagyunk egyformák. Mások a vá­gyaink, a képességeink, a lehetősé­geink, ezért még a KISZ-tagok kö­zött is különbséget kell tenni. Hát még a KISZ-tag és a belépni szán­dékozó között! Könnyű belátni, hogy méltánytalanság lenne ugyanazt, ugyanúgy követelni egy közénk ké­szülőtől, mint önmagunktól, akik esetleg már évek óta tevékenyke­dünk együtt, egymásért. Senki sem tartaná jó edzőnek azt a tapasztaltabb sporttársat, aki a kezdő ugró előtt ugyanolyan magas­ra állítaná a lécet, mint az évek óta rendszeresen versenyző előtt. Ez nem megy. Ahelyett, hogy kedvet csinálna az állandó testedzéshez, el­riaszt a sporttól, s pontosan az el­lenkezőjét érjük el vele, mint amire törekszünk. A leendő sportolónak először meg kell ismerkednie a vá­lasztott sportággal, a céljával, az ér­telmével, a szabályaival, s csak az­után láthat hozzá, hogy a mércét fokozatosan magasabbra téve gya­korlatot szerezzen, elsajátítsa az ug­rás fortélyait és felkészülten, a töb­biek segítségével bizonyítsa képes­ségeit. Így van ez a KISZ-szel is. Ezt sem lehet a legmagasabb követelmé­nyek teljesítésével kezdeni. Persze megértem én, hogy kissé megzavar­ta a fejeket a tagfelvétel, pontosab­ban a tagfelvétel előkészítésének többféle új módja: a Kilián-próba, az idősebb, tapasztaltabb KISZ-tag kötelező segítségnyújtása és a kiváló úttörők előjoga. Mindez kétségtelenül új dolog, de a lényegen nem változtat. Nem hajt­ja beljebb a KISZ szélesre tárt ka­puit. Nem emeli magasabbra a kü­szöböt, amin a belépőnek át kell haladnia. Nem vezet be tagjelöltsé­get. Nem változtat a szervezeti sza­bályzat ide vonatkozó követelmé­nyén, miszerint: „A KISZ tagja le­het minden 14—26 éves fiatal, aki elfogadja a szövetség célkitűzéseit, szervezeti szabályzatát, határozatait, tevékenyen részt vesz valamely alapszervezet munkájában és rend­szeresen fizeti a tagsági díját.” Fiatal barátunk most joggal meg­kérdezheti, hogy ha ennyi mindent nem jelent, akkor mire jó ez az egész? Arra, hogy nyilvánvalóvá tegyük: a belépni szándékozótól azt várjuk, hogy megismerkedjen a szervezettel, amelybe készül, tisztá­ban legyen azzal, hogy mit vállal, és ezek tudatában mondja meg, mu­tassa meg, hogy közénk akar állni, velünk együtt akar tenni, cselekedni a KISZ céljainak eléréséért. Tőle te­hát csak azt kívánjuk, hogy akar­jon, hogy tudja, mire vállalkozik, a KISZ-tagoktól p­edig már azt, hogy évről évre, hónapról hónapra, sőt napról napra bizonyítsák elkötele­zettségüket. És ez nagy különbség. De ha elvárjuk, akkor lehetővé is kell tennünk, hogy a­­belépni szán­dékozó valóban megismerkedhessen a KISZ történetével, céljaival, köve­telményeivel, szervezeti szabályzatá­val. És azt is, hogy a vezetőség, vagy a tagság más képviselője meg­bizonyosodhasson arról, hogy a jelölt valóban tisztában van-e azzal mit vállal, s tényleg akarja-e. Erre való a Kilián-próba, és a tapasztaltabb KISZ-tag kötelező segítségnyújtása. A kérdés csak az, hogy mindez ki­nek próba, s kinek nem, és miért? A válasz nagyon egyszerű. Próba ott, ahol viszonylag sok felvételét kérő fiatal van együtt, s olyan­ életkor­ban járnak, amikor a játékos, a cse­lekvő, ha úgy tetszik az úttörős for­mák még közel állnak hozzájuk. Te­hát a középiskolákban és a szak­munkásképző intézetekben. Itt a je­löltek kört alkotnak, kapnak egy könyvet, amiből megtudhatnak min­dent a KISZ-ről, amire szükségük van, együtt sportolnak, kirándulnak, harci túrákat rendeznek, klubfoglal­kozásokon beszélgetnek, vitatkoznak, feladatokat oldanak meg. Szinte játszva felkészülnek a KISZ-tagság­­ra, miközben az alapszervezetek képviselői is megismerik őket. S akit néhány hónap múlva a taggyű­lés felvesz a KISZ-be — az kiállta a próbát. Ilyen egyszerű az egész, és még csak nem is időveszteség, mert a középiskolák és a szakmun­kásképző intézetek első osztályai­ban eddig is hónapokat kellett várni a tagfelvételre, hogy megismerhes­sék egymást, s hogy ne tömegével, futószalagon „gyártsák” a KISZ-ta­­gokat. Most ez az idő szervezett, hasznos, s reméljük érdekes foglal­kozásokkal telik majd el — min­denki javára. S, hogy miért éppen Kilián Györgyről neveztük el ezt a próbát? Azért, mert megérdemli, mert élete és önfeláldozása minden ifjúkommunista példaképe lehet. És mert ilyen próba már volt a KISZ- ben, az ötvenes évek végén, a hat­vanas évek elején. Akkor is jó volt, minden bizonnyal most is beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ezzel, legalábbis azt hiszem, fia­tal barátunk is egyetért. Szavaiból ugyanis egyértelműen az csendül ki, hogy szívesen látná a próbát az üze­mekben, a munkahelyeken is. Ki nem mondott véleményével nincs egyedül. Sokan megfogalmazták már máshol is. A központi bizottság határozata nem zárja ki, hogy meg­próbálják ott, ahol egyszerre több, legalább 15—20 tizenéves jelenkezik tagfelvételre. Ebben az esetben azonban egyaránt fontos mind a két feltétel, a több jelölt is, meg az is, hogy tizenévesek legyenek. Mert a próba eleve csoportos foglalkozáso­kat feltételez, és módszerének ter­mészeténél fogva, többnyire csak a legfiatalabb korosztályoknak felel meg. Ezért nem gondolt a központi bizottság arra, hogy a munkahelye­ken is bevezesse. Ha egy dolgozó fiatal jelentkezik a KISZ-be, sokkal természetesebb a kezébe adni a könyvet (ami lénye­gében azonos a Kilián-próba könyv­vel) és kijelölni egy felkészült, ta­pasztalt KISZ-tagot, hogy beszélge­tésekben, vitákban segítsen neki megismerkedni a KISZ-szel, azzal, hogy mit vállal. S ha mindketten úgy látják, hogy a jelölt tisztában van a követelményekkel, s egyéb­ként tisztességesen, képességei sze­rint dolgozik, tanul, szívesen részt vállal a társadalmi munkákban, ak­kor odaállnak a taggyűlés elé, amely majd elbírálja a felvételi kérelmet. Ez a módszer jobban megfelel a 20 év körülieknek és a munkahelyi kö­rülményeknek, mint a próba. Hasonló a helyzet a kiváló úttö­rőkkel, akik a középiskola vagy a szakmunkásképző első évfolyamán jelentkeznek a KISZ-be. Ők már ki­állták a társadalmi élet próbáját, amikor a Kiváló Úttörő kitüntetést kiérdemelték, ezért méltányos, hogy Kilián-próba nélkül, elsőként a tag­gyűlés elé álljanak. A feltétel csak annyi, hogy a próbakönyvből meg­ismerkedjenek a KISZ történetével, követelményeivel és szervezeti sza­bályzatával. S bár a határozat erről nem tesz említést, véleményem sze­rint értelemszerűen ugyanez vonat­kozik a KISZ-en kívüli ifjúgárdis­tákra is. M­ás kivétel nincs. De nagyobb szigorúság sem lehet. A cé­lunk csak annyi, hogy a be­lépésnél a jelöltek a ko­rábbiaknál jobban tisztában legye­nek azzal,­­hogy kommunista szerve­zetbe lépnek, amely politikai jogo­kat ad, de odaadást, munkát, cselek­vést követel. Hogy a mozgalmi év végén, a tagkönyvcserénél senkit se érjen meglepetés. Hát ezt kellett volna válaszolnia fiatal barátunknak a tatai vetélke­dőn. Ott sajnos melléfogott. No de sebaj, több is veszett Mohácsnál. Előtte az élet, hogy bizonyítsa: nem­csak megtanulta, meg is értette az áprilisi határozatot. Következik: A KISZ-VEZETŐK TÍZPARANCSOLATA .

Next