Magyar Ifjúság, 1974. május-augusztus (18. évfolyam, 18-35. szám)
1974-06-28 / 26. szám
KINEK PRÓBA, KINEK NEM SZÜBDSIHOS, MILYEN KISZT AKARUNK ? „Ezután csak úgy lehet valaki KISZ-tag, ha egy éven át teljesíti a követelményeket. Amikor be akar lépni, jelentkezik a vezetőségnél, vállalást tesz és feladatokat, megbízásokat kap, akár a Kilián-próba keretében, akár anélkül, s ha majd egy év múlva, a beszámoló taggyűlésen társai elismerik a munkáját, akkor KISZ-tag lehet." Ha tessék keresni, kár a fáradságért. Ezt az idézetet nem az áprilisi határozatból vettem. Nem is a végrehajtást szabályozó útmutatóból. Talán hallottam a napokban egy alapszervezeti titkártól, aki az öt versenyző csoport egyikének szószólójaként igyekezett jó pontot szerezni csapatának. Még rá is kérdeztem: hát ezt meg hol olvastad? Mire ő — igaz, nem valami határozottan — azt felelte, hogy az áprilisi határozatban. Megvallom őszintén, sajnáltam a fiút, mert egyébként mind az öt csapat — az övé is — bámulatra méltó tájékozottsággal válaszolt a rafináltan megfogalmazott kérdésre: mi ragadott meg leginkább az áprilisi határozatból? Ezzel a válaszával viszont jócsikán lerontotta a csapat győzelmi esélyeit, mert bármilyen jól megtanulta is a határozatot, a lényeget, úgy látszik, mégsem értette meg. Ez persze nem bűn, hiszen van még rá ideje. Nem csak azért, mert fiatal, hanem mert most kell alaposan megvitatni a dolgokat, hogy kiderüljenek a félreértések. És, amint a példa mutatja, ki is derülnek. Fiatal barátunk ugyanis fellelkesült a határozat szigorúságán (ő fogalmazta így), és szélesre nőtt bányászvállainak teljes súlyával támogatja azt az előírást (ezt megint csak ő mondta), hogy aki KISZ-tag akar lenni vagy maradni, annak bizony dolgoznia kell. Végre. Örömében vagy talán jó szándékú igyekezetében nem is tesz különbséget a tagok és a belépni szándékozók között. Számára mindenki egyforma és mindenkinek egyaránt tennie, cselekednie kell. Ez eddig rendben is lenne, csak csak ott van a bökkenő, hogy nem vagyunk egyformák. Mások a vágyaink, a képességeink, a lehetőségeink, ezért még a KISZ-tagok között is különbséget kell tenni. Hát még a KISZ-tag és a belépni szándékozó között! Könnyű belátni, hogy méltánytalanság lenne ugyanazt, ugyanúgy követelni egy közénk készülőtől, mint önmagunktól, akik esetleg már évek óta tevékenykedünk együtt, egymásért. Senki sem tartaná jó edzőnek azt a tapasztaltabb sporttársat, aki a kezdő ugró előtt ugyanolyan magasra állítaná a lécet, mint az évek óta rendszeresen versenyző előtt. Ez nem megy. Ahelyett, hogy kedvet csinálna az állandó testedzéshez, elriaszt a sporttól, s pontosan az ellenkezőjét érjük el vele, mint amire törekszünk. A leendő sportolónak először meg kell ismerkednie a választott sportággal, a céljával, az értelmével, a szabályaival, s csak azután láthat hozzá, hogy a mércét fokozatosan magasabbra téve gyakorlatot szerezzen, elsajátítsa az ugrás fortélyait és felkészülten, a többiek segítségével bizonyítsa képességeit. Így van ez a KISZ-szel is. Ezt sem lehet a legmagasabb követelmények teljesítésével kezdeni. Persze megértem én, hogy kissé megzavarta a fejeket a tagfelvétel, pontosabban a tagfelvétel előkészítésének többféle új módja: a Kilián-próba, az idősebb, tapasztaltabb KISZ-tag kötelező segítségnyújtása és a kiváló úttörők előjoga. Mindez kétségtelenül új dolog, de a lényegen nem változtat. Nem hajtja beljebb a KISZ szélesre tárt kapuit. Nem emeli magasabbra a küszöböt, amin a belépőnek át kell haladnia. Nem vezet be tagjelöltséget. Nem változtat a szervezeti szabályzat ide vonatkozó követelményén, miszerint: „A KISZ tagja lehet minden 14—26 éves fiatal, aki elfogadja a szövetség célkitűzéseit, szervezeti szabályzatát, határozatait, tevékenyen részt vesz valamely alapszervezet munkájában és rendszeresen fizeti a tagsági díját.” Fiatal barátunk most joggal megkérdezheti, hogy ha ennyi mindent nem jelent, akkor mire jó ez az egész? Arra, hogy nyilvánvalóvá tegyük: a belépni szándékozótól azt várjuk, hogy megismerkedjen a szervezettel, amelybe készül, tisztában legyen azzal, hogy mit vállal, és ezek tudatában mondja meg, mutassa meg, hogy közénk akar állni, velünk együtt akar tenni, cselekedni a KISZ céljainak eléréséért. Tőle tehát csak azt kívánjuk, hogy akarjon, hogy tudja, mire vállalkozik, a KISZ-tagoktól pedig már azt, hogy évről évre, hónapról hónapra, sőt napról napra bizonyítsák elkötelezettségüket. És ez nagy különbség. De ha elvárjuk, akkor lehetővé is kell tennünk, hogy abelépni szándékozó valóban megismerkedhessen a KISZ történetével, céljaival, követelményeivel, szervezeti szabályzatával. És azt is, hogy a vezetőség, vagy a tagság más képviselője megbizonyosodhasson arról, hogy a jelölt valóban tisztában van-e azzal mit vállal, s tényleg akarja-e. Erre való a Kilián-próba, és a tapasztaltabb KISZ-tag kötelező segítségnyújtása. A kérdés csak az, hogy mindez kinek próba, s kinek nem, és miért? A válasz nagyon egyszerű. Próba ott, ahol viszonylag sok felvételét kérő fiatal van együtt, s olyan életkorban járnak, amikor a játékos, a cselekvő, ha úgy tetszik az úttörős formák még közel állnak hozzájuk. Tehát a középiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben. Itt a jelöltek kört alkotnak, kapnak egy könyvet, amiből megtudhatnak mindent a KISZ-ről, amire szükségük van, együtt sportolnak, kirándulnak, harci túrákat rendeznek, klubfoglalkozásokon beszélgetnek, vitatkoznak, feladatokat oldanak meg. Szinte játszva felkészülnek a KISZ-tagságra, miközben az alapszervezetek képviselői is megismerik őket. S akit néhány hónap múlva a taggyűlés felvesz a KISZ-be — az kiállta a próbát. Ilyen egyszerű az egész, és még csak nem is időveszteség, mert a középiskolák és a szakmunkásképző intézetek első osztályaiban eddig is hónapokat kellett várni a tagfelvételre, hogy megismerhessék egymást, s hogy ne tömegével, futószalagon „gyártsák” a KISZ-tagokat. Most ez az idő szervezett, hasznos, s reméljük érdekes foglalkozásokkal telik majd el — mindenki javára. S, hogy miért éppen Kilián Györgyről neveztük el ezt a próbát? Azért, mert megérdemli, mert élete és önfeláldozása minden ifjúkommunista példaképe lehet. És mert ilyen próba már volt a KISZ- ben, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején. Akkor is jó volt, minden bizonnyal most is beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ezzel, legalábbis azt hiszem, fiatal barátunk is egyetért. Szavaiból ugyanis egyértelműen az csendül ki, hogy szívesen látná a próbát az üzemekben, a munkahelyeken is. Ki nem mondott véleményével nincs egyedül. Sokan megfogalmazták már máshol is. A központi bizottság határozata nem zárja ki, hogy megpróbálják ott, ahol egyszerre több, legalább 15—20 tizenéves jelenkezik tagfelvételre. Ebben az esetben azonban egyaránt fontos mind a két feltétel, a több jelölt is, meg az is, hogy tizenévesek legyenek. Mert a próba eleve csoportos foglalkozásokat feltételez, és módszerének természeténél fogva, többnyire csak a legfiatalabb korosztályoknak felel meg. Ezért nem gondolt a központi bizottság arra, hogy a munkahelyeken is bevezesse. Ha egy dolgozó fiatal jelentkezik a KISZ-be, sokkal természetesebb a kezébe adni a könyvet (ami lényegében azonos a Kilián-próba könyvvel) és kijelölni egy felkészült, tapasztalt KISZ-tagot, hogy beszélgetésekben, vitákban segítsen neki megismerkedni a KISZ-szel, azzal, hogy mit vállal. S ha mindketten úgy látják, hogy a jelölt tisztában van a követelményekkel, s egyébként tisztességesen, képességei szerint dolgozik, tanul, szívesen részt vállal a társadalmi munkákban, akkor odaállnak a taggyűlés elé, amely majd elbírálja a felvételi kérelmet. Ez a módszer jobban megfelel a 20 év körülieknek és a munkahelyi körülményeknek, mint a próba. Hasonló a helyzet a kiváló úttörőkkel, akik a középiskola vagy a szakmunkásképző első évfolyamán jelentkeznek a KISZ-be. Ők már kiállták a társadalmi élet próbáját, amikor a Kiváló Úttörő kitüntetést kiérdemelték, ezért méltányos, hogy Kilián-próba nélkül, elsőként a taggyűlés elé álljanak. A feltétel csak annyi, hogy a próbakönyvből megismerkedjenek a KISZ történetével, követelményeivel és szervezeti szabályzatával. S bár a határozat erről nem tesz említést, véleményem szerint értelemszerűen ugyanez vonatkozik a KISZ-en kívüli ifjúgárdistákra is. Más kivétel nincs. De nagyobb szigorúság sem lehet. A célunk csak annyi, hogy a belépésnél a jelöltek a korábbiaknál jobban tisztában legyenek azzal,hogy kommunista szervezetbe lépnek, amely politikai jogokat ad, de odaadást, munkát, cselekvést követel. Hogy a mozgalmi év végén, a tagkönyvcserénél senkit se érjen meglepetés. Hát ezt kellett volna válaszolnia fiatal barátunknak a tatai vetélkedőn. Ott sajnos melléfogott. No de sebaj, több is veszett Mohácsnál. Előtte az élet, hogy bizonyítsa: nemcsak megtanulta, meg is értette az áprilisi határozatot. Következik: A KISZ-VEZETŐK TÍZPARANCSOLATA .