Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)
1976-05-07 / 19. szám
Majd ötmillióan 44,1 % Egyetlen százalékarány, ami a statisztikák nyelvét értőknek többet mond adatok, indoklások soránál. Maga az ifjúság. A csecsemők, az óvodások, a betűvetés titkait fürkészők, a kék és piros nyakkendős pajtások, a szakmák leendő mesterei vagy éppen a doktorátusukra készülők... A harminc éven aluliak majd ötmilliós serege. Hol a helyünk a társadalomban ? Kezdjük az alapoknál. Mindannyiunk életében az általános iskola az első nagy próbatétel. Évről évre élesebb szemmel látjuk meg a bennünket körülvevő világot, mind több tapasztalattal kóstolgatjuk a közösségi élet ízeit, bontogatjuk tehetségünk szárnyait. Tavaly több mint egymillióan tanultak az általános iskolák osztályaiban, és minden 100 kisdiákból kilencvenöten a kék és piros nyakkendősök táborához tartoznak. Több mint félmillióan a második „lépcsőt” — a középiskolák padjait — koptatták. A legtöbben szakmai képesítést nyújtó iskolát választottak, lehetőleg olyat, amelyik az érettségi bizonyítvány mellé valamilyen műszaki vagy közgazdasági pályán is jártasságot ad. A kitérőtől, a kárba veszett évek fáradtságától akarták mzagukat megkímélni. S a többségnek igaza volt, hiszen a harmadik légicsőfokra — az egyetemek, a főiskolák világába — csak a legkiválóbbak, a legrátermettebbek léphetnek. Még akkor is, ha az utóbbi öt évben 28,4 százalékkal nőtt az egyes tagozatokra, karokra felvettek száma. Jelenleg SO 536-an tanulnak hazánk egyetemein és főiskoláin. Több mint kétszer ennyien vannak a szakmunkástanulók. ők azok, akik már diákként is a munkáséletre készülnek, akik a ma dolgozó fiatalok 2 millió 925 ezres seregének közvetlen utánpótlását jelentik és akik jól felkészült társakként csatlakoznak a földeken, az állattenyésztő-telepeken, a szövetkezetekben dolgozó 610 ezer fiatalhoz. A dolgozó fiatalok több mint hatvan százaléka munkás. Az ipar fejlődése és a mezőgazdasági termelés hatékonyabbá válása következtében az utóbbi öt évben az ifjúság egészén belül nőtt az ifjúmunkások és némileg csökkent a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok aránya. Hazánkban minden tíz diplomás közül kilenc 1949 után szerezte meg a képesítését. Többségüi munkás- vagy parasztszülők gyermeke, s bizony sokan vannak olyanok, akik egyikét esztendőt az üzemekben, a gyárakban töltöttek, mielőtt ismét az iskolapadokba ültek volna. Két és félszer többen tanulnak felnőtt fejjel (z Érettségizett szakmunkások A most felnövekvő korosztályok műveltebben, tanultabban lépnek ki az életbe, mint előttünk bármelyik nemzedék. Valóban „általánossá” lett az általános iskola. Törvények biztosítják, hogy tíz esztendő mindenki életéből a zavartalan tanulásé lehessen. A többségnek, száz gyerekből kitestévennek ez az évtized bőven elegendő az alapvető ismeretek elsajátításához. Ugyanakkor egyre többen vannak, akik a középiskolák nappali, esti vagy levelező tagozatán középiskolai végzettséget szereznek, és talán soha nem volt ilyen magas a fiatal diplomások száma. A ma végző szakmunkástanulók felkészültségét sem lehet összehasonlítani az egy vagy két évtizeddel ezelőtt vizsgázott munkásokéval. Nem mintha az élet iskolájában kitartó szorgalommal nem lehetne mindazt elsajátítani, amire a korszerű gépek világában mindenkinek kivétel nélkül szüksége van. Ám a napjainkban megszerzett alaposabb elméleti ismeretek, a jobban felszerelt tanműhelyekben időben ellesett fogások tudománya megkönynyíti a pályakezdés éveit. Lassan, de szüntelen csökken az úgynevezett „hagyományos” szinten szakmát tanító iskolák száma. Egyre több helyen alkalmazzák az emelt szintű oktatás módszereit. S a 175 ezer szakmunkástanuló öt százaléka ma már érettségi bizonyítvánnyal a tarsolyában ismerkedik egyik-másik mesterség fortélyaival. Diplomás leányok, asszonyok A nők mindjobban megvalósuló társadalmi egyenlőségét mutatja az a tény, hogy a „gyengébb” nem tagjai iskolázottabban, felkészültebben lépnek ki az életbe. A szakmunkásképző intézetekben, a középiskolákban egyaránt ott látjuk a lányokat, akik közül sokan az egyetemekre, a főiskolákra is eljutnak. Amíg 1960-ban a felsőfokú oklevéllel rendelkező fiatalok alig egyharmada volt nő, addig ma gyakorlatilag minden második diplomás lány vagy asszony. Különösen a tanári pályákon, a jogtudományban és a közgazdasági diplomát igénylő munkakörökben szereztek polgárjogot. Mi az oka ezeknek a változásoknak? Mindenekelőtt a társadalom mind sokoldalúbb gondoskodása. A párt ifjúságpolitikai határozatát és az ifjúsági törvényt követően még inkább zöld utat kaptak a tanulni vágyók. Az egész társadalom érdekének, a KISZ kötelességének tekinti, hogy minden fiatalt az általános iskola hiánytalan elvégzésére buzdítson. Anyagi és erkölcsi támogatásban, biztatásban, közvetlen segítségben nincs hiány. Az üzemekben kihelyezett iskolákat szerveznek, s aki kedvet kap a tanulásra, szinte „gyáron belül” akár az egyetemig is eljuthat. Esti és levelező tagozaton ma kétszer annyian szereznek képesítést, mint korábban. Általános és középiskolát végezhetnek, szakmunkás-bizonyítványt, főiskolai oklevelet, egyetemi diplomát szerezhetnek azok, akik a munka melletti tanulás nehéz óráit vállalják. A házasság is Napjainkban a 25. életév betöltése előtt kötik a házasságok túlnyomó többségét. Még a férfiak háromnegyed része is 30 éves kora előtt kimondja az igent, pedig ők nehezebben szánják el magukat, hogy az anyakönyvvezető elé álljanak. Ugyanakkor az 1949-es adatok szerint a férfiak fele 30 éves kora után is megőrizte a függetlenségét. A függetlenségét? A nehezebb életkörülmények a családalapítás lehetőségeit is megnyirbálták, míg helyzetünk javulása a társ, a gyerekek vállalásához is nagyobb bátorságot, ösztönzést ad. Csupán a legutóbbi öt évben csaknem 25 százalékkal emelkedtek a reáljövedelmek. Intézkedések sorozata látott napvilágot: megszüntették a pályakezdő munkásfiatalok kez- 5