Magyar Ifjúság, 1977. május-augusztus (21. évfolyam, 18-34. szám)
1977-08-05 / 31. szám
fesztivál idején Nagybátonyban 4—5 ezer embert megmozgató rendezvény lesz, ahol a magyar fiatalok mellett besztercebányaiak is bekapcsolódnak a sportvetélkedőkbe, nézői vagy éppen előadói lesznek a kulturális műsoroknak. Szeptembertől az Aranyhíd címet viselő politikai vetélkedőn mérkőznek a megyei ifjak. A kérdések a Szovjetunió és ezen belül elsősorban Kemerovó életéhez kapcsolódnak. Októberben kezdetét veszi a magyar—szovjet barátsági hónap. A Leningrádba és a Kemerovóba készülő tizenöt-tizenöt nógrádi fiatal az utazás előtt Salgóbányán találkozik, ahol a Szovjetunióban tanuló magyar diákok élménybeszámolót, tájékoztatót tartanak számukra. Az úti batyuba bekerülnek a megye vállalatainak ajándékai is: jelvények, plakettek, üvegpoharak ... Mi a legnépszerűbb dal? Varga László, a KISZ Zala megyei bizottságának titkára. — Augusztus elsejére értekezletre hívtuk a tizenkét Leningrádba utazó és a tizenhat Herszonba készülő küldöttet. Ismertettük a Szovjetunió életével kapcsolatos legfontosabb adatokat, tényeket, a Komszomol munkáját és testvérmegyénk történetét. Felkészítettük őket saját megyéjükből is, hogy a gazdasági helyzetünkkel kapcsolatos kérdésekre éppúgy tudjanak válaszolni, mint arra, mi nálunk a legújabb divat vagy melyik a legnépszerűbb dal. — A fesztivál ideje alatt itthon számos rendezvény lesz, amely valamiképpen kapcsolódik a baráti találkozóhoz. Balatongyörökön, a megyei vezetőképző táborban, hagyományainkhoz híven megtartjuk az üzemi és falusi fiatalok találkozóját, melyre vendégként szovjet katonákat is várunk. Ezenkívül Zalaegerszegen jubileumi vetélkedőt szervezünk a Szovjetunióról. Fotópályázatot írtunk ki, amelynek témája: a Szovjetunió élete. A legsikeresebb felvételeket novemberben kiállításon mutatjuk be, kapcsolódva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepéhez. — Küldötteink szép ajándékokat visznek, szőtteseket és egyéb népművészeti tárgyakat. De arra is ügyelünk, hogy a régen elmaradottságáról, gyenge mezőgazdaságáról „híres” megyénk mai arcát is bemutassuk. Ezért vállalataink, gyáraink ajándékait is eljuttatjuk a találkozóra. Pedagógusok egymás közt Éppen táborból jön. A másodikból a nyáron. Mert egy pedagógusnak a vakációban is jut feladat. De Kmetovics Mária, a Nehézipari Műszaki Egyetem kohó- és fémipari főiskolai karának orosztanára nem panaszkodik. — Majd kiugrottam a bőrömből, amikor megtudtam, hogy Leningrádba mehetek a barátságfesztiválra. — A tanítványaid tudják? — Nem. Dunaújvárosban is vakáció van. — Mit jelent neked mint orosztanárnak ez a kiküldetés? — Talán nem is mint orosz szakosra esett a választás. Korábban általános iskolában tanítottam, csapatvezető voltam három évig, most a városi úttörőtanács elnöke vagyok. A tavalyi választás óta a városi KISZ-bizottság tagja. — De az, hogy pedagógus vagy, mégiscsak a lényeghez tartozik. Eltöpreng. Aztán bólint. — Miután a gyerekszeretet miatt választottam ezt a pályát, mert nem tudnék mondjuk fordítóként egy íróasztal mögé beülni, biztosan. A fesztiválra a KISZ és a Komszomol kapcsolataiból készülök, ezen belül a szovjet és a magyar úttörők barátságából, amit igen elevennek ítélek. — Belefér ebbe az idegen nyelv tanulása? Pontosabban: hogyan lehetne még jobban az orosz nyelvet tanítani? — Miután abban a szekcióban, amelyikben én részt veszek, az úttörőkről lesz szó, valószínűleg szovjet pedagógusokkal is alkalmam lesz találkozni. És tudod, ha két pedagógus összekerül... Egyébként én azt hiszem, az úttörők érdeklődnek az orosz nyelv iránt, ötödikben lelkesen barátkoznak vele. Ennek erősítéséről szeretnék odakint is szót váltani. A tapasztalatcsere biztosan hasznos lesz a számomra és én ezért is nagyon örülök a barátságfesztiválnak. Irina, Galina és Brigitta Karsai „Rt” A Leningrádba induló küldöttség „legértékesebb” csoportját minden bizonnyal a sportolók alkotják. Őket ugyanis csak aranyban lehet mérni. A magyarázat: hét olimpiai aranyérem tulajdonosa utazik a Néva-parti városba... hogy a világ- és Európa-bajnoki éremgyűjtemény nagyságrendjéről és színskálájáról most ne is szóljunk. A magyar ökölvívócsoportot Papp László és Gedó György, a birkózókat Hegedűs Csaba, az atlétákat Ránkyné Németh Angéla és Németh Miklós képviseli. London, Helsinki, Melbourne, Mexikóváros, München, Montreal: ők öten hat olimpián öregbítették a magyar sport hírét-nevét és rangját. 1948-tól 1976-ig voltak egyegy sportág egy-egy korszakának kiemelkedő egyéniségei, sikereikkel egyúttal a magyar sport felszabadulás utáni sikerkorszakát is jelképezik. Mellettük még további négy sportág képviselteti majd magát: Frank Béla (asztalitenisz), Verőczi Zsuzsa (sakk), Molnár Imre (torna) és Sziráczky Brigitta (ritmikus sportgimnasztika). Brigitta a legfiatalabbb és — sportága helyzetéből következően — tán a legkevésbé ismert, így hát most ő mutatkozik be. — Huszonegy éves vagyok, tizenegy éve sportolok. Bérezik Sára táncművészeti iskolájába jártam kiskoromban, innen kerültem aztán mondván, van némi tehetségem az Újpesti Dózsába. Eddigi legjobb eredményeimet könnyű összefoglalni: tavaly Budapest-bajnokságot nyertem, az országos bajnokságon negyedik voltam, az Európa-bajnokságon pedig szerepeltem a bronzérmet nyert csapatban. Idén egyszer már jártam a Szovjetunióban, a kijevi szovjet—magyar viadalon szerepeltem. Leningrádba most utazom először, összességében ez lesz a harmadik szovjetunióbeli utazásom. Gondolom, a fesztiválon találkozom majd néhány ismerősömmel: a szovjet lányokra gondolok. Meglehet, hogy a szakma jelenlegi két legjobbja is ott lesz, Irina Gyergyuhina és Galina Sugorova is. Mióta a bolgár Maria Gigova búcsút mondott a versenyzésnek, ők ketten a világversenyek főszereplői. Irina a fiatalabb, velem egykorú lehet, Susu — elnézést, de mi magunk között csak így nevezzük Sugorovát — valamivel idősebb. Szédületes, hogy mit tudnak. És biztos vagyok abban, hogy ha most nem is, de azért idén még versenyzünk egymással. Egyrészt, mert az Intervíziós Kupán is találkozhatunk, másrészt, mert az októberi baseli világbajnokság lesz a sportág csúcseseménye. Tizenegy évvel azután, hogy eljegyezte magát a pantomimmal, Presser Gábor dalát idézi: „Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja.” Pantomimot sokféleképpen lehet játszani. Például táncos vagy színházi elemekkel kibélelve. S akkor a tükör olyan vegyes tálat mutat, amely bár ingerlő, mégsem ad többet az ízek keverékénél. A jó pantomimus azonban bizonyít. Ötvözi a humort és a költészetet, ugyanazt a két fontos építőelemet, amellyel Karsai Jánost a hatvanas évek közepén Chaplin némafilmjei elcsábították a színháztól. Nyolc esztendeje lett hivatásos mimes, az ifjúsági kluboktól a csillebérci nagytáborig mindenütt szívesen látják . Ha valaki közölni akar valamit, nem árt, ha jó előre tisztázza magában, hogy minden gesztusnak külön élete van — vallja. — A pantomimban három perc alatt sorsokat kell elmondani. Járt Prágában, Fialkánál, bemutatót és előadást tartott a nemzetközi pantomimos munkafesztiválon Grotowski és Tomaszewski városában, Wroclawban. Idehaza is felfedezték: öt évadon át vendége volt a Körszínháznak és a Tháliának, s a tavalyi fellépés az Agria Játékszínen is a műfaj megkedveltetését szolgálta. Karsai János hétről hétre az ország más-más vidékén bukkan fel. Sokan gumiemberként tartják számon, aki — ahogy éppen jónak tartja — lehűti vagy felforrósítja a levegőt. Mások a pantomim szobrásza jelzőt is ráragasztották. És Karsai János tesz is azért, hogy majdan minden porcikájában megfeleljen a bizalomnak. Csoportot vezet a fővárosban és Nyíregyházán, tanítványai közé tartozik a legutóbbi Ki mit tud?-on népszerűvé vált Mimikri trió. S Laczkó Vladimírral, Karsai Gizellával, Pál Ferenccel együtt megalakította a Karsai Pantomim ,,Rt”-t, ahová mindenki a saját „részvényeit” hozza, azaz tehetségét és elszántságát. Az élet bonyolult?! — hirdetietűdökből álló kétszer nyolcvanperces programjában. Az első már a négyszázadik előadás felé közeledik, a második még friss, de már most készülődik harmadik műsorára. Negyedmagával úgy képes megtölteni a színpadot, mint másutt egy harminctagú társulat. Ennek a reményében készül Leningrádba, ahol a némajátéknak másfél százados hagyományai vannak. Bízik benne, hogy a számára legnemzetközibb nyelv, a pantomim észak Velencéjében is öregbíteni fogja a kibontakozás útját kereső művészeti ág magyar művelőinek hírét. írta: Dési Péter, Horváth István, Molnár Zsolt, Rege Sándor és Völgyi Vera Fotó: Harmati János és Kaiser Ottó 11