Magyar Ifjúság, 1981. január-április (25. évfolyam, 1-17. szám)
1981-04-17 / 16. szám
nem tudnak kezdeni, pedig erre várt mindenki ezen az estén. Most meg nem hagyják őket. „Szevasztok! Hát akkor elkezdjük” — mondja a világ legtermészetesebb hangján Levente. És elkezdik. Villogni kezd a száz színes égő: Illés, Illés. Vastaps ... Amikor megszólal az „Oh, mondd!”, visít, tapsol nevet, örül mindenki és énekel. Nincs ez másként a Légy jó kicsit hozzám-nál és az Utcán-nál sem. Halk zümmögő kórus a közönség : „Nézz rám”... Villog az Illés felirat — Még fáj minden csók... — tapsol a közönség és énekel. Mindenki. Még a tizenévesek is. Honnan ismerik ők ezeket a dalokat? Énekelnek. Az első sortól az utolsóig. Ne gondold ... Nincs ember, aki ne örülne. Illések zavart, kisfiús mosollyal állnak a színpadon és szívből játszanak. Nekik is nagy nap ez: Pásztori Zoli kiemelkedőt nyújt a dobok mögött. Egyik lábán piros, másik lábán fekete „melegítő” cipő. Kabala? Az Oh, kisleánynál átadja a helyét a legrégibb Illés-dobosnak, Körmendi Jánosnak. Kedves ötlet... Aztán ismét az ő, illetve a zenekar percei következnek. Kéglidal, Eltávozott nap, Keressem a szót, Március 1848... Ismét vibrál a levegő. „Miért hagytuk, hogy így legyen?” Levente hangja szárnyal. Tisztán, magával ragadóan ... Lajos éppoly virtuózan bánik a billentyűkkel, mint azelőtt. A mindig mértéktartó Tini is meginog ezekben a percekben. „Nem tudom, sírjak vagy nevessek” — mondja az egyik szám végén. Látszik rajta, nem pózol, így is gondolja! És ezt érzi mindenki, aki itt van ezen az estén. Zúg-dübörög a tömeg: „Illés, Illés”... Vagy hatvan fok van a teremben, de ki törődik most ezzel. Annál is inkább, mert a hangulat kétszáz fokos. Good bye, London... Az egész este egy összefüggő vastaps. Meddig bírják még a tenyerek? A fiúk bírják. „Maradjatok együtt” — ismétlődik a felszólítás. Vauuu! — hasít élesen Levente hangja a mikrofonba és vele sikít mindenki. Little Richard énekel. Illetve Szörényi Levente ... A színpadon térdel, úgy improvizál vagy tíz percet, szakad róla a víz. Szabolcs sem bírja sokáig, felmegy a létra tetejére, twistel egy keveset, aztán onnan át a zongora tetejére, lábait olykor az égnek emeli, úgy fogja a C-dúr skálát, az F-et pontosan, hiba nélkül. Már a ráadás percei peregnek. Senki nem mozdul a közönség soraiból. Vastaps ... „Gyertek ki, gyerbe ki!” És kijönnek. Boldogok, mosolyognak, összeölelkeznek. Végül egy lírai dal a búcsú. Néha arról álmodom... „Ez a dal csak egy emlék csak egy emlék, egy vallomás ...” Zúg a tömeg: „Szép volt fiúk, szép volt fiúk!” Nemhiába, a Sportcsarnokban vagyunk. Bródynak még van ereje szellemesnek lenni: „És mennyi a gólarányunk?” „Nagyon jó. A legjobb!” Kialszanak a fények. A filmesek — akiknek egész este egy perc megállásuk sem volt — csomagolnak, őköten, fáradtan, csapzottan ülnek az öltöző székein. Volt egyszer egy koncert. Török Ferenc tesz. Koncert előtt a zenészek beszéljenek a helyszínen megjelenő rendfenntartókkal. Állapodjanak meg, hogy a színpadon dolgozók döntik el, mikor van szükség beavatkozásra. A nikotinéhség szünetet követel. A folyosón kis csoportok. Mennyi híres ember! De hol van B. Tóth? Ő a diszkósok képviselője. Senki sem tudja. A választáson sem volt ott. A tagság elégedetlen. Új vezetőt akarnak. Libasorban vonulnak a kenyéradó intézmények képviselői. ORI, Tévé, Rádió, Hanglemezgyár, Interkoncert. Most vannak nehéz helyzetben a zenészek. Akiket eddig bátran szidtak, most mosolyogva köszönnek vissza. Benn már égnek a lámpák. Az ablakokat becsukták. A fejhallgatós fiatalember int a mikrofonnal pecázónak. Túl sok protokoll nincs, jönnek problémák. Az első „áldoazat” a Hanglemezgyár. Bors Jenő válaszol. Kimérten, halkan, megfoghatatlanul. Nagy Feró áll fel. Leteszi a szemüvegét. Azzal kezdi, hogy dalait a Sanzonbizottság pecsétjével vitte Erdős Péterhez ... Felélénkült a nézőtér. Bors Jenőnek ügyrendi javaslata van. Ne kényszerítsék, hogy a Beatricével beszélgessen. Rövid szópárbaj. Aztán Benkő áll fel. Kérdései vannak az ORI-hoz. A kérdésekben a vélemény. Indulat nélkül, ténymegállapítóan. Monopolhelyzet. Kész produkciók felhasználása. Az ország könnyűzenei eseményeinek hány százaléka megy ORI-n keresztül? A kérdés tehát, mi az, amit az ORI nem képes vagy nem akar megtenni? A szakszervezet segíteni akar. Báli elvtárs rendíthetetlen, és mosolygós. Az ORI nem monopolhelyzetben van, hanem profilgazda. Évi előadást szerveznek, hatezer Dolgozóik nem lazsálnak, hanem túlterheltek. A cég mobil. Mobil, mert alkalmazkodik a piaci viszonyokhoz. Mindazonáltal kész a szakszervezettel tárgyalni. A Hanglemezgyár is. Ha elfogadható a szöveg, még a „Riese” is mehet. Meg a Mobil is. Taps. Kérdés: saját kiadású hanglemez kéne ... Válasz: NEM. Más probléma. Bródy áll fel: sok együttes azért oszlik fel, mert a szerzőknek dől a jogdíj, az előadóknak meg nem annyira. A Római Konvenció szerint lehet előadói jogdíj is. Bors Jenő válasza: lehet, de mégse, tárgyaljuk meg, túl sok szempont van. Dr. Erdős Péter mocorog. Fel is áll. „Fiúk, lányok, tízéves késéssel ugratok neki minden problémának. Nem kéne egyszerre. Különben is a popzenei struktúra elmaradt a popzenétől. Az igazi megoldás: együtt haladni. Megvédeni a magyar popot a külfölditől. Előre a háromszázezer lemezért!” Dörgő taps. Kinek volt itt baja a lemezgyárral? Utolsó menet. A legfontosabb: Tóth Dezső miniszterhelyettes, Barabás János, Állami Ifjúsági Bizottság. Karikás szemekkel ül a társaság. A kezdeti kókadtság hamar elmúlik. Tóth Dezső a műfaj veszélyes vagy veszélyessé váló oldalairól beszél. Példákat hoz fel. Sokan közülünk találva érzik magukat Fel is szólalnak. Hobó megmagyarázza az IM-idézetet. Fenntartja álláspontját, hogy a rockzene híd a tömeg- és az elitkultúra között. Szerinte ellenvéleményre a műfajnak is joga van. Kiderülnek az információáramlási hibák. Bródy, Benkő, Erdős Péter, Presser tesz hozzá még ezt-azt. Barabás János józanul a feladatokról beszél. Hogy Isten malmai gyorsabban őröljenek; hogy legyen poplap (de kik írják?!), ahol a szakma megmérheti önmagát; hogy intézményekben és jogszabályokban a feltárt hibák alapján változtatások történjenek; hogy az értékszelekció hatékonyabb legyen, és mindenkinek tisztázódjék a helye a munkamegosztáson belül. Úgy legyen! Boros Lajos A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA A SZERKESZTŐK AJÁNLATA SZÓLISTÁK: Bródy: SZEMÉLYI IGAZOLVÁNY (Bródy János) Máté: NE MENJ MÉG (Máté Péter) Karda-Tardos: FIGYELEM, ITT VAGYOK (Karda Beáta) Tolcsvay-Bródy: HADD MONDJAM EL (Koncz Zsuzsa) Ihász—Heilig: TE ÉS ÉN (Ihász Gábor— Heilig Gábor) Soltész: A COUNTRY NEKED SZÓL (Soltész Rezső) Délhúsa: NEM AKAROK HAZUGSÁGBAN ÉLNI (Szűcs Judit) Bakos-Bradányi: MÉG (Sasvári Annamária) Szörényi L.: HÍREK (Szörényi Levente) Komár: SZÓLJON A ZENE (Komár László EGYÜTTESEK: Vörös A.—Horváth A.: AHOL A LUSTA FOLYÓ (Bojtorján) Malek-Solymos: IDŐGÉP (Expressz) Slamovits-Barta-Pataky: álmodtam egy világot (Edda) Szigeti—S. Nagy: AZ ÉJSZAKA VÁNDORA (Karthago) Presser-Sztevanovity D.: BOX (LGT) Frenreisz: HEJ, JÓBARÁT (Skorpió) Németh-Hajdu: NE HÁTRÁLJ (Mini) Drosztmér: NINCS JOBB LÁNY, MINT A JO-JO (100 Folk Celsius) Bencsik—Vikidál—Földes: UTOLSÓ CIGARETTA (P. Mobil) Makrai—Tardos: MIÉNK A NYÁR (Ungár) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 A Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA V____________/ SLÁGERLISTA 35