Magyar Ifjúság, 1984. január-április (28. évfolyam, 1-17. szám)

1984-01-20 / 3. szám

panoráma ESEMÉNYEK, hírek, TUDÓSÍTÁSOK FILM Mi, büszke magyarok, a mi iskolánk Magyar József rendezőtől megszokhattuk, hogy igazi vitafilmeket forgat. Érdeklődése és felelőssége mindig aktuális társadalmi gondok megfilmesítésére sarkallja. Szenvedélyes filmes publicisztikák ezek, amelyek gyakran óriási vitákat kavarnak. A húszperces Mi, büszke magyarok ellentmondásos nemzeti tudatunkról fest tömör, találó képet. Miközben a rendező számtalan embert kérdez meg, mit jelent ma magyarnak lenni, elemzi a szemlélet torzulásait és a nemzettudat hiányát. Részben ezt a gondolatot folytatta A mi iskolánk című, legújabb dokumentumfilmjében is. Úgy tetszik, napjainkban a nemzeti tudat „meg van zavarodva”. Sokáig az iskolában nem beszéltek hazáról, hazaszeretetről, határainkon túl élő magyarokról. Fiatalok tömege nőtt fel úgy, hogy nem él bennük a magyar nemzethez tartozás érzése, vagy torzultan jelentkezik. S kétségtelenül erre is visszavezethető néhányuk távozása. A film egyik epizódjában a rendező általános iskolásokat kérdezett meg, kik képzelnék el szívesebben Nyugat- Európában az életüket. A gyerekek túlnyomó többsége jelentkezett! Mindemellett A mi iskolánkban megszólalnak szakemberek, tanárok, diákok. Őszintén beszélnek a tanítás, az iskolarendszer hibáiról. A javítás szándékával füstölögnek, miközben teljes kép rajzolódik ki társadalmunk e neuralgikus pontjáról, s még messzebbre vezető gondjainkról. Mert: „Felnőttek, ha az iskolát bíráljátok, ne feledjétek, hogy tükörbe néztek! Az iskola olyan, mint a társadalom, s a holnap társadalma olyan lesz, amilyen ma az iskola” — olvashatjuk a film elején. S Magyar József valóban tükröt tart a felnőtt társadalom elé. Teszi ezt a már tőle megszokott módon: iróniával, szatirikusan. Mindig megtalálja a visszásságokban a humorforrást, s képes szórakoztatóan szólni véresen komoly kérdésekről. (eszéki) 6 Magazin a rendőri munkáról Az Ifjúsági Magazin januárban kétszer jelenik meg. Már kapható az újságosoknál a „szokásos”, de néhány nap múlva árusítani kezdik az IMExkluzívot, a különkiadást is. — Mi történt? — kérdeztük a főszerkesztőt, Szántó Gábort. — Különszámokat általában akkor adnak ki a lapok, ha valami különleges történik, valami önmagában is érdekes szenzáció vagy sok szót érdemlő esemény. Ilyesmiről esetünkben szó sincs. Jó egy évvel ezelőtt kezdtünk exkluzív kiadványokat készíteni, mégpedig könyveket. A legutóbbi ilyen Boros Lajos rockregénye volt, a Sakálok, s hamarosan nyomdába kerül egy játéklexikonunk. — Ez azonban nem könyv. Látszólag ugyanolyan lesz, mint a szokásos IM-ek, csupán drágább... — Mert ehhez olyan mértékű anyagi támogatást nem kaphattunk, mint amivel a szokásos számaink árát alacsonyan tartjuk. Ez a kétszeres eladási ár titka. Nem szokásos azonban a különkiadvány tartalma. Magunk között, „nemhivatalosan” Zsarumagazinnak nevezzük: az ifjúságvédelemről, a rendőri munkáról-hivatásról adunk hozzávetőlegesképet, s persze, mert ez is magazin, nemcsak a kriminológiáról, de a krimiről sem feledkeztünk meg. — Népszerű a magazin a középiskolások, a tinédzserek között, néhány nap alatt több mint háromszázezer példánya fogy el az utcán. Nem féltitek a népszerűségeteket most, hogy ezzel a különszámmal is utcára léptek? Sokak szerint a fiatalok nem szeretik a rendőröket. A koncerteken például... — Pontosítsunk: a rosszul dolgozó rendőröket nem szeretik. De őket a főnökeik se szeretik, s nincsenek sokan. Nincsenek többen, mint bármi más szakmában a gyöngék. Új, néhány éves jelenség, hogy egyre több fiatal akar rendőr lenni. Ezt igazolják mellesleg a szerkesztőségünkbe érkező levelek, amelyek írói pályaválasztási tanácsért fordulnak hozzánk. Ez a felismerés adta a különszám ötletét is. Álmoskönyv Teki vannak a könyvesboltok az Álmoskönyvvel. És nemcsak a könyvesboltok vannak teli az Álmoskönyvvel, hanem az antikváriumok is: az öthat évvel ezelőtt kiadott Álmoskönyvet már negyven forintért meg lehet kapni. Ezt a legújabbat, a nagy, lila betűs kéket pedig nyolcvanért, kilencvenért. Attól függően, milyen az állaga. Ahogy észrevettem, elég jó állagban viszik be az emberek az Álmoskönyvet az antikvárba. No, persze, ez érthető. Az Álmoskönyvet nem lehet egyszer kiolvasni, mint valami regényt, azt állandóan forgatni kell, vagy hozzá se nyúlni. Így aztán ami Álmoskönyv az antikváriumba kerül, többnyire érintetlen. Én emlékszem még olyan időkre, mikor nem lehetett az Álmoskönyvhöz hozzájutni. Már akkoriban is szerettem járni a használtkönyv-boltokat, fillér és szándék nélkül, a bogarászás öncélúságáért. Egy antikvárium, akár az élet. Csend és zsibongás ül egyszerre a polcok között. Ha akarom, a zsibongás bódító örömét szívom magamba, hogy aztán egy könyvet leemelvén, belezuhanjak annak fogva tartó csendjébe. Milyen szabad is tud lenni az ember könyvek közé bezárva! Nagyon sokáig nem lehetett az Álmoskönyvhöz hozzájutni. Az antikváriusok a világ legrendesebb kereskedői, ha megígérnek valamit, azt teljesítik. Volt rá eset, hogy kértem, tegyenek félre egy könyvet, majd hét végén érte megyek. Csak hónap múltán lett pénzem, de az antikváros megvárt a könyvvel. Az Álmoskönyvet viszont két éven át üldöztem, hiába. Nincs — mondták az antikváriusok és én hittem, hogy nincs. Mikor lesz? Nem tudni. Én már a nincseket és a nemtudomokat is csak az antikváriusoknak hiszem el, a nagyvilág szájából már a semmit se ígérésnek sincs hitele. Aztán — jó öt-hat éve már ennek —, megjelent az Álmoskönyv a boltokban, újdonatúj kiadásban, az álmok izgalmát idéző szénfekete kötésben. Hogy vitték az emberek! Mindenki álmoskönyvet vásárolt, boldog volt, aki hozzájutott, kétszeresen is boldog. Nemcsak álmoskönyv-tulajdonos volt immár, de szerencsés kiválasztott is. A van mások nincséből izmosodik, mennyi, de mennyi kincs között élünk, mely csak azért kincs, mert másoknak nincs. De az Álmoskönyv maga is féltett érték. Miért? Nem tudom. Hisz velünk már megtaníttatták, hogy nem szabad hinni az álmoknak, hogy aki álmot próbál fejteni, vét a tudomány, s az ésszerűség ellen. Az álmok túl szabadok ahhoz, hogy kordába lehessen tartani őket, hát az álomfejtést próbálták nevetségessé tenni. Csakhát a"haszonelvű világ érti-e, mennyire fontosak azok az esték, amikor hisszük az álmokat? Hogy ha gavallérral álmodunk, akkor jó idő lesz, ha békasóval, akkor pártfogókra találunk, a bégetés jókedvű ébredést jelent, a gereben viszont nem várt örömöt. Amely azonban nyomban el is illan. Mennyi csacskaság ,s talán épp ezért... Ezek a csacska, álomból szőtt ígéretek semmivel sem csalnak meg bennünket jobban, mint a tudományos alapossággal kidolgozott, és fórumokon, és bizottságokban, és csupa fontos körökben meghányt-vetett előrejelzések. Már előre mosolyogtam, mi lesz itt, ha a tenyérjóslások könyvét is kiadják, melyben írva vagyon, hogy a jövő kiolvasható a tenyér pár vonalából. Nos hát, kiadták a tenyérjóslások könyvét is, egybefűzve az álmokéval. Ott kékesednek, nagy lila betűkkel a könyvesboltok nagypolcai mellett; alig viszik őket. S milyen furcsa: a sok álmoskönyv mellett másik torony: nemzedékem bibliája, az Üvöltés antológia indul a mennyezetig; azt se viszik, az se fogy. Karácsonytájt piacra került Kerouac Útonja, na, itt egy másik álmoskönyv, talán a legigazibb, ez se akar fogyni. Marad abból is elég? Marad. Vajon miért marad? Ennyire eltűntek volna álmaink? Megyesi Gusztáv Ez se a régi Már az Őrségben sem a régi — a kenyéres péksütemény előállítása, amióta a közelmúltban Körmenden átadták az új kenyérgyárat. A minőségről a fotó nem árulkodik, mi bizakodunk... Téli túra következik! Január 21-én Budapesten két, az ország többi területén hét helyszínen lehet jelentkezni az Olimpiai ötpróba következő akciójára, a téli túrára. Okulva a tavalyi nagy érdeklődésből (akkor mintegy tízezren vágtak a téli túrának), az akkori öt helyszínnél most néggyel többen lehet próbálkozni. Tavaly Szentendrén jelentkeztek a legtöbben, nem véletlenül, ugyanis a fővárosban nem volt rajthely. Most — kettő is lesz. Íme, a helyszínek, ahol január 21-én 6 és 8 óra között lehet jelentkezni a részvételre. Budapesten az Érdi úti Általános Iskola (Farkasrét) és a Csillaghegyi strand elől. Szentendrén a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Salgótarjánban az SZMT-székházban. Mátrafüreden a művelődési házban. Kőszegen a Hámán Kató Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Zircen a turistaszállóban. Miskolcon a Csanyik völgyi KISZ-iskolában. Pécsett az Istenkúti Művelődési Házban.