Magyar Ifjúság, 1988. május-augusztus (32. évfolyam, 19-35. szám)

1988-05-27 / 22. szám

/I /i 1G­YEREKEM? -NE VERSENYEZZEN! É S 1U' 11 sS i[ 1n ,«•• ERK (VERRASZTÓ GABRIELLA TÖRTÉNETE) Verrasztó Gabriella nem­csak egy sportoló volt a sok közül,­­hanem egysze­mélyes úszócsapat. Szinte valamennyi távon és úszásnemben rajthoz állt, s mindegyikben kiemelke­dő eredményre volt képes. Sokszoros magyar bajnok, futószalagon gyártotta az országos csúcsokat. Aztán a nagyon várt, a sikert ígérő olimpia előtt egy csaknem végzetes beteg­ség, és tönkrementek a remények. Pedig, némi túlzással, úszóversenyzőnek szüle­tett. Abban a családban, ahol a­­báty, Verrasztó Zoltán világklasszis úszó­nak számított, a húg sem ■maradhatott közömbös a sportág iránt. Verrasztó Gabi nevetve meséli: — Még négyéves sem voltam, amikor már lejár­tam a Sportuszodába. Eszem ágában sem volt, hogy versenyző legyek, egyszerűen jó volt rosszal­kodni a vízben. Nagy tal­pasokat ugrottam, fröcs­költem, sivalkodta­m, míg Széchy Tamás bácsi ide­geire nem mentem. Elka­pott, és rém rivallt: „Ne félj, móresre tanítlak! Úsző leszel, mint a bá­tyád.” Széchy Tamás munká­hoz látott, s öt perc alatt megtanította a kislányt háton úszni. — A gyorsúszás már nem ment olyan könnyen. Semmi áron nem akartam betenni a fejem a vízbe. „Dugd be a fejed” — ri­­pakodott rám Tamás bá­csi. „Nem dugom!” — fe­leseltem vissza. „De igen­is, bedugod” — harsogta vissza a mester. „Nem.” „Na, gyere csak ide!” — szólt vészjóslóan. Kiszáll­tam a medencéből, oda­mentem Tamás bácsihoz, aki elkapott, felfektetett a térdére, és alaposan elver­te a fenekemet. „Remé­lem, most már tudod, hogy mit kell csinálni!” „Ezek után juszt sem dugom be a fejem a vízbe!” Nyelvet öltöttem, és szaladtam a kijárat felé. Tamás bácsi a nagy testével futott utá­nam. „Juszt is úszót neve­lek belőled, te kis dög!” — kiáltotta lihegve. Így kezdődött. . . — Egy óvodás kislány­nak, hogy tetszett a faltól falig úszás ? — Az elején nem tűnt monotonnak, mert nagyon sokat játszottunk. A mes­ter szinte észrevétlenül emelte az úszásfejadago­­kat. Mire monotonná vált, akkor már bennem volt a versenyszellem, eléggé fsöl voltam piszkálva, hogy minél jobb eredményekre törekedjem. Tízévesen már komoly tehetségként tar­tottak számon. A delfin­­bajnokságban az összes számot megnyertem, sorra javítottam meg a régi csú­csokat. Mint ilyenkor len­ni szokott, egyre többen kezdtek megutálni. Aki ennyire mindent letarol, mint ahogy én tettem, az már nem szimpatikus. Fő­leg a szülőktől jöttek a rosszindulatú megjegyzé­­zések, szurkálódások. — Eleve feladta, hogy világbajnok legyen, mint a bátyja? — Szerettem volna én is nagy eredményeket elérni, felállni a nagy versenyek győzelmi dobogójára. Leg­szebb álmaimban arról ál­modoztam, hogy világ- és olimpiai bajnok leszek. Sajnos ebből nem jött össze semmi. Tizenhárom országos bajnokság­, IBV- győzelmek, ifjúsági EB- érmek, ennyit szedtem össze a pályafutásom alatt. Gyarmati Andrea olimpiai érme után én voltam az első magyar úszónő, aki nagy világversenyen, világ­­bajnokságon döntőbe jutott. Egy olimpián vettem részt, 1976-ban, de nem tudtam beúszni maga­m a döntő­be. Igaz, akkor még csak 15 éves voltam, az én olimpiám a moszkvai lett volna ... A szakemberek is az 1980-as olimpiai játékokra várták Gabi beérését. Eredményei alapján 100 és 200 méteres mellúszás­ban, valamint 200 vegye­sen vártak jó helyezést tőle. Ám a sors közbe­szólt, nem lehetett ott a moszkvai olimpián. Még ma is elhomályosul a tekintete, amikor felidé­zi a történteket: — Nagy tervekkel, re­ményekkel, rengeteg mun­kával­­készültem az olim­piára. A férfiválogatot­tal együtt edzettem. Re­mek erőben voltam, és 'E 1-E ! lelkileg is kiegyensúlyo­zott. Akkor még sejteni sem mertem, hogy dolgo­zik bennem a vírus. Az egyik edzésen rosszul let­tem. Különösebb jelentő­séget nem tulajdonítottam az esetnek, de amikor má­sodszor és harmadszor is megismétlődött a rosszul­­lét, megijedtem. Elmentem az orvoshoz, aki megálla­pította a diagnózist: ge­rinc- és agyves­őgy­ul­ladá­s. Kórházba kerültem, ahol hosszú hónapokig feküd­tem, élet és halál között. — Hol kaphatta a fer­tőzést? — Valószínűleg Spa­nyolországban, az Európa­­kupa versenyen. Csapvizet ittam, attól kaptam a fertőzést. Az orvosok sze­rint különlegesen érzé­keny vagyok a vírusokra. Mások ás­ottak a víziből, de rajtam kívül senki sem betegedett meg. 1981 tavaszán is im­ét ver­senyzett, az országos ba­j­­­nokaságon a 200 méteres v­egy csúszásban harmadik lett. Verrasztó Gabi szint­jét tekintve, nem éppen kimagasló siker, de az előzmények ismeretében óriási eredménynek szá­mított, hogy egyáltalán visszatért az uszodába. — Reménykedtem, hogy előbb-utóbb visszanyerem a régi formámat. Egyre jobban éreztem magam a vízben. Már-má­r merész terveket kezdtem szövö­getni. Aztán egy mandula­­műtétet követően másod­szor is kitört rajtam a korábbi betegségem. Ú­jra több hónapos kór­házi kezelés következett.

Next