Magyar Ifjúság, 1988. május-augusztus (32. évfolyam, 19-35. szám)
1988-05-27 / 22. szám
/I /i 1GYEREKEM? -NE VERSENYEZZEN! É S 1U' 11 sS i[ 1n ,«•• ERK (VERRASZTÓ GABRIELLA TÖRTÉNETE) Verrasztó Gabriella nemcsak egy sportoló volt a sok közül,hanem egyszemélyes úszócsapat. Szinte valamennyi távon és úszásnemben rajthoz állt, s mindegyikben kiemelkedő eredményre volt képes. Sokszoros magyar bajnok, futószalagon gyártotta az országos csúcsokat. Aztán a nagyon várt, a sikert ígérő olimpia előtt egy csaknem végzetes betegség, és tönkrementek a remények. Pedig, némi túlzással, úszóversenyzőnek született. Abban a családban, ahol abáty, Verrasztó Zoltán világklasszis úszónak számított, a húg sem ■maradhatott közömbös a sportág iránt. Verrasztó Gabi nevetve meséli: — Még négyéves sem voltam, amikor már lejártam a Sportuszodába. Eszem ágában sem volt, hogy versenyző legyek, egyszerűen jó volt rosszalkodni a vízben. Nagy talpasokat ugrottam, fröcsköltem, sivalkodtam, míg Széchy Tamás bácsi idegeire nem mentem. Elkapott, és rém rivallt: „Ne félj, móresre tanítlak! Úsző leszel, mint a bátyád.” Széchy Tamás munkához látott, s öt perc alatt megtanította a kislányt háton úszni. — A gyorsúszás már nem ment olyan könnyen. Semmi áron nem akartam betenni a fejem a vízbe. „Dugd be a fejed” — ripakodott rám Tamás bácsi. „Nem dugom!” — feleseltem vissza. „De igenis, bedugod” — harsogta vissza a mester. „Nem.” „Na, gyere csak ide!” — szólt vészjóslóan. Kiszálltam a medencéből, odamentem Tamás bácsihoz, aki elkapott, felfektetett a térdére, és alaposan elverte a fenekemet. „Remélem, most már tudod, hogy mit kell csinálni!” „Ezek után juszt sem dugom be a fejem a vízbe!” Nyelvet öltöttem, és szaladtam a kijárat felé. Tamás bácsi a nagy testével futott utánam. „Juszt is úszót nevelek belőled, te kis dög!” — kiáltotta lihegve. Így kezdődött. . . — Egy óvodás kislánynak, hogy tetszett a faltól falig úszás ? — Az elején nem tűnt monotonnak, mert nagyon sokat játszottunk. A mester szinte észrevétlenül emelte az úszásfejadagokat. Mire monotonná vált, akkor már bennem volt a versenyszellem, eléggé fsöl voltam piszkálva, hogy minél jobb eredményekre törekedjem. Tízévesen már komoly tehetségként tartottak számon. A delfinbajnokságban az összes számot megnyertem, sorra javítottam meg a régi csúcsokat. Mint ilyenkor lenni szokott, egyre többen kezdtek megutálni. Aki ennyire mindent letarol, mint ahogy én tettem, az már nem szimpatikus. Főleg a szülőktől jöttek a rosszindulatú megjegyzézések, szurkálódások. — Eleve feladta, hogy világbajnok legyen, mint a bátyja? — Szerettem volna én is nagy eredményeket elérni, felállni a nagy versenyek győzelmi dobogójára. Legszebb álmaimban arról álmodoztam, hogy világ- és olimpiai bajnok leszek. Sajnos ebből nem jött össze semmi. Tizenhárom országos bajnokság, IBV- győzelmek, ifjúsági EB- érmek, ennyit szedtem össze a pályafutásom alatt. Gyarmati Andrea olimpiai érme után én voltam az első magyar úszónő, aki nagy világversenyen, világbajnokságon döntőbe jutott. Egy olimpián vettem részt, 1976-ban, de nem tudtam beúszni magam a döntőbe. Igaz, akkor még csak 15 éves voltam, az én olimpiám a moszkvai lett volna ... A szakemberek is az 1980-as olimpiai játékokra várták Gabi beérését. Eredményei alapján 100 és 200 méteres mellúszásban, valamint 200 vegyesen vártak jó helyezést tőle. Ám a sors közbeszólt, nem lehetett ott a moszkvai olimpián. Még ma is elhomályosul a tekintete, amikor felidézi a történteket: — Nagy tervekkel, reményekkel, rengeteg munkávalkészültem az olimpiára. A férfiválogatottal együtt edzettem. Remek erőben voltam, és 'E 1-E ! lelkileg is kiegyensúlyozott. Akkor még sejteni sem mertem, hogy dolgozik bennem a vírus. Az egyik edzésen rosszul lettem. Különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam az esetnek, de amikor másodszor és harmadszor is megismétlődött a rosszullét, megijedtem. Elmentem az orvoshoz, aki megállapította a diagnózist: gerinc- és agyvesőgyulladás. Kórházba kerültem, ahol hosszú hónapokig feküdtem, élet és halál között. — Hol kaphatta a fertőzést? — Valószínűleg Spanyolországban, az Európakupa versenyen. Csapvizet ittam, attól kaptam a fertőzést. Az orvosok szerint különlegesen érzékeny vagyok a vírusokra. Mások ásottak a víziből, de rajtam kívül senki sem betegedett meg. 1981 tavaszán is imét versenyzett, az országos bajnokaságon a 200 méteres vegy csúszásban harmadik lett. Verrasztó Gabi szintjét tekintve, nem éppen kimagasló siker, de az előzmények ismeretében óriási eredménynek számított, hogy egyáltalán visszatért az uszodába. — Reménykedtem, hogy előbb-utóbb visszanyerem a régi formámat. Egyre jobban éreztem magam a vízben. Már-már merész terveket kezdtem szövögetni. Aztán egy mandulaműtétet követően másodszor is kitört rajtam a korábbi betegségem. Újra több hónapos kórházi kezelés következett.